Még a világ legbiztonságosabb országában is havonta megöl egy nőt a párja

Az öt gyilkosságról, amelyekről a svéd miniszterelnök is megemlékezett április közepén a Facebookon, keveset lehet tudni, az áldozatok személyazonosságát jellemzően a családok kérésére védik a hatóságok. Nemrég a BBC hosszú cikkben foglalkozott az üggyel, és azt írta, a hatból kettő fényes nappal, közterületen történt. Egy nőt Linköpingben, egy Stockholmtól délre található egyetemváros vasútállomásán szúrt le a volt férje az ügyészség szerint, egy másik nővel pedig egy délsvéd kisváros központjában végzett feltehetően szintén egy hozzá közel álló férfi.

Az angol nyelvű svéd Local cikke is kiemeli azt, hogy tavasszal Stockholm egyik külvárosában, Flemingsbergben, egy lakótelepi lakásban, a saját otthonában szúrtak le egy harmadik nőt, aki négy gyermeket nevelt, közülük a legkisebb, egy csecsemő ott volt a szobában, amikor a gyilkosság történt.

„Meg kell büntetni azokat a férfiakat, akik ezeket a rettenetes bűncselekményeket nők ellen elkövetik, de a nők elleni erőszakot nem szabad egyedi esetekként kezelni. Ez egy társadalmi probléma, amelyet az egész társadalom együttes erejével kell leküzdeni”

− írta Stefan Löfven svéd miniszterelnök a gyilkosságokról a Facebookon.

Nem egyedi eset, társadalmi probléma

Az elérhető adatok alapján Löfvennek igaza van, amikor azt mondja, a most nagy nyilvánosságot kapott esetek még a nőjogi mintaállamnak számító Svédországban sem ritkák. A svéd statisztikai hivatal 2014-es kutatása szerint a svéd nők 14 százaléka tapasztalt már bántalmazást a párkapcsolatán belül is. A legnagyobb svéd hírlap, az Aftonbladet pedig az ezredfordulóig visszamenően összegyűjtötte az összes olyan ismert nőgyilkosságot, amelynek az elkövetője az áldozat egykori vagy aktuális partnere volt. Az újságírók az elmúlt 20 évben összesen 315 ilyen esetet találtak, és arra jutottak, hogy:

Svédországban havonta legalább egy nőt megöl egy olyan férfi, akit a nő valamikor szeretett, akiben megbízott, és akivel gyakran közös gyermeke is volt.

Ezt megerősítik a hivatalos adatok is, amelyek szerint évente átlagosan 15 nőt öl meg a párja a tízmilliós Svédországban, ahol ez a szám tavaly 13, tavalyelőtt 16, három évvel ezelőtt pedig 22 volt. A svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács szerint 2020-ban több mint 9000, nők ellen elkövetett erőszakról érkezett bejelentés, de a latencia itt is óriási, ugyanis a hatóság becslése szerint az ilyen esetek 80 százalékát soha nem jelentik hivatalosan.

Sok a beszéd, kevés az előrelépés

A svéd kormány saját magát feministaként határozza meg, és az országban 2016-ban kidolgoztak egy tízéves nemzeti stratégiát, amelynek célja a nők elleni erőszak megelőzésére és leküzdésére lenne. Ennek négy fő pillére

• a hatékony megelőzés,
• az erőszak felismerésének javítása és az erőszaknak kitett nők és gyermekek fokozott védelme,
• a hatékony küzdelem a bűncselekmények ellen,
• és a tudásbeli, illetve módszertani előrelépések (a témában készülő kérdőívek, kutatások és gazdasági számítások).

Bár ez mind jól hangzik, hiába téma állandóan a nők helyzete, többen úgy érzik, valójában nem érdekel elég embert az ügy, így aztán nincs is sok előrelépés az erőszak elleni küzdelemben. A svéd országos rendőrfőkapitány, Anders Thornberg arról beszélt nemrég a tévében, hogy ha nők elleni erőszakról szóló témában tart sajtótájékoztatót a rendőrség, akkor a terem szinte üres, pedig amikor szervezett bűnözésről van szó, akkor mindig telt ház van a tájékoztatókon.

„Svédországban sokan már megunták az erőszakról való beszélgetést, mert ez a téma állandóan napirenden van, de sosem foglalkoznak vele megfelelően”

− nyilatkozta a BBC-nek a svéd női menedékeket tömörítő országos szervezet, a Roks vezetője. Jenny Westerstrand úgy látja, hogy még mindig csak beszélnek az ügyről, ugyanakkor azt reméli, hogy hamarosan pozitív irányba történhet előrelépés, mert úgy érzi, mintha a mostani szavaknak a korábbiaknál több ereje lenne.

Az elmúlt hetek nagy nyilvánosságot kapott gyilkosságai nyomán maga a svéd társadalmi nemek egyenlőségéért felelős miniszter, Märta Stenevi is azt nyilatkozta:

„sok szempontból messzire jutottunk Svédországban a társadalmi nemek egyenlőségének ügyében, de továbbra is együtt élünk azokkal a társadalmi struktúrákkal, amelyek elnyomják a nőket”.

A miniszter már áprilisban összehívott egy összpárti egyeztetést a témáról. Felállt egy válságbizottság, amelynek javaslatai alapján a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, épp félidőnél járó tízéves tervet várhatóan május végére aktualizálják. Az újítások többek között növelnék a kiszabható börtönbüntetések időtartamát, és szélesítenék a távoltartási végzések használatát.

Nem a bevándorlás, inkább a koronavírus állhat a háttérben

Bár a svéd rendőrség nem tartja számon a gyanúsítottak etnikai hátterét, az ügyészek szerint a gyilkossággal gyanúsított férfiak közül többen nem svéd származásúak, ezt pedig fel is használták kommunikációjukban a bevándorlásellenes politikusok és pártok.

Egy tévévitában a nacionalista Svéd Demokraták vezetője például „importált értékrend” következményének minősítette a nők elleni erőszakot.

Azt Märta Stenevi is elismeri, hogy Svédországban is problémát jelentenek az úgynevezett „becsület-bűncselekmények”. Szerinte ugyanakkor a nők elleni erőszak „mélyen gyökerezik” a svéd társadalomban, és azért sem szabad bevándorlásspecifikus problémának bélyegezni azt, mert aki ezt teszi, az kisebbíti az ügy jelentőségét.

A svéd női menedékeket tömörítő országos szervezet vezetője, Jenny Westerstrand szerint a Svédországban most felszínre kerülő nemierőszak-ügyek mögött ugyanaz az ok állhat, mint a világ legtöbb részén: a koronavírus.

Bár Svédországban az európai országok többségéhez képest nagyon enyhék voltak a korlátozások, és hivatalosan nem is voltak lezárások, a koronavírus így is többeket kényszerített otthonmaradásra.

Ráadásul, ahogyan azt a 444 cikke is kiemeli, épp egy friss svéd tanulmány hívja fel a figyelmet arra, hogy a világjárvány idején nemcsak a bezártság miatt nő a családon belüli erőszak veszélye, hanem a gazdasági és a társadalmi válsághelyzet miatt is.

A nők elleni erőszak ellen nincs védőoltás

A koronavírus-válság alatt a világ legtöbb országában nőtt a nők kiszolgáltatottsága. (Hazánkban például már a járvány első hulláma alatt kétszer több krízishívás fogadtak a segélyvonalak, mostanra pedig az is kiderült, hogy 88 százalékkal több kapcsolati erőszak történt tavaly Magyarországon, a gyilkosságok száma is nőtt, és az áldozatok többsége nő volt.) Pedig a pandémia előtt sem volt épp fényes a globális helyzet ezen a téren. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb – még a járvány előtti adatok alapján készült – jelentése szerint

világszinten majdnem minden harmadik nőt ért már bántalmazás az élete során.

Idén tavasszal Nagy-Britanniában szintén egy nő meggyilkolása miatt került előtérbe a nők biztonságának kérdése. Sarah Everard halála után nemcsak politikai viták és tüntetések kezdődtek, fiatal nők kampányoltak az utcai zaklatás bűncselekménnyé nyilvánításáért, a közösségi médiát pedig a Twittertől a TikTokig ellepte az a téma, hogy hogyan lehetne a nők számára biztonságosabbá tenni a világot. Csakhogy amíg a hazafelé sétáló Sarah Everard esete azzal sokkolta a brit nyilvánosságot, hogy a nőt a nyílt utcáról rabolta el egy vadidegen féri, addig

a svédországi nőgyilkosságok sokkal inkább azért mutatnak ijesztő tendenciát, mert az elkövető minden esetben jól ismerte az áldozatát.

Bár a „tipikus” nemi erőszakot a legtöbben nem ilyesminek képzelik el, világszinten is igaz, hogy a legtöbb nőt nem idegenek támadják meg az utcán, hanem a saját párjuk bántalmazza őket. A WHO szerint ez a probléma globálisan 641 millió nőt érint. „A nők elleni erőszak népbetegség, amely minden országban és minden kultúrában jelen van, nők és családok millióinak okoz kárt, és ezt a helyzetet csak súlyosbította a koronavírus-járvány” – mondta nemrég dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO főigazgatója.

„De a Covid–19-től eltérően a nők elleni erőszakot nem lehet oltással megállítani. Ez ellen kizárólag jól megalapozott és tartós erőfeszítésekkel küzdhetnek a kormányok az országok és az egyének.”

Ha innen nézzük, az elmúlt hónapok nagyobb nyilvánosságot kapott svéd nőgyilkosságai nemcsak a Svédországban élő nőkre leselkedő veszélyekre hívják fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a nők általában nincsenek biztonságban, nemhogy a sötét utcán, de gyakran még fényes nappal vagy a saját otthonukban sem. Svédország miniszterelnöke szerint ahhoz, hogy ez a helyzet javuljon,

„ahhoz, hogy a nők elleni férfierőszak megszűnjön, a férfiaknak kell megváltozniuk”.