A Berlini Páciens. Az Illető. Az Ön Által Említett Személy – a Kreml felől csak így hívják az Embert, Akinek Putyin Sosem Ejti Ki A Nevét. Már ez is elég ahhoz, hogy Alekszej Navalnij az orosz ellenzék elsőszámú vezetője legyen – főleg azután, hogy novicsokos mérgezéséből hazatérve a repülőtéren őrizetbe vették, és hétfőn rögtönzött bíróságon 30 napos elzárásra ítélték. Arról, hogy korábbi, felfüggesztett börtönbüntetését letöltendőre váltanák, január 29-én kezdődő perben döntenek. Az Európai Tanács Moszkvát elítélő közleményével a magyar kormány is egyetértett.
Harmincnapos elzárásra ítélték egy őrszobára kihelyezett bírósági ülésen a novicsokos mérgezéséből felépülve hazatérő Alekszej Navalnijt fél nappal azután, hogy Berlinből induló gépe leszállt Moszkvában – írta az Rbc.ru. Az ellenzéki politikust még a repülőtéren őrizetbe vették vasárnap este, bíróságra sem vitték, hanem a Moszkva melletti Himki rendőrségén rendezték meg az ülést, ahová csak két sajtótermék újságíróját engedték be.
A szokatlan gyakorlatot a hatóság azzal magyarázta, hogy Navalnijnak nem volt friss negatív koronavírustesztje. Valójában azt is jelzi, hogy a Kreml ugyan leplezni próbálja, de nagyon is komoly jelentőséget tulajdonít az ellenzéki vezető politikai szerepének.
„Ami ezt a, hát, berlini pácienst illeti…ez nem jelenti, hogy meg kell őt mérgezni. Haha, kinek kell ő? Ha a szolgálatok akarták volna, elintézték volna a dolgot” – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly év végi sajtótájékoztatóján.
Megszokott válasz a hatalomtól, hogy a Kremlnek nem éri meg elintézni politikai ellenfeleit, így volt ez az otthona előtt 2006-ban lelőtt Anna Politkovszkaja újságíró, a 2015-ben Moszkva szívében lelőtt, egykor meghatározó reformer politikus Borisz Nyemcov esetében is. Ami azonban nagyon más, hogy az orosz elnök nagyon tudatosan ki sem ejti a száján Alekszej Navalnij nevét.
Másnak sem ajánlatos Navalnijt megemlítenie: amikor a 2018-as oroszországi futball-vb idején az egyik kommentátor szójátékot csinált Navalnij nevéből – „letaglózó, ledöntő futballt játszanak” („navalnij futbol”), társa – mellesleg az orosz válogatott egykori edzője, Leonyid Szluckij úgy reagált: „Navalnij futballozik? Érdekes lenne látni.” Szluckij ezután többet nem közvetített meccset a vébén.
Abból is látszik, hogy a Kreml szemében kiemelt szerepe van Navalnijnak, hogyan próbálta meg az őrizetbe vételét már előre belengetve távol tartani Oroszországtól a tavaly augusztus 20-i mérgezéséből Berlinben felépült 44 éves politikust. Navalnij pedig nemcsak, hogy túlélte a mérgezést, de még le is buktatta a titkosszolgálat egyik emberét, aki részt vett az akcióban és a bizonyítékok – többek között az összenovicsokozott alsónadrág – eltüntetésében.
A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) megtévesztett embere, – abban a hitben, hogy nem Navalnijjal, hanem a nemzetbiztonsági tanács vezetőjének titkárával beszél telefonon – azt is elárulta, hogy a dolognak működnie kellett volna, de a repülőgép, ahol Navalnij rosszul lett, túl gyorsan hajtotta végre a kényszerleszállást, és az orvosok túl hamar avatkoztak közbe a mérgezés semlegesítésével.
A Kreml persze tagadja, hogy bármi köze lenne a dologhoz. Amikor azonban Navalnij közölte, hogy megvan a jegye Moszkvába, az orosz hatóságok azonnal jelezték, hogy körözik, mert megsértette a 2015-ben kiszabott, öt évre felfüggesztett, 3,5 éves börtönbüntetésével kapcsolatos feltételeket, így érkezésekor le fogják tartóztatni.
Mire hivatkozva zárnák rács mögé Navalnijt?
A politikust 2015 februárjában jogerősen ítélték 3 és fél éves börtönbüntetésre, öt évre felfüggesztve. Az ügy lényege, hogy az Yves Rocher kozmetikai óriás oroszországi fiókvállalata francia vezetőjének feljelentése szerint a céget kár érte, amikor a termékeinek kiszállítását az orosz posta helyett egy offshore hátterű cég által létrehozott vállalkozásnak utalták ki, amely alvállalkozóként egy helyi kft-t bízott meg. Az offshore hátterű cég a postával 55 millió rubelre (2010-ben 1 rubel kb. 7 forint volt) szerződött, ebből a cég 31 milliót a szállítást kivitelező cégnek adott, 19-et pedig egy Navalnijékhoz köthető cégnek utalt át, három évnyi ingatlanbérleti díjként. Az ügyben Navalnij öccse 3 és fél év letöltendőt kapott: ő a posta regionális vezetői posztján dolgozva győzte meg az Yves Rocher-t, hogy érdemes nem velük, hanem a magáncéggel intézni a szállítást.
A bíróságon az Yves Rocher oroszországi leányvállalatának megbízott képviselői elmondták, hogy a szolgáltatás olcsóbb volt, mint a postáé. A feljelentést kezdeményező francia vezetőt nem hallgatta meg a bíróság, később lemondott, és egy időre elhagyta Oroszországot. Az ítélet után Navalnija a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult, amely kimondta, hogy az ítélet nem volt megalapozott, a vádlottaknak nem biztosították a tisztességes eljárás lehetőségét, így az orosz államot arra kötelezték, hogy fizessen a fivéreknek 76 ezer eurót (kb. 27 millió forintot). Azt a bíróság nem mondta, ki, hogy az orosz bíróság politikai alapon hozta meg ítéletét. Később azonban Navalnij háziőrizetét már politikailag motiváltnak minősítette a strasbourgi bíróság.
Ez azonban nem teszi semmissé az ítéletet. A felfüggesztés idejét még 2017-ben meghosszabbították, így az 2020 decemberében járt le. Ez kapóra jött a büntetés-végrehajtásnak, amely szerint az augusztusban megmérgezett, majd Berlinbe szállított Navalnij nem tett eleget a felfüggesztett ítélet feltételeinek, nem volt elérhető, gyógyulása után nem tért időben haza, így nem jelent meg a kötelező ellenőrzésen. Ez szerintük indokolttá teszi, hogy a hatóság kérje, hogy a felfüggesztett börtönt letöltendőre váltsák át. Ehhez december végén még egy országos körözést is csatoltak, vélhetően bízva abban, hogy ez távol tartja Navalnijt Oroszországtól.
Navalnijhoz szállítják a bíróságot
A különleges bánásmód nem ért véget a beígért őrizetbe vétel beváltásával a landolás után: miután hosszú ideig nem engedték Navalnijhoz ügyvédjét – aki egyébként a repülőtéren volt –, hétfő reggelre az is kiderült, hogy a bírósági ülést egyenesen a Moszkva környéki Himkiben lévő őrszobán bonyolítják le, írta a Meduza.io. A hatalom még azt sem meri megkockáztatni, hogy a városba szállítsák, vonta le a következtetést Navalnij stábjának vezetője. „Félnek elhozni Navalnijt, inkább a bíróságot viszik el hozzá” – írta a Twitteren Leonyid Volkov.
A Meg Nem Nevezett Ellenzéki Politikust azonban mindez nem érte váratlanul. Korábban visszatérte előtt, és közvetlenül az előállításakor is azt mondta, nem volt kérdés számára a hazatérés. „Nem félek” – jelentette ki Navalnij. Igaz, politikai értelemben nem is volt választása: ha külföldön marad, hamar erodálódik mindaz, amit ellenzékiként felépített, és az orosz hatalom külföldön ragadt kritikusává válik, élő politikai tőke nélkül.
Márpedig Navalnij közéleti pályafutása már csaknem húszéves: 2000-ben a liberális Jabloko elnökségi tanácsába is bekerült, az akkor még parlamenti párt regionális vezetője is volt. Eközben vitaműsort vezetett élőben az egyik kisebb tévécsatornán. 2007-ben nacionalista nézetei miatt kizárták a pártból. Magát „normális orosz nacionalistaként” határozta meg, vállaltan ukrán gyökereivel együtt. 2008-tól néhány éven át részt vett a nacionalista Orosz Menetelés évenkénti rendezvényein, amelyet az ellenzék megosztására előszeretettel engedélyezett a hatalom – miközben a demokratikus ellenzék felvonulásokat nem szervezhetett.
Később a radikális nacionalistákkal is szakított, egyre fontosabbak lettek korrupcióellenes projektjei: a gyanús állami beszerzésekkel foglalkozó RoszPil, majd a Korrupció Elleni Alapítvány (FBK), amelynek neten publikált anyagai széles körben ismertek. (A szervezet ellen viszonylag rendszeresen indít házkutatást a rendőrség és kobozza el a számítógépeket.)
Függetlenül attól, hogy az állami kontroll alatt lévő köztévé vagy a lojális magántelevíziók nem tesznek említést róla, és a hatóság is vegzálja Navalnijt és csapatát, anyagaik eljutnak a nyilvánossághoz, erre ott vannak az ellenzéki politikus Youtube-csatornái is. Emellé az is igaz, hogy a szűk keretek között is akad Oroszországban médium, amely nem hallgatja el a hatalommal kritikus hangokat.
Megmérték, sok lett
Nem volt meglepő, hogy Navalnij 2018 márciusában az elnökválasztáson nem indulhatott. A központi választási bizottság (CIK) szerint ezt az ellene hozott 2013-as bírósági ítélet teszi lehetetlenné, amely alapján a felfüggesztett börtön a jelöltállítás napján még érvényben volt. Navalnijt akkor az általa 2009-ben képviselt állami Krivolesz szerződéskötése ügyében marasztalták el, de az ítélet ügyében a strasbourgi emberi jogi bíróság Navalnijnak adott igazat – 79 ezer euró kifizetésére kötelezve az orosz államot –, bár ez nem változtat az ítélet jogerősségén.
Miután az elnyomott ellenzék vezetőjének szerepe nem csökkentette Navalnij befolyását, bár előtte a Kreml más megoldást választott: úgy döntöttek, mérhetővé teszik, mire képes. Kisebb meglepetésre engedélyezték, hogy Moszkva polgármesteri posztjáért induljon a 2013 szeptemberi választáson. A Kreml hivatalban lévő jelöltje 51,4 százalékot kapott a 12 milliós városban, Navalnij 27,3 százalékot szerzett. Szergej Szobjanyin így épp csak elkerülte a második fordulót, ami nagy presztízsveszteség lett volna a hatalomnak, amely országosan sem tarolt úgy, ahogyan szerette volna. A 27 százalék ijesztően soknak tűnhetett a Kreml számára a fővárosban, ahol így Navalnijnak papírja is volt arról, hogy az ellenzék legbefolyásosabb arca.
Az már nehezebb kérdés, hogy milyen intézményesített ellenzék vezetéséről lehet beszélni Oroszország szuverén demokráciájában, ahol az irányított választáson a hatalomhoz lojális választási bizottság által megszűrt versenyzők indulhatnak, akik megintcsak a hatalom által diktált szempontok szerint kerülhetnek a sajtó állam által kontrollált felületeire. Igaz, Navalnij működése annak is bizonyítéka, hogy a sajtó 20. századi típusú kontrollja keveset ér a 21. században.
Mindezek alapján világos, hogy az ellenzéki tüntetések előtt/alatt számtalanszor letartóztatott politikus – aki nem mellesleg a hatalmat képviselő Egységes Oroszország Párt (JeR) alternatív névadója lett, a Csalók és Tolvajok Pártja (PZSV) hosszú évek óta szimbólum ellenzéki körökben – politikai szempontból sokat veszített volna, ha Németországban marad.
Fele szerint nem igaz
Persze, nem hisz mindenki abban, hogy Navalnijt a Kreml akarta volna megölni: a mértékadónak számító Levada Centr felmérése szerint
- az orosz társadalom 30 százaléka szerint semmilyen mérgezés nem volt,
- további 19 százalék nyugati titkosszolgálatok provokációjának tartja az ügyet,
- 6 százalék szerint az ellenzék belső leszámolása a magyarázat,
- csak 15 százalék véli úgy, hogy a hatalom akciója volt a mérgezés,
- 7 százalék szerint a hatalomhoz közelálló valamelyik korrupt figura bosszúja lehetett,
- 5 százalék szerint egészségügyi ok, vagy egyéb magyarázat áll az ügy mögött.
Igaz, a december 21-23 között készült felmérés pont arra az időre esik, amikor megjelent a Navalnij FSZB-ügynököt lebuktató telefonja, így nem világos, hogy az mennyire volt már ismert a válaszadók előtt.
A stratégák vakarják a fejüket
Visszajövetele azonban sem Navalnijnak, sem a hatalomnak nem volt kérdés – még ha az utóbbi remélte is, hogy elkerülheti azt. De meglepetés biztosan nem volt nekik a döntés, már csak azért sem, mert eddig is rendszeres megfigyelés alatt tartották a titkosszolgálatok – ahogyan az a Bellingcat oknyomozó cikkéből is kiderül, amely lekövette Navalnij és az őt figyelő ügynökök repülőútjait.
Putyin a megfigyelést nem is igen tagadta a már idézett sajtótájékoztatón: szerinte a „berlini páciens” együttműködik külföldi hatóságokkal, márpedig, ha így van, akkor indokolt, hogy a titkosszolgálatok információt gyűjtsenek róla.
Vasárnapi őrizetbe vétele után Navalnij szabadon bocsátásáért szállt síkra többek között a francia, a lengyel, a litván kormány és Joe Biden hivatalba lépő amerikai elnök leendő tanácsadója is. Tiltakozott a német és a brit külügyminiszter is. Charles Michel, az Európai Tanács elnökének Twitter-üzenete elfogadhatatlannak minősítette a történteket. „Felszólítom az orosz hatóságokat, hogy azonnal bocsássák őt szabadon” – írta bejegyzésében.
A magyar kormány is csatlakozott az Oroszországot elítélő, közös európai uniós nyilatkozathoz. Az Indexnek válaszolva a Külgazdasági és külügyminisztérium közölte, hogy a kormány álláspontját az Európai Tanács által közzétett nyilatkozat tükrözi.
Az orosz külügyi szóvivő, Marija Zaharova a Facebookon Jake Sullivannek, Biden leendő tanácsadójának és minden más olyan külföldi szereplőnek, „aki előre bekészített kommentárokat tesz közzé” azt üzente, hogy „tartsák tiszteletben a nemzetközi jogot, ne avatkozzanak be szuverén államok jogrendjébe, és foglalkozzanak a saját országuk problémáival.”
Navalnij a rögtönzött tárgyalóteremben felvett videóüzenetében utcára szólította a támogatókat: „A csövön (gáz- és olajvezetékeken) ülő varangyosbéka és a bunkerbe behúzódott tolvajok leginkább attól félnek, ha az emberek utcára mennek” – mondta a politikus. „Mindenki tudja, hogy ami ebben a teremben történik, annak semmi köze Oroszország törvényeihez.” „Ne féljenek utcára menni, ne értem, önmagukért, és a saját jövőjükért” – üzente Navalnij.
A kialakult helyzet azt is jelenti, hogy Navalnijt a hatalom mostanra már sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja. Mártírt sem csinálhat belőle elítéltként, gyengeséget sem mutathat azzal, hogy azonnal szabadon engedi, de most már alsógatyára kent méreggel sem teheti félre.
