Épp most alakul át a fővárosi éjszakai élet, de ez hosszabb távon még jót is tehet
Épp most alakul át a fővárosi éjszakai élet, de ez hosszabb távon még jót is tehet

Épp most alakul át a fővárosi éjszakai élet, de ez hosszabb távon még jót is tehet

2021. augusztus 10. – 19:16

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva
  • A 2000-es évekre átalakult Budapest éjszakai élete, többek között a Hajógyári-szigeten található egykori Vizoviczki-birodalom és a foghíjtelkeken, valamint az üres romházakban létrejövő, Európa-szerte egyedülálló romkocsmák miatt. A 2010-es évekre aztán megint megváltozott minden a három fiatal halálával végződő West-Balkán-tragédia miatt.
  • A bulinegyed az egyik legfontosabb turisztikai övezet lett a fővárosban, Belső-Erzsébetvárost pedig az akkori Fidesz-vezetés egyértelműen az éjszakai élet központjának jelölte ki.
  • Pár év alatt szinte minden klub, kocsma és vendéglátós erre a területre fókuszált, emiatt a 2010-es évek második felére gyakran háborús övezetre emlékeztetett a környék a bulituristák miatt.
  • Később a romkocsmák szinte teljesen eltűntek, a helyüket luxusapartmanok és turistaitatók vették át. A maradék helyi lakosok még a népszavazásig is eljutottak a helyzet kontrollálása érdekében, de az végül a megfelelő érdeklődés hiányában érvénytelen lett.
  • Az önkormányzati választások idején az ellenzék többek között bulinegyed-ellenes kampánnyal nyert, és az erzsébetvárosi vezetés el is kezdte a szigorításokat a környéken.
  • Végül beütött a Covid, ami teljesen megrogyasztotta a vendéglátósokat a környéken, és kiderült, hogy turisták nélkül a bulinegyed csak egy nagyon drága szellemváros. Már most láthatók a jelei annak, hogy a minőségi vendégkörre vágyó vendéglátósok menekülnek Erzsébetvárosból, és szinte mindenki Budán keresi a következő évek új kulturális gócpontjait.

Cikkünkhöz több vendéglátóssal, politikussal, várostervezővel, helyi civillel és klubtulajdonossal beszéltünk, hogy megfelelő rálátást kapjunk a helyzetre, ugyanis egyre inkább úgy látszik, hogy a letekert bulinegyed nagyobb folyamatokat indíthat el a főváros éjszakai életében.

Idén januárban volt 10 éve, hogy három fiatal meghalt a West-Balkán nevű szórakozóhelynél kialakult tömegjelenetekben. A tragédia következményei komoly hatással voltak az éjszakai életre, hiszen a Lex West-Balkán néven elhíresült, zenés, táncos rendezvényekre vonatkozó szigorítás sok klubot megoldhatatlan helyzet elé állított. A West-Balkán-tragédia azért is történhetett meg, mert akkoriban egyáltalán nem voltak ritkák a többezres bulik, nem voltak szigorú katasztrófavédelmi előírások, és a 18 év alattiak is jóval szabadabban mozoghattak az éjszakában. Ráadásul a nagyobb klubok komoly része nem valami központi területen helyezkedett el, hanem a város félreesőbb részein, ahol tényleg csak keveseket zavarhatott a rengeteg bulizó.

Azonban a Lex West-Balkán és más tényezők hatására radikális átrendeződés kezdődött a piacon. A West-Balkánt sosem nyitották meg többé, a Zöld Pardont elüldözték a Petőfi-híd budai hídfőjétől, majd Vizoviczki László diszkócézár letartóztatása után földbe állt a Hajógyári-szigeten található klubközpont is, ahol hétvégente akár 10 ezer ember is megfordult különböző szórakozóhelyeken.

Különösen a Vizoviczki-birodalom kiesése hozott létre hatalmas betöltetlen űrt az éjszakai életben, hiszen itt működött a Studio, a Bed Beach, a Dokk és a Dokk Café, a White Angel, a Dokkoló, a Mokka Cuka vagy a Coronita. Az óbudai klubkomplexum arra mindenképpen jó volt, hogy a bulizni vágyó tömeget kivigye a városból és egy olyan helyen fogja össze, ahol nem zavarnak senkit. A nagy nyugati városokban máig az a jellemző, hogy a több száz vagy akár ezer ember befogadására alkalmas könnyűzenei szórakozóhelyek nem a Belvárosban vannak, hanem valami félreeső helyen vagy a periférián, például egy rozsdaövezetben.

A hatalmas tinibuliknak vége lett, a megszigorított tűz- és katasztrófavédelmi előírások, illetve a beengedés és a létszámra vonatkozó szabályok szigorítása miatt az addig ismert budapesti klubkultúra gyakorlatilag megszűnt létezni. A Vizoviczki-birodalom bedőlése pedig addig visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokat indított el.

Romkocsmás merengésből a turistaparadicsomba

A2000-es évektől az addig erősen hanyagolt és elfeledett belső kerületekbe szép lassan kezdett visszatérni az élet. Egy idő után már Európa-szerte a budapesti romkocsmákról kezdtek el beszélni, ez lett később a főváros egyik védjegye. A foghíjtelkeken, kihasználatlan romházakban létrehozott romkocsmák új lendületet adtak a 6. és 7. kerületi éjszakai életnek, és gyakorlatilag egy kulturális ellenpólus jött létre a nagy klubokkal szemben. A romkocsmák híre és népszerűsége annyira elterjedt, hogy 2012-ben már Orbán Viktor is arról beszélt, hogy „A romkomcsmák félhomályában merengő diplomásokkal Dunát lehetett rekeszteni”.

Boldog békeidők – Jelenetek a bulinegyed kultikus helyéről, a Szimplából a 2010-es évek elejéről – Fotó: Todoroff LázárBoldog békeidők – Jelenetek a bulinegyed kultikus helyéről, a Szimplából a 2010-es évek elejéről – Fotó: Todoroff Lázár
Boldog békeidők – Jelenetek a bulinegyed kultikus helyéről, a Szimplából a 2010-es évek elejéről – Fotó: Todoroff Lázár

Aztán a 2010-es évekre a romkocsmák hirtelen már nem csak a félhomályban merengő diplomások, hanem úgy általában a pesti éjszakai élet központjai lettek.

Ehhez persze kellett az is, hogy a fiatalok körében máig nagyon népszerű Erzsébet téren a Gödör helyére az Akvárium költözött, a Gozsdu udvarban klubok nyíltak, a szedett-vedett romkocsmákba pedig bekerült a DJ-pult, vagy megnyílt egy-egy koncertre alkalmas pince. Az Erzsébet téri Akvárium mellett üzemelt a Kuplung, a Gozsduban ott volt a GMK és a Kolor, a Nagymezőn ment az Instant, az Akácfában a Fogasház, a Blaha Lujza téren a Corvintető, Budáról Pestre költözött a 4bro, és új helyek lepték el az 5. kerületet is. Ezekben mind az a közös, hogy ugyanúgy alkalmasak sima beülős vendéglátóhelyeknek vagy kocsmáknak, mint zenés, táncos mulatságok szervezésére. Az más kérdés, hogy éppen ezért az említett klubok és vendéglátóhelyek befogadóképessége meg sem közelítette a West-Balkán-tragédia előtti lehetőségeket. És akkor még nem is beszéltünk igazán a 7. kerület totális átalakulásáról sem.

A Király utca és környéke lett a főváros egyértelműen legmenőbb környéke. Miközben a tradicionális klubok szenvedtek a szigorított törvények betartatásától és attól, hogy megfeleljenek a különböző előírásoknak, a kis romkocsmák és kultúrkrimók száma növekedett a belső kerületekben a Széchenyi István tértől egészen a Blaháig. De ezen belül különösen nagy lett a vendéglátóhely-koncentráció a Dohány–Király–Akácfa utcák, illetve Károly körút által határolt területen.

Grafika: Telex
Grafika: Telex

Köznyelven ez lett a bulinegyed, amelynek a felfutásához több összetevő kellett.

  • Kisebb létszámú bulikat könnyebb és egyszerűbb volt szervezni a West-Balkán-tragédia után, mint nagyobb tömegrendezvényeket.
  • A Belváros és a bulinegyed világhírű turistalátványosság lett, ami miatt soha nem látott mennyiségben lepték el a külföldi bulizók a környéket.
  • A Vizoviczki-birodalom megszűnésével több ezer magyar szórakozni vágyó szabadult rá a belső kerületekre, bár beszéltünk olyannal, aki szerint kulturálisan ez jót tett ennek a közegnek, hiszen a vizoviczkis „maffiadiszkó” helyett kénytelenek voltak idomulni a normálisabb viselkedést igénylő környezethez, amelyet a Belváros jelent.

Ahogy egy vendéglátós forrásunk fogalmazott:

A felhajtott gallért Converse-cipőre cserélték.

Átalakult a környék összetétele is, a „félhomályban merengő” romkocsmás diplomásokat leváltották a tütüben tébláboló angol legénybúcsúsok, az Erzsébet teret totál belakó fiatalok, illetve azok, akik a Hajógyári diszkós miliőjéhez szoktak.

„Volt egy olyan pont, amikor emberek őszintén arra panaszkodtak, hogy nem járnak a Dürer Kertbe, mert túlságosan kint van a városból” – ezt egy koncertszervező mesélte nekünk, és jól jelzi, mennyire megváltozott a bulizással kapcsolatos attitűd a fővárosiakban. Amíg régebben több ezer ember járt ki a Hajógyárihoz, addig a 2010-es évekre már a Városliget széle is a világ végének számított.

Ez egy még látványosabb folyamatot eredményezett, méghozzá a bulinegyed totális felhígulását. Egyre-másra nyíltak a turistaitatók, a legénybúcsúsokra specializálódott kocsmatúrák, és szép lassan eltűntek a romkocsmák is. A környéken pedig sokszor úgy lehetett érezni, hogy sokkal láthatóbbá vált a (kamu) drogot áruló dílerek vagy a prostituáltak jelenléte, és olyan is előfordult, hogy a Gozsdu udvar biztonsági emberei véresre verték a túl részeg vendégeket.

Az újabb átalakulást jelentő folyamatok miatt olyan élőzenei koncertekre alkalmas klubokat bezártak vagy lebontottak, mint a Corvintető, a Kuplung, a GMK, miközben az újonnan nyitó vagy induló helyek érezhetően a tömegszórakoztatásra helyezték a hangsúlyt, nem pedig a kulturált szórakozásra. A Nagymező utcából a Fogasházba költöző Instant egy teljes klubkomplexumot hozott létre az Akácfa utcában, ahol megférnek egymás mellett a rockklub (Robot), a technoklub (Larm) és a Burger King-koronában ordibáló legénybúcsúsok seregei. A Kazinczy utcában felhúztak egy kockaépületet, ahol retro meg funky-R&B bulikat tartottak. Nem sokkal arrébb az Elektrotechnikai Múzeumban meg – egykori nevén – a Tesla dübörgött, amit minőségi elektronikus zenei klubnak szántak, de pár hónappal később már ide is lakossági bulikat kezdtek el szervezni, ahogy a szintén ígéretesen induló Dobozban is a Klauzál utcában.

Ez a klubkoncentráció a kiemelt időszakokban szinte háborús övezetté változtatta Belső-Erzsébetvárost. Ha valaki hétvégén esti csúcsidőben járt például az Instant-Fogasház környékén, akkor tényleg olyan jeleneteket láthatott, mintha a főváros elesett volna, és az uralmat átvették az 5-8 fős csoportokban ordítozó bulituristák.

A Fogasház romkocsma a bulinegyed központjában, az Akácfa utcában 2017. augusztusában – fotó: Balogh Zoltán / MTI
A Fogasház romkocsma a bulinegyed központjában, az Akácfa utcában 2017. augusztusában – fotó: Balogh Zoltán / MTI

Budapest Hamsterdamje

Az amerikai Drót című sorozatban van egy olyan rész, amiben a baltimore-i rendőrség rájön, hogy képtelen kezelni és kordában tartani az utcai bűnözést, azon belül is a drogkereskedelmet, ezért egy egészen unortodox megoldáshoz folyamodnak: kijelölnek egy félreeső, elhagyatott városrészt, ahol a dílerek a rendőröktől szabadon dolgozhatnak, cserébe el kell tűnniük a többi utcáról. Ezt a megtűrt övezetet nevezték el aztán Hamsterdamnek. Némi túlzással valami ilyesmi lett a sorsa Belső-Erzsébetvárosnak is.

„Kimondva-kimondatlanul az volt minden környékbeli kerületi önkormányzat érdeke, hogy ez az egész őrület Belső-Erzsébetvárosra korlátozódjon, és másoknak ne kelljen érdemben foglalkozniuk a bulizó tömegek okozta problémákkal” – ezt az egyik belső kerület polgármestere mondta nekünk még korábban azzal kapcsolatban, hogy érdemben miért nem foglalkozott senki évekig a bulinegyeddel.

2013-ban az akkor még Vattamány Zsolt-féle fideszes kerületi vezetés úgy alakította a Belső-Erzsébetvárosra vonatkozó szabályozást, hogy semmi akadálya ne lehessen a bulinegyed kialakulásának. Miközben a kerület többi részén kötelezően zárni kell éjfélkor, Belső-Erzsébetvárosra ez a törvény nem vonatkozik.

„Ha éjfél után is nyitva tartó helyet akarsz nyitni, akkor erre még mindig Belső-Erzsébetvárosban van a legnagyobb esélyed” – mondta a fővárosi helyzetre jól rálátó forrásunk. Gyakorlatilag Vattamány kapta meg azt a nem túl hízelgő feladatot, hogy a kerülete legyen az éjszakai élet központja, hogy a többi fideszes önkormányzatnak ne kelljen ezzel foglalkoznia. Egy korábbi cikkünkben, melyet még a régi Indexre írtunk, több önkormányzati forrásunk is azt állította, hogy volt egy hallgatólagos megállapodás a fideszes kerületi vezetők között, hogy úgy minimalizálják a saját környékük éjszakai életét, hogy a tömeget átterelik Belső-Erzsébetvárosba. Nem véletlen, hogy amíg a Blaha Lujza tér 7. kerületi részén durva állapotok uralkodtak hétvégente, addig a 8. kerületben a fideszes önkormányzat volt, hogy gyanús körülmények között záratta be az Aurórát. Később aztán az új józsefvárosi vezetés megtalálta azt az elveszettnek hitt dokumentumot, ami alapján korábban elrendelték a hely bezárását.

Míg Erzsébetvárosban több száz vendéglátóegység üzemelt akár bőven éjfél után is, Józsefvárosban, Ferencvárosban vagy éppen Terézvárosban szinte alig. A Vattamány-féle kerületvezetés annyira hagyta a bulinegyedben elharapózni a lakókat zavaró dolgokat, hogy legitim politikai erővé tudott válni a Facebook-csoportként indult Élhető Erzsébetváros (ÉE) mozgalom (a szervezetnek önkormányzati képviselője is van), ami az elégedetlen helyi lakosokat fogta össze. Legalábbis azokat, akik nem voltak kénytelenek elköltözni a környékről, és nem vásárolták fel a lakásaikat az airbnb-s vállalkozók.

A 2010-es évek második felére aztán nemcsak az utcán alakultak ki hétvégente háborús állapotok, hanem a helyi közbeszédben és politikában is. Egyik oldalon az egyre erőszakosabb hangvétellel kommunikáló ÉE követelt normális közállapotokat és szigorúbb bánásmódot a vendéglátósokkal, a másik oldalról a vendéglátósok kötötték az ebet a karóhoz, hogy a bulinegyed nagy bevételt hoz a kerületnek és a fővárosnak, és egyértelműen turistalátványosság lett. A helyi civilek és a „kocsmalobbi” nézeteltéréseit Vattamányék nem kezelték, sőt, az előző polgármester kifejezetten passzívnak mutatkozott a bulinegyedet érintő témákban, általában került minden publikus megszólalást vagy véleménynyilvánítást. Politikailag ez egy rendkívül kiélezett helyzet lehetett Vattamány polgármesternek: vagy azok mellé áll, akikre később számíthat a választásokon, vagy támogatja azt a fajta buliturizmust, ami milliárdokat hoz a kerületnek és a fővárosnak.

Jól jelzi, mennyire nem foglalkozott érdemben senki a problémával, hogy a népszerű Anker közben tavaly arra panaszkodtak a lakók, hogy 10 éve nem találkoztak semmilyen helyi képviselővel, bár közigazgatásilag ez a rész még a 6. kerülethez tartozik.

Vattamány mellett volt egy másik kulcsszereplője is a kerületnek, aki nem más, mint Bajkai István egykori alpolgármester. Bajkait az Orbán család ügyvédjeként szokás ismerni, ő képviseli többek között Orbán Viktort, Orbán Ráhelt és Tiborcz Istvánt is, és az erzsébetvárosi alpolgármesteri pozíciója után 2018-ban megpróbált bejutni a parlamentbe országgyűlési képviselőként. Ez egyéniben nem sikerült, csak listáról, és nem sokkal később a Fidesz elvesztette az önkormányzati választáson magát Erzsébetvárost is, ahol mindössze három képviselőjük, köztük Vattamány Zsolt maradt az önkormányzatban a 2019-es önkormányzati választások után.

Az Index 2017-es cikkéből az is kiderül, hogy Bajkai nem véletlen került Erzsébetvárosba úgy, hogy alapvetően semmi kötődése nincs a kerülethez. Az ügyvédnek azt a szerepet szánták, hogy rendet tegyen a kerületi Fideszben, átvegye a kerület fejlesztését és a kerület vagyonának felügyeletét, majd úgy választották meg alpolgármesternek, hogy Vattamány egy korábbi tárgyaláson még két teljesen más jelöltről beszélt a képviselőkkel. Hogy Bajkai politikai pályája mennyire ívelt felfelé a kerületben, az alábbi idézet jelzi igazán az említett cikkből:

Idén szeptemberben váratlan politikai fordulat történt a kerületben. A Fidesz helyi elnöke, Rónaszékiné Keresztes Monika volt, akit pártjának egyik legodaadóbb híveként ismernek. A politikus egészen odáig úgy tudta, ő a Fidesz választókerületi elnöke, erről a posztról azonban szeptemberben leváltották, és helyét Bajkai vette át. A politikai fordulat már a helyi sajtóban is látszik: a kerületben ingyenesen osztogatott fideszes lap, a Körúti Korzó korábban tele volt Rónaszékiné Keresztes Monikával, most viszont a néhány oldalas kis kiadvány legújabb számában egészen konkrétan 14 fotón szerepel Bajkai István.

Bajkai olyan szinten lett meghatározó figurája pillanatok alatt a kerületnek, hogy a lakókkal kifejezetten jó viszonyt ápoló Rónaszékinét a bulinegyedben érdekelt üzleti körök a HVG cikke szerint egyszerűen kifúrták a posztjáról. Akkor azt lehetett hallani, hogy amíg Rónaszékiné a helyi lakókkal volt, addig Bajkai a fideszes kerületi vendéglátósok érdekeit képviselte. Bajkai és Vattamány idején pedig elhárult minden akadály, hogy Belső-Erzsébetváros bulinegyeddé tudjon alakulni. Bár a helyi civilek elérték, hogy népszavazást tartsanak a kötelező éjféli zárva tartásról, végül olyan kevesen mentek el szavazni, hogy érvénytelen lett a kezdeményezés.

Rendőrök igazoltatnak egy férfit a a Kazinczy utcában 2018. február 18-án, a népszavazás napjára virradó éjjel – Fotó: Szigetváry Zsolt
Rendőrök igazoltatnak egy férfit a a Kazinczy utcában 2018. február 18-án, a népszavazás napjára virradó éjjel – Fotó: Szigetváry Zsolt

Új vezetés, új helyzet

A2019-es önkormányzati választások után a 7. kerületben a DK-s Niedermüller Péter lett a polgármester, Belső-Erzsébetváros helyi képviselője a Momentum későbbi elnökségi tagja, Bárdi Zsuzsanna lett. Miután az ellenzék a bulinegyed letekerésével kampányolt, nem is kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy az első szigorításokat bevezessék. Ez „minden idők legszigorúbb csendrendeleteként” került be a köztudatba, és a vendéglátósok meglehetősen rosszul fogadták az ezzel járó extra kötelezettségeket és szabályozásokat. Niedermüller azonban a Szimpla tulajdonosával folytatott vitájukban többször is kitért arra, hogy azért érzékelik a vendéglátósok ennyire szigorúnak az új szabályozást, mert a korábbi önkormányzat még a minimumot sem várta el vagy tartatta be a környéken.

Niedermüller regnálása óta többször beszélt arról, hogyan képzeli el Erzsébetváros jövőjét a bulinegyed árnyékában. Vigalmi negyed helyett a kultúrára fókuszálna, megerősítené a rendőri jelenlétet, szigorúbban venné a köztéri alkoholfogyasztást, és jobban betartatná az alapvetően vendéglátós előírásokat. Ezenkívül megváltoztatták a forgalmi rendet is, hogy enyhítsék a turisták által leglátogatottabb utcák autóforgalmát. Viszont az mindent elmond a kerületi vezetés terveiről, hogy

Niedermüller 2020 nyarán arról beszélt, hogy nagyon örülne, ha egy év múlva már nem hívnák bulinegyednek Belső-Erzsébetvárost.

Az új szabályozások és szigorítások azért is okozhattak ekkora felfordulást, mert ekkor már javában zajlott a vendéglátóipart teljesen megrogyasztó koronavírus-járvány. Ráadásul a képviselő-testületben egyesek még túl enyhének is érezték a szigorítást, egy módosító indítványban mindent kötelezően bezárattak volna éjfélkor, és szintén bezártak volna mindent a nemzeti és vallási ünnepeken is. A módosítót benyújtó civil szervezet képviselője mellett három politikus támogatta volna a még durvább szigorítást: a kerület megmaradt három fideszes képviselője, köztük Vattamány Zsolt, aki polgármesterként ennek ellenkezőjén, épp ezeknek az állapotoknak a fenntartásáért dolgozott.

Így a 7. kerületi vendéglátósok és klubtulajok egyszerre három tűz közé is kerültek:

  • a környék állapotáért a vendéglátó szektort okoló helyiek,
  • a választást a bulinegyed letekerésének ígéretével megnyerő önkormányzat
  • és a Covid-járvány miatti bezárások közé.

Méghozzá úgy, hogy a járvány kitörése előtt a környék egyértelműen biztos befektetésnek tűnt, legyen szó kocsmanyitásról vagy Airbnb-vállalkozásokról. Vagyis rengeteg olyan vállalkozó van, aki a járvány előtt fektetett ebbe a környékbe, hogy aztán közel két évig ne legyen szinte semmilyen forgalma.

Niedermüller Péter lép ki az Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal bejáratán 2020 májusában – Forrás: Niedermüller Péter Facebook-oldala
Niedermüller Péter lép ki az Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal bejáratán 2020 májusában – Forrás: Niedermüller Péter Facebook-oldala

Beszéltünk olyan vendéglátóssal, aki nem sokkal a járvány előtt szállt be két erzsébetvárosi sörözőbe, és azóta gyakorlatilag folyamatosan a túlélésért küzd. Szerinte a mostani önkormányzat nem igazán segíti a vendéglátósokat, amit jól jelez az is, hogy amíg más budapesti kerületekben az önkormányzat parkolóhelyek felszabadításával segített teraszt létrehozni azoknak, akiknek nincs, addig a 7. kerület erre nem volt hajlandó. Ez igazságtalan piaci előnyt hozott létre a teraszos helyeknek (a cikk írásának kezdetén csak a védettséget igazoló plasztikkártyával lehetett beltérben vendéglátóhelyen tartózkodni, ezt a korlátozást azóta már feloldották), emiatt kevesebb vendég volt azokon a helyeken, ahol nem lehetett kiülni a szabadba.

„Ha egy társaságban csak egy embernek nincs védettséget igazoló kártyája, akkor az a társaság garantáltan teraszos helyet fog keresni magának, mondjuk, egy beülős kocsma helyett” – mondta nekünk egy kraftsörös vendéglátós.

Az is probléma volt, hogy a Covid miatt sok vendéglátósnak új megoldásokat kellett keresnie. Rengetegen átálltak az online rendelésre, azonban miután a kormány meghirdette a nyitást, megint új helyzethez kellett alkalmazkodni. Ugyanis a nyitás miatt csökkent az online rendelési kedv, ami nem kedvez azoknak, akik például internetes rendelésekből, kiszállításokból éltek, viszont a plasztikkártya miatt sok helyen kevesebb volt a vendég, cserébe a kormány sem fizette már a bértámogatást. Ami ráadásul egészen elenyésző mennyiségű pénzt jelent, hiszen a vendéglátásban dolgozók jellemzően minimálbérre vannak bejelentve, ekhósan dolgoznak.

Így sokan úgy érzik, hogy terasz nélkül megnyitni sokkal nagyobb veszteséggel járt, mint átmenetileg bezárni.

Arról nem is beszélve, hogy a helyi „terasszizmus” (ezt a kifejezést több vendéglátóstól is hallottuk) más nem várt problémákat is okozott. Óriási a munkaerőhiány ismét a vendéglátásban, hiszen a bezárások miatt mindenhol leépítések voltak, és az általunk megkérdezettek szerint a korábban pultosként vagy felszolgálóként dolgozó fiatalok a karantén után már egészen más feltételekkel akarnak visszamenni dolgozni.

„Nyilván csak kevesen mennek pultosnak vagy felszolgálónak azért, mert életük végéig ezt akarják csinálni. Ezek a munkavállalók a Covid idején elmentek futárkodni vagy kétkezi munkát végezni, és megszerették azt, hogy például vannak hétvégéik és nem kell állandóan éjszaka dolgozniuk. Ezért sokan magasabb fizetési igénnyel és jobb feltételekkel hajlandók csak visszajönni dolgozni, amit viszont a hónapok óta veszteségesen működő vendéglátósok nem igazán tudnak vagy akarnak megadni”

– mondta ezt nekünk egy több bárral és klubbal is rendelkező vállalkozó, aki arra is kitért, hogy a teraszos és nem teraszos helyek között éppen a munkaerőhiány okozta az egyik legnagyobb problémát. Az egyik legnépszerűbb budapesti szórakozóhelyen például a saját fülünkkel hallottuk, ahogy az egyik programszervező azon panaszkodik, hogy konkrétan mindenki új, a felszolgálók és a pultosok is, ami komoly problémát okoz az olajozott működésben. Nem véletlen az sem, hogy a Balatonnál most már olykor nettó 1 millió fizetés alatt szinte képtelenség szakácsot találni, akkora az országos munkaerőhiány az iparágban.

A teraszos helyekre ráadásul visszatért az élet, ismét lehet bevétellel számolni, és a teraszosok elkezdték átcsábítani azoknak a helyeknek a dolgozóit, ahol nem volt lehetőség kiülős részt nyitni. Nem véletlenül kelt ki a terasznyitás ellen Gerendai Károly sem még egy áprilisi interjúban.

A Dining Guide-ban készült interjúban Gerendai is megerősíti azokat az állításokat, hogy mennyire tisztességtelen helyzetbe került az iparág, és hogy a kormány semmilyen segítséget nem nyújtott a szektornak. Gerendai szerint egyértelműen azok jártak jól, akik a járvány első szakaszában bezártak és elküldték a dolgozóikat. Gerendai szerint külön szomorú, hogy amíg sok hely még bezárva is fizette a dolgozók bérét, most az újranyitó teraszos vendéglátósok ezeket az embereket csábítják át – méghozzá gyakran magasabb bérrel, hogy azonnal munkába állhassanak – azoktól, akik terasz híján nem tudtak idejében megnyitni. Ráadásul az új alkalmazottak után még kedvezményt is igénybe vehettek.

A lezárások idején ürességtől kongó Gozsdu udvar 2020 májusában – Fotó: Németh Sz. Péter
A lezárások idején ürességtől kongó Gozsdu udvar 2020 májusában – Fotó: Németh Sz. Péter

Ez többek szerint igazságtalan piaci előny, ami miatt egyik forrásunk szerint vagy a plasztikkártya-kötelezettséget kellett volna eltörölni, vagy ugyanúgy igazolványt kérni a kiülős helyeken is. „Úgy érzem, hogy a kormány a vendéglátósokra mutogatva, a mi nyomorult helyzetünket kihasználva próbálta rákényszeríteni az embereket arra, hogy oltassák be magukat. Nem normális az, hogy egy hekkes vagy lángosos forgalomban megveri a romkocsmákat a kialakult helyzet miatt” – magyarázta elkeseredve egy forrásunk, aki szerint az a kormányzati kommunikáció, hogy oltasd be magad, különben nem mehetsz kocsmába vagy étterembe, alapvetően szép gesztus, csak ennek ők itták meg a levét, mert úgy kellett kinyitniuk, hogy közben „a vendégkörük 10%-a sem tudott beülni meginni egy sört vagy egy kávét”.

Ha valaki a pandémiát követő nyitás után nem sokkal végigsétált a Wesselényi utca bulinegyedet érintő részén, akkor egészen sokkoló képpel találkozhatott. Miközben mindenhol kinyitottak a helyek, az emberek pedig ellepték a kávézókat és más teraszokat, Belső-Erzsébetváros egyik legforgalmasabb utcája szinte szellemvárosként hatott ebben az időszakban. Ötből négy hely zárva volt, sokan máig nem nyitottak ki. Számos olyan hely ablakába került ki az eladó vagy kiadó tábla, amely alig 1-2 éve nyitott meg. Nyárra a helyzet kicsit változott, és a Belvárosra rászabaduló embertömeg, illetve a foci-Eb miatt érkező turisták valamit javítottak a helyzeten. De nem szignifikánsan.

Szimbolikus példa kicsit arrébb az egykori Wichmann söröző helyén nyílt olasz pizzázó, amelynek az ablakán már azt írják, hogy elköltöztek inkább a Madách térre, így üresen áll a kultikus épület. Közben egy utcával arrébb, a már 6. kerülethez tartozó Paulay Ede utcában pár vendéglátóhely már meg is nyitotta a saját teraszát az önkormányzattól kapott parkolóhelyeken.

„Mindenki az őszt várja a 7. kerületben, hátha addigra fellendül annyira a turizmus, hogy ki lehessen nyitni. De ha a helyzet nem változik drasztikusan, vagy esetleg beüt egy negyedik hullám, akkor nagyon sokan fogják feladni és kirakni az eladó-kiadó táblát” – ezt egy több 7. kerületi helyet tulajdonló forrásunk mondta nekünk, aki szerint egyébként óriási hiba lenne, ha a járvány után a kerület tovább akarná tompítani a környék éjszakai életét. Szerinte a turisták továbbra is ide fognak jönni szórakozni, és mindig lesznek vendéglátósok, akik ezt a helyzetet ki akarják használni. Ezt a véleményt osztja Zsendovits Ábel is, a Szimpla tulajdonosa, aki a Telexnek beszélt korábban arról, hogy a bulinegyed kocsmáinak és klubjainak legalább harminc százaléka kivár őszig a nyitással.

Tömött terasz a Nagykörúton a terasznyitás napján, 2021. április 23-án – Fotó: Bődey János / Telex
Tömött terasz a Nagykörúton a terasznyitás napján, 2021. április 23-án – Fotó: Bődey János / Telex

Budáról Pestre, Pestről Budára

Azonban van még egy tényező, ami komolyan átalakíthatja a fővárosi vendéglátás helyzetét. Bár a környék turistaitató vigalmi negyedként lett elkönyvelve az elmúlt években, de azért számos olyan hely is üzemel, amely komoly törzsvendégi körrel rendelkezik, vagy legalábbis nem kizárólag a külföldiekre fókuszálnak. Háttérbeszélgetéseink során kiderült, hogy sok vendéglátós már a Covid előtt úgy érezte, hogy menekülni kell a 7. kerületből, vagy legalábbis elkezdeni megszervezni a menekülő útvonalakat. És szinte mindenki Budára készül.

Az ugyanis most is látszik, hogy főleg azok a helyek tudtak kinyitni a környéken, amelyeknek van egy erős saját bázisuk és lokális vendégkörük.

„Az utolsó években kezdett el igazán látszani, hogy mivel jár a Magyarországra érkező turisták minősége. Ide nem londoni yuppie-k jönnek nyakkendőben sörözni, hanem a brit munkásosztály alsóbb rétegei, akiknek Budapest olcsósága a fő hívószó. És hiába hoznak ezek a legénybúcsús turisták komoly bevételt, egyszerűen elüldözik a magyar vendégeket, és szép lassan teljesen eltűnt a lokálpatriotizmus Erzsébetvárosból. Ha magyarként meg akartál inni egy sört vagy kávét kulturáltabb környezetben, akkor már rég nem Erzsébetvárosba mentél, hanem átmentél Budára a Bartók Béla útra vagy Józsefváros valamelyik csendesebb részére”

– mondja nekünk egy olyan vállalkozó, aki több vendéglátóegységet is nyitott és tervez nyitni, és ezek már mind Budán vannak. A járvány bebizonyította ismét, hogy törzsvendégek nélkül hosszú távon elég problémás menő, népszerű éttermet, kocsmát vagy klubot nyitni, viszont Belső-Erzsébetvárosba a környékről menekülő helyieket és a kulturális környezetre vágyó magyarokat már nem igazán lehet bevonzani.

Ráadásul a 2008-as válság miatt romkocsmáknak kiadott foghíjtelkekből és romos épületekből is egyre kevesebb van. A Kuplungot azért dózerolták le, hogy luxusapartmant építsenek a helyére, de bezárt az Ellátókert és az Ellátóház is, ahogy a Beat on the Brat klubnak is azért kell költöznie, mert az épület tulajdonosa a járvány közepén megduplázta a bérleti díjat. De akár még azt is ide lehet venni, hogy az Instant azért költözött a Nagymező utcából a Fogasházba, mert Tiborcz István üzlettársa éppen ott épít hétszintes hotelt. Ennek az lett a következménye, hogy a Fogasházba költöző Instant a bulinegyed legnagyobb, leghangosabb klubkomplexuma lett. Gyakorlatilag a Szimpla maradt az egyetlen a környéken, ami még hasonlít egy korai romkocsmára, de az ő esetük meg azért speciális, mert az évek során a Szimpla lett A Nagybetűs Romkocsmája a turisták körében a fővárosnak.

Mivel a Vattamány-féle kerületi vezetés kifejezetten támogatta a bulinegyed létrehozását, a 2010-es években mindenki a környéken próbált helyet nyitni, sokan Budáról költöztették ide a vendéglátóhelyüket, vagy nyitottak egy hasonlót. „Az elmúlt években egy akkora vákuum jött létre Budán vendéglátásban a bulinegyed következtében, hogy vannak olyan lakóövezetek, ahol a helyiek már az önkormányzatot nyaggatják, hogy csináljanak valamit” – ezt nem csak vállalkozóktól hallottuk, hanem önkormányzati képviselőktől is. Pozitív példaként sokan a Bartók Béla utat hozzák fel, ahol az elmúlt időszakban egy rakás klassz kávézó, bár és galéria nyílt, és új életet lehelt a 11. kerület egyik főutcájába. Hasonlóra készülnek például a 2. kerületben is, ahol a Margit-negyed részeként igyekeznek kicsit helyrehozni az üres és kiadatlan üzlethelyiségektől hemzsegő Margit körutat. Itt nyilván főleg kávézókról és bárokról van szó, amelyeknek éjszaka be kell zárniuk, de már az elmúlt években is érezhető volt egy trend, hogy

a kicsit nyugodtabb társasági kikapcsolódásra vágyó pestiek elkezdtek átszokni Budára.

Azonban a bulinegyedes pár utcára korlátozódó tömörüléssel ellentétben a budai exodus egyáltalán nem ennyire centralizált, és forrásaink szerint ez benne a legjobb. Amíg a 2010-es években mindenki igyekezett a legturistásabb utcákban nyitni valamit, az új trend inkább azt veszi figyelembe, hol lehet helyieknek vendéglátást létrehozni és hogyan lehet bevonzani a legénybúcsúsoknál minőségibb közönséget.

Eszmecseréink és az eddigi ismert információk alapján kijelenthető, hogy az alábbi budai környékek fellendülése várható leginkább az oda települő vagy frissen nyitó helyek miatt:

  • Millenáris: lassan kezdik belakni az emberek a nemrég felújított Millenárist, ami mellett a Lövőház utca Buda egyik legnépszerűbb teraszos környékévé vált. Tudomásunk szerint itt a későbbiekben több bár és vendéglátóhely nyílhat még.
  • Kopaszi-gát: nemrég megnyitott itt a Dürer Kert. A Kopaszin már most is található több étterem és bisztró is, azonban a Dürer garantáltan nagyobb és kicsit más típusú tömeget is képes a helyszínre vonzani. Arról nem is beszélve, hogy a Duna másik oldalán épülne elviekben a Diákváros és/vagy a kínai Fudan Egyetem, a két területet meg gyakorlatilag összeköti a Rákóczi-híd, illetve itt nyílt meg Budapest első dunai strandja is.
  • Népsziget: az elmúlt években felkapott lett ez a környék, azonban még mindig csak két-három vendéglátóegység üzemel errefelé.
  • Margit-negyed: erről a projektről a Telex is beszámolt már korábban részletesen, de a lényeg, hogy a Margit körút üresen kongó önkormányzati ingatlanjait kávézóknak, műtermeknek vagy galériáknak adják ki, hogy új lendületet kaphasson a 2. kerület kulturális élete.
  • Bartók Béla út: ez a környék megelőzte a trendet, és a Dunához közel eső részen az elmúlt években egy sor klassz kiülős terasz, étterem és bár nyílt, de még mindig bőven akad kiaknázatlan lehetőség.
  • Illetve kialakulhatnak még kisebb gócpontok is, hiszen Kőbányán megnyitott a Monyó Land egy hatalmas szabadtéri színpaddal, a 8. kerületi Vajdahunyad utcában hosszas huzavona után megnyithat a Turbina nevű hely két kisebb koncertteremmel, illetve új vezetés veszi át a Batthány téri Trip Hajót is, ahová a hírek szerint a régió egyik legjobb technoklubja, a Larm is költözik.
  • Hajógyári-sziget: erről érdemes egy kicsit bővebben beszélni.

Demeter álma a Vizoviczki-féle Álomszigeten

AHajógyári-szigetet többször is említettük már a cikkben mint korábbi buliközpontot, azonban a budapesti kulturális és könnyűzenei élet szempontjából kulcsszerepe lehet a jövőben is. Itt hozhatja majd létre Demeter Szilárd, a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújításának és társadalmiasításának koordinálásért felelős miniszteri biztos és a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a nagy popkulturális és társművészeti központját, méghozzá az egykori Vizoviczki-birodalom helyén, amelyet 2013-ban zártak be, miután a vállalkozó ellen a hatóság megvesztegetése miatt indítottak büntetőeljárást.

A Hajógyárin – másik nevén Dream Island, vagyis Álomsziget – található klubkomplexum helye Vizoviczki bukása óta teljesen kihasználatlanul áll, pedig a teleknek minden adottsága megvan ahhoz, hogy itt egy kulturális helyszín jöhessen létre. A szigetrész pont elég távol van a lakott területektől ahhoz, hogy hangos zene szóljon, ráadásul igazán nagy infrastrukturális fejlesztések sem kellenek hozzá, valószínűleg a víz-, gáz- vagy áramellátást sem kell újra bevezetni, ami pluszköltségeket jelentene.

Vizoviczki őrizetbe vétele a Hajógyári-szigeten (fent) és a komplexum egyik üresen álló épülete napjainkban – Fotó fent: Mihádék Zoltán / MTI – Fotó lent: Olvasónk / Telex
Vizoviczki őrizetbe vétele a Hajógyári-szigeten (fent) és a komplexum egyik üresen álló épülete napjainkban – Fotó fent: Mihádék Zoltán / MTI – Fotó lent: Olvasónk / Telex

Egyáltalán nem csoda, hogy Demeter ide tervezi az új állami kulturális negyedet, hiszen az állam potom 4 milliárd forintért vásárolta meg 2013-ban az Álomsziget Kft.-től a területet sport- és kulturális célokra, csak azóta semmi sem történt itt. Viszont a Fidesz nagyon szeretné elérni a fiatalokat, amihez hajlandók teljesen átalakítani a Petőfi Rádiót is, és kihasználni azt, hogy koncerthelyszínek és kulturális terek tekintetében hatalmas a hiány a városban. Még Demeter is hangsúlyozta a Népszavának, hogy szeretnék, ha ezt a környéket fiatalok terveznék fiataloknak, ezért bevették a projektbe a HelloWood építészeti projektet is.

Egyelőre meglehetősen keveset lehet tudni arról, hogy pontosan mi és hogyan készül el a Hajógyárin, de egy névtelen pályázó forrásunk szerint valószínűleg lesz egy 1500–3000 befogadására alkalmas élőzenei tér. Ehhez hasonló méretű zárt terű koncerthelyszín jelenleg Budapesten csak az Akváriumban van, vagyis egyértelműen az a cél, hogy a nagyobb tömegeket megmozgató eseményekre kicsalják a fiatalokat a Hajógyárira. Úgy tudjuk, Demeternek az is a célja, hogy ne csak egy nagy zenei színtér jöjjön létre helyben, hanem több kisebb klub, műhely és kiállítótér is.

Forrásaink szerint a projekt még meglehetősen korai fázisban van, még nincs igazán kitalálva, hogy kik, hol és mit csinálhatnak majd a területen. Annyit viszont több irányból is hallottunk, hogy Demeterék kifejezetten szeretnének azokra a klubtulajdonosokra és koncertszervezőkre támaszkodni, akik meghatározzák Budapest kulturális életét, és az a cél, hogy vigyenek programokat a szigetre, vagy akár saját helyszínt nyissanak a területen. Beszélgetéseink során a legtöbben a Fonót említették először, ami azt ismerve nem is annyira meglepő, hogy a Petőfi Könnyűzenei Központot a Fonó vezetője, Horváth László fogja irányítani. A Fonó mellett hallani lehet az Akváriumról, a Trafóról, az A38-ról, a Budapest Parkról, a Dürer Kertről és a Szimpláról is, hogy ezek a klubok és szervezői azok, akiket szeretne valamilyen együttműködésre bírni Demeter, vagy egyáltalán szóba jöhetnek a Hajógyárin. Kerestük ez ügyben Demetert is, aki az alábbi választ adta a potenciális együttműködésekkel kapcsolatban:

Mindenkivel együttműködünk, akivel lehet – ezt, gondolom, nem nagyon kell bizonygatnom az eddigi tevékenységem alapján. Hogy mi lesz pontosan a Hajógyárban, az még a jövő zenéje. Van elképzelésünk, egy darabosabb koncepciót már el is készítettünk, de a teljes műszaki-statikai felmérés hátravan (ezt akkor tudjuk érdemben elvégezni, ha a tulajdonunkba kerül az ingatlanegyüttes, ami még folyamatban van). A célunk, hogy a leginkább elismerésre érdemes teljesítményt már felmutató értékképző és értékhordozó műhelyeknek valamilyen formában helyet adjunk – nem csak a könnyűzene, hanem a tágabb kortárs magyar kultúra területéről.

Az A38-cal kapcsolatban az is kiderült, hogy a hajót esetleg felúsztatnák a Hajógyári-szigethez, és mivel Demeter szervezeteinek (Petőfi Irodalmi Ügynökség, Petőfi Irodalmi Múzeum) kifejezetten jó kapcsolata van az A38-cal, valamilyen együttműködés egészen valószínű a két fél között. Pláne úgy, hogy a Petőfi TV és Rádió hivatalosan is az A38-ra költözik, bár azt mondták, hogy ettől még tarthatnak koncerteket a hajón. Ezt az ötletet Demeter is megerősítette nekünk egy korábbi cikkünkben. Az A38-tól nem kaptunk választ a megkeresésünkre.

Az más kérdés, hogy információink szerint vannak olyanok, akik kifejezetten szeretnének bekerülni a projektbe, mások viszont inkább távol tartanák magukat Demeter terveitől, szóval még elég sokféleképpen alakulhat a környék sorsa. Az viszont biztos, hogy mivel mindössze egy zárt terű helyszín alkalmas 1200–1500 fő befogadására, egy 2–3000 fős koncertterem olyan szervezőket is a Hajógyárira csábíthat, akik egyszerűen fizikailag nem tudnak ekkora közönséget vonzó fellépőket hova szervezni például késő ősszel, télen vagy kora tavasszal, amikor a szabadtéri helyek (például az ennél jóval több ember befogadására alkalmas Budapest Park) már zárva vannak.

„Nemcsak Budapest, de a teljes hazai könnyűzenei szcéna régi vágya egy olyan, több ezer fős koncertterem, amelyről Demeter Szilárd terveiből tudunk. Jelenleg a Barba Negra és az Akvárium képes arra, hogy ezer főnél nagyobb koncerteknek adjon otthont. Ezt a méretet szerencsére már sok hazai zenekar kinőtte. Ők, ha Pesten, fedett helyen akarnak koncertezni, 3-4 napig lépnek fel egymás után, olyan hely ugyanis nincs, ahol 3-5000-en férnek el. Egy ilyen kapacitású koncertterem nemcsak a nagyobb hazai előadóknak jelentene megoldást, de a megvalósulása esetén a jelenleginél összehasonlíthatatlanul több nemzetközi koncertre is számíthatunk. A nemzetközi vérkeringésben jelenleg Budapestnek nincs igazán jelentős szerepe: vagy klubkoncertre jönnek zenekarok, vagy az Arénába, Parkba, a kettő között nincs alternatíva. Azt már évek óta látom, hogy a szándék és az igény a nemzetközi turnészervezők részéről megvan, és több olyan profi promóter is dolgozik itthon, akik sok-sok koncertet hoznának rendszeresen egy ilyen méretű kulturális központba

– mesélte nekünk Lobenwein Norbert fesztiválszervező és az Akvárium Klub egyik vezetője, de ezt a véleményt más iparági szereplőktől is hallottuk, hiszen évek óta problémát jelent, hogy az összes helyszín vagy túl kicsi, vagy túl nagy bizonyos előadók fellépéseihez. Márpedig a Hajógyárin hangárok és más hatalmas épületek is vannak, vagyis ez a gyakorlatban nem jelenthet akadályt. Az más kérdés, hogy innen nem messze a Kobuci évek óta tartja magát hősiesen mint a legnépszerűbb élőzenei szórakozóhely Budán.

Ez mit jelent a jövőre nézve?

Bárki, akivel beszéltünk, azt mondta, hogy ezek a jól érzékelhető folyamatok alapvetően kifejezetten a budapesti éjszakai és kulturális élet hasznára lesznek. „Számos olyan környék van a városban, ahol a helyiek szeretnének jó kávézókat vagy éttermeket, esetleg csöndesebb kocsmákat, de a belvárosi koncentráció miatt ezekre a területekre nem igazán figyelt senki az elmúlt években. Az más kérdés, hogy a jövőben megdőlni látszik az a régi mondás, hogy »Budán lakni jó, Pesten élni«️, mert már most – például a Bartók Béla út esetében – lehet azt látni, hogy rengeteg pesti jön át Budára kávézni, találkozni, sörözni a barátaival, mert csak itt kezd most kialakulni olyan kulturális tér és közeg, ahol kezd kialakulni valamiféle erős lokálpatriotizmus” – mesélte nekünk egy vendéglátós vállalkozó, aki az elmúlt években több helyet is nyitott Budán.

Az más kérdés, hogy a többség szerint a bulinegyednek még egyáltalán nem lesz vége, a turisták továbbra is ezt az övezetet fogják keresni, és bőven lesz olyan vendéglátóegység, amely kiszolgálja az igényeiket. Inkább arról van szó, hogy a valamivel igényesebb pesti közönség valószínűleg végleg elengedi a Belvárost, hogy a tágasabb, zöldebb és újnak ható területeket vegye igénybe. Ebben nyilván az is közrejátszik, hogy a járvány miatt az emberek sokkal jobban igénylik a szabadabb, kevésbé zárt helyeket, és a közel másfél évig tartó korlátozások miatt az a régebbi berögződés is megszűnni látszik, hogy a Városliget szélét egyesek már vidékként kezelik a fővárosban.

Nyilván az egy jó kérdés, hogy a több száz 7. kerületi vendéglátóssal mi lesz, akik a Covid és a turisták hiánya miatt nehéz helyzetbe kerültek, ahogy az sem mindegy, hogy a belső kerületekben egymás után húzzák fel a luxushoteleket és apartmanokat.

„Ez a fajta dzsentrifikáció már évekkel ezelőtt elkezdődött ezen a környéken, és a romkocsmák helyére épülő hotelek sem a hazai vendégkört fogják idecsábítani, szóval aki a magyar emberekre akar vállalkozást indítani, az valószínűleg már két-három éve is jól meggondolta, hogy megéri-e ezt a Belvárosban csinálnia” – ezt egy kerületi önkormányzati képviselő mondta még nekünk, aki szerint viszont óriási szükség van arra, hogy több kisebb gócpont alakuljon ki a városban.

„A rendszerváltás óta mindig voltak felkapottabb környékek, ahol volt pár népszerű bár és egy-egy kultikus klub. Teljesen egészségtelen és káros, hogy a budapestiek szórakozási lehetőségei leszűkültek a Belvárosra az elmúlt években” – mondta ezt egy koncertszervező forrásunk, aki szerint ha ezt a túlzott koncentrációt a belső kerületekben nem sikerül felszámolni, akkor mindenkinek egyértelmű lesz, hogy Budán nem csak lakni jobb, de már élni is.

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!