Brutális, de ellentmondásos forgatókönyvet vett elő Irán a fő atomtudósának likvidálásáról

Egy héttel az iráni atomprogram legfőbb emberének likvidálása után sem tudni biztosan, hogyan is zajlott a négy páncélozott autóból álló konvojjal szállított, testőrök által védett Moszen Farizade elleni múlt pénteki akció.

Az első hivatalos iráni hírmorzsák, és az azokat összeseprő rekonstrukciók szerint a Teherántól keletre található Abszárd városán áthaladó konvojt egy személyautóba rejtett bomba detonációja kényszerítette megállásra. A lefékező autókat aztán tucatnyi fegyveres vette tűz alá, a lövöldözésben Farizade három testőre és ártatlan járókelők is életüket vesztették, de az elkövetők közül is legalább 3-4 ember meghalt.

A többieknek viszont sikerült elmenekülniük a helyszínről, és az iráni hatóságok az azóta eltelt négy nap alatt sem akadtak nyomukra. Farizade – aki feleségével együtt egy vidéki faluban található rezidenciájára indult el – a hátán sérült meg, még kórházba szállították, de ott nem tudták újraéleszteni.

Legfrissebb híreinkért kattintson ide>>>

Hétfőn azután az iráni média egy másik verziót kezdett terjeszteni. A teokratikus rezsim védelmére szakosodott Iráni Forradalmi Gárdához (IRGC) köthető Fársz hírügynökség elbeszélésében Farizade azért állította meg konvoját, mert lövedékek becsapódását hallotta, és úgy döntött, maga száll ki körülnézni. Ekkor egy mintegy 150 méterre parkoló furgonból lövések dördültek el, az atomtudóst legalább három találat érte, majd mire a testőrök észbe kaphattak volna, a furgon felrobbant.

Az egész incidens nem tartott tovább három percnél. Azonban a detonáció sem tudta teljesen eltüntetni a maradványokat, melyekből kiderült, hogy egy távirányítású géppuska nyitott tüzet. Irán állítja, hogy a fegyverrendszer izraeli gyártmány, és műholdon keresztül irányították, de képeket eddig nem publikált az esetleges bizonyítékokról. Ali Samkáni, a Forradalmi Gárda tábornoka Farizade temetésén elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy

„Az ellenség egy teljesen új módszert, stílust; egy új professzionális és kifinomult megközelítést alkalmazott a siker eléréséhez.”

A nagy izraeli haditechnikai vállalat, a Rafael valóban rendelkezik egy távirányítással működtethető fegyverrendszerrel, amit 25 országban rendszeresítettek, és géppuskát, gépágyút, gránátvetőt, vagy akár páncéltörő rakétarendszert is működtethet. Azonban a CNN által megszólaltatott szakértők egy sor kételyt fogalmaztak meg arról, hogy valóban egy Samson 30-as fegyverrendszert vetettek volna be Farizade likvidálására:

• egy legkönnyebb változatában is 50-70 kilós gépezetet (a műholdjeleket vevő relével és más kiegészítőkkel együtt) nagyon körülményes és kockázatos becsempészni Iránba;
• egy műszaki hiba vagy a műholdas kapcsolatban beálló zavar tönkretehette volna az egész konspirációt, egy ilyen likvidálást a Moszad mindig a lehető legkevesebb buktatóval igyekszik megtervezni;
• a távirányítású géppuskákat elsősorban terület lefedésére szokás használni, nem célzott lövésekre;
• a hivatalos történetben ráadásul szerepel egy teljesen érthetetlen mozzanat: az első lövedékek becsapódására Farizade minden biztonsági alapszabályt (és a józan ész által diktált elővigyázatosságot) felrúgva maga hagyta volna el a páncélozott kocsi védelmét.

A pontos célzással és a szállíthatósággal kapcsolatos kételyeket félre lehetne tenni, ha a Moszad a szintén izraeli Smart Shooter könnyű távvezérléssel működtethető fegyverállványát vetette volna be, de nem túl valószínű, hogy az egész akció sikerét egy 2020 tavaszán bemutatott – azaz élesben még alig használt – technológiára alapozták volna.

Izraelnek ráadásul megvannak a maga bevált módszerei az iráni tudósok likvidálására: 2010 és 2012 között ugyanis négy, az atomprogramban részt vevő iráni kutatót lőttek le a semmiből előbukkanó motorbiciklis merénylők, vagy robbantottak fel autójára tapasztott bombával. Egy ötödik célpont azonban túlélte a kocsijának ajtajára tapasztott robbanószerkezet detonációját.

De miért nem mindegy Iránnak, hogyan végeztek az atomprogram vezetőjével?

Elemzők szerint Irán azért bizonygatja, hogy első számú atomtudósával egy távirányításos fegyverrendszer végzett, hogy elterelje a figyelmet a kellemetlen tényről: legnagyobb ellenségének ügynökei szinte tetszésük szerint járnak ki-be az országba, képesek grandiózus, néha már arcátlanul ambiciózus akciókat megszervezni, és nem mellesleg kormányzati kulcsembereket likvidálni.

• 2018-ban a Moszad lángvágókkal felszerelt ügynökei Teheránban behatoltak az atomprogram feljegyzéseit őrző titkos raktárba, sikerült az ott őrzött mind a 32 széfet felnyitniuk, majd 50 ezer oldalnyi dokumentummal, 163 CD-nyi videóval és tervrajzzal sértetlenül távozniuk. Ezeket az iratokat használta fel Benjámin Netanjahu egy teátrális sajtótájékoztatón, hogy megadja Donald Trumpnak a végső noszogatást az iráni nukleáris megállapodás felmondásához – nem mellesleg az izraeli miniszterelnök ekkor emelte ki nyilvánosan Farizade atomprogramban játszott főszerepét, amivel nyilvánvalóvá vált, hogy a tudós a Moszad célkeresztjébe került.
• Izrael napi rendszerességgel bombázza le a Szíriában található iráni támaszpontokat, raktárakat és az izraeli határon szimatoló iráni különítményeket, amire Teherán eddig egyetlen egyszer tudott válaszolni – akkor is csak a Golán-fennsík növényzetében tudott kárt tenni.
• Irán számára az is megalázó volt, ahogy ikonikus tábornokát, a Forradalmi Gárda különleges műveletekért és külföldi misszióiért felelős részlegét vezető Kászim Szulejmánit amerikai drónok pont az iráni befolyási szférába tartozó bagdadi repülőtéren bombázták le 2020 elején. Szakértők akkor egyöntetűen valami gigantikus megtorló akciót vizionáltak Irán részéről, de a hangzatos fenyegetéseken túl csak egy Irakban található amerikai támaszpont elleni, sok sérülttel járó rakétatámadás következett.
• Augusztusban izraeli ügynökök Teheránban a nyílt utcán lőtték le – feltehetőleg amerikai kérésre – az al-Káida második emberét, a kenyai és tanzániai USA-nagykövetségek elleni 1998-as nagyszabású bombatámadásokat kitervelő Abdullah Ahmed Abdullahot.
• A nukleáris megállapodás amerikai felmondása utáni kutatások fő székhelyét, a natanzi reaktort nyáron rejtélyes robbanások rongálták meg, melyek hátterében szintén nem volt nehéz felfedezni a Stuxnet vírussal korábban már sok gondot okozó izraeli katonai hekkereket.

Úgy tűnik, hogy akcióikhoz rendszerellenes irániak is asszisztálnak, sőt: a korábbi merényletek elkövetői valószínűleg az Iráni Népi Modzsáhidok nevű, a rezsim ellen (sőt, már az előző, 1979-ben megbuktatott monarchia ellen is) évtizedek óta küzdő iszlamista szervezet soraiból kerültek ki – állításuk szerint a mostani merénylethez semmi közük.

Irán ráadásul állandó fenyegetőzései ellenére sem tud bosszút állni sem Izraelen, sem az Egyesült Államokon – ennek ellenére természetesen a külföldön található izraeli diplomáciai képviseletek, kulturális és közösségi házak védelmét az ilyen feszültségeknél megszokott módon megerősítették. Ez mondjuk 2020-ban már nem feltétlenül hátrány: abban az esetben, ha a szankciók és a koronavírus által egyaránt szorongatott Teherán titkon reménykedik abban, hogy a 2020. január 20-án beiktatott Joe Biden új amerikai elnökkel újra lehetőség nyílik a párbeszédre, akkor

előnyösebb lehet az, ha gyengébbnek mutatkozik, mint ha erőt demonstrál.

Miért zavarja Izraelt az iráni atomprogram?

Nem csak Irán vádolja Izraelt Farizade meggyilkolásával, a zsidó állam feltételezett szerepét amerikai tisztviselők is elismerik, és az sem véletlen, hogy a New York Times izraeli hírszerzési forrásokból órákon belül megerősítést kapott az akcióról. Maga az izraeli kormányzat szokásához híven nem kommentálta az akciót, de a kormánytagok kikacsintós posztjai önmagukért beszélnek.

A zsidó állam ugyanis árgus szemekkel figyeli az őt fenyegető rezsimek nukleáris fejlesztéseit, és ahogy 1981-ben az iraki Oszirakban épülő reaktor, 2007-ben pedig a szíriai Deir ez-Zór melletti nukleáris kutatótelep lebombázásával bizonyította, ezeket szemrebbenés nélkül kész megsemmisíteni. Márpedig annak ellenére, hogy Irán saját atomprogramját a nemzetközi közvéleményben igyekszik az ország „passzív védelmét jelentő, békés célú” fejlesztésként beállítani, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a 2010-es években számtalan jelentésében fejezte ki aggodalmát a dúsítás katonai célokat szolgáló jellege miatt, a mindenkori teheráni vezetés pedig soha nem rejtette véka alá, hogy legfontosabb regionális stratégiai törekvése Izrael elpusztítása.

Szóval Izrael a maga szempontjából nem akar kockázatot vállalni, és a kibertámadástól az orgyilkosságig minden eszközzel igyekszik meggátolni azt, hogy Irán nukleáris fegyverhez, illetve a tölteteket a zsidó állam területére eljuttatni képes ballisztikus rakétákhoz jusson.

Más kérdés, hogy Farizade meggyilkolásában a szikár nemzetbiztonsági érdekek is összemosódnak az izraeli belpolitikai és diplomáciai manőverekkel. Egyfelől ugyanis Netanjahu és Benni Ganc nagykoalíciója napokkal az akció után felbomlott, és Izrael két éven belül a negyedik parlamenti választásra készül; az ezúttal jobbról is szorongatott miniszterelnök számára kulcsfontosságú lehet egy ilyen biztonságpolitikai siker.

De ennél fontosabb szempont lehet az, hogy az izraeli vezetés (nem csak a politikai) maximálisan ki akarja használni az országnak minden törekvésében zöld utat adó Trump-kormányzat hátralévő szűk két hónapját, és provokatív akciókkal meg akarja nehezíteni a januárban a Fehér Házba költöző Joe Biden számára az iráni atomalkuba való visszalépést – ami a Biden által remélt újratárgyalás nélkül is gigászi feladatnak tűnik.