Merkely Béla azzal az üzletemberrel vadászott Ugandában, akinek a cége egy ugandai projektben szerződött a Semmelweis Egyetemmel

Azt akartuk megtudni az egyetemtől, hogy pontosan mit csinált Merkely Béla Ugandában 2021. október végén, amikor itthon épp bedurrant a koronavírus-járvány negyedik hulláma, és átlagosan napi harminc áldozatot szedett a Covid. A rektor, aki a hazai járványkezelés egyik arcának számított, a kiadott adatok szerint már Ugandában volt, amikor érvénybe lépett a rektori utasítása a Semmelweis öt klinikájának látogatási tilalmáról. De nem a Covid miatt volt igazán érdekes ez az út, hanem mert a hozzánk eljutott fotók szerint Merkely nem csak szakmai egyeztetésen vett részt Ugandában.

Cikkünket csütörtök reggel terveztük megjelentetni, de miután Merkely Béla elküldte a kérdéseinkre adott válaszát, gyakorlatilag ugyenezek a válaszok kontextus nélkül megjelentek egy másik lap cikkében, ezért a teljes történet bemutatása érdekében mi is előbb jelentettük meg a cikkünket.

Erről tanúskodik az a két fotó, amely a Telexhez is eljutott. Információink szerint a képek néhány éve Ugandában készültek. Az egyiken egy zebra, a másikon egy impala teteme mögött térdel többedmagával a rektor, puskával a kezében:

A fotókon a rektor és a vadászatot segítő helyi csapat mellett feltűnik egy másik magyar is: egy Jakus László nevű üzletember. Az ő szerepe két okból érdekes. Egyrészt annak a Biotronik Hungária Kft.-nek a vezetője, amely fontos beszállítója Merkely egyetemének, sőt azon belül is leginkább a szintén Merkely által vezetett Városmajori Klinikának. Másrészt Merkely tudomásunk szerint egyszer járt rektori minőségében Ugandában: amikor 2021 őszén azt az állami projektet készítette elő, amelyikben néhány hónappal később az általa vezetett egyetem szerződést kötött egy Dintech Kft. nevű tanácsadócéggel. Ennek az egyik tulajdonosa szintén Jakus László.

Az afrikai vadászatok közéleti tematizálásának nagy hagyományai vannak Magyarországon. Legutóbb épp október elején robbant ki vita Kaprinyák Tibor tiszás országgyűlési képviselő körül, akit azzal támadott a Fidesz-közeli média és fideszes politikusok is, hogy „afrikai luxusvadászatokon oroszlánt (meg kafferbivalyt, antilopokat, stb.) öldökölt!”, miközben az Országgyűlés Élő Környezetért Felelős Bizottságának alelnöke lett, emiatt végül ki is rakták a bizottságból. Váratlan fordulat, hogy épp fideszesek kezdtek el luxusvadászatozni, hiszen a NER világában ez Bánki Eriktől Bayer Zsolton át Mészáros Lőrincig bevett gyakorlat volt, Semjén Zsolt akkori miniszterelnök-helyettes svédországi vadászatairól pedig nehéz elfelejteni az emblematikus felvételeket a helikopterre kötve himbálózó rénszarvastetemről.

Az, hogy távoli helyek egzotikusabb állatainak jellemzően elég drága lelövése újra és újra megmozgatja a hazai nyilvánosságot, jelentős részben persze a „luxusvadászatok” luxus részének köszönhető, amely különösen abban a kontextusban lehet érdekes, hogy az illetőnek honnan volt rá pénze. Merkelyről – már ha ő fizette a vadászatot – már tudjuk, hogy volt, mióta nyilvánosságra került, hogy 2025-ben különféle jogcímeken átlagosan havi bruttó 17,4 milliót keresett csak a „közfeladat-ellátással összefüggő tisztségei után”, amire jön még például a 25 általa vezetett klinikai vizsgálat díjazása, két családi egészségügyi vállalkozása pedig tavaly összesítve 100 millió forintos adózott eredménnyel zárt. Ami viszont az anyagiakon túl is közérdekűvé tesz egy-egy ilyen kiruccanást, az a történet etikai dimenziója, Kaprinyák esetében például az Élő Környezetért Felelős Bizottság és a halott környezetért felelős vadász között feszülő ellentét, míg Semjénnél a cechet álló üzletember állami megbízásai. Merkelynél pedig az, hogy kivel vadászott együtt.

A fotók nyilvánosan soha nem jelentek meg, de az évek során különféle csatornákon többekhez eljutottak egyetemi körökben. Azért döntöttünk a közlésük mellett, mert álláspontunk szerint egy állami egyetem rektora és az egyetem egyik beszállítóját vezető üzletember közti kapcsolat közéleti relevanciával bír.

Azt teljes bizonyossággal nem tudtuk meghatározni magukról a képekről, hogy mikor készültek, de információink szerint Merkely 2021-es ugandai útja során ejtették meg a vadászatot is, amit Jakus László a nekünk küldött válaszában meg is erősített.

„A vadászati képek 2021 októberében, az ugandai tényfeltáró misszió hivatalos programja előtt készülhettek. Soha nem vadásztam, hobby szinten fotózással foglalkozom. Aznap reggel ajánlottak egy szabad helyet a kísérőautóban, így a szavannai fotózási lehetőség miatt csatlakoztam. A vadászatot biztonsági okokból távolabbról követtem; az elejtett állathoz csak utólag, kísérővel mehettem közelebb, ekkor készülhetett a közös fotó. Részvételemet nem terveztem előre, a szervezésben nem vettem részt, a vadászcéget nem ismerem, és költségem sem merült fel. Tudomásom szerint Merkely professzor saját maga számára szervezte és fizette a programot” – írta Jakus. Ez utóbbit megkeresésünkre maga Merkely Béla is megerősítette.

Jakus és Merkely álláspontját a cikk vonatkozó részeinél ismertetjük.

Az ugandai út részleteiről azonban ellentmondásos adatokat kaptunk, mert egy külön adatigényléssel kikértük kifejezetten ennek az útnak a részletes programját és költségelszámolását, amelyek több ponton ellentmondanak a korábban kiadott összesítésnek.

A rektori utazásokat összefoglaló táblázat szerint az ugandai út október 19-től 27-ig tartott, és végig részt vett rajta a delegáció mind a négy tagja (akikről ekkor még adatvédelmi okból csak annyit árultak el, hogy mind egyetemi vezetők). Amikor az út részleteit is kikértük, kiderült, hogy a teljes út valójában október 18–29. között, azaz három nappal tovább tartott. Ekkor közölték azt is, hogy a rektor mellett a rektorhelyettes (Szabó Attila) és a Klinikai Központ főigazgatója (Gajdácsi József) is a teljes időtartamon részt vett, az egyetem marketing és kommunikációs főigazgatója (Szepesi Dóra, aki egyébként épp az utazás előtti hetekben kezdte meg új munkáját) viszont csak 23-án utazott ki.

Az, hogy miért volt elég a későbbi érkezés is, a részletes programból derül ki. Eszerint a delegáció hivatalos programja mindössze október 25–28. között tartott. Az egyetem válasza szerint az utazás tényfeltáró misszió volt, amelynek „legfontosabb projektfeladata az ugandai fél előzetes beruházási munkáinak előmozdítása volt. […] A rektori jelenlét ezen a ponton az intézményi és kormányzati szintű feladatvállalások összehangolását szolgálta.” Ennek keretében október 25–26-án egyeztettek a kórház vezetőivel; 26-án az egészségügyi miniszterrel; 27-én a Makerere Egyetem vezetőivel (bár a helyi beszámoló szerint erre 25-én került sor), majd egy szakmai előadás következett; végül szintén 27-én találkoztak az ENSZ helyi menekültügyi missziójának vezetőivel.

De akkor miért volt tizenkét napos az út? Ez is csak a második adatigénylésünkre adott válasz egy mondatából derül ki: „A hivatalos program előtti héten a rektor szabadságon volt.” Ennek a rektori utakat összefoglaló táblázatban nem volt nyoma, ott a teljes (igaz, eleve rövidebbnek jelzett) út hivatalos utazásként szerepelt. A válaszból az nem derült ki, hogy a másik két egyetemi vezető, aki elvileg a rektorral egy napon utazott ki, szintén szabadságon volt-e. Mindenesetre válasza alapján Jakus László akkor is épp a Mulago-projekten dolgozott a későbbi szerződése keretében Ugandában, amikor Merkely még a hivatalos program előtti szabadságát töltötte.

Az egyetem költsége az úthoz kapcsolódóan 2,6 millió forint volt. Ők fizették mind a négy vezető utasbiztosítását és napidíját (az nem világos, hogy ezek a szabadság idejére is jártak-e), de a repjegyet csak a rektornak és a kommunikációs főigazgatónak, a szállást pedig csak utóbbinak állták. „A rektorhelyettes és a Klinikai Központ főigazgatója utazásának és szállásának költségét a meghívó ugandai partner rendezte, ezek az Egyetem költségvetését nem terhelték” – írták. Az azonban nem derül ki a kiadott adatokból, hogy a rektor szállását ki fizette:

Ahogy a fenti képen is látszik, a hivatalos programot egyhetes szabadsággal megtoldó rektor repjegye jóval drágább volt, mint a kommunikációs főigazgatóé, ezért felmerül a kérdés, hogy ha Merkely is csak a hivatalos programra érkezett volna az egyetem költségén, akkor közel félmillió forinttal kevesebből megúszhatta volna-e az egyetem. A válaszuk szerint „a rektor repülőjegyéről kiállított számlát jóváíró számla módosított az utazás időtartama és útvonala tekintetében”, az viszont nem derült ki a kiadott adatokból, hogy mi volt ez az útvonalváltozás, esetleg máshonnan érkezett vagy máshova repült-e tovább, mint társai, ami indokolhatja a különbözetet. Az is magyarázhatja a magasabb árat, hogy a rektor jegyét később, az utazáshoz közelebbi időpontban foglalták át, illetve az sem derül ki, hogy magasabb osztályra szól-e. Visszakérdeztünk a rektor szállásköltségére és a módosított repülési útvonalra, de erre már nem érkezett válasz.

Megkérdeztük magát Merkely Bélát is az út részleteiről, illetve arról is, hogy rendszeres gyakorlat volt-e, hogy rektori utazásai keretében töltötte a szabadságát. Ez utóbbira nem válaszolt, de az utazás költségeiről azt írta: „Mivel a projektben személyesen nem vettem részt, a repülőjegyemet az Egyetem finanszírozta, hiszen a projekt sikere az Egyetem érdekében állt, más célból közpénz felhasználásra nem került sor. […] A hivatalos program előtt pár nap szabadságot vettem ki és a saját költségemen privát programot is szerveztem, így az egyik nap vadásztam. Ennek a nevemre kiállított számlájával és nyugtájával rendelkezem, bár az, hogy a szabadságom alatt, a szabadidőmet mivel töltöm nem közérdekű adat” – tette hozzá. Az válaszából nem derült ki, hogy az első adatigénylésünkre kiadott táblázatban miért volt a hivatalos út részeként feltüntetve a szabadsággal töltött időszak is.

Az utazásokat összefoglaló táblázat 2026 júliusáig tartalmazza Merkely rektori útjait, ebben az időszakban 46 utazáson vett részt. Az ugandai út ebben a táblázatban kilencnapos volt, ezért az összehasonlíthatóság kedvéért az utazási trendekhez ezt vettük alapul. Ennél hosszabb útja ebben az öt évben csak négy volt: egy-egy tizennégy napos chilei–perui és thaiföldi–amerikai út 2025-ben, illetve egy tizenegy napos kínai–vietnámi és egy tíznapos amerikai út 2024-ben. Rektorként összesen évi egy-két hónapnyi időt tölt külföldön: 2021 utolsó hónapjaiban az – itt csak kilencnaposként jelölt – ugandaival együtt 15 napot utazott, majd 2022-ben 28, 2023-ban 44, 2024-ben 56, 2025-ben pedig 37 napot. 2026-ban júliusig már 29 napot volt úton.

És ezek még csak a rektori útjai, mert az adatigénylésünkben „a Semmelweis Egyetem képviseletében tett utazásainak adatait” kértük ki 2019-től, de csak a „rektori minőségében” tett utakat kaptuk meg 2021-től, a klinikaigazgatói, a klinikusi és az egyéb tisztségekben tett utakat még nem, ezek kiadását későbbre ígérték. Mindehhez pedig hozzájönnek még a Magyar Rektori Konferencia elnökeként tett útjai is, hiszen ebben a minőségében csak az elmúlt bő egy évben járt például Kirgizisztánban, Bulgáriában, a Dominikai Köztársaságban és Üzbegisztánban is. Ennyivel kevesebb ideje jut tehát annak a több mint tíz feladatkörnek a hazai feladataira, amelyek után a Magyar Hang információi szerint havonta rendszeres közpénzes jövedelmet kap.

De térjünk vissza Ugandához, mert az ott töltött tizenkét nap alatt egy fontos állami projekt előkészítésében vett részt a rektor.

A 2019. március 8-án megjelent kormányhatározat szerint a kormány 5,17 milliárd forintot szánt a programra. Az akkoriban közzétett pályázati felhívásban még csak három terület szerepelt: okmánybiztonsági, kibervédelmi és vízgazdálkodási projektek, és 2021 februárjában, amikor Szijjártó azt mondta, hogy végső fázisába ért a fejlesztési program, továbbra is csak ezeket említette. Időközben azonban bővült a program, amelyet az év áprilisában már a 2020–2025-ös Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Stratégiában lefektetett „új gazdaságfejlesztési modell zászlóshajójának” neveztek, és az akkoriban kiadott angol nyelvű összefoglaló már öt terület projektjeit sorolja fel: vízgazdálkodás, kibervédelem, digitális turisztika, e-kormányzás és egészségügy.

Utóbbin belül két projektet indítottak. Az egyik, a kisebb egy mobil egészségközpont létrehozása volt 140 ezer euróból. A másik pedig a Kampalában, a főváros Mulago nevű városrészében található és gyakorlatilag a Mulago Kórház kardiológiai osztályának tekinthető Ugandai Szívintézet felszerelése modern eszközökkel. Erre 2,83 millió eurót (nagyjából egymilliárd forintot) szántak, kivitelező partnerként pedig a Semmelweis Egyetemet jelölték ki. A projekt várható befejezése akkor 2022 januárja volt, de ez aztán jelentősen csúszott.

Merkely Béla több fronton is érintett volt az ugandai szívkórház modernizálásában, hiszen nemcsak a Semmelweis rektora, hanem az egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának igazgatója, illetve a klinika alá tartozó két tanszék, köztük a Kardiológiai Tanszék vezetője is, emellett gyakorló kardiológus. A projekt keretében egy alkalommal személyesen is járt Ugandában: azon a bizonyos 2021. október végi úton többedmagával készítette elő a terepet Kampalában. Ezután 2022. október 13-án történt meg a felszerelések technikai átadása, majd 2023. december 8-án, azaz az eredetileg tervezetthez képest közel két évvel később tartották a hivatalos átadást Szijjártó Péterrel, ami egyúttal a teljes ugandai fejlesztőprogram lezárását is jelentette. A külügyminiszter akkor azt mondta, hogy a szívkórházat a Semmelweis szakértőinek segítségével nagyjából 3 millió dollár értékben szerelték fel. Ez gyakorlatilag megegyezik az előzetesen tervezett 2,83 millió euróval.

A kórház felszerelésének közel kétéves csúszása egyébként nem a magyar félen múlt: egy 2021. novemberi ugandai cikk szerint a szívkórház igazgatója arról panaszkodott, hogy hiába kapnak felszerelést a magyar kormánytól, egyszerűen nincs hova rakniuk, és az ugandai kormány támogatására várnak, hogy be tudják fejezni az épületet, ahová majd elférnek a nekik adományozott eszközök. A magyar nagykövetség egy 2021. szeptemberi bejegyzésében még látszik is az épület befejezetlensége.

Nekünk küldött válaszában a Semmelweis Egyetem is a körülményekre panaszkodott: „A megvalósítás meghatározó korlátja a szűk forráskeret, a fogadó infrastruktúra befejezetlensége és a helyben elérhető műszaki szolgáltatások korlátozottsága volt. A Covid-járvány az előkészítő egyeztetéseket, a nemzetközi szállítási válság a kivitelezést, az Ebola-járvány súlyosbodása pedig az egyetemi szintű személyes átadást nehezítette. A projekt ezért folyamatos szakmai, pénzügyi és logisztikai összehangolást igényelt.”

Szijjártó a szívkórházi átadón arról is beszélt, hogy a kormány 18 lélegeztetőgépet is ingyen átad a mulagói kórháznak. Az erről szóló 2021. márciusi kormányhatározat szerint ebben is a Semmelweis Egyetem volt „az eszközök átadásának megvalósításáról és azoknak külföldi felhasználásához kapcsolódó kötelezettségek maradéktalan teljesítéséről gondoskodó” fél.

Az egyetem oldalán elérhető éves pénzügyi beszámolókból nagyjából össze is áll a Mulago kódnéven hivatkozott projekt finanszírozási története. Eszerint 2021-ben előlegként megkapták a 798 milliót, és ebből még abban az évben elköltöttek 47 milliót, de későbbi elszámolással. 2022-ben a maradék 751 milliót is elköltötték, de továbbra se lett elszámolva a 798 millió, viszont ebben az évben átadtak 624 milliónyi felszerelést az ugandai kórháznak. 2023-ban és 2024-ben nem történt érdemi fejlemény, majd végül 2025-ben zárult le az elszámolás (bár menet közben a 798-ból a beszámolóban 799 millió lett).

Az egyetem nettó 5 millió forintot elérő vagy meghaladó szerződéseinek listáin pedig szerepelnek a Mulago-projekt keretében kötött szerződések, összesen 17 darab, 653 millió forint értékben. Ezek mindegyikét 2022 január–márciusban kötötték, azaz épp akkor vagy azután, amikor az eredeti tervek szerint már véget ért volna a projekt:

A 17 szerződés közül 15 árubeszerzés, ami a projekt természetéből adódóan magától értetődő: meg kellett venni az eszközöket a kórházba. Nekünk most érdekesebb a maradék kettő, mert ezek tanácsadói szerződések, és mindkettőről csak annyi derül ki a szerződéslistából, hogy a Mulago-projekthez kapcsolódnak. Az egyiket nettó 19,6 millió forint értékben kötötték a Monfalcone Consulting Ltd. nevű céggel, amely a neve ellenére egy magyar alapítású tanácsadócég, és vállalkozások kelet-afrikai piacra lépését segíti. A másik szerződés értéke nettó 16,2 millió forint, és egy bizonyos Dintech Kft. a kedvezményezettje, amelyről nem sok minden derül ki azon felül, hogy egyik tulajdonosa és ügyvezetője Jakus László.

A Dintech főtevékenysége „üzletviteli, egyéb üzletvezetési tanácsadás”. Az Opten cégadatbázis szerint a céget 2007-ben másodmagával alapította egy Adriány Zoltán nevű vállalkozó, akinek főleg ingatlanos cégei vannak, de korábban másik tanácsadócégben is volt tulajdonos. A másik alapító 2009-ben kiszállt, ekkor érkezett a helyére Jakus, aki azóta a cég ügyvezetője is.

A cégbírósági iratok szerint a tulajdonosváltáskor módosították a tulajdonosi viszonyokat is. Korábban Adriány volt a többségi tulajdonos, de Jakus a kiszálló alapító üzletrésze mellé az övéből is vett át, így az új társasági szerződés szerint az üzletrészük 50-50 százalék, és a szavazatarányuk is ehhez igazodik. A cég eredménye viszont egészen más arányban oszlik meg: a profit 98 százaléka Jakust illeti.

A Dintechnek nemcsak honlapja nincs, de úgy általában nyoma az interneten se sok: a Google-ben rákeresve az első négy találat különféle cégadatbázisokra mutat, az ötödik pedig a Semmelweis vonatkozó szerződéslistája a Dintech mulagós szerződésével. A hatodik helyre bejön még egy cégadatbázis, és nagyjából ennyi.

Ügyfelei viszont a jelek szerint így is vannak a cégnek. Az éves beszámolói szerint az értékesítés nettó árbevétele 2019–2020-ban 30 millió körül mozgott, majd 2022-ben megduplázódott, és az adózott eredménye is jelentősen megszaladt:

Nagy ugrás volt tehát az akkoriban nulla (2023 augusztusa óta egy) alkalmazottal működő tanácsadócég történetében a semmelweises szerződés, hiszen ez a megbízás egyedül kitette az addigi átlagos éves árbevételük több mint felét, és az előző évihez képest megduplázódott árbevétel a profit 70 százalékos növekedését hozta. Mégsem teljesen egyszeri kiugrásról van szó, mert bár azóta folyamatosan csökken az árbevétel és a nyereség, így is a 2022-t megelőző szint fölött maradt.

A profitból jellemzően vettek is ki a tulajdonosok, tehát 98 százalékban Jakus. A 2022-es rekordévről született alapítói határozat szerint például a 45,4 milliós eredményt produkáló évben 58 milliós osztalékelőleget utaltak ki, a legutóbbi, 2025-ös évről szóló határozat szerint pedig a 30,8 milliós profitot eredményező évben 62,8 milliós osztalékelőleget vettek fel.

Érdekesség, hogy bár Adriány a mai napig tulajdonos, 2013-ban egy törvényváltozás értelmében külföldi lakcíme miatt magyarországi lakhellyel rendelkező kézbesítési megbízottat kellett kijelölnie. Ez a megbízott Pethes Ildikó lett, aki a cég későbbi irataiban már Jakus-Pethes Ildikóként szerepel, és az Opten cégadatbázis szerint a lakcíme azonos vagy azonos volt Jakus Lászlóéval. A Dintechet tehát ez és a profiteloszlás alapján talán nem túlzás családi cégnek tekinteni.

A Dintech szerződésének futamideje a havi bontású nyilvános semmelweises lista szerint 2022. január 14-én – azaz szűk három hónappal Merkely ugandai útja után – indult és május 31-ig tartott. A kiadott szerződésből azonban más derül ki. Az eredeti határidő április 30. volt, ezt két módosítással egészen november 15-ig tolták ki. Ennél azonban érdekesebb a futamidő kezdete. A szerződést ugyanis 2022. január 14-én írták alá, az előkészítő fázis viszont 2021. június 1-től 2022. január 26-ig tartott. Azaz a szerződés időtartama több mint fél évvel korábban kezdődött, mint ahogy magát a szerződést aláírták volna (és ahogy a nyilvános szerződéslistában szerepel).

Ez szokatlan, de az általunk megkérdezett jogász szerint nem feltétlenül szabálytalan, mert a Polgári törvénykönyv szakértői feladatokra kötött megbízási szerződéseknél nem ír elő kötelező írásbeliséget, előfordulhat például, hogy csak januárban állapodtak meg a korábban végzett munka díjazásáról.

Mindenesetre Jakus cégének fél évvel korábbi munkakezdése más megvilágításba helyezi a történetet. Ezek szerint 2021 júniusától már dolgozott a Mulago-projekten a Semmelweisnek, így a közös munka nem néhány hónappal a közös vadászat időpontja után, hanem már előtte elkezdődött, majd utána született meg róla az írásbeli megállapodás. A szerződésből az is kiderül, hogy a megállapodás része ebben a bizonyos első fázisban „ugandai helyszíni szakértői közreműködés 4 munkanap időtartamban (beleértve a kiutazás és szállás költségét)”, azaz Jakus László is járt kint a projekt miatt ebben az időszakban (majd újabb három napra a második fázisban is) az egyetemmel később megkötött szerződés díjának terhére. Az első számlát az első fázis teljesítése után, március elején állította ki a Dintech az egyetemnek, a másodikat november végén.

Megkeresésünkre Jakus László azt írta, az előkészítésben Magyarországon és Ugandában is orvostechnikai szakértőként vett részt. „Mintegy tíz évig dolgoztam a hazai orvostechnikai iparban, intenzív terápiás műszaki területen is, majd húsz évig nemzetközi orvostechnikai vállalatoknál. A projekt lebonyolításával megbízott SOTE Klinikai Központ Főigazgatója ismerte ezt a szakmai hátteret, és ő hívott meg a munkába.

Kezdetben részvételemet személyes szakmai vállalásnak tekintettem. A fejlesztés megvalósíthatóságának vizsgálata és előkészítése a Klinikai Központ projektvezetésével már 2021. június 1-jétől zajlott, ezért szerepel ez a kezdőidőpont a Dintech Kft. szerződésében. Az októberi tényfeltáró látogatáson vált világossá, milyen előzetes infrastrukturális munkák szükségesek az ugandai fél részéről. A szerződést 2022. január 14-én, azután írtam alá, hogy tisztázódott: ezeket az ugandaiak vállalják, így a fejlesztés magyar oldala elvileg megvalósítható.”

Jakus szerint a Dintech megbízását ajánlatkérés előzte meg. „Emlékeim szerint ezt az egyetem gazdasági/közbeszerzési osztályától kaptam, és a kiválasztást/szerződéskötést is ők intézték.” Merkely erről azt írta nekünk, hogy „a projekt bonyolítását, így a szerződéskötéseket is a Klinikai Központ vezetése és a projektmenedzsment intézte”.

Arról, hogy miért a Dintechre eshetett az egyetem választása, Jakus azt írta: „Megítélésem szerint kiválasztásomat a komplex szakmai tapasztalatom és az indokolhatta, hogy az általam képviselt kereskedelmi tevékenység nem jelentett összeférhetetlenséget. Egy csapat tagjaként, orvostechnikai, logisztikai és telepítési/installálási kérdésekben végeztem tanácsadói és szakértői tevékenységet a megvalósítás teljes időszaka alatt. A munkát szakmai anyagok, levelezések és egyeztetések dokumentálták, szerződéses teljesítésemet az egyetem ellenőrizte” – írta.

„Büszke vagyok arra, hogy a számos technikai és logisztikai kihívás ellenére ez az ellátóhely létrejöhetett, és részese lehettem a megvalósításán dolgozó munkacsoportnak”

– tette hozzá.

Az adatigényléseinkre megküldött dokumentumok között megtalálható a projekt rektori értékelése is. „A fejlesztés a magyar egészségipar számára megrendeléseket, ugandai referenciát és helyi szakmai kapcsolatokat teremtett. A magyar gyártói és mérnöki közreműködés az eszközökben, a telepítésben és a tudásátadásban egyaránt megjelent. A projekt ezzel az ugandai ellátási kapacitás fejlesztését és a magyar technológiatranszfer gazdaságpolitikai célját együttesen valósította meg” – olvasható a dokumentumban.

A Biotronik Hungária Kft.-t 1991-ben alapították, hogy az anyavállalat szívsebészeti és diagnosztikai eszközeit, anyagait értékesítse Magyarországon. A cégadatbázis szerint három vezetője van: a céget 2005 eleje óta ügyvezető igazgatóként irányító Jakus mellett 2013-tól Udo Tegtmeyer és Farkas-Liptay Eszter. (A német Tegtmeyer esetében egyébként a kézbesítési megbízott ugyanaz a Bűrös és Gombocz Ügyvédi Iroda, amely a Dintech jogi ügyeit is intézi.) A cég az elmúlt években folyamatosan növekedett, 2025-ben 5,9 milliárdos nettó árbevétel mellett 360 milliós adózott eredményt könyvelt el. Ez a 6,1 százalék egyébként az elmúlt 25 év egyik legjobb bevételarányos nyereségének számít, ezen a téren csak 2013-ban teljesített ennél jobban a cég ebben az időszakban.

Bár a Semmelweis Egyetem elég sok adatot tesz közzé a szerződéseiről, nincs könnyű dolga az embernek, ha ezek között megpróbál eligazodni. A nettó 5 millió forintot elérő vagy meghaladó szerződések listája 2020–2026 között érhető el, de az egyetem zegzugos honlapjának közérdekű adatokat közlő oldalain található egy másik lista is azokról az ötmillió forintot meghaladó szerződésekről, amelyeket a Beszerzési Igazgatóság által lefolytatott közbeszerzések eredményeként kötöttek. Bár elsőre a kettő teljesen különbözőnek tűnik, a Biotronik ezeken szereplő összesen 70 szerződését jobban megnézve az látszik, hogy a legtöbb tétel kétszer szerepel a két adatbázis több száz listáján – mégsem mindegyik, már csak azért sem, mert a második gyűjtés egy évvel korábbról indul, és már 2019-es szerződések is megtalálhatók benne, míg a másik csak 2020-tól tartalmazza a szerződések adatait. Ráadásul mindkét adatbázisban találtunk kimaradt, illetve hibásan feltöltött fájlokat, ami tovább nehezíti a tisztán látást.

Mindenesetre a két adatbázis összes listáját összevetve a Biotroniknak ezekben az években legalább 50 szerződése volt az egyetemmel 5 millió forintot meghaladó értékben, és ezek összértéke nagyjából 4,5 milliárd forint, amivel a Semmelweis nagyobb beszállítói közé tartozik az orvostechnikai eszközök terén.

Mivel szívsebészeti eszközöket forgalmaznak, a Semmelweisen jellemzően a 2012 óta Merkely által vezetett Városmajori Klinikával szerződnek, és egyébként is szoros a kapcsolat a cég és a klinika között. Már csak történetileg is, hiszen a magyar leányvállalat első vezetője az a Szabó Zoltán volt, aki a Városmajori Klinika igazgatói székéből érkezett a céghez, és egészen 2004 végéig maradt is, őt váltotta aztán Jakus. A klinikán Szabó végezte el az első hazai szívátültetést, illetve még ő vette fel oda Merkelyt is, aki Szabót pályafutása egyik meghatározó személyiségének tartja.

A Biotroniknak emellett négy klinikai vizsgálata is fut a Városmajori Klinikán (ami egyébként egyáltalán nem kirívó: összesen 561 vizsgálat folyik a Semmelweis különböző egységeinél, ezek közül 108 a Városmajori Klinikán). A cég a Városmajori Klinika fő támogatójának számító Aritmia Kutatás-Gyógyítás Alapítványt is támogatta. Az Aritmia kuratóriumi elnöke az a Demeterné Dr. Kiss Orsolya, aki az ELECTRO-CARD Egészségügyi Szolgáltató Kft.-ben tulajdonostársa Merkelyné Sarusi Melindának, Merkely Béla feleségének, illetve a cég egyik vezetője is. Az Aritmia legutóbbi elérhető beszámolója szerint a Biotronik 2025-ben összesen 3,3 millió forinttal támogatta az alapítványt, amiből öt fő tudományos továbbképzését támogatták.

Jakus és Merkely szakmai kapcsolata tehát több mint egy évtizedre nyúlik vissza, de a személyes kapcsolatuk is legalább ilyen régi, és a közös vadászatnál jóval előbb kezdődött: 2015-ben együtt indultak az Orvos-Gyógyszerész Kupa nevű éves vitorlásversenyen, a Városmajor 2. nevű csapatban. Az itt használt hajó, a Seppuku neve mellett egyébként az évek során több másik vitorlásversenyen, különböző sportegyesületek és különböző összetételű legénység tagjaként is feltűnt Jakus neve. De az Orvos-Gyógyszerész Kupán sem 2015-ben szerepelt Jakus először: már két évvel korábbról is több képen feltűnik.

„A Biotronik képviselőinek nem kellene részt venniük olyan tevékenységben, amely összeférhetetlenséget jelenthet a személyes érdekeik és a Biotronik érdekei között, ideértve a vállalat hírnevét. Összeférhetetlenség a következő körülmények esetén merülhet fel: Tanácsadói tevékenység vagy (másod)állás versenytársnál, beszállítónál vagy ügyfélnél; […] Versenytárs vállalkozás indítása vagy olyan üzleti lehetőség kihasználása, amely szembemegy a Biotronik érdekeivel” – olvasható az etikai szabályzatban.

A dokumentum a cég alkalmazottai és az egészségügyi szakemberek közötti kapcsolatokra is kitér: „A Biotronik képviselőinek jelentős magánjellegű pénzügyi ügyletei és/vagy kapcsolatai egészségügyi szakemberekkel a Biotronik termékek területén – az alkalmazandó jogszabályoktól függően – tisztességtelen üzleti gyakorlatra utaló jelnek minősülhetnek. Ez különösen azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek a Biotronik képviselőjének hivatalos orvostechnikai értékesítési és/vagy támogatási feladatkörén kívül esnek.”

Kiemelik a tanácsadói szolgáltatások kérdését is: „Sok területen működünk együtt egészségügyi szektorbeli partnerekkel és hatóságokkal. Átláthatóan és nyíltan járunk el és kommunikálunk a partnereinkkel folytatott ügyleteinkben. Ez vonatkozik meghívások és ajándékok elfogadására is. A tanácsadási szolgáltatásokkal (klinikai tevékenység, előadások, képzések) kapcsolatos minden kifizetésnek, szerződésnek és megállapodásnak közvetlenül a Biotroniktól kell érkeznie.”

Jakus László a megkeresésünkre azt írta, nem lát összeférhetetlenséget. „A Biotronik által gyártott eszközök nem intenzív terápiás beruházási berendezések. A Dintech tanácsadói és szakértői feladatot végzett; nem forgalmaz orvostechnikai termékeket. Én a két tevékenység között ezért nem láttam érdekütközést. A Biotronik vezetőinek a projekt során több alkalommal nyíltan beszéltem az ugandai szakértői munkámról, nem merült fel kifogás, mivel nem volt összeférhetetlenség” – írta.

Mivel az összeférhetetlenség elsősorban a személyes és az üzleti kapcsolatok keveredése, nem pedig a Mulago-projektben beszerzett eszközök miatt merülhet fel, megkerestük a Biotronik anyavállalatának vállalati megfelelésért felelős osztályát és sajtóosztályát, hogy tudtak-e a Biotronik-ügyfél Semmelweis Egyetem rektorának és a magyarországi Biotronik ügyvezetőjének közös ugandai vadászatáról; Jakus saját tanácsadócégéről; az egyetem szerződéskötéséről ezzel a tanácsadócéggel az ugandai projektben; kettejük közös vitorlázásáról; illetve hogy összeférhetetlennek ítélnek-e ebből bármit, és ha igen, terveznek-e valamilyen lépést az ügyben. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

A cég különösen érzékeny lehet az ilyesmire, hiszen korábban többször érte olyan vád, hogy tisztességtelen módon összejátszott egészségügyi szakemberekkel. Az Egyesült Államokban például 2014-ben és 2022-ben is azzal vádolták meg, hogy rendszeresen lefizetett kardiológusokat, hogy a cég termékeit használják vagy promotálják. A cég tagadta a vádakat, de mindkét esetben több millió dolláros peren kívüli egyezség zárta le az ügyet. Hollandiában is hasonló vádak érték a céget. A magyar leányvállalattal kapcsolatban ilyesmi tudtunkkal soha nem merült fel.

Az összeférhetetlenség kérdése a közelmúltban Merkely nevével kapcsolatban is felmerült: júliusban írtuk meg, hogy a fia tulajdonrésze a KinaviX nevű cégben jóval meghaladta azt a küszöböt, amely fölött ezt Merkelynek már tavaly jelentenie kellett volna, hiszen az általa vezetett egyetem és a cég már múlt októberben konzorciumban nyert állami támogatást. Akkoriban ráadásul még maga a rektor is tulajdonos volt a vállalatban. Az összeférhetetlenség jelzésének akkori cikkünk írásáig nem volt nyoma, érdeklődésünk után megjelent erről egy határozat, de az csak a jövőre nézve állapított meg összeférhetetlenséget, azzal nem foglalkozott, hogy az már régóta fennállt. Ezen a rektor is átsiklott a cikkünk után közzétett Facebook-bejegyzésében. A KinaviX szóban forgó projektje egyébként összesen háromszor kapott egyedi állami támogatást. A kormányváltás után felállt Tudományos és Technológiai Minisztérium szakmailag indokolatlannak és aggályosnak találta a támogatás módját, a rendőrség pedig hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozást indított.

Írtunk azoknak a nemzetközi vadászcégeknek, amelyek a honlapjuk szerint szerveznek vadászatokat Ugandán belül kifejezetten az Mburo-tó környékére, hogy pontosabban lássuk, milyen feltételekkel érhető el és nagyjából mennyibe kerül most ide egy vadászat.

Először attól a JKO-tól érkezett válasz, amely együtt dolgozik a Merkelyék fotóin látható helyi segítőkkel. Az ominózus vadászatot nem ők szervezték, mert mint a cég vezetőjétől megtudtuk, kizárólag amerikai és francia ügyfeleik vannak. Küldtek egy friss ugandai árlistát, eszerint a legrövidebb náluk a tíznapos vadászat, ennek alapára két vadász esetén fejenként 17 950 dollár. (Ha a második fő csak kísérőként vesz részt, neki alacsonyabb az ár.) Ebben benne van a reptéri fogadás, a négy és fél órás reptéri transzfer oda-vissza, a vadászati licencdíj, a profi vadász kísérő és csapata, a szállás, az étkezések és az italok, a mosodai díj, a wifi és a trófeák előkészítése. Erre jönnek rá a trófeadíjak, ez a zebránál az első példány esetén 990, az impalánál 850 dollár. Mindehhez hozzáadódik még a koncessziós díj, a borralavók és egyebek. Egy zebrával és egy impalával számolva ez fejenként 8,4 millió forint. Ebben viszont még nincs benne a repülőjegy, a vízum, a fegyverbehozatali engedély vagy a fegyverbérlés, a természetvédelmi díj, a vadászengedély, az állatorvosi engedély, az exportengedély és a trófeák szállítási díja.

Természetesen egy rövidebb út ennél jóval kevesebből is kijöhet. Egy másik vadászcég, a Spear Safaris válasza szerint a hároméjszakás mburo-tavi vadászútjuk egy főre 7250 dollárba kerül (aki csak megfigyelőként csatlakozik, nem vadászik, annak 350 dollár per éj), erre jön a trófeadíj, amely impalára 1000, zebrára 1200 dollár. Azaz náluk egy rövidebb út alapára a trófeákkal már fejenként 3 millió forintból kijöhet. (A Spear nem részletezte, hogy a JKO esetében felsorolt számos egyéb költségből náluk mi az, amit még külön számítanak fel.) Merkelyék útját viszont nem ők szervezték. Merkelyt és Jakust is megkérdeztük, hogy melyik cég volt a szervező, illetve hogy ki fizette a vadászatot. Jakus annyit írt, hogy mivel ő semmit nem fizetett, nem tudja, ki volt a szervező, Merkely erre a kérdésünkre nem reagált.

A magyar vadászati cégek kínálatában nem jellemző ugandai vadászút, inkább más országokba (Dél-Afrikába, Namíbiába, Zimbabwéba, Botswanába, Mozambikba, Mauritiusra, Tanzániába) szerveznek vadászatokat. Egyetlen olyan hazai céget találtunk az interneten, amely Ugandába is kínál vadászutat, de a honlapjuk szerint ők is inkább az ország északi részére, nem az Mburo-tó környékére, és oda is csak 2025-től. Mindenesetre a gödöllői Vadászutak Kft.-től is kértünk árajánlatot. Kaptunk egy összefoglalót, amely a 2025/26 szezon árait tartalmazza, bár ebben az ugandai vadászterületek leírásában szerepel az Mburo-tó is, csomagajánlatok csak más területekre szerepelnek. A legrövidebb útjuk kilencnapos, itt az alapdíj és a két állat elejtési díja együtt nagyjából 7 millió forintra jön ki. „Uganda viszonylag drága desztináció, hisz ide leginkább a különleges vadfajok (pl. szitatunga, nílusi bivaly, Uganda kob) miatt érkeznek a külföldi vadászok. Nem alkalmas ez a desztináció pár klasszikus antilopfaj vadászati igény esetén, mert a napidíjak nagyon magasak. Zebra és impala ár/érték tekintetében vagy Dél-Afrikában vagy Namíbiában a legideálisabb” – írta válaszában a cég.