Lesöpörték a Nemzeti Park aggályait, heteken belül aszfaltoznak, fejlesztenek a kisoroszi Szigetcsúcson a Dunánál

2021. augusztus 21. – 08:08

Lesöpörték a Nemzeti Park aggályait, heteken belül aszfaltoznak, fejlesztenek a kisoroszi Szigetcsúcson a Dunánál
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A Fertő-tó után újabb természetvédelmi területen indulhat heteken belül nagyobb beruházás turizmusfejlesztési címszóval: az éppen érintetlensége és romantikája miatt kedvelt kisoroszi Szigetcsúcson 370 milliós projekt keretében aszfaltoznak, csatornáznak, és húznak fel hamarosan mobil kabinokat a védett ártéri ligeterdőben. Ez bevallottan tovább növeli majd a látogatószámot a szigetspiccen. Bár a Nemzeti Park többféle kifogással is élt, a Pesti Megyei Kormányhivatal mégis áldását adta a projektre. A gasztronómiai programokról és elektromos kisvonatról álmodó önkormányzat az állami forrásból fejlesztett területet közben egy évtizedre adja bérbe jutányos áron az üzemeltetőnek.

Néhány hete online petíció indult a kisoroszi Szigetcsúcsra tervezett fejlesztési projekt leállítására, de erősen kérdéses, mennyi esély van még a visszakozásra: a polgármester, aki szerint „a zöld nem különbözik a vöröstől”, eltökélt; a Magyar Turisztikai Ügynökség már meg is ítélte a szükséges támogatást; és a Kormányhivatal is rábólintott a természetvédelmi terület fejlesztésére.

Annak ellenére is, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park több körben is jelezte az aggályait, és előre lehet látni, hogy a beruházás után az eddigieknél is nagyobb tömegek járnak majd ki nyaranta a Natura 2000-es védelem alatt álló területre. A vízicserkészek, nomádtáborozók, kenusok legendás szigetspicce a tömegturizmus miatt már mostanra is sokat változott, de az önkormányzat a félelmek szerint állami segédlettel teljesen beáldozná a tömegturizmus oltárán a nemzeti parki ligeterdőt.

Molnár Csaba, Kisoroszi független polgármestere hosszabb ideje ambicionálja a Szigetcsúcs fejlesztését, ahogy más jelentősebb projekteket is a Szentendrei-sziget északi szegletében fekvő, festőisége miatt sokak által kedvelt (írók, művészek mellett például a sokat horgászó Áder János köztársasági elnök családjának is van itt nyaralója) faluban. A polgármester teljes erővel támogatja a Szentendrei-Duna feletti kerékpáros híd megépítését, de kikötőt, új parti sétányt is szeretne, sőt egy „sziget a szigetben” ötlettel egy koncepciótervében egy mesterséges csatorna építését is felvetette, amivel a sziget csúcsát leválasztanák – természetvédelmi területen azonban nem lehet beavatkozni a természetes partszakaszba, így ez az ötlet lekerült a napirendről.

A Szigetcsúcs turisztikai fejlesztésének terveit Molnár 2017-es megválasztása után kezdték kidolgozni, amihez hátszelet adott az az akkor hozott kormányhatározat, mely a Dunakanyar strandjainak „egységes, élményígéretet fokozó fejlesztését” tűzte ki célul. A polgármester büfékről, „Hungaricum gasztronómiai tematikus napokról”, a Szigetcsúcsra menő elektromos kisvasútról beszélt, 2018-19-ben pedig elkészült a terület részletes megvalósíthatósági tanulmánya.

Az önkormányzat megrendelt egy olyan környezetvédelmi hatástanulmányt is, amely aztán lényegében az ő érveiket visszhangozta, a konkrétumokról azonban nem kommunikáltak túl sokat: a településvezető a sajtóval kapcsolatos rossz tapasztalataira hivatkozva nekünk sem akart részletesen beszélni a projektről, inkább csak az önkormányzati honlapra két éve feltett, laikusoknak nehezen átlátható pályázati dokumentációt ajánlotta figyelmünkbe.

Természetpusztító nagyüzemtől tartanak

A Szigetcsúcs fejlesztése azonban láthatólag sokakat érdekel, amit az is mutat, hogy néhány hete online petíció indult a fejlesztések ellen, amit idáig több, mint 3000-en írtak alá.

„Követeljük, hogy az illetékes felügyeleti hatóság lépjen fel a tervezett természetkárosító nagyberuházás ellen a természetvédelmi törvények maradéktalan betartatásával. Követeljük, hogy a vízitúrázók békés, csendes, különleges nomád tábora ne alakuljon át természetpusztító turisztikai nagyüzemmé”

- olvasható ebben, a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjének címzett petícióban. Az aláírók azt is kérik, hogy tegyék azonnal és könnyen elérhetővé az összes beruházási tervet, bérleti szerződést, környezeti hatástanulmányt, és hagyják meg a Szigetcsúcsot jelenlegi állapotában.

A Rácz Kert büfé és a focipálya területe, ahonnan a szigetcsúcs gyalog érhető el. A sportpályát a gyakorlatban parkolóként használják, nyári hétvégéken van, hogy 600 autó is áll itt – Fotó: Huszti István / Telex

Molnár Csaba polgármester a Telexnek annyit mondott, hogy szerinte a petíció csak egy politikai blöff, a tiltakozások súlytalanok. Molnár Csaba azt is megerősítette, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség már aláírta a nagyságrendileg 370 millió forintos támogatást a kisoroszi önkormányzat által beadott fejlesztési pályázatra, szerinte minden engedély rendelkezésre áll, és a beruházás a tiltakozások ellenére még 2021-ben megvalósul. Molnár szerint a petíció aláírói között alig harmincan vannak helyi lakosok.

Indiánok szelleme

A Szigetcsúcs sorsa miatt azonban a helyhez évtizedek óta kötődők, a Szentendrei-szigeten élők, és az alkalmi látogatók közül is aggódnak. A nyárfás-füzes, galériaerdős szigetspiccen a kavicspadokon alacsonyabb vízállásnál sok a rendszeres strandoló, Budapest közelében kivételes lehetőség, hogy itt pár méterre a Dunától lehet természetközeli módon sátrazni. Az ártéri ligeterdőt a Dunakanyarban még a hatvanas években, elsőként nyilvánították országos jelentőségű, kiemelt természetvédelmi területté. Az egyedi hangulatú fürdőhelyre már a két világháború között is sokan jártak a romantikája miatt: cserkészek, evezősök, kielboatosok, kajakosok, kenusok, túrázók és táborozók is. Mint az egyik, egy esetleges kisajátítástól tartó tiltakozó írja most a petíció oldalán:

„Egész életünkben oda jártunk a családdal sátorozni, evezni, és élveztük, hogy szabadok vagyunk, és mindenféle előírások nélkül igénybe vehetjük a szigetspicc gyönyörű kilátását, fantasztikus elhelyezkedését”. Mások szerint a szigetcsúcs „úgy jó, ahogy van, ha megváltoztatják, elveszti a varázsát”.

Igaz, a hely nyári hétvégéken már most is túl van terhelve, és az önkormányzat a tervezett fejlesztések indoklása során éppen erre hivatkozik. A hatvanas években még virágtenger borította a Szigetcsúcs belső ligeteit, de az egyre intenzívebb sátortáborozás ezt, és hamarosan szinte a teljes cserjeszintet is elpusztította. A rendszerváltás közeledtével a lakókocsis divat még jobban amortizálta a területet, a régi csónakos és bakancsos turizmus háttérbe szorult, az eredeti füzeseket pedig az invazív fajok fojtották meg. A nyolcvanas években ezért egy sorompóval zárták le a területet a behajtó autók elől, hogy az eredeti nomádtábor megmaradhasson, és csak minimális infrastruktúrát építettek ki, két WC-csoporttal, megoldották a hulladékgyűjtést, elszállítást, szervizút épült. A varázslatos atmoszférából még most is érezni valamit, még ha a két Duna-ág szétválásánál, a Szigetcsúcs csúcsán kicsit sok is a bulizó.

Fotó: Huszti István / Telex

A tervezett turisztikai fejlesztést az önkormányzat éppen azzal indokolja, hogy mostanra olyan túlturizmus alakult ki a Szigetcsúcson, amit az eddigi minimális eszközökkel már nem lehet kezelni, a környezet védelmében is be kell avatkozni. A részletes megvalósíthatósági tanulmány a megoldatlan hulladék- és a szennyvízkezelést, és a rendezetlen parkolás környezeti kockázatát említi, és az önkormányzat szerint nincs más lehetőségük, mint előremenekülni az infrastruktúrafejlesztésbe.

Jobb leaszfaltozni az ösvényt, mert még letapossák

A megoldás az önkormányzat szerint a minőségi turizmus feltételeinek megteremtése. Ezen egy 750 méteres szakaszon az út leaszfaltozását, a volt focipálya helyén parkolóbővítést, az idáig érintetlen Szigetcsúcs ártéri területén pedig csatornázást, a szennyvízhálózat kiépítését, a jelenleginél nagyságrendivel több szaniterhelyiséget, öltözők kialakítását értik. Szerintük mindez minimális környezeti beavatkozással járna, de a fejlesztés nagyságát érzékelteti, hogy összesen 14 mobil (árvíz esetén elszállítható) konténert, 44 WC-t és harminc zuhanyállást terveznek kialakítani.

Elképzelései alátámasztására a kisoroszi önkormányzat megrendelt egy hatásbecslést az általuk megbízott Korilus Kft.-től, amely aztán minden tekintetben az önkormányzat álláspontját támasztotta alá és igazolta szakértői pecséttel. Az önkormányzat „lépéskényszerben van”, vagy kialakítja a látogatói létszámhoz szükséges infrastruktúrát a területen, vagy a területet „magára hagyva szemléli” annak további degradációját természetvédelmi szempontból – áll a hatásbecslésben. Ennek következtetése szerint „a komplex beruházás társadalmi és gazdasági természetű kiemelt fontosságú közérdek”, „a környezet szempontjából negatív hatása nincs, természetvédelmi és tájvédelmi szempontból nem jelent kockázatot”.

Sátrazók és egy lakóautó a kemping területén – Fotó: Huszti István / Telex

A hatásbecslést azért kellett megrendelni, mert a Szigetcsúcs húsz hektárja Natura 2000 védelem alatt álló terület. A gyakorlatban azonban legutóbb a Fertő-tavi gigaberuházás kapcsán lehetett arra gondolni, hogy Magyarországon a Natura 2000 szinte semmilyen praktikus védelmet nem jelent. A Natura 2000-es területeken a formális védelem alapja bizonyos jelölő fajok jelenléte, a Duna árterületén ilyen például a remetebogár, a leánykoncér vagy a mocsári teknős. Arra hivatkozva azonban, hogy ezeknek a fajoknak a példányait a hivatalos bejáráson a Szigetcsúcson nem figyelték meg, a megrendelt hatástanulmány azt állította, hogy „azok élőhelyét nem befolyásolják a tervezett ivóvíz és szennyvízvezeték”.

Ez a környezeti hatásbecslés azonban kissé féloldalasnak látszik: nem foglalkozik az ökoszisztémával, nem készült hozzá sem botanikai felmérés, sem vegetációfelmérés, és meglehetősen sajátosan érvel amellett, hogy miért kellene aszfaltutat építeni a területre: „jelenleg a Szigetcsúcsra érkező turisták földúton közelítik meg a Dunapartot, személygépjárművel is, ami által a természetes környezetben jelentkezhet taposási kár” – írják, vagyis azt, hogy a látogatók kijárják az ösvényeket, eszerint leaszfaltozással érdemes orvosolni.

A kisoroszi fejlesztés alapvetése, hogy a szolgáltatások színvonalát akarják emelni, nem pedig a turisták számát növelni. Miközben azonban a „túlturizmus” okozta problémákkal indokolják a fejlesztéskényszert, a fejlesztések bevallottan további látogatószám-növekedést fognak generálni a természetvédelmi területen. „Bár a fejlesztések célja nem a látogatólétszám növelése, ez azonban valószínűsíthető a fejlesztések hatására” – áll a megvalósíthatósági tanulmányban. A növekedés mértékére azonban becslés nem született, ahogy a hatástanulmány sem kalkulál azzal, hogy a több látogató érkezésének milyen környezeti hatásai lehetnek. A megrendelő önkormányzat eközben más helyeken azzal érvel, hogy mivel közterületről van szó, ők nem korlátozhatják a látogatószámot.

Fotó: Huszti István / Telex

Hiába aggódik a Nemzeti Park

Ezt az alapvető hiányosságot a Duna-Ipoly Nemzeti Park is hivatalból jelezte, ellenvetésüket azonban a Kormányhivatal a jelek szerint figyelmen kívül hagyta. A fejlesztési projektet ugyanis hivatalból a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Hatóságának kellett előzetesen vizsgálnia, ők azonban lényegében elfogadták az önkormányzat érveit. A kormányhivatal határozatában arra jutott, hogy a projektnek „jelentős környezeti hatása nincs, külön környezeti hatásvizsgálati eljárás lefolytatása nem szükséges”.

A Telex részéről közérdekű adatigényléssel fordultunk a Kormányhivatalhoz, melyben kikértük az eljárás dokumentumait, ezt azonban a Kormányhivatal csak 71760 forintos költségtérítési díj ellenében kívánta nekünk átadni, amit azzal indokoltak, hogy szerintük 27 munkaórába telik a 350 oldalnyi dokumentumban a személyes adatok anonimizálása. A költségtérítést aránytalannak éreztük, ezért Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman hivatalához fordultunk, döntés azonban az ügyben egyelőre nem született.

Így a Kormányhivataltól ugyan nem, de más forrásból, egy érdeklődő állampolgárnak adott nemzeti parkos válaszból tudjuk, hogy az eljárás során a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság is kifogásokkal élt. A terület természetvédelmi kezelőjeként ők hivatalból megküldték a szakmai véleményüket a Kormányhivatalnak, és alapvető hiányosságokra hívták fel a figyelmet. A Nemzeti Park igazgatóságának álláspontja szerint a vizsgálati dokumentáció „nem vizsgálta a beruházás várható hatásainak kiterjedését és nagyságát, valamint a tervezett konténer építmények rendszeres, illetve árvízi helyzet miatti telepítésének és elhordásának hatását. Kifogást emeltünk továbbá az ellen is, hogy a tervezett vizesblokk tekintetében a szennyvízkezelés megoldása nem tisztázott” – válaszolták a nemzeti Park álláspontját firtató állampolgári kérdésre. Bár a Kormányhivatal a Nemzeti Park aggodalmai után kiegészítette a dokumentációt, a Nemzeti Park szerint ez a kiegészített anyag sem adott megnyugtató választ a jelzett problémákra, csak a sátorozó- és lakókocsihelyek kijelölésével kapcsolatban korlátozták a korábbi terveket.

Az önkormányzati fejlesztés az ellenzők szerint ráereszti a tömegturizmust a természetvédelmi területre, ahelyett, hogy fenntartható ökoturizmusban gondolkodna. A projekt egyik kritikusa a Kisoroszit második otthonának tekintő Juhász István, aki a rendszerváltás után az Antall-kormányban kormánytanácsosként dolgozott az országos turisztikai stratégia kialakításán. A nyolcvanas években ő kezdeményezte a Szigetcsúcs sorompóval való lezárását a Pilisi Parkerdő akkori igazgatójával, a Természetvédelmi Hivatal elnökével és a helyi önkormányzattal együtt. Szerinte az akkor kiépített minimális infrastruktúra karbantartással, korszerűsítésével ma is elegendő lenne, az továbbra is funkcióképes, és a beach-hangulatú fejlesztések helyett a szigetspiccen a jövőben is inkább az eredeti tradíció megtartásának, természetbe illő nomádtáboroknak lenne helye.

A kemping bejárata és a nemzeti park területet jelző tábla. A közelmúltig itt volt egy Natura 2000 védelmet jelző tábla is, ezt azonban a közelmúltban valakik leszerelték – Fotó: Huszti István / Telex

A kisoroszi önkormányzat azonban másban gondolkodik, és miközben 370 millió forintos állami támogatást nyertek a terület fejlesztésére, azt idén januárban tíz évre, évi 4 millió forintos bérleti díj ellenében átadták a közeli Rácz Fogadót is üzemeltető vállalkozónak. Az önkormányzat az aláírt szerződést szerint feltétel nélkül hozzájárul ahhoz, hogy az állami beruházás után létrejövő fejlesztéseket, létesítményeket, sporteszközöket a következő évtizedben a bérlő működtetheti.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!