Laborból szökött, vagy magától ugrott át egy állatról az emberre? Természetes evolúcióval alakult ki, vagy a kutatók hozták létre? Kína próbálja elkenni a botrányt, vagy politikailag motivált támadások érik? Egyre hevesebb a koronavírus-világjárványt okozó SARS–CoV–2 vírus eredete körüli vita. Aki a mélyére akar ásni, annak hosszú és nehezen érthető tudományos vitákon kell átrágnia magát, miközben az egész témát gúzsba kötik a politikai érdekek. Mire az ember észreveszi magát, mélyebbre süllyedt a vírus eredete utáni hajszában, mint Alice a nyúlüregben. A Telex Gyorstalpalóban felidézzük, miről is szólnak ezek a viták, majd segítünk eligazodni a laborszökevény-elmélet útvesztőiben. De vigyázat, így sem lesz egyszerű, és nem lesz a történet végén egy nagy, fekete-fehér igazság, csak kevésbé hangzatos tanulságok és sok bizonytalanság.
Mi ez az egész? Miről szól ez a laborszökevény-elmélet?
A most már másfél éve tartó koronavírus-járványt a SARS–CoV–2 okozta. A legtöbb tudós szerint ez a vírus természetes mutálódással vált képessé arra, hogy embereket is megfertőzzön, és magától ugrott át állatról emberre – ezt a jelenséget hívják zoonózisnak. Egyes vélemények szerint azonban elképzelhető, hogy a vírus valójában a Vuhani Virológiai Intézetből szabadult el. Ez annyiban kézenfekvő lenne, hogy a kínai Vuhanból jelentették az első eseteket, innen indult világ körüli útra a vírus.
És ez az elmélet újdonság?
Nem, már a járvány eleje óta újra és újra előkerül, és sok tudós sokszor elmondta már, hogy nem tartja túl valószínűnek, hogy ez történt. Februárban például 27 kutató állt ki a Lancet folyóiratban a vírus természetes eredete mellett.
Akkor miért beszélnek most róla újra ilyen sokat?
Mert az utóbbi hetekben egyre többen és egyre hangosabban állnak ki amellett, hogy ezt a lehetőséget is komolyabban vizsgálni kellene. Ennek a hangsúlyeltolódásnak több mozgatórugója is van.
Az egyik nem tudományos. A közelmúltban az amerikai médiában több cikk is napvilágot látott – jellemzően a Wall Street Journalben – olyan hírszerzési információkról, amelyek gyengíteni látszanak a vírus természetes eredetének hitelét.
Szintén nagy figyelmet kapott egy neves tudományos újságíró, Nicholas Wade cikke, amely tudományos érveket sorakoztat fel a mellett, hogy a laborszökés egyre valószínűbb lehetőségnek tűnik. Ez a cikk az elmélet felfutásának egyik motorjává vált, több magyar cikk is erre hivatkozva számolt be a vírus eredete körüli vitáról.
De a legfontosabb fejlemény, hogy május közepén 18 neves tudós állt ki a nagy presztízsű Science folyóiratban amellett, hogy mindkét eshetőséget, azaz a természetes és a laboreredetet is komolyan kell venni, utóbbi is alapos vizsgálatot igényel. A levél apropója az Egészségügyi Világszervezet márciusi jelentése volt, amellyel finoman szólva nem volt megelégedve a tudományos és a szélesebb közvélemény jelentős része.
Mi a gond a jelentéssel?
A WHO év elején küldött egy nemzetközi kutatócsoportot Kínába, épp azzal a céllal, hogy utánajárjanak a vírus eredetének. A tapasztalataikat összegző jelentést március végén tették közzé. Ez azonban épp azért nem volt alkalmas arra, hogy nyugvópontra juttassa a kérdést, mert – a kritikusok szerint legalábbis – nem vizsgálta elég alaposan a laboreredet lehetőségét a természetes eredettel szemben.
„Bár nem voltak sem a természetes átterjedést, sem a laboratóriumi balesetet egyértelműen alátámasztó eredmények, a csapat a zoonózisos átterjedést egy köztes gazdaszervezetből »valószínűnek vagy nagyon valószínűnek«️, a laboratóriumi balesetet pedig »rendkívül valószínűtlennek«️ értékelte. Továbbá a két elméletet nem mérlegelték kiegyensúlyozottan. Mind a természetes, mind a laboratóriumi átterjedéssel kapcsolatos hipotéziseket komolyan kell vennünk, amíg nem rendelkezünk elegendő adattal”
– írták a Science-levelet jegyző tudósok.
De maga a WHO főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz is arról beszélt a jelentés ismertetése után, hogy nem tartja elég átfogónak a vírus eredetére vonatkozó értékelést, ezért a laboreredet hipotézise további vizsgálatot, akár újabb helyszíni küldetést igényel.
A bizalmatlanság fő oka, hogy maga a WHO csapata is jelezte, hogy Kína nem engedett közvetlen hozzáférést a szükséges információkhoz. Számos ország is közölte, hogy problémásnak tartja, hogy a kutatók nem fértek hozzá nyers adatokhoz, eredeti vírusmintákhoz és laboratóriumi jegyzőkönyvekhez. Erről közös nyilatkozatot adott ki 14 ország az Egyesült Államoktól Japánig, Norvégiától Dél-Koreáig, illetve az Európai Unió is.
De akkor jól értem, hogy nem is derült ki, hogy mégis laborból szökött a vírus?
Nem, erről szó sincs. De nem csoda, ha az embernek ez a benyomása, mert az utóbbi hetekben-hónapokban egyre harsányabb címekkel lehetett találkozni, és már egyes magyar híroldalak is kijelentő módban írtak arról, hogyan derült fény arra, hogy a vírus laborból szökött.
Sokan most igazolva látnak minden korábbi, szenzációs állítást a laborszökevény vírusról. Pedig a kutatók nagy része eddig sem zárta ki kategorikusan ezt az elméletet, csak nem tartotta túl valószínűnek, és most sem arról van szó, hogy egy összeesküvés-elmélet mögé álltak be hirtelen neves tudósok, hanem épp arról, hogy egy legitim kérdést próbálnak kirángatni az összeesküvés-elméletek birodalmából.
A legtöbb szakértő szerint továbbra is az a legvalószínűbb, hogy a vírus természetes eredetű, és magától ugrott át állatról emberre. A vita elsősorban nem erről folyik, hanem arról, hogy kellő alapossággal vizsgálták-e a másik fő eshetőséget, azaz azt, hogy a vírus laborból szabadult el.
A Vox cikke találóan foglalja össze a helyzetet: a természetes eredet elmélete hiányos bizonyítékokok alapul, míg a laborszökevény-elmélet ezeknek a bizonyítékoknak a hiányosságain.
De hogyhogy másfél év alatt nem dőlt még el egyértelműen ez a vita?
Mert bonyolult kérdésről van szó, amelyre csak hosszú, kitartó munkával lehet válaszokat kapni, vagy talán még úgy se. A kutatóknak hála egyre több mindent tudunk, de még mindig nagyon sok mindent nem, ezért 100%-osan kizárni nem lehet még semmit. Eközben a vita már az elején elmérgesedett, és azóta is szinte lehetetlenül nehéz kihámozni a politikai érdekek hálójából.
Mit jelent egyáltalán, hogy a vírus „laborból szökött”?
Jó kérdés, mert már eleve az is nehezen követhetővé teszi a vitát, hogy többféle forgatókönyv keveredik benne. A laboreredeten van, aki azt érti, hogy a vírust mesterségesen hozták létre (esetleg módosították), mások meg azt, hogy egy természetes úton kialakult vírust vizsgáltak a laborban, és az szabadult ki valahogy a külvilágba. Ég és föld a különbség a kettő között.
Valójában pontosabb lenne nem is természetes vagy laboreredetről beszélni, hanem arról, hogy
- a természetes úton létrejött vírus magától jutott-e el az emberekig;
- a természetes úton létrejött vírus a laborból kiszabadulva jutott-e el az emberekig;
- a vírust mesterségesen hozták-e létre, vagy legalábbis módosították-e, mielőtt a laborból véletlenül kiszabadulva eljutott az emberekig; illetve
- a vírust mesterségesen hozták létre-e, vagy legalábbis módosították-e, mielőtt a laborból szándékosan kieresztve eljutott az emberekig.
A „természetes eredet” propagálói – azaz az uralkodó és továbbra is a legvalószínűbb álláspont képviselői – az 1. lehetőség mellett állnak ki. (Az egyszerűség kedvéért a cikk további részében mi is ezt értjük természetes eredet alatt.) Elsősorban a 2. lehetőség – a természetes kifejlődés, plusz laboratóriumi közvetítésű terjedés – az, amelynek az alaposabb kivizsgálását sokan, így a Science-levél szerzői is sürgetik. Azzal együtt, hogy ők maguk is kevésbé tartják valószínűnek.
A 3. lehetőség – a mesterséges, véletlenül elszabadult vírus – mellett még kevesebb érv szól, de egyelőre ez sem zárható ki teljesen. A 4. lehetőségről, azaz egy biológiai fegyver szándékos bevetéséről igazából senki nem beszél komolyan.
Na jó, induljunk el visszafelé! Tényleg felmerült, hogy a vírus egy biofegyver?
Komolyan vehető érv nem merült fel ezzel kapcsolatban, de természetesen olyanból azért akadt, amely kevéssé komolyan vehető. Például Donald Trump előző amerikai elnök egykori tanácsadója, Steve Bannon és hozzá köthető körök is propagálták ezt az elméletet.
Május elején az Australian nevű ausztrál lap szenzációként tálalta, hogy birtokukba került egy kínai katonai tudósok által írt dokumentum a koronavírusok fegyverként való felhasználásáról. A titokzatos dokumentumról azonban kiderült, hogy valójában egy 2015-ben kiadott könyv, és annyira nem titkos, hogy bárki megveheti az online könyvesboltokban, sőt, itt is szabadon elérhető pdf-ben. Ráadásul a szerzők nem a 2019-ben felbukkant SARS–CoV–2-ről, hanem a 2002-es járványt okozó, első SARS-vírusról írtak, és nem azt állították, hogy Kína használta volna fegyverként, hanem épp azt, hogy idegen hatalmak ereszthették rá a kínai népre.
Ennél egy fokkal komolyabban is felmerült, hogy a vuhani labor együttműködött a kínai hadsereggel, de egyrészt ezt a labor vezetője cáfolta, másrészt az önmagában nem is feltétlenül lenne problémás, hogy katonai és civil kutatók közös projektben vesznek részt.
Na és az tényleg előfordulhat, hogy módosították a vírust?
A kutatók már a járvány eleje óta vizsgálják magát a SARS–CoV–2 genomját (a genetikai információinak összességét), hogy tetten érjék az esetleges mesterséges beavatkozásokat. Az egyik első ilyen tanulmány tavaly márciusban jelent meg, és
arra jutott, hogy valószínűtlen a mesterséges eredet, nincs jele genetikai manipulációnak.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy ez teljes bizonyossággal kizárható-e, vagy elképzelhetők olyan kifinomult manipulációs módszerek, amelyek nem hagynak utólag azonosítható nyomot. De az biztos, hogy árulkodó nyom nincs. Ennek ellenére újra és újra előkerülnek azok az érvek, hogy a vírus egy-egy ismert tulajdonsága csak emberi manipulációval jöhetett létre. Ilyen például a furin-hasítóhely.
A furin micsoda?
Furin-hasítóhely. Ez arra szolgál, hogy a vírus hatékonyabban kötődjön az emberi receptorokhoz, azaz ügyesebben fertőzzön. Egyesek szerint ennek a puszta jelenléte a manipuláció bizonyítéka, mert a SARS–CoV–2-nek van ilyenje, de a közeli ismert rokonainak nincs. Ez volt az egyik központi érve a korábban említett, sokat idézett Wade-cikknek is.
Valójában azonban számos másik koronavírusnak van furin-hasítóhelye, például az egyszerű megfázást okozóknak is, sőt egy ehhez nagyon hasonló hasítóhelyet is sikerült tavaly nyáron leírni a SARS–CoV–2 egy közeli rokonában. Mivel ez a tulajdonság nem egy-egy, egymással közeli rokon koronavírus-csoportban alakult ki, hanem elszórva a koronavírusok teljes családfáján, valószínű, hogy egymástól függetlenül többször is létrejött, mert evolúciós előnnyel jár (márpedig a hatékonyabb fertőzés a vírus szempontjából az egyik legnagyobb evolúciós előny). Az ilyen konvergens evolúció nemcsak a koronavírusok körében, hanem általánosan is nagyon gyakori az élővilágban.
Wade cikke szerint egy másik gyanús tulajdonság a CGG kodon jelenléte a hasítóhelynél. (A nukleotidok a vírus örökítőanyagát, az RNS-t alkotó nukleotidlánc szerkezeti egységei. A kodonok olyan nukleotid-hármasok, amelyek egy aminosavat kódolnak.) A CGG az arginin nevű aminosav kódolásáért felelős, de míg a vírusokban általában nem ez a kodon végzi ezt a feladatot, az emberekben annál inkább. Ez pedig egyesek szerint árulkodó jel lehet. Ezzel kapcsolatban a cikk idézi egy neves virológus, a Nobel-díjas David Baltimore szavait is.
A márciusi tanulmány – amely szerint nincs jele manipulációnak – vezető szerzője, Kristian Andersen szerint azonban ez nem igaz: a SARS–CoV–2 esetében az arginint kódoló kodonok 3 százaléka CGG, míg például a SARS-vírusnál ugyanez 5 százalék, azaz nincs itt semmi látnivaló. Erre válaszul Baltimore is jelezte, hogy valóban létrejöhetett ez a tulajdonság természetes evolúcióval is, majd később még inkább visszatáncolt az eredeti nyilatkozatától.
De hogyhogy csupa valótlanságot ír egy elismert tudományos újságíró?
A most 79 éves Nicholas Wade valóban veterán tudományos újságíró, de meglehetősen ellentmondásos figura. A hetvenes-nyolcvanas években olyan vezető tudományos lapoknál dolgozott, mint a Nature és a Science, aztán 20 évet húzott le a New York Times munkatársaként. A visszavonulása után, 2014-ben írt egy könyvet az evolúció, a genetika, a fajok és a kultúrák kapcsolatáról, amelyet nemcsak a kritikák húztak le erőteljesen, de kutatói körökben is elsöprő tiltakozást váltott ki: több mint 140 genetikus – köztük sok olyan, akiknek a munkáján a könyv elvileg alapult – közös nyílt levélben tette világossá, hogy Wade önkényesen félreértelmezte a munkájukat, és a szakterületük eredményei egyáltalán nem támasztják alá a következtetéseit.
A SARS–CoV–2 eredetéről szóló cikke is sok kritikát kapott számos kutatótól. Ezek lényege, hogy miközben Wade élesen támadja a téma szakértőit, kritikátlanul támaszkodik olyanokra, akiknek nem ez a szakterületük, és közben alapvető tudományos hibákat ejt.
Többször hivatkozik például arra a tanulmányra is, amelyről február elején mi is részletesen megírtuk, miért nem vehető komolyan mint bizonyíték, és a módszertani problémák mellett a központi állítását is határozottan cáfolta a Telexnek a denevér-koronavírusokat kutató Kemenesi Gábor virológus.
Egyáltalán miből hozhatták volna létre a vírust, ha mesterséges lenne?
Általában egy olyan rokon koronavírus ennek az elméletnek az alanya, amelyet a Jünnan tartománybeli Mocsiangban, egy bányából gyűjtöttek be még 2012–2015 között a vuhani labor kutatói, miután a bányászoknál egy ismeretlen légzőszervi betegséget diagnosztizáltak. Bár a kutatók szerint gombafertőzéstől betegedtek meg, vírusfertőzést is azonosítottak náluk. A bányában talált denevérek többféle koronavírussal is fertőzöttek voltak, ami ideális terepet jelent a rekombinációra, azaz a gyors és jelentős mutálódás útján új vírusok létrejöttére.
A kutatók ekkor valóban több száz mintát vettek a bányában, és ezekben 293 koronavírust azonosítottak. Ezek közül azonban kevesebb mint egy tucatból sikerült legalább részleges génszekvenciát kinyerniük, és ezek egyike sem a SARS–CoV–2 volt. Kilenc SARS-szerű koronavírus volt. Az egyik a RaTG13, ennek a genomja 96,2 százalékban egyezik a SARS–CoV–2-ével, ezzel ez a legközelebbi ismert rokona.
Tehát ebből a közeli rokonból fejleszthették ki a SARS–CoV–2-t?
A 96,2 százalék elég nagy egyezésnek hangzik, de ez a közeli rokonság evolúciós léptékben még mindig túl távoli: kb. 50 évnyi evolúció választja el a két vírust, ami sokkal nagyobb különbség annál, hogy emberi beavatkozással áthidalható legyen. Ezért a RaTG13-ból nem tudtak volna csak úgy SARS–CoV–2-t kreálni. Ehhez legalább 99, de inkább 99,9 százalékos egyezésre lett volna szükség.
Tovább gyengíti ezt a lehetőséget, hogy a RaTG13-at a kutatók szerint nem sikerült laborban tenyészteniük – a denevérektől begyűjtött mintákból nem egyszerű erre alkalmas állapotban kinyerni a vírust –, így nem is volt élő vírusuk, amely megszökhetett volna vagy amelyet továbbfejleszthettek volna.
És az elképzelhető, hogy volt egy náluk még közelebbi rokon?
Elképzelhetőnek elképzelhető, de ilyenről nem tudunk. A WHO-misszió egyik résztvevője, Peter Daszak korábban rendszeresen dolgozott együtt a vuhani kutatókkal, így állítása szerint tisztában van vele, mely vírusok voltak megtalálhatók a laborban, és egyikük sem volt közelebbi rokon, mint a RaTG13. Persze erről jobb lenne a hivatalos nyilvántartást, illetve magukat a mintákat is látni, amelyekhez a misszió kutatói nem fértek hozzá.
Mindenesetre a RaTG13-ról ezen a néven a vuhani kutatók először 2020 elején számoltak be, de valójában már 2016-ban leírták, csak akkor még RaBtCoV/4991 néven emlegették, később nevezték át. Valószínűtlennek tűnik, hogy ha a RaTG13-ról publikációban számoltak be évekkel korábban, miért ne tették volna ugyanezt magáról a SARS–CoV–2-ről vagy egy még közelebbi rokonáról, ha az is a birtokukba került volna. Erről akkor semmilyen okuk nem lett volna titkolózni.
Végeztek egyáltalán ilyen jellegű kísérleteket a vuhani laborban?
Az úgynevezett gain-of-function, azaz magyarul funkciógyarapító kísérletek lényege, hogy egy természetes vírust mesterségesen módosítanak, például hogy fertőzőképesebb legyen. Nem azért, hogy aztán az emberek közé eresszék, hanem éppen azért, hogy jobban megismerjék, feltérképezzék, milyen módon mutálódhat, és hogyan lehet megállítani, ha esetleg járványt okozna.
Ezek legális, de etikailag vitatott kísérletek. 2014-ben az amerikai kormány fel is függesztette az ilyen kutatások finanszírozását, de a tiltást számos kutató kontraproduktívnak értékelte, mert szerintük ez hátráltatja a járványmonitorozást és a vakcinafejlesztést – két olyan területet, amelyeknek a hasznáról manapság nem sok vita van. A tiltást végül 2017-ben jelentősen enyhítették.
A gain-of-function kutatások definiálása azonban olyannyira nem egységes, hogy a kutatókat is megosztja a kérdés – tehát nemcsak az ilyen kutatások haszon-kockázat aránya, hanem maga az is, hogy egyáltalán mikor beszélhetünk ilyen jellegű kísérletről. A vuhani labor kapcsán előkerült például egy 2017-es tanulmány, amely egyes kutatók szerint abszolút kimeríti ezt a kategóriát, míg mások szerint egyáltalán nem erről van szó. Abban azonban nincs vita, hogy ennek a konkrét kutatásnak biztosan semmi köze a SARS–CoV–2 létrejöttéhez.
De akkor az tény, hogy veszélyes vírusokkal kísérleteztek a vuhani laborban?
Igen, de ez önmagában egyáltalán nem meglepő, sőt egészen triviális. A vírusok begyűjtése és vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy a kutatók megismerjék, pontosan hogyan működnek, milyen módon fertőznek, mennyire veszélyesek és hogyan lehet védekezni ellenük. Magyar kutatók is rutinszerűen végeznek ilyen munkát.
Na de attól még, hogy a vírus nem mesterséges, lehet, hogy már a járvány előtt a laborban volt, nem?
Ez az érvelés ugyanarra az évekkel ezelőtti bányaexpedícióra épít, csak nem azt mondja, hogy az ott talált vírusokból fejlesztették ki mesterségesen a SARS–CoV–2-t, hanem azt, hogy magát a SARS–CoV–2-t is akkor találták meg és gyűjtötték be.
Mivel ebben az esetben magában a vírusban nem nagyon lenne különbség, ezt elég nehéz lenne bizonyítani. A bányában talált koronavírusok közül mindenesetre egyik sem közelebbi rokon, mint a RaTG13. A kilenc SARS-szerű koronavírusból pedig csak három koronavírust tenyésztettek a laborban, de egyik sem a SARS–CoV–2 közeli rokona volt.
Si Cseng-li, a vuhani labor Denevérnőnek is becézett munkatársa, a denevér-koronavírusok egyik legelismertebb kutatója tavaly tavasszal azt mondta, a járvány kitörése után utasította a csapatát, hogy a laborban tanulmányozott összes koronavírus genomját hasonlítsák össze a SARS–CoV–2-ével, és ő maga is megnyugodott, amikor bebizonyosodott, hogy nincs egyezés.
A vuhani kutatók szerint a bányászoktól levett 2012-es vérmintákat 2020-ban újratesztelték SARS–CoV–2-re, de az antitestvizsgálat nem mutatott korábbi fertőzést.
Hallottam olyat is, hogy nem volt elég biztonságos a vuhani labor.
A vuhani intézettel kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy van BSL-4 besorolású, azaz a legmagasabb biztonsági fokozatú laboratóriuma. De mint kiderült, a jóval kevésbé szigorú biztonsági előírásokat alkalmazó BSL-2 laborjukban is évek óta folytattak kockázatosnak tekinthető koronavírusos kísérleteket, ami több kutatót aggodalommal töltött el. Mindebből azonban maguk a vuhani kutatók már akkor sem csináltak titkot. Ezzel együtt 2018-ban egyszer már felmerültek biztonsági aggályok a laborral kapcsolatban, bár baleset, szivárgás nem történt.
Na és mi a helyzet azzal a három kutatóval, akik már a járvány előtt megbetegedtek?
A Wall Street Journal május végén nyilvánosságra hozott egy hírszerzői jelentést arról, hogy a vuhani labor három kutatója 2019 novemberében, azaz már hetekkel a járvány hivatalos kitörése előtt megbetegedett.
Azt azonban még a sztori egyik forrása is megjegyezte, hogy nem tiszta, hogy az érintett kutatóknak mik voltak a tüneteik, és az sem, hogy szorultak-e kórházi kezelésre – azaz az elérhető információk alapján akár influenzások is lehettek. Azt is hozzá kell tenni, hogy az információ hiteléről és megbízhatóságáról a hírszerzői vélemények is megoszlanak a WSJ cikke szerint, és a labor szerint a dolgozóik 2020 januárja előtt mind negatívak voltak a SARS–CoV–2-re.
Anthony Fauci, Joe Biden amerikai elnök egészségügyi főtanácsadója is sürgette a megbetegedett kutatók egészségügyi adatainak a kiadását, de hozzátette, hogy továbbra is a vírus természetes eredetét tartja valószínűnek, amelyet még az sem feltétlenül írna felül, ha a kutatókról kiderülne, hogy Covid–19-ben szenvedtek. Hiszen a vírus már keringhetett a járvány kirobbanása előtt is a helyi lakosság körében.
A WHO-misszió egyik tagja, Marion Koopmans virológus már márciusban azt mondta, nekik már hónapokkal korábban tudomásukra jutott a megbetegedések híre, így meg is vizsgálták az ügyet, és már akkor kizárták, hogy ezek a vírus által okozott Covid–19 korai esetei lettek volna.
De akkor miről beszéltek a hírszerzők?
Óvatosságra int az ilyen, hírszerzői információkon alapuló cikkekkel kapcsolatban, hogy tavaly tavasz óta többször is előfordult, hogy nagyon hasonló állításokat tettek, de később kiderült, hogy minimum bizonytalan az alapjukat adó információk megítélése, vagy adott esetben akár könnyedén cáfolhatók is. Ez nem zárja ki, hogy laborból szökött volna a vírus, de elővigyázatosságra ösztönöz az ezzel kapcsolatos, nem tudományos érveket felsorakoztató állításokkal szemben.
Maga az amerikai hírszerzői közösség is jelezte a bizonytalanságát. A témában kiadott legutóbbi, május 27-i közleményük szerint nem tudják pontosan, hol, mikor vagy hogyan indult útnak a vírus, de két valószínű forgatókönyvet tartanak számon: az állatról emberre ugró fertőzést és a laborbalesetet. Két hírszerző ügynökség az első, egy a második felé hajlik, a többségük szerint azonban nincs elég információjuk eldönteni a kérdést, ezért tovább kutakodnak.
Pedig már Trump alatt is javában kutakodtak, nem?
Donald Trump az elnöksége idején előszeretettel hangoztatta a laborszökevény-elméletet, rutinszerűen kínai vírusnak nevezve a koronavírust. Ez amellett, hogy jó muníciót adott az összeesküvés-elméleteknek, ahhoz is hozzájárulhatott, hogy a valódi szakértők ódzkodjanak attól, hogy komolyabban hozzászóljanak az erősen átpolitizált kérdéshez. A Vanity Fair oknyomozása szerint még a Trump-adminisztráción belül is ellentétektől és bizalmatlanságtól terhes volt az ügy megítélése és kezelése.
A WHO döntéshozó szerve, az Egészségügyi Világközgyűlés május végén tartotta az éves ülését, ahol Mike Ryan, a WHO vészhelyzeti igazgatója arra szólított fel mindenkit, hogy hagyjon fel a vírus eredete utáni kutatás átpolitizálásával, mert az már így is vádaskodásba csapott át.
Az átpolitizáltság elrettentő erejéről beszélt a májusi Science-levél egyik aláírója, Marc Lipsitch, a Harvard epidemiológusa is, aki szerint a laborszökés nem marginális elmélet, csak „korábban marginális elméletnek tekintették, mert egyesek, akiknek politikai céljaik voltak, szélsőséges módon képviselték azt”.
Na és Kína, ott nem ugyanez megy?
De, mindeközben Kína is ellenpropagandát folytat, a felelősség folyamatos hárításán túl azt is felvetve, hogy valójában nem is Kínából indult a járvány, oda is csak máshonnan hurcolhatták be, importált termékek csomagolásán. De a hagyományos kínai cenzúragépezet is működésbe lépett, elég csak a járványról elsőként nyilvánosan megszólaló Li Ven-liang meghurcolására gondolni. Nem segít a bizalmi szakadékon az sem, hogy Kínáról már korábban bebizonyosodott, hogy visszatartott bizonyos információkat a járvánnyal kapcsolatban, és mint már írtuk, a WHO vizsgálatát is csak korlátozottan segítették.
Trumptól viszont már elköszöntünk, ezzel nem változott a helyzet?
Trump választási veresége után a téma politikai terheltsége némileg enyhült. Ennek ellenére az elméletnek részben épp az adott új lendületet, hogy bár más felhanggal, de Trump utódja, Joe Biden május 26-án utasította a hírszerzési szerveket, hogy 90 napon belül derítsenek fényt a vírus eredetére, bármi legyen is az.
De persze Trump sem tűnt el teljesen. Június 3-án például kiadott egy rövid közleményt, ezt érdemes teljes egészében idézni:
„Most már mindenki, még az úgynevezett »ellenség«️ is kezdi azt mondani, hogy Trump elnöknek igaza volt azzal kapcsolatban, hogy a kínai vírus a vuhani laborból jött. A dr. Fauci és Kína közötti levelezés túl hangosan beszél erről ahhoz, hogy bárki figyelmen kívül hagyja. Kínának tízbillió dollárt kellene fizetnie Amerikának és a világnak az általuk okozott halálért és pusztításért!”
Milyen Fauci-levélről van szó?
Június elején derült ki, hogy Fauci még 2020 januárjában kapott egy emailt, amelyben egy amerikai kutatóközpont kutatója kereste meg azzal, hogy szerinte a vírus szokatlan jegyeket mutat, és ezek arra is utalhatnak, hogy mesterséges módosításokat hajtottak végre rajta. Fauci megígérte, hogy telefonon keresi majd az illetőt.
A levelet az a Kristian Andersen írta, akiről már volt szó a cikkünkben: ő volt annak a márciusi tanulmánynak a szerzője, amely szerint a vírus genomja nem utal manipulációra. A levele nyilvánosságra kerülése után azt mondta, akkor valóban komolyan vették a lehetőséget, hogy a vírus laborból szabadult, de az új adatok és további elemzések alapján arra jutottak, hogy a vírus genetikai manipulációja kizárható. A levele így semmi más, mint a tudomány működésének világos példája, azaz hogy nyitottan állnak minden lehetőséghez, amíg egyiket-másikat ki nem tudják zárni.
Egyébként logikailag sem világos, hogy ha egy kínai laborból szökött volna meg a vírus, akkor a mesterséges eredetét felfedező amerikai kutatók miért akarnák ezt eltussolni.
Hát mert Amerika pénzelte az elszabadult vírust, nem?
Igen, ez a vád is többször előkerült már. Leglátványosabban akkor, amikor Rand Paul republikánus szenátor egy szenátusi meghallgatáson szegezte az erről szóló kérdést Anthony Faucinak, aki felháborodottan és kategorikusan cáfolta.
A vád lényege, hogy amerikai szervezeteken keresztül a vuhani laborhoz olyan pénzek jutottak, amelyekből aztán a vírust felturbózó gain-of-function kísérleteket végeztek. Az amerikai egészségügyi hatóságok azt állítják, hogy sem a vuhani laborban, sem máshol nem finanszíroztak gain-of-function kutatásokat. Bár ahogy arra már utaltunk, ez attól is függ, pontosan hol húzzuk meg az ilyen típusú kutatások definíciójának a határát.
A vád alapja, hogy 2014-ben a Fauci vezette allergia és fertőző betegségek amerikai intézete (NIAID) megítélt egy 3,4 millió dolláros támogatást az amerikai EcoHealth Alliance-nek, amelynek a célja a természetben található, potenciálisan az emberekre átugrani képes vírusok felkutatása és vizsgálata, a jövőbeli járványok megelőzése érdekében. A szervezet harminc országban működik együtt kutatókkal. Ennek a támogatási programnak a keretében a vuhani laborral dolgoztak együtt, hogy megvizsgálják a Jünnanban begyűjtött koronavírus-mintákat. Öt év alatt, 2015-től 2019-ig összesen 598 500 dollárt fizettek a labornak.
Az EcoHealth Alliance vezetője egyébként az a Peter Daszak, aki a WHO missziójában is részt vett. A fentiek miatt őt is érték olyan vádak, hogy elfogult a kínaiak iránt.
Egyébként ez lenne az első eset, hogy egy vírus kiszabadul egy laborból?
Nem, volt már példa ilyesmire, de soha nem új, hanem már jól ismert vírusokkal, és ezekből az ismert esetekből soha nem lett nagyobb járvány, maximum kisebb helyi gócok, amelyeket gyorsan elfojtottak. 2004-ben például a két évvel korábbi SARS-járványt okozó SARS–CoV fertőzött meg két kutatót egy pekingi laborban, akik a vírust tanulmányozták. Velük együtt összesen kilenc ember fertőződött meg.
De számos olyan esetről is tudni, amikor csak a szerencsének köszönhetően nem lett baj vírusok gondatlan laboratóriumi kezeléséből. Ezek közül több az Egyesült Államokban történt.
Hallottam olyan érveket is, amelyek nem a laborszökés mellett, hanem a természetes eredet ellen hozhatók fel. Nem gyanús például, hogy még mindig nincs meg az állat, amely átadta a vírust az embereknek?
Egyáltalán nem. Valóban, még mindig nem ismerjük a vírus emberre ugrásának pontos útját: a SARS–CoV–2 közvetlen ősét az emberre ugrás előttről, az eredeti vírushordozót, illetve az esetleges köztes fajt, amely közvetített a denevérek és az emberek között. De ahogy a februári cikkünkben Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem kifejezetten denevér-koronavírusok kutatására szakosodott virológusa is elmagyarázta, mindez közel sem furcsa vagy szokatlan.
Kemenesi szerint ez az érvelés összemossa azt, hogy még nem ismerjük a SARS–CoV–2 minden rokonát, azzal, hogy nincs is neki több. Pedig a vírus rokonságát feltérképező filogenetikai mintázat pont olyan, mint amilyet egy hasonlóan viselkedő, természetes vírustól várhatunk.
„A hiányzó láncszemek nem jelentik azt, hogy nincs ott a természetben a részleteket megmutató közelebbi evolúciós ős, magyarán a vírus közvetlen eredetét feltáró variánsok. Tágabb eredetét már megmutatják a Délkelet-Ázsiában előforduló denevér-koronavírusok bizonyos csoportjai, és ismerjük pontosan, hogy milyen mechanizmusok és milyen változások hozhatják némelyiket az emberi populációra. Két példát – a SARS-t és a MERS-t – már megéltünk”
– mondta.
Érthető, hogy most, ahogy a modern technológiának hála, a vírus szekvenálásától a vakcinafejlesztésig minden felgyorsult a világjárvány sürgetése közepette, türelmetlenek vagyunk, de a vírus eredetének felkutatása, az evolúciójának a visszafejtése továbbra is nagyon időigényes munka. Jó példa erre a 2002-es SARS-járványt okozó SARS–CoV esete, amelynek az eredetét 15 évbe telt teljesen felderíteni.
Nem gyanús, hogy épp a járvány kiindulópontjánál működik egy koronavírusokkal dolgozó labor?
Nem, sőt, a két dolog között épp fordított lehet a kapcsolat. A virológiai laborok logikus módon, gyakran specializálódnak olyan típusú vírusokra, amelyek a régióban előfordulnak. Ezért vannak például Ebola-vírust vizsgáló laborok Afrikában, Dengue-vírust vizsgálók Dél-Amerikában vagy koronavírust vizsgálók Kínában. „Tízből kilenc esetben, ha kitör egy új járvány, találni fogunk egy labort a közelben, amely ilyen vírusokkal dolgozik” – mondta Vincent Munster virológus a Nature-nek.
Vuhan egy 11 milliós város egy olyan régióban, ahol korábban is találtak már koronavírusokat, és a nemzetközi közlekedéstől a zsúfolt piacokon át a közelben élő vadállatokig minden adott ahhoz, hogy egy vírus megjelenhessen és gyors terjedésnek indulhasson.
Nem túl nagy a távolság az eddig talált, közeli rokon koronavírusok és Vuhan között?
Kemenesi Gábor egy februári előadásában beszélt arról, hogy a távolság nem jelent semmit. A bangladesi Nipah-vírus például, amely sok évig csak ott volt jellemző, néhány éve kitört Délnyugat-India egyik szegletében, ahol senki nem számított rá. Az, hogy egy ezer kilométerre lévő denevérben találtak meg egy vírust, nem azt jelenti, hogy csak ott található meg, hanem azt, hogy közelebb még senki nem találta meg – mondta.
A denevérek a koronavírusok gyakori hordozói, és a kutatók folyamatosan térképezik fel ezeket a vírusokat, nemcsak Kínában, hanem Thaiföldtől Japánon át Kambodzsáig. Utóbbi esetben például 2010-es mintákban találtak a SARS–CoV–2-vel rokon koronavírusokat.
Egyébként könnyen található kapcsolat Jünnan és Vuhan között, amelyen utazhatott a vírus: a vuhani piacokra utazó állattenyésztők és a közeli rokon koronavírusokra fogékony állataik. Kína már tavaly februárban be is záratta ezeket a telepeket.
Nem úgy volt, hogy mégse a piacról indult a járvány?
Még mindig nem tudni, honnan indulhatott pontosan a járványba torkolló fertőzési lánc. A járvány kezdetén a vuhani piacokra gyanakodtak, de nem sikerült a piacok környékén fertőzött állatot találni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fertőzés terjedésében, a járvány felerősítésében ne játszhattak volna kulcsszerepet: az első 425 beteg 55 százaléka volt kapcsolatban a Huanan állatpiaccal.
Néhány napja jelent meg egy tanulmány arról, hogy a járvány kitörése előtti két és fél évben 47 ezer vadállatot adtak el ezeken a piacokon, gyakran ott helyben levágva őket, különösebb tekintet nélkül a higiéniára. A kereskedelem nagy része illegális volt. 38 fajhoz tartoztak az érintett állatok, ebből 31 védett volt, és legalább négy olyan faj volt köztük, amelyről tudjuk, hogy fogékony a SARS–CoV–2-re. A kínai járványügyi hatóság egyébként már évekkel korábban azonosította a vuhani piacokat mint lehetséges gócpontokat.
Az is kiderült, hogy a járvány elején a vírusnak két különböző leszármazási ága is jelen volt Vuhanban, különböző piacokon. Ez vagy arra utal, hogy két különböző vadállat volt a fertőzések forrása, vagy a vírus a kezdetekkor hordozóállatot váltott. Egy laborszökevény vírussal ez nehezen lenne magyarázható, mert valószínűtlennek tűnik, hogy két eltérő vírusváltozat is elszabadult volna egyszerre, hogy aztán két különböző helyen kezdjenek el fertőzni.
Nem gyanús, hogy a vírus ennyire ideális egy világjárvány előidézéséhez?
A legtöbb szakértő szerint egyáltalán nem, mert ez semmiben nem mond ellent a természetes eredetnek. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az eredeti vírustörzs még nem is volt ennyire hatékony, menet közben adaptálódott, és a különféle variánsok létrejöttével és elterjedésével nőtt meg jelentősen a fertőzőképessége. Valószínűleg nem is kifejezetten az emberekre specializálódott.
És akkor végül is miért valószínűbb a természetes eredet?
Mert ez a sokkal egyszerűbb, sokkal kézenfekvőbb magyarázat.
Ahhoz, hogy a laboreredet működjön, önmagában is valószínűtlen események egész láncolatának kellett volna együttesen fennállnia, és kutatók egész sorának kellett volna végighazudnia az elmúlt másfél évet, de igazából már a járványt megelőző éveket is. Eközben olyan technikai képességek birtokában kellett volna lenniük, amelyekre a számos, általuk közzétett tanulmány nem utal.
A természetes eredethez ezzel szemben van egy jól bejáratott, a történelem során számos alkalommal kipróbált recept, amelyhez ebben az esetben is minden hozzávaló adott. Az más kérdés, hogy ezek közül sokat még nem sikerült megtalálni, miközben a laboreredet megnyugtató kizárására sem volt még mód, így mindkét ajtót nyitva kell még tartani.
Ezek szerint nem is volt olyan váratlan a SARS–CoV–2 megjelenése?
Nekünk, laikusoknak mindenképp az volt, hiszen egyikünk sem abban a tudatban feküdt és kelt, hogy bármikor kitörhet egy világjárvány.
Tudományos körökben azonban ez egyáltalán nem volt váratlan, sőt az sem, hogy ezt a járványt egy koronavírus okozhatja. Kemenesi Gábor például már 2016 tavaszán tartott egy ma is visszanézhető előadást Denevérek és vírusok – a következő világméretű járvány forrásai? címmel.
A kutatók már a SARS-vírus eredetének a 2017-es felderítésekor arra figyelmeztettek, hogy minden adott ahhoz, hogy újabb, addig ismeretlen kórokozó jöjjön létre és kezdjen el emberek között terjedni.
Mi jön most? Várható, hogy sikerül egyszer végleg lezárni az eredetvitát?
A laborszökés elmélete jelenleg nagyrészt azon áll vagy bukik, hogy elhisszük-e, hogy a labor dolgozóinak tesztje negatív lett; hogy az ott tanulmányozott koronavírusok egyike sem SARS–CoV–2 volt; és így tovább. Ha elhisszük, a laborszökés jelenlegi ismereteink szerint gyakorlatilag kizárt. Ha nem hisszük el, mert nem bízunk semmiben, amit Kína vagy kínai tudósok állítanak, akkor nem zárható ki, bár igazolva még akkor sincs. A további vizsgálatot sürgető kutatók azt szeretnék elérni, hogy ne ezen a bizalmon múljon a vírus eredettörténete, hanem ellenőrizhető tényeken: a WHO kutatói is vizsgálhassák meg közvetlenül a vuhani kutatók vérmintáit, a laborban vizsgált vírusmintákat stb.
A WHO folytatja is a vírus eredete utáni vizsgálódást, már tervezik az újabb utat Kínába, ahol ezúttal konkrét mintákat és adatokat is vizsgálnának – meglátjuk, mennyi sikerrel. Frank Hamill, aki korábban egy legmagasabb biztonsági fokozatú BSL-4 labort vezetett az Egyesült Államokban, jelenleg pedig laboroknak ad biztonsági tanácsokat, felhívta a figyelmet egy ritkán előkerülő szempontra: most mindenki Kínától várja, hogy kitárja a vuhani labor kapuit, és minden bizalmas információt átadjon, de ilyen szintű transzparencia az amerikai kutatóintézetekre sem jellemző.
A Biden által elrendelt hírszerzői vizsgálat 90 napos határideje augusztus végén telik le, tehát ennek az eredménye – illetve a nyilvánosságnak szánt része – már a nyár végén meglehet. A vírus útját és rokonságát feltérképező tudományos munka pedig még sokáig elhúzódhat.
Az persze borítékolható, hogy bármi lesz is mindennek az eredménye, a vírus eredetét övező vita még tovább fog tartani.
Hosszú távon azonban nem is a tudományos, és pláne nem a politikai viták lezárása miatt fontos a vírus eredetének és terjedési mechanizmusának minél pontosabb megértése, hanem hogy felkészültebben várhassuk az újabb vírusokat, és meg tudjuk előzni egy újabb világjárvány kitörését.
