Levendula helyett beton – A NER tihanyi nyomulásának története

Ha az ember Szántódról átkompozik Tihanyba, messziről csak a csillogó víztükör és a felbukkanó apátság látszik, de ahogy közeledik a rév, szemet szúr egy építkezés az út jobb oldalán. Aztán távolabb, balra is. Az egész mögött pedig a változatosság kedvéért ott van egy olyan terület is, amire egyelőre csak tervezik az építkezést.

Az 1400 fős, tizenkét éve fideszes polgármester által irányított Tihany az egyik leghíresebb turisztikai központ a Balaton környékén. Az 1950-es években, a Rákosi korszak alatt ez volt az első tájvédelmi körzet, amit létrehoztak Magyarországon. A település a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, Natura 2000-es természetvédelmi terület, világörökségi várományos és Európa diplomás. Geológiai, biológiai, tájképi sokfélesége Európa-szerte kiemelkedő.

Az elmúlt években azonban a látványosságai mellett egyre többet hallunk az építkezéseiről is. A zöldet és a levendulát lassanként felváltja a beton, a neves épületekről szóló híreket a NER-es épületekről szóló hírek, a kávézókba pedig már kihívás lassan úgy leülni, hogy ne félkész épületekre nézzünk a tejeskávé mellett.

Sok helyi lakó, építési és természetvédelmi szakértő, valamint néhány ellenzéki politikus szerint a helyi beruházások egyre élesebben állnak szemben Tihany természeti értékével. Úgy vélik, hogy a fejlődés jegyében végrehajtott és tervezett betonozások miatt az ökoszisztéma megkárosítása már így is túl messzire ment, miközben egyébként az ingatlanárak a sztratoszféráig repültek. Az önkormányzat és a Veszprém Megyei Kormányhivatal szerint viszont minden a legnagyobb rendben.

Lapunk az elmúlt hónapokban többször is járt Tihanyban, hogy az érintetteket megszólítva, az építkezéseket figyelemmel kísérve mutathassuk be a település átalakulását. Hogy hogyan lesz, lehet-e egyszerre a nemzeti park értékes területe és luxusvillák, milliárdos beruházások Mekkája.

Az a nő mondataiból nem derült ki, hol keressük pontosan az említett építkezési területet, de az igen, hogy Tihany lakói úgy dobálóznak a Rogán, Mészáros nevekkel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az ország legismertebb emberei laknak az utca végén. Mint egy másik helyi meséli nekünk, Tihanytól egyébként sosem állt távol a központi szerep. Ahogy ő fogalmaz, „Tihany mindig is hozzá volt szokva, hogy itt fontos emberek, írók, politikusok, művészek vannak. Ezeknek az embereknek egy részét a gyüttment kategóriába sorolják. Soha nem az volt itt a gyüttment, aki kívülről ideköltözött, és most itt van. Hanem az, aki idejött, meg akarta váltani a világot, aztán idővel el is ment.”

A régen főként szőlő és kender termesztésével foglalkozó kistelepülés évtizedek óta kerül időről időre a figyelem középpontjába sajátos helyi történetekkel. 2004-ben például Tihany egykori polgármestere, a települést 1990 és 1994 között irányító, KDNP-s Kántás Vince önkényesen elkerítette és buldózereket küldött szomszédai földjeire. Kántás neve 2016-ban is visszatért, amikor a kisvonat-gate dúlt Tihanyban a polgármester, Tósoki Imre vezetése alatt: ekkoriban Tihany két kisvonatcézárja vonatot lopva, verekedve és pereskedve harcolt a községért.

A NER-rel 2014-ben kezdett el összekötődni a település neve. Akkor derült ki, hogy Mészáros Lőrinc egy évvel korábban luxuspanorámás nyaralót vett a feleségével 2078 négyzetméteren. Szintén 2014-ben Tuzson Bence ügyvéd-politikus vásárolta meg 1549 négyzetméteres telkét, ez a következő évi vagyonbevallásából derült ki. Mészáros aztán még jobban beleszeretett a településbe, 2017-ben öt borászata mellé behúzott két tihanyit is: megvásárolta az azóta elhunyt Demján Sándortól a Tihany-Vin Kft.-t és a Tihanyi Borászati Kft.-t. Mészáros új, a Belső-tóra néző étterme a Tihanyi Vinarius nevet kapta. A magát boráriumként, gasztrobárként és rendezvényházként emlegető hely pedig 2020-tól úgy is beleivódott a köztudatba, mint Rogán-Gaál Cecília második lagzijának otthona.

Tihany régészeti értékű, Balatonra panorámás része, az Óvár fontos központja lett Magyarország úgynevezett gazdag embereinek. Itt szomszédol egymással Rogán-Gaál Cecília és Dzsudzsák Balázs, és itt pihen meg Mészáros Lőrinc, aki 2014-es nyaralója mellé 2020-ban, előző feleségével, 525 millió forintért vett gyümölcsöst a környéken a Porsche Hungária akkori ügyvezető igazgatójától, Eppel Jánostól. 2021-ben Mészáros Lőrinc egy üzlettársa is telektulajdonos lett Tihanyban, Keszthelyi Erik 809 millió forintért vett egy 2502 négyzetméteres, mezőgazdasági területként nyilvántartott telket.

Mészáros 2014-ben és 2020-ban szerzett területein hivatalosan gazdasági épületek vannak. Szintén 2020-ban lett Matolcsy György egyik unokaöccsének is telke az Óváron: a 805 négyzetméteres területen papíron úgyszintén gazdasági épület áll. Ugyanebben az évben, a Rogán pár válása után Cecília tihanyi nyaralójáról szóltak a hírek – a fitneszvállalkozó is Tihanyban szerzett nyaralót, pontosabban papíron „gazdasági épületet” egy kétezer négyzetméteres telken, melyet 143 millió forintért vett.

Ez utóbbi most, április végén is bekerült a hírekbe, amikor Hadházy Ákos országgyűlési képviselő a vállalkozónő nyaralójáról posztolt Facebook-oldalán. Az ellenzéki politikus még februárban fordult közérdekű adatigényléssel a Veszprém Megyei Kormányhivatalhoz, hogy információt kérjen a fekete paravánok mögött zajló építkezésről.

Azzal pedig, hogy Hadházy nyilvánosságra hozott képeket a kormányhivatal által bírsággal is sújtott ingatlanról, elindult a paranoialavina is. Amikor májusban megnéztük Rogán Antal exfeleségének addigra már elponyvázott házát, egyből kikiabáltak az ottani dolgozók, hogy menjünk onnan. Jeleztük, hogy nyilvános utcán állunk, amire válaszul egy férfi jött ki a telekről, bemutatkozás nélkül a nevünket követelve. Ezután lefotózott minket, majd slaggal is megpróbáltak lelocsolni.

Rogán-Gaál szomszédjában Dzsudzsák Balázs nyaralója legalább 150 millió forintot ér. A környéken, pontosabban főként a Felsőóvári és Középsőóvári utcákban egyébként az afféle átlagembernek teljesen új élmény lehet kocsikázni: a szűk utcákat balról-jobbról villasorok szegélyezik, az utca végén sorompó, a házak mögött pedig gyönyörű panoráma egyenesen a vízre.

– magyarázza nekünk az egyik helyi, aki szerint a piacon néha bele lehet futni Hernádi Zsolt Mol-vezérbe vagy Rogán Cecíliába. De azért, ahogy ő fogalmaz, „otthon élik az elitéletüket”. A helyiek ettől még tartanak attól, hogy az új lakók majd saját képükre próbálják formálni a települést, túlárazottá és tájidegenné téve Tihanyt.

A fentebb említett óvárosi utcákat nézve nem teljesen tűnik alaptalannak a félelem. Lekértük a két legjobb panorámájú, hosszabb tihanyi utca, a Középső- és Felsőóvári összes tulajdoni lapját, a csaknem 150 irat alapján pedig az látszik, hogy a két utca jelentős elit környéket alkot:

A séma pedig nagyjából mindenkinél azonos – jobbára 2017 és 2021 között vásárolt telkek, amelyek mindegyikén áll egy gazdasági épület. Hogy pontosan kikről van szó, és hogy néz ki a néhol villának is beillő „gazdasági épület” a telkükön, azt jogi okokból nem közöljük.

Nem véletlen, hogy papíron minden ingatlan gazdasági épület. A település érintett részén csak agrárcélokra lehetne házat építeni, nyaralásra nem, mint ahogy a szabály szerint az úszómedencét sem lehetne víztározónak nevezni.

Elvileg.

Egy műszaki, tervezői munkái folytán a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tevékenységére is jól rálátó, névtelenül nyilatkozó forrásunk szerint „itt az a módi, hogy valaki vesz egy telket, mert a telek egy része beépíthető gazdasági épületként. Az építés feltétele a szőlőtelepítés, melyet az épület elkészülte és jogos használatba vétele után hagynak elpusztulni, esetleg lekaszálnak, mondván, hogy hát, kipusztult, valami történt vele. Az épület kicsit nagyobb, mint ami lehetne, lehet úszómedencét is rendeltek mellé tűzivíztározó címén, de azt senki sem nézi.”

Kocsis-Cake Olivio, a tihanyi ügyeket követő ellenzéki politikus is hasonlóképp látja. Azt mondja, a területen régen szőlőgazdálkodás folyt, ezért a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó építmények voltak gyakoriak. A legnépszerűbbé vált óvári részen régen mezőgazdasági épületek, présházak és pincék álltak, ezek helyére kerülnek most a nagy nyaralók. „Az építtetők gyakran kijátsszák a szabályokat, például meghagyják a présház sziluettjét, de a szőlőt eltüntetik. Kívülről így szabályosnak tűnik az építés, aminek a költségébe egyébként a potenciális büntetést is általában előre belekalkulálják” – mondta a politikus.

Kocsis-Cake a tihanyi építkezésekre vonatkozó kiskapuk miatt már többször tett feljelentést és szólalt fel, kevés eredménnyel. A kormány azt válaszolta aggodalmaira, hogy nincs semmi probléma, mert Veszprém hivatala fokozott figyelmet szentel Tihanynak. Azt a nemzeti park munkájára rálátó forrásunk is megerősítette, hogy vannak a helyi területeket védő jogszabályok, de ő úgy látja, „minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle”. A betartatás pedig több sebből is vérzik: egyrészről mert erre nincs elég emberük az önkormányzatoknak és hivataloknak, másrészről pedig, ahogy Tihany (április vége óta már) ex-főépítésze, Bujdosó Judit fogalmazott lapunknak még tavaly decemberi megkeresésünkkor: „Szabálytalan építkezés esetén nem foghatjuk le az építtetők kezét, és nem tilthatjuk meg a szabálytalan használatot sem, mert erre csak az építésügyi hatóságnak, azaz az illetékes kormányhivatalnak van jogosultsága.”

A tihanyi magánépítkezések és az ilyenkor szokásos ügymenet egyik hírhedt példája Tihany „elhordott hegye”.

2020-ban a 444 írta meg, hogy az Alsóóvári utca végén egy építkezés miatt megbontottak egy domboldalt, ezzel lényegében megsemmisítve egy 9000 négyzetméteres korábbi szőlőst. Most ugyanott egy óriási gödör található, amin az építési engedély szerint egy 385 négyzetméteres, lakófunkcióval is rendelkező mezőgazdasági épület lesz, pazar kilátással.

Az építtető bírságot kapott: „természetvédelmi engedély nélkül elvégzett fakivágás és szakhatósági hozzájárulástól eltérően végzett tevékenység” miatt ötszázezer forint természetvédelmi bírságot. Kocsis-Cake lapunknak azt mondta, az építtetőt az eredeti állapot helyreállítására is kötelezték, de az erről szóló kérdésére a parlamentben kormányoldalról azt felelték, ezt csak azután fogják követelni, ha már megépült a ház.

Az önkormányzat pedig szintén a kérdésünkre azt mondta, a megbontott hegyoldalba épülő „mezőgazdasági épülettel” nincs baj. Mint írták: „A kérdéses ingatlanon szabályos építési engedély mellett folyik szabályos építkezés. Az épület kivitelezésének első lépése viszont valóban szabálytalan volt, mert a terep alatti szint földmunkáit a szükségesnél nagyobb mértékben termelték ki.”

Az elhordott hegy apropóján 2020-ban az LMP felszólította a kormányt, hogy vizsgálják felül a 2017-ben életbe lépett építési törvényt, ami rengeteg épülettípus és építési munka engedélyeztetését szüntette meg, az építkezési eljárásokat pedig az önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz tette át.

Kerestük a kormányhivatalt is. Érdeklődtünk, mennyire látják összhangban a beruházásokat Tihannyal, hogy lehet ezt összeegyeztetni a környezettel, és hogy nem tartanak-e attól, hogy károsodhat a Balaton vízminősége, hogy sérül Tihany környezete és tájképi jellege. Lapunknak küldött válaszukban a magánházakra egyáltalán nem tértek ki, a nagyobb beruházásokra vonatkozó álláspontjukat pedig a cikk későbbi, erről szóló részében olvashatják.

Az önkormányzat kérdésünkre azt mondta, ők településkép-védelmi eszközökkel, eljárásokkal tudják kontrollálni az építési munkákat. „A helyi rendeletben minden építési munka előzetes településképi szempontú konzultációja, véleményeztetése és bejelentése kötelező jelleggel elő van írva” – írták.

Kocsis-Cake szerint ezt kellene a kormányhivatalnak betartatnia. Mint mérnök-tervező forrásunk vélekedik, a Balaton-felvidéken „egy nagyon gazdag rétegnek” van lehetősége az ingatlanozásra, és „aki kicsit is vérmes, az bármit megtehet, ha nem lesz belőle nagy felhajtás”, a balatoni vidéket pedig „iszonyatos nyomás éri” a folyamatos beépítés igénye miatt. Ezért a balatoni települések egy jelentős része szinte állandóan változtatna a helyi építési szabályzatokon, ami megváltoztatja a települések méretét és arculatát is hosszú távon.

Ami a jövőt illeti, Tihanyban is változtatni, mégpedig szigorítani terveznek. Az önkormányzat kifejtette, hogy „Tihany mezőgazdasági kertes területeit, az ún. szőlőhegyek építési paramétereit vizsgálja felül, módosítja az önkormányzat. A magasabb szintű jogszabályi változásokhoz való igazodás miatt szigorítások várhatóak.” Az önkormányzat azt ígérte, hogy a jelenlegi túl magas beépíthetőséget korlátozzák majd, illetve az adott területeken azt, hogy ne lehessen lakóépületként használni a házakat.

A helyieket a szigorítás ígérete egyelőre nem nyugtatja meg. Úgy érzik, túl nagy a csend a módosítás körül, és ritkán van tényleges kommunikáció köztük és az önkormányzat között. Mint mondták, habár sok információ nyilvános, sokszor mégsem érthető minden, az előterjesztések egy része pedig csak utólag érhető el.

Szerintük a nagyobb beruházások két-három éve, de főként a járvány óta érződnek a településen.

2019-ben például a Tihanyi Kastélyszálló és Tréningközpont Hotel építését ütötték le, amikor a Magyar Turisztikai Ügynökség 2,9 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást adott erre egy áttételesen Garancsi István, Hernádi Zsolt és Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó cégnek. A vízparti szállóval korábban tíz évig semmi nem történt, majd Tihany polgármestere 2018 végén jelentette be, hogy sikerült pályázati támogatást szerezni a szállásfejlesztésre. Az ígéret szerint 150 szobás szálloda épül ide, ami szobánként 77 millió forintos támogatást jelent. Összehasonlításképp – ahogy a HVG írta – az MTÜ ugyanebben az évben 60 milliárd forintos keretösszegű fejlesztési programmal szobánként 1 millió forinttal támogatta a magyar kisvállalkozókat „a válságból való kilábalásban”.

Szintén Tihanyban kezdték meg a Tihany Kapuja apartmanház és üzletközpont építését a rév mellett, itt egy 43 négyzetméteres lakás a 25 négyzetméteres teraszával 90 millió forintnál kezdődik. Az átadást idénre ígérik, májusra pedig az építkezés már gyors ütemben is haladt: a rév melletti betonrészt feltúrták, az apartmanház váza pedig már stabilan állt helyén, az autóút mellett.

A projektben érintett ingatlanok legnagyobb tulajdonosa két cég mellett két magánszemély, Soós Péter Ottó és Hunyadfalvi Balázs. Utóbbi egy kormánypártokhoz kötődő veszprémi ügyvédcsalád tagja, aki korábban dolgozott a Veszprém Megyei Önkormányzatnak is.

A lakópark szomszédságában több beruházás is épül egy 22 hektáros, Kenderföldek nevű területen, ezekből kettő azonban különösen kiverte a biztosítékot a helyieknél. Az egyik a rév mellé tervezett, az önkormányzathoz tartozó Balaton Kapu projekt, a másik pedig egy 5,3 hektáros terület beépítéséről szólt. Utóbbi helyére a terv szerint lakóépületek kerültek volna, a civilek azonban utcára mentek, hogy új hatásvizsgálatot, egyeztetést és változtatási tilalmat követeljenek az önkormányzattól.

Válaszul végül tavaly októberben kiderült, hogy az építési terveken finomítottak, az újabb elképzelések szerint ugrott a mélygarázs terve, és a beépíthetőség is csökkent. A tulajdonos cég, a Cordia, valamint az önkormányzat is jelezte, hogy még ezek sem a végleges tervek voltak. Hogy hol tart most a projekt, az egyelőre kérdés, Bujdosó Judit tihanyi főépítész szerint annyi biztos, hogy fejlesztések jönnek, és ezek az önkormányzat szerint előnyösek.

„Szerintünk a terület állapotát javítani fogja, ha a spontán beerdősülés miatti elhanyagolt, szeméttel borított és invazív növényekkel benőtt terület rehabilitációját elvégzik. A vonatkozó szabályozás lehetővé teszi ugyan a háromemeletes, többlakásos épületek építését, de a nagyobb, rendezett zöldfelületek megvalósítását is megkövetelik az önkormányzat és a természetvédelmi szakmai szervek.”

A Kenderföldek ügyében emellett három civil szervezet azóta hosszú távú együttműködésről is döntött. A Révbe Érünk Egyesület, a Tihanyi Horgász Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetsége már januárban leült egyeztetni, hogy kialakítsanak egy megőrző jellegű hasznosítási koncepciót a Kenderföldek területére. Ehhez a munka is elindult (beleértve a geodéziai felmérést, növény- és állattani vizsgálatokat), a három szervezet pedig közös nyilatkozatot írt alá a közös munkáról, egyben remélik, hogy minden szereplőre a mértékletesség és önkorlátozás lesz jellemző a fejlesztéseket nézve.

Az önkormányzat a magánberuházókhoz hasonlóan betonozással számolt a szomszédos területen, a Balaton Kapu terveiben. Ők többek között fák helyére épített parkolót, illetve egy komplex fogadót álmodtak meg. A Magyar Természetvédők Szövetsége perre ment az önkormányzat projektje ellen. Decemberben a bíróság kimondta, hogy hiába vélte úgy a kormányhivatal, hogy a Balaton Kapu megépítése nem jár jelentős környezeti hatással és ezért szükségtelen a hatásvizsgálat, azért mégis meg kéne ezt nézni. Így pedig a projekt áll, amíg a Veszprém Megyei Kormányhivatal egy megismételt környezetvédelmi eljárásban meg nem vizsgálja a beruházás környezeti hatásait.

A nemzeti park működésére rálátó helyi szakember szerint Magyarországon a nemzeti parkok feladata az is, hogy a természeti érték mellett védjék azt, hogy „hogyan jelenik meg az ember a tájban”. Szerinte a Balaton-felvidéki Nemzeti Park ráadásul olyan részt próbál őrizni, ahol még valamennyire felfedezhető a települések és a természet közötti egység, ezért is fájó, ha ez elvész. A nemzeti parkok kezeit azonban (ahogy azt Kisoroszi esetében is látni lehetett) megkötik, ahogy forrásunk fogalmaz, „a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatósága nem hatóság, hanem a természetvédelemért felelős szerv: őrködik a jogszabályok felett”.

Emiatt pedig például a helyi építési szabályzat módosítása esetén meg kell keresni a nemzeti parkot is, ahol átnézik a leendő módosítást, aztán javaslatot tesznek arra, hogy mit szabad, mit nem. A hatáskör viszont a gyakorlatban csak véleményezés, mint forrásunk mondta, „a nemzeti parkot úgy meg lehet kerülni, ahogy csak akarjuk”. Ezt jól mutatta a Kenderföldek esete is, ahol, habár a Balaton-felvidéki Nemzeti Park véleményezte a beépítést, aggodalmaival azonban a kormányhivatal nem foglalkozott. Ezzel szemben az önkormányzat azzal érvel, hogy működésükben pont a park érdekeit nézik: „Tihany teljes területének (a Tihanyi-félszigetnek) csupán 7,3 %-a beépítésre szánt terület, ez tovább nem növelhető – elsősorban – a természetvédelmi (nemzeti parki) érdekek miatt.”

A helyi építési szabályzat, a kormányhivatal és a nemzeti park mellett a környezetet hivatottak védeni a hatástanulmányok is, a Balaton környékén azonban az elmúlt években több olyan nagyberuházás is indult, amelynél nem készült nyilvános környezetvédelmi hatástanulmány, ilyen volt például az M76-os autóút építése és a Tihanyi-félszigetre hordott 10 ezer köbméternyi kő, más néven a sajkodi halbölcsőde esete.

„Ezek a hatástanulmányok még gyengébb lábakon állnak, mint egy helyi építési szabályzat, mert utóbbinál legalább le van írva, hogy miről szól, így valamilyen szinten irányadó” – fogalmazott Kocsis-Cake. A Tihanyhoz közeli, 2017-es úgynevezett Őrtorony esete is jól mutatta anno a hatástanulmányok erejét: a Sajkodért Egyesület perre ment a torony építési engedélye ellen, miután az építtetők nem készítették el a környezetvédelmi hatástanulmányt – és ennek ellenére is megkapta engedélyét. A 15 méteres kilátó egyébként 40 millió forintba került, ebből 15 milliót Fazekas minisztériuma adott, napjainkban pedig már látogatható. A kormányhivatal minderre azt mondja, hogy a hatástanulmány önmagában amúgy sem perdöntő: „Az előzetes vizsgálati dokumentáció azt állapítja meg, hogy a tervezett tevékenység megvalósításából származhatnak-e jelentős környezeti hatások, és nem jogosít fel semmilyen tevékenységre, ahhoz további engedélyek beszerzése szükséges.”

Míg a nemzeti parkok hatáskörére azt mondták, hogy „amennyiben egy adott ingatlan tulajdoni lapján a nemzeti park bejegyzésre került, értesítést kap az építési engedélyezési eljárás megindulásáról”.

Kocsis-Cake szerint a jelenlegi gazdaságpolitika arra törekszik, hogy minél több beruházás legyen, ezek a beruházások pedig általában építkezések. Mint fogalmaz: „Ez a kormány azt erőlteti hogy építs és betonozz.” Szerinte a település átalakulása „egy újabb piros jelzés a magyar embereknek, hogy meg kell érteniük: azok a helyek, amiket eddig szerettek, veszélyben vannak”.

Ettől a kártól az önkormányzat nem fél, Bujdosó Judit szerint „egyéb fejlesztések – a településképi szempontból meghatározó (ún. vízparti) területen – tervezetten, magán- és önkormányzati telkeken a helyi építési szabályzattal és a településképi rendelettel összhangban folynak, máskülönben az illetékes kormányhivatal sem adná meg az építési engedélyt”.

Mérnök-tervező forrásunk szerint viszont az látszik, hogy kialakulóban van egy új életforma, aminek részeként olyan lakóparkok épülnek vagy épülnének Tihanyban is, mint akár a fővárosban vagy más felkapott helyen, modern épületek, ráadásul nagyon drágán, akár értékeket is csorbítva. Ezzel pedig még kisebb lesz az az élettér, amely ökológiailag értelmezhető. Szerinte Tihany átalakulása katasztrófához vezethet ilyen mértékű beépítések mellett. Mint fogalmaz: „Nem az a baj, hogy átalakul, hanem az, amilyen mértékben. Miközben Tihanyra nagyon kéne vigyázni, mert az ökológiai értéke nagyon nagy. Különleges az öko- és geológiája is.”

Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének elnöke szerint az egyes beruházások hatásai nem elválaszthatóak egymástól. „Nem tudjuk, hogy éppen mely kisebb vagy nagyobb beruházással lépünk át egy határt, melyet a tó nem tud tolerálni. Ezért lenne szükséges a Kenderföldekre tervezett, de leginkább Tihany más részeit érintő beruházások egységes elemzése egy környezeti vizsgálat keretében. Erről már született képviselő-testületi döntés is, de a végrehajtásáról nincs tudomásunk.”

Szerinte az egészen biztos, hogy sokkal nagyobb mértékben tűntek el a természetes vagy természetközeli élőhelyek, mint az akár az élővilág szempontjából tolerálható lenne, de lakosként vagy akár csak kirándulóként is feltűnő a növekvő beépítés, a burkolt felületek arányának növekedése. „Már most is túl sok terület vettünk el a természettől, ezt a folyamatot mindenképp meg kell állítani”.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, Tóth Viktor szerint a beruházások okozta problémát erősíti az is, „amit az átlagember a Balaton körül nap mint nap csinál”. Például a nádirtás, „önkezűleg levagdossák a nádast, mert zavarja őket, a Balatonon átlagosan 70-80 méterenként találunk egy stéget”.

A Balatoni Limnológiai Intézet 2019-ben tiltakozott is a balatoni nádasok irtása és az új ipari kikötő megépítése ellen. A Balatoni Szövetség pedig 2020-as balatonfenyvesi elnökségi ülésén arról beszélt, hogy négy év alatt több mint a duplájára nőtt az a terület a Balaton partján, ahonnan kiirtották a nádat az ingatlanok tulajdonosai.

Tóth Viktor szerint

A szakember szerint rengeteg változást idéz elő, ha az ember beteszi egy balatoni részre a lábát, a kiépítések és nagyszabású beruházások pontos hatását pedig egyelőre senki nem tudja előre megjósolni. Abban viszont minden szakértő egyetért, hogy a Balaton hőmérséklete és vízminősége, az őshonos állat- és növényfajok, illetve a zöldfelület látja majd kárát annak, hogy, mint az egyik helyi fogalmaz, „egyesek balatoni strand helyett francia Riviérát álmodnának inkább Tihanyba”.

(Cikkünkben a megjelenés után pontosítottunk egy félreértelmezhető mondatot: Eppel János akkor volt a Porsche Hungária ügyvezetője, amikor eladta a tihanyi telkét, azóta már nem az.)