Milyen légkörről és munkahelyi kultúráról árulkodik az, ha egy rendőr jó ötletnek találja a Sarah Everard halálából viccet csináló mém megosztását a kollégáival? Hogy láthat el fegyveres szolgálatot egy rendőr, akit valamiért „Az erőszaktevő” ragadványnéven emlegetnek a többiek? Dolgozhat tovább, aki közszeméremsértés gyanújába került? Mennyire megbízható a belső átvilágítási és ellenőrzési rendszer, ha nem szűri ki a Wayne Couzens-féléket? A megrázó, közfelháborodást keltő ügy után a Londonban megölt nő gyilkosának elítélése még biztosan kevés lesz ahhoz, hogy megnyugvást hozzon.
Ritkaságszámba megy, hogy egy rendőrfőnök személyesen megjelenjen a bíróságon egy ítélethirdetésen, Cressida Dick, a londoni Metropolitan Police történetének első női vezetője viszont megtette ezt, amikor szeptember végén kihirdették az életfogytiglant Wayne Couzensre, a beosztottjára, aki az elmúlt időszak legnagyobb közfelháborodását kiváltó bűncselekményét elkövette a szigetországban. A gesztusnak üzenetértéke volt. Cressida Dicknek minden lehetőséget meg kell ragadnia arra, hogy jelezze: tisztában van az ügy jelentőségével.
Amit Wayne Couzens elkövetett, Sarah Everard elrablása, megerőszakolása és meggyilkolása önmagában is épp eléggé megtépázhatta volna a rendőrökbe vetett bizalmat, és komoly feladat elé állíthatta volna a rendőri vezetést. Mostanra azonban világos:
a bizalmi válságra jóval több dolog ad okot, mintsem egyetlen egyenruhába bújt szörnyeteg tettei, és a megoldáshoz is sokkal több kell, mint annak a biztosítása, hogy Couzens soha többet ne bánthasson egyetlen nőt sem.
A 33 éves Sarah Everard március 3-án este fél 10 körül hazafelé sétált London déli részéről, egy barátjától, amikor megtámadták. Ma már tudni lehet, hogy azon az estén a Metropolitan Police egyik rendőre, a 48 éves, kétgyerekes, nős Wayne Couzens eleve vadászatra indult. Már jó előre eltervezte, hogy erőszakos szexuális támadást hajt majd végre, csak épp az áldozatát nem szemelte ki előre. A férfinál már ott volt a direkt az emberrabláshoz kibérelt autó, beszerzett az Amazonról egy tekercs kárpitvédő fóliát. Vakvéletlen volt, hogy éppen Everard került az útjába.
Aznap reggel is rendőrként dolgozott még, az amerikai nagykövetségnél fejezett be egy 12 órás műszakot. Alapvetően diplomáciai létesítmények őrzésével foglalkozott, de korábban, januárban arra is volt példa, hogy Covid-járőrként járta az utcákat. Az akkor megszerzett tudását használta fel akkor, amikor arra volt szüksége, hogy Everarddal elhitesse: szabályos rendőri intézkedésbe kezdett ellene az idegen férfi, aki megállította a sötétben.
A nő abban a hitben volt, hogy a járványügyi szabályok, a kijárási korlátozás megsértése miatt kérik számon, amikor megbilincselik és beültetik egy autóba. Ha a férfi nem rendőrként lép fel, aligha bírta volna ilyen könnyen engedelmességre és együttműködésre.
Couzensnek sikerült megtévesztenie még a percek alatt lezajlott emberrablás szemtanúit is, akik ugyancsak azt hitték: legitim rendőri intézkedés az, amit látnak.
Kivártak a kirúgással
A férfi Kentben élt. Londont elhagyva errefelé vette az irányt az áldozatával, akit megerőszakolt, és végül a rendőr egyenruhához tartozó övvel fojtott meg. Próbált megszabadulni a holttesttől, de Sarah Everard földi maradványai így is árulkodók voltak: egy erdei patakból kerültek elő, pár kőhajításnyira Couzensék birtokától. A férfit március 9-én letartóztatták Deal-beli otthonában. A beismerés nem született meg azonnal. Couzens először egy olyan történettel próbálkozott, amelyben egy állítólagos kelet-európai bűnbandára terelte volna a gyanút. A sztori szerint egy prostituált díja körüli konfliktus után elkezdték tőle követelni, hogy szállítson nekik egy lányt, és ő így is tett, Sarah Everardot adta át az emberrablás után sértetlenül három férfinak Kentben. Nem jutott ezzel a történettel messzire. A gyilkosságot júliusban végül bevallotta.
Sokakat megdöbbentett, hogy csak ezen a ponton rúgták ki a rendőrségtől. Az ártatlanság vélelmével együtt is kétségkívül elég rosszul veszi ki magát, ha egy ilyen ügy vádlottja beismerés híján papíron rendőr maradhat akár egészen az ítéletig, de gyakorlati szempontból az előzetes letartóztatásban ülő Couzens rendőri mivoltának már nem sok jelentősége volt.
Annál lényegesebb kérdésként merül fel viszont az, hogy ez az ember hogy lehetett egyáltalán rendőr.
Couzens 2002-ben állt rendőrnek. Eleinte Kent megyében dolgozott, és 2018-ban került a Metropolitan Police-hoz. Ott ráadásul a diplomaták védelemre szakosodott, elitnek tekinthető egységnél szolgált, fegyvere is volt.
Milyen szűrő az, amin Couzens nem akadt fenn?
Az első védvonalnak a felvételi folyamatnak kellett volna lennie: elvileg ilyenkor is kell már történnie egy kísérletnek azok kiszűrésére, akik személyiségüknél fogva visszaélhetnek a rendőri hatalommal. Az átvilágítási folyamatban vizsgálják a jelöltet magát, a családi, baráti viszonyait, vannak személyes meghallgatások, és feltúrnak különféle adatbázisokat is. Nézik például az anyagi helyzetet. Az olyan adósság, aminek a törlesztése nem látszik biztosítottnak, kizáró ok lehet, mert zsarolhatóság, megvesztegethetőség kockázatát rejti magában.
Ugyanakkor attól, hogy valakinek nem feddhetetlen a múltja, még lehet rendőr, a korábbi büntetőügyek sem feltétlenül jelentenek akadályt. Ha valakit korábban el is ítéltek, figyelembe veszik, hogy az milyen régen történt, hány éves volt akkor, és milyen jellegű bűncselekményről volt szó. A Sky News korábban feltárta, hogy több száz angliai rendőr volt valaha elítélve ezért-azért, találtak például betörést, testi sértést és állatkínzást a múltjukban.
Az átvilágítás eredménye pozíciótól függően legalább három, maximum tíz évig érvényes, tehát időről időre meg kéne ismételni a folyamatot. De még ha az átvilágítás rendszere papíron tökéletesen ki is lenne dolgozva, a gyakorlat messze elmarad az ideálistól. Ahogy a Met egyik volt rendőrfelügyelője, Shabnam Chaudhri elmondta a The Times podcastjában: a folyamat lassú, négy hónapig is eltart az átvilágítás, és akkora a leterheltség, hogy nem tudják elvégezni az előírt gyakorisággal az újraellenőrzéseket.
Most vannak olyan hangok is, miszerint Couzens után egyenesen minden rendőrt újra át kellene világítani, mert ezek szerint más, hozzá hasonló emberek is átcsúszhattak a rendszer repedésein.
A Met nemrég kiadott egy közleményt a témában, amiben arról írtak: szeretnék, hogy az emberek bízzanak az átvilágításban, külön lépéseket tesznek azért, hogy a folyamatok a lehető legjobbak legyenek, és figyelmet fordítanak a potenciális gyengeségek kiküszöbölésére. Ugyanakkor megjegyezték azt is:
„Az átvilágítás egy pillanatfelvétel, és sajnos sosem tudja 100 százalékban garantálni valaki integritását”.
Amit azonban a Couzens-ügy napvilágra hozott, túlmutat azon, hogy a rutin átvilágítás nem működik tökéletesen, hogy nem sikerült egy ilyen embert kiszűrni.
Ami ennél botrányosabb, hogy Wayne Couzensnek már Sarah Everard meggyilkolása előtt voltak olyan dolgai, amik okot adhattak volna az aggodalomra, sőt, beavatkozásra is egy potenciális szexuális ragadozóval szemben.
Félpucéran az autóban
Kiderült, hogy a férfit egyes kollégái valamiért csak „Az erőszaktevő” (The Rapist) néven emlegették. Állítólag volt egyfajta, drogokkal és extrém pornográfiával kapcsolatos híre a munkahelyén. De napvilágra kerültek egészen konkrét ügyek is: közszeméremsértéses incidensek. Még 2015-ben, Kentben egy alkalommal az ő kocsiját azonosították egy ilyen esetnél, amikor valaki deréktól lefelé pucéran vezetett. Nem nevezték meg ugyan név szerint, de egy lépésben el lehetett volna jutni hozzá a kocsitól. A másik két incidens pedig egészen friss: februárban, közvetlenül a Sarah Everard megtámadása előtti hónapban történtek, a második mindössze három nappal korábban, február 28-án.
London déli részén egy gyorsétterem egyik női alkalmazottja jelezte, hogy a férfi derékon alul meztelen volt, amikor autójával odahajtott a kinti kiszolgálóablakhoz. A Met szerint ez ügyben elrendelték a vizsgálatot, de az nem futott le Everard elrablásáig. A tanulságot mindenesetre készülnek levonni: közölték, hogy újraértékelik a viszonyulásukat a közszeméremsértéshez.
Külsős vizsgálatok is próbálják feltárni, hogy hogyan tarthatta meg az állását Couzens a kenti incidens után, és hogyan folytathatta a munkát a 2021-es esetek ellenére is. A rendőrök elleni panaszokkal foglalkozó független, külső szerv, az Independent Office for Police Conduct (IOPC) folytatja le ezeket. Vizsgálják többek között, hogy amikor Couzens Kentből átigazolt a Methez, hogyan siklottak át az illetékesek a pozícióváltással járó átvilágításnál a 2015-ös gyanú felett, hogy mennyire tartották vagy nem tartották be az eljárásrendet Couzens ügyeiben, de azt is, hogy pontosan mit is gyanítottak róla a kollégái, és persze mire alapozva.
Az IOPC október elején azt ígérte: most, hogy megszületett Couzens ügyében a bírósági ítélet, a lehető leggyorsabban a végére fognak járni ezeknek a vizsgálatoknak.
Viccesnek tartotta
Az IOPC-nek azonban eddig is adott már bőven feladatot a Sarah Everard-ügy, csak épp nem maga a gyilkos, hanem más rendőrök vonatkozásában. Ezeknek az incidenseknek is nagy szerepe volt abban, hogy a rendőrség megítélése ennyire siralmas most. Még márciusban kiderült és botrányt is keltett, hogy az egyik olyan rendőr, aki amúgy részt vett a Sarah Everard utáni kutatásban Ashfordban, megosztott a kollégáival a WhatsApp-csoportjukban egy általa jópofának tartott grafikát, ami viccet csinált a nemi erőszakból és a gyilkosságból. A rajz tulajdonképpen
egy rendőröknek szóló intézkedési útmutató stíljében készült, hat lépésben veszi végig, hogy a „szingli nő” megállításától kezdve hogyan kell eljutni a holttesttől való megszabadulásig.
Az ügyet a Met maga vitte az IOPC elé, amikor tudomást szereztek róla, és a közfelháborodást közben azzal próbálták csitítani, hogy a grafika nem említette direktben Sarah Everardot. Az IOPC október 22-én közölte végül, mire jutott ebben a kérdésben. Az augusztusban lezárult vizsgálat a grafika elküldőjét és a chatcsoport egy másik rendőr tagját hibásnak találta, rájuk fegyelmi meghallgatás vár a hivatásuk szabályainak a megszegése miatt. Egy harmadik rendőrt felelősségre ugyan nem vonnak, de egyfajta tréningre küldenek, mert ő rájött, amikor szembesült a rajzzal, hogy az nem helyénvaló, de nem tett róla jelentést, hanem továbbküldte két másik embernek, hogy a tanácsukat kérje, mit csináljon.
A rendőrséget ellenőrző független szerv egy másik vizsgálata hét olyan rendőrre irányult, akik a Signal titkosított üzenetküldő alkalmazáson – a hivatali szabályokat megszegve – megosztottak a Couzens-nyomozáshoz köthető információkat. Hat hónap után az IOPC megállapította, hogy hivatali kötelességszegés történt. Két rendőrt felelősségre fognak vonni emiatt.
Zéró toleranciát hirdetnek
Az IOPC jól érzékelhetően, sőt egészen nyíltan ráment arra, hogy példát statuáljanak, ha már ennyire reflektorfényben van a rendőri kultúra milyensége, azé a rendőri kultúráé, amelyben egyesek szerint még ma is finoman szólva problematikus a nőkhöz való viszony. Nemrég arról érkezett például hír, hogy az IOPC vizsgálata nyomán indult fegyelmi eljárás végén kirúgtak egy Hampshire-i rendőrt, miután nem helyénvaló üzeneteket küldözgetett egy nőnek, aki kapcsolati erőszak áldozata volt, és akivel a munkája során találkozott.
Nem szabad, hogy legyen menedék, búvóhely azoknak a rendőröknek, akik szexuális célzattal visszaélnek a hatalmukkal – erről adott ki a szervezet a héten kemény hangvételű közleményt. Ebben arról írtak, hogy máris látszik számokban mérhető javulás a felelősök számonkérését illetően. Az elmúlt három évben meredeken nőtt azoknak a száma, akik ellen fegyelmi eljárás indult ilyen ügyekben az IOPC vizsgálatai után. 2018 és 2021 között 66 rendőr járt így, csak az előző évben 42. Összesen 63 esetben be is bizonyosodott a visszaélés. 38, különösen súlyos eset az illető munkájának az elvesztésével járt. 7 esetben büntetőeljárás is indult, ebből 6 elítéléssel végződött.
Az IOPC dolgozik azon, hogy átmenjen az üzenet: nem elszigetelt esetekről van szó, hanem magával a szervezeti kultúrával is baj van.
Michael Lockwood, az IOPC vezetője a The Timesba írt cikket arról, hogy „most vagy soha”, itt az ideje annak, hogy megváltozzon, ahogy a rendőrök a munkájukat végzik. A cikkben ezt fejtette ki: a létfontosságú, de törékeny és eleve nem annyira acélos bizalmat Sarah Everard tragikus sorsa az eddiginél is jobban megrendítette, és komoly aggodalomra ad okot az a kultúra, amelyben egyes rendőrök nem látnak semmi kivetnivalót vállalhatatlan tartalmak megosztásában a közösségi oldalakon, mások meg nem tudnak vagy nem akarnak fellépni az efféle helytelen viselkedés ellen.
És pont egy nő áll a Met élén
Sarah Everard tragédiája után közvetlenül először az a kérdés került országos szinten a társadalmi vita középpontjába, hogy mennyire biztonságosak – különösen sötétedés után – a brit nyilvános terek a nők számára. Ekkor is kijutott azonban már a rendőröknek is a figyelemből, miután az áldozat emlékére rendezett virrasztáson szembekerültek a résztvevőkkel. Az erőszakellenes londoni rendezvényről többeket bilincsben vittek el. A rendőrök a járványügyi korlátozásokra és közbiztonságra hivatkozva intézkedtek, mondván az engedélyezett megemlékezés az adott körülmények között tiltott gyülekezésbe csapott át, amikor beszédeket kezdtek mondani. A rendőri fellépés súlyos kritikákat kapott, a felvételeket Boris Johnson miniszterelnök is nyugtalanítónak nevezte.
Bár voltak ilyen hangok, Cressida Dicknek végül nem került az állásába, ami a virrasztáson történt. És az sem, ami azóta a Couzens-ügyben felszínre került. Sőt, a Met főparancsnokát nemrég még meg is erősítették a pozíciójában. Eredeti, öt évre szóló megbízatása 2022 áprilisában lejárt volna, de a belügyminiszter kétéves hosszabbításról döntött, így Dick elvileg 2024-ig maradhat. Az indoklás szerint személye biztosítja a folytonosságot és a stabilitást. Ezzel együtt a főparancsnok felé van egy erős társadalmi elvárás is, amivel ő is tisztában van: bizonyos dolgok nem maradhatnak a régiben.
A cikk írásához felhasználtuk a linkelt forrásokon, napi sajtóhíreken túl a The Times témával foglalkozó podcastműsorát, valamint a Guardian podcastjének Can women trust the police című adását.
