A sajtó szabad, ameddig nem szól be a kormánynak

2021. június 24. – 19:13

A sajtó szabad, ameddig nem szól be a kormánynak
Az Apple Daily 2021. június 23-án megjelent száma – Fotó: Anthony Wallace / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A héten lehúzza a rolót Hongkong leghangosabb kormánykritikus és Peking-ellenes lapja. A konkrétan az Alma nevet viselő (általában az angol nevén, Apple Dailyként emlegetett) bulvárlapot kiadó cég bejelentette, hogy a nyomtatott lap utolsó példánya csütörtökön jelent meg, és az online változat is csak szombat éjfélig lesz elérhető.

Ennek oka, hogy a múlt héten ötszáz rendőr tartott razziát a lap szerkesztőségében, amelynek keretében őrizetbe vették az újság több vezető munkatársát, és zárolták az Apple Daily mögött álló cégek számláit. Miután a pénzhez való hozzáférés nélkül elég nehéz lenne újságot üzemeltetni, véget ér az 1995-ben alapított lap története.

Az őrizetbe vett vezetőket, köztük Ryan Law főszerkesztőt államellenes szervezkedéssel és külső erőkkel való összeesküvéssel vádolják. Ez alatt azt kell érteni, hogy a lap több tucat olyan cikket publikált, amely nemzetközi szankciók bevezetését sürgette a hongkongi és a kínai vezetéssel szemben. Bár azt a hatóságok nem árulták el, hogy konkrétan melyik cikkekről van szó, a lakosságot figyelmeztették, hogy ne terjesszék és ne osszák meg az online az írásokat, nehogy gyanúba keveredjenek.

A helyzet abszurditását fokozza, hogy az Apple Daily úgy lett a demokrácia utolsó hangja, hogy egy erősen jobbpopulista, sztárpletykákkal és botrányokkal teli szabadszájú bulvárlap volt, és bár gyakran írtak például a Kínai Kommunista Párt prominens tagjainak vagyonosodásáról vagy a hongkongi kormánytisztviselők viselt dolgairól, nem ez volt az oknyomozás és a politikai újságírás első számú fellegvára.

A hongkongi média maradékánál azonban egyszerűbb volt hatóságilag letekerni a hisztimétert, ezzel szemben az Apple Daily tulaját, a Pekinget és Hszi Csin-ping kínai elnök-pártfőtitkárt nagy vehemenciával gyalázó (és Donald Trumpért rajongó) Jimmy Lait viszont a jelek szerint csak a börtönben tudják elhallgattatni.

Tienanmennel indult

Jimmy Lai Peking-ellenessége régre nyúlik vissza. A 73 éves férfi gyerekként érkezett az akkor még brit gyarmati uralom alatt álló Hongkongba, ahol eleinte ruhaárusként csinált vagyont. Először az 1989-es Tienanmen téri vérengzés után kezdett beszólogatni a Kínai Kommunista Pártnak, ezért ruhamárkájára rászálltak a kínai hatóságok. Ezt követően megvált a ruhabiznisztől, és a pénzből egy médiacéget gründolt: az Apple Dailyt eredetileg a brit bulvárlapok stílusára hajazó, nagypofájú botrányújságírással futtatta be, illetve azzal, hogy olcsóbban adta a lapot a konkurenciánál. Ennek ellenére Peking célkeresztjébe csak jóval később, a 2014-es tüntetések idején került, a kilövési parancsot pedig az újabb, 2019-es tüntetéshullám idején adták ki rá és lapjára.

Jimmy Lai rendőrök kíséretében, bilincsben indul a bíróságra 2020. december 12-én – Fotó: Peter Parks / AFP

Ugyan Hongkongban a brit gyarmati uralom alatt sem volt demokrácia, a Kínai Népköztársaságtól eltérően a szólás-, és sajtószabadság azért nagyrészt biztosított volt. Ezért amikor a britek 1997-ben visszaadták a területet Kínának, megígértették Pekinggel, hogy Hongkong legalább 50 évig megtarthatja különleges rendszerét. Ez utóbbit illetően Peking és a helyi vezetés, illetve a hongkongi ellenzék és aktivisták – beleértve a nagy Peking-ellenes szószóló Jimmy Lait és lapját – nézőpontja között egyre mélyebb szakadék kezdett kialakulni.

A városban 2019 nyarán százezrek, egyes becslések szerint milliók vonultak utcára, eleinte egy, aktivisták szerint a Pekinggel szembeni autonómiát veszélyeztető kiadatási törvény elvetését, később általános választójog bevezetését követelve (a részletekről többek között itt írtunk). A hatóságok eleinte egy erőszakos kisebbség randalírozására hivatkozva azt hangoztatták, a tüntetők terroristák. Ennek ürügyén 2020-ban egy nemzetbiztonsági törvényt is keresztül toltak a helyi törvényhozáson, amely lehetőséget adott a „külföldi erőkkel összejátszó”, Hongkong függetlenségét hirdető és a más módon a kínai nemzetbiztonságot fenyegető személyek megbüntetésére.

A hivatalos indoklás szerint erre a zavargások és a hongkongi szeparatizmus megfékezése, valamint a Kínai Népköztársaság politikai és területi épségének védelme érdekében volt szükség. Minden más értelmezés szerint a törvény részben a tüntetések elfojtására, részben a Hongkong függetlenségét hirdető aktivisták megbüntetésére, és általában véve a demokráciát követelő bajkeverők eltakarítására szolgált.

Fenyegető publicisztikák

Az Apple Daily elleni hadjárat ezt követően indult be igazán. A lapnál először tavaly augusztusban tartottak razziát, amikor letartóztatták Jimmy Lait, két fiát, valamint a lap több vezetőjét is, és államellenes bűncselekményekkel gyanúsították meg őket. Lait betiltott tüntetéseken való részvétel miatt már egy ügyben 14 hónap elzárásra ítélték, de súlyosabb vádpontokban még folyik ellene az eljárás.

Ez után a nemzetbiztonsági törvény értelmében az ellenzéki parlamenti képviselőket és a 2019-es tüntetések mögött álló aktivistákat is elkezdtek vegzálni a hatóságok. Az Apple Daily pedig a múlt heti razzia után került végleg a tönk szélére: a lap eddig sem volt különösebben jó anyagi helyzetben, de Lai vagyonából bőszen finanszírozta az újságot (a Forbes 2008-ban 1,2 milliárd amerikai dollárra taksálta a vagyonát, tehát volt miből). Az ellene és a lap ellen indított eljárások miatt azonban a pénzhez már nem tudnak hozzáférni.

Rendőrök hatolnak be az Apple Daily szerkesztőségének épületébe 2021. június 17-én – Fotó: Apple Daily / AFP

A South China Morning Post rendőrségi forrásai szerint a lapot publicisztikák és véleménycikkek miatt vonták eljárás alá, amelyek egy része a nemzetbiztonsági törvény életbe lépése előtt született, és egyes esetekben Jimmy Lai volt a szerző. A lap szerint Lai cikkeiben ugyanakkor nem volt szó külföldi szankciókról, a szerdán letartóztatott publicistájuk pedig eleve nem tartozott a legkeményebb hangvételű szerzőik közé.

Nyolc hongkongi újságírói szervezet közös közleményében aggodalmának adott hangot, amiért a hatóságok fegyverként használják a nemzetbiztonsági törvényt a sajtó ellen, és ezzel veszélybe sodorják a sajtószabadságot. Az a tény, hogy a rendőrség újságírói feljegyzéseket és adatokat foglalt le, figyelmeztetés az egész helyi sajtóra nézve, de a források is veszélyben érezhetik magukat, ezért a lakosság kétszer is meggondolja majd, hogy szóba áll-e a sajtóval – mondta Chris Yeung, a Citizen News nevű demokráciapárti híroldal vezetője.

A helyiek a pénztárcájukkal nyilvánítottak véleményt: az újság számláinak zárolását követően a hongkongiak szolidaritásból elkezdték tömegesen felvásárolni a lap példányait. Hasonló akciót szültek a tavaly nyári razziák, akkor a kisvállalkozások hirdetésvásárlással, a kisbefektetők pedig a cég mögött álló médiavállalat részvényeinek felvásárlásával próbáltak segíteni.

Azóta az anyavállalat részvényeivel való kereskedést felfüggesztették, a mostani vásárlási hullám pedig nem tudta megmenteni a lapot. A Bloomberg szerkesztőségi forrásai szerint pedig az utolsó napokban már nem a számlák zárolása miatti pénzhiány volt a fő gond, hanem hogy az újságírók további letartóztatásoktól tartva nem érezték biztonságban magukat.

Megvédik a nemzetet a gaz imperialistáktól

Carrie Lam hongkongi kormányzó arról beszélt, hogy „az ügyet nem szabad összemosni a sajtószabadság elnyomásával csak azért, mert egy sajtóorgánumról van szó,” különbséget kell tenni a kormánykritikus cikkek és a „szándékosan a kormány munkájának szabotálására” irányuló tevékenységek között. Azaz szerinte nem a sajtót érte támadás, hanem pusztán a nemzet biztonságát veszélybe sodró szabotőröket vettek őrizetbe a nemzetbiztonsági törvény betűjével összhangban.

A hongkongi biztonsági miniszter arra szólította fel a többi sajtóorgánumot, hogy szakítson meg minden kapcsolatot az Apple Dailyvel. A kínai kormány hongkongi kirendeltsége pedig azt közölte, hogy „a sajtószabadság nem lehet pajzs a jogsértő tevékenységekkel szemben”.

Lam szerint az újságírókkal szembeni eljárás megfelel a „nemzetközi sztenderdeknek”, és azzal vádolt meg nem nevezett „külföldi kormányokat” (azaz az Egyesült Államokat), hogy miközben Hongkongban magasztalják a lázítást, otthon a nemzetbiztonságra hivatkozva hasonlóan lépnek fel, mint a hongkongi hatóságok.

Az Apple Daily utolsó száma a nyomdában 2021. június 24-én – Fotó: Anthony Wallace / AFP
Az Apple Daily újság utolsó kiadott számát veszik olvasók egy trafikban Hongkongban 2021. június 24-én – Fotó: Miyuki Yoshioka / The Yomiuri Shimbun / AFP

Az nem világos, hogy melyik amerikai szerkesztőség rendőri megrohamozására gondolt a hongkongi kormányzó. Mindenesetre az amerikai kettős mércére vonatkozó érv visszatérő elem a kínai pártállam kommunikációjában, még ha sok esetben teljesen átlátszó hazugságról is van szó.

A washingtoni Capitolium 2021. januári ostroma idején például a kínai állami média arról számolt be, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata párti elnöke a hongkongi törvényhozást feldúló tüntetők esetében „gyönyörű látványról” beszélt, a Capitolium feldúlásakor pedig szörnyülködött.

A dolog egyik szépséghibája, hogy Pelosi a vonatkozó megfogalmazást a hongkongi törvényhozás megrohamozása előtt jó két héttel, egy, az általános választójogért folytatott, teljesen békés hongkongi tüntetés mentén mondta, amelyen a szervezők szerint milliós tömeg vett részt. A másik szépséghiba, hogy az amerikai Capitolium ostromlói a demokratikus választási eredmény kihirdetését akarták megakadályozni, Hongkongban pedig az általános választójog bevezetését követelték a később zavargásokba fajuló tüntetések.

Évtizedes munka

A Peking-kritikus sajtó elfojtása ennek ellenére nem új jelenség, csak az eszközök váltak sokkal brutálisabbá.

Ma Ngok, a Hongkongi Kínai Egyetem politológusa például egy korábbi folyóiratcikkében arról írt, hogy már az 1997 és 2007 közötti időszakban jellemző volt az öncenzúra terjedése, és a hongkongi és a pekingi kormány kevesebb kritikát kapott a sajtótól. Ez részben a világ más részén is jellemző anyagi okokból fakadt: ahogy a szárazföldi kínai hirdetőkkel szembeni kitettség nőtt, úgy a helyi lapok kezdték kerülni a hirdetőriasztó Peking-kritikus híreket. Másrészt a média általános üzleti nehézségei is hozzájárultak, hogy egyre több sajtótermék került Peking-barát üzleti körök kezébe. (A fent idézett South China Morning Post például az Alibaba tulajdona.)

A médiahelyzeten a hongkongi üzleti világ kínai elcsábítása is visszaköszön. A Hongkongi Egyetem kutatói például az Oriental Daily nevű lap esetén keresztül mutatták be a folyamatot. Ezt az újságot sokáig Tajvan-pártiként tartották számon, ám 1997 után a lap elkezdett Peking-baráttá válni: egyre kevesebb kényes hírt közöltek Kínából, majd keményen nekimentek egyes prominens hongkongi ellenzéki politikusoknak. A lap igazgatótanácsának elnökét 2003-ra be is választották a kínai Népi Politikai Konzultációs Konferencia Nemzeti Bizottságába, amely egy, a rezsim számára fontos emberekből álló országos testület.

Francis L.F. Lee, a Hongkongi Kínai Egyetem professzora 2014-es kutatásában azt írta, a hongkongi médiában az öncenzúra és a szakmaiság egyszerre volt jelen: bár az újságírók alapvetően próbáltak professzionális munkát végezni, az operatív vezetés a feladatok szelektív delegálásával, íratlan szabályok betartatásával, szándékosan homályos utasításokkal próbálja terelni a kényes ügyeket, a megkérdőjelezhető döntések védelmében pedig igyekszik szakmai érveket kitalálni.

Az Apple Daily székháza előtt összegyűlt olvasói, támogató tömeg és a sajtó munkatársai figyelik, ahogy az utolsó lapszámot a magasba emeli a lap egyik újságírója 2021. június 24-én – Fotó: Daniel Suen / AFP
A szerkesztőség búcsúja az olvasóktól 2021. június 24-én – Fotó: Miguel Candela / Anadolu Agency / AFP
Fotó: Daniel Suen / AFP

Magyarosították a közmédiát is

A hullám a korábban számos díjnyertes tényfeltáró riportot készítő, a helyi hatalmasságokat kemény kérdésekkel izzasztó, felmérések szerint az egyik legmegbízhatóbbnak tartott helyi adónak számító hongkongi közmédiát is elérte.

A kormány élesen bírálta a közmédia vezetését, amiért szerintük túl Peking-ellenesen és tüntetőpárti módon számoltak be a 2019-es eseményekről. Erre a főszerkesztő lemondott, posztját pedig a korábbi belügyminiszter-helyettes vette át, aki a kormányzat politikáját támogató műsorokat és a szárazföldi kínai médiával való kapcsolatok erősítését ígérte, valamint állítólag közölte, hogy innentől csak a személyes jóváhagyásával kerülhetnek műsorok a képernyőre.

Azóta az egy évnél régebbi műsorokat levették az online felületekről, és legalább kilenc új anyagot letiltottak, köztük például a 2019-es tüntetések alatti rendőri erőszakról, az egyetemi diákszakszervezetekről, a választási rendszer változásairól vagy akár a koronavírus-járvány alatti maszkhiányról szóló riportokat. De nemrég lelőttek egy dokumentumfilmet is, amely a tiltakozóhullámok alatt aktivisták által indított új, online médiafelületekről szólt. Az ilyen esetekben egy áprilisi rendelkezés szerint a közmédia dolgozóinak kell saját fizetésükből állni a forgatási költségeket. Arra viszont volt pénz, hogy Carrie Lam kormányzó saját műsort kapjon a köztévé csatornáin.

A köztévé sok dolgozója felmondott, mások a jelentős ellenszélben is maradtak, és próbálják dokumentálni, hogy hogyan verik szét alattuk a szervezetet. „A közelmúltbeli lépések figyelmeztetést jelentettek a közmédia dolgozói számára, hogy engedelmeskedniük kell, nem állhatnak az ellenzék pártjára és nem bírálhatják a kormányt és Pekinget”, mondta a Hongkongi Kínai Egyetem egy kutatója.

Mint amerikai kutatók egy 2017-es kutatásukban kiemelték, ahogy a hagyományos média egyre kevésbé mer ujjat húzni Pekinggel, úgy az online közösségi média vált a szkeptikusabb (és köztük az agresszívabb) hangok csatornájává.

Az online küzdőtér mellett pedig az Apple Daily maradt a leghangosabb kormány- és Peking-kritikus hang.

Egy 2020-as oxfordi felmérés szerint az Apple Daily heti szinten a lakosság negyedéhez jutott el nyomtatásban, és 30 százalékához online, ezzel a legfontosabb helyi hírforrások között volt. A megosztóság terén pedig első helyen áll: a helyiek 48 százaléka tartja megbízhatónak az újságot, de harmaduk nem hisz a lapnak, ami a legmagasabb a mezőnyben.

Ez annak fényében talán nem meglepő, hogy a lap sok szempontból nem képviselt különösebben magas minőséget, sosem törekedett a pártatlanság látszatára sem, és miközben a hongkongi vezetéssel szemben demokráciát követelt, lelkesen rajongott az Egyesült Államokban a demokráciát leépítő, Hongkong ügyét kizárólag a Kínával szembeni nyomásgyakorlásra ürügyként használó Donald Trumpért. A dolog abszurditását pont az jelzi a legjobban, hogy a végén mégis ez a média vált a hongkongi sajtószabadság jelképévé.

„Sok hongkongi szereti gyűlölni az Almát. Bár nem szeretik a stílusát és módszereit, de értékelik, hogy a lap megalkuvás nélkül szembeszáll a hatóságok túlkapásaival, és kiáll a szabadságért és demokráciáért” – mondta Chris Yeung.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!