Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi következik a gazdasági adatokból a jövő évi választáson

A jegybank elemzőinek negyedévente publikált Inflációs jelentése mindig igyekszik mélyebb képet adni a magyar gazdaságról, a héten megjelent kiadásban is sok érdekes következtetést találunk. A jelentés fő makroszámokra vonatkozó előrejelzéseiről itt írtunk (a legfontosabb: az MNB mindössze 0,5 százalékos növekedést vár 2025-re, de jövőre már 2,4-et), most pedig néhány kiválasztott területről mutatunk be informatív ábrákat.

A következő grafikonok jól illusztrálják, milyen állapotban futunk neki 2026-nak, és egyúttal az is kirajzolódik belőlük, mely gazdasági tényezők táplálhatják a kormány, és melyek az ellenzék reményeit a soron következő választáson.

Az ipar hosszú ideje gyengélkedik

Aki bármennyire is követi a gazdasági híreket, annak nem újdonság, hogy jó ideje döglődik a magyar feldolgozóipar, ez pedig komoly fejfájást okozhat nemcsak az érintett cégeknek (és dolgozóiknak), de a kormánynak is. A korábban szárnyaló akkumulátorgyártás kibocsátása előbb összeomlott a 2021-es értékhez képest, majd egy alacsonyabb szinten stabilizálódott, növekedési trendet mindenesetre sehogyan sem lehet kiolvasni az adatokból (ez hamarosan, a CATL-gyár beindulásával akár változhat is, a jelenség hátteréről itt írtunk):

Az ábrán látszik, hogy az alágak közül egyetlenként a számítógépes, elektronikai termék gyártása menetel, az viszont nagyon, őszre az ipari adatot leginkább felfelé húzó ágazattá vált. Összesítésben aránylag alacsony súlya miatt azonban ez maximum szépségtapasznak jó. A feldolgozóiparban dolgozó (vagy már nem dolgozó) több százezer tehát ember vélhetően nem diadalmenetként éli meg az elmúlt pár évet, ami a közérzetüket és a kormányzásba vetett bizalmukat is ronthatja.

A korábbi húzóágazat lehúzóágazat lett

Az iparból érdemes külön kiemelni a teljes termelés közel negyedét kitevő, közel 150 ezer embernek munkát adó járműgyártást. Ez régiós összehasonlításban ramatyul teljesít, nyilván nem függetlenül attól, hogy zömében éppen gyengélkedő német cégek gyárai találhatók itthon:

Némi reményt adhat ugyanakkor az a (szintén az Inflációs jelentésben, annak 46. oldalán található) ábra, amelyből kiderül, hogy milyen és melyik országban gyártott autókra mekkora a kereslet. Ebben most nem állunk túl jól, viszont ha beindul a BYD gyára Szegeden, akkor a magyar járműipari palettára felkerül majd két rendkívül népszerű kínai modell (Dolphin, Atto 3), és a Debrecenben gyártani készült BMW i3 iránt is élénk a kereslet. Mindez azonban várhatóan csak 2026 tavasza után válik majd igazán érezhetővé, így a népszerűségi babérokból többet arathat le az, aki jövőre kormányt alakít, a választás eredményére viszont aligha lesz érdemi hatása az új üzemek húzóerejének.

Sok cég még tartja a dolgozóit

A harmatgyenge növekedés és a hosszú ideje küszködő feldolgozóipar fényében némileg meglepő és a kormánynak kedvező adat, hogy nem igazán nő a munkanélküliség Magyarországon. Ebben egyrészt benne van, hogy demográfiai okokból egyszerűen fogynak az aktív korú magyarok, másrészt fontos a következő grafikonon látható trend is, a cégek úgynevezett munkaerő-tartalékolási indexe régiós összehasonlításban:

A jegybanki jelentés szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagosan ledolgozott munkaóráinak száma a Covid-válság idején tapasztalt historikusan alacsony szinten áll. Mindebből szépen kijön, hogy itthon a gyenge kereslet ellenére a vállalatok jelentős része egyelőre nem válik meg az alkalmazottaitól, amiatti félelmében, hogy ha mégis beindulna a gazdaság, és újra toborozni kellene, akkor összességében drágább lenne az új munkaerőt bevonni és kiképezni.

Látszik ugyanakkor az is, hogy az iparban már kezdik feladni a munkaadók, a tartalékolás az utóbbi hónapokban inkább a szolgáltatásoknál maradt fenn stabilan. A munkaerő-tartalék léte nemcsak abból a szempontból jó, hogy nem veszítik el annyian az állásukat, de amiatt is, mert ha hirtelen beindul a gazdaság és jönnek a megrendelések, akkor meglévő állománnyal sokkal gyorsabban megy a felpattanás a cégeknek, mint ha hirtelen toborozniuk kéne.

Azt, hogy a tartalékolás azért nem terjed ki mindenkire, az összesített munkaerőpiaci adatok is mutatják: az augusztus–október időszak átlagában a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak száma 31 ezer fővel csökkent az előző év azonos időszakához képest. Sokatmondó a dolgozók számának változása ágazati bontásban:

Az utolsó oszlopon (2025 harmadik negyedév) megfigyelhető egy-két érdekes trend. Az talán nem lep meg senkit, hogy az ipari álláshelyek mélyrepülésben vannak, az viszont már érdekesebb, mekkora foglalkoztatási boomot mutat a közigazgatási dolgozók száma. De ez is következhet abból a mostanában sokat tárgyalt tényből, hogy a magyar állam nemzetközi összevetésben kifejezetten drága és sokat (egyre többet) költ magára, saját intézményrendszerének fenntartására.

Stabilan menetelnek a fizetések

A fizetések helyzete viszont egyáltalán nem olyan borús, mint az a gazdasági gyengélkedésből és az egyre kevésbé feszes munkaerőpiacból következne: érdekes módon a béremelkedési trend töretlenül megvan a magyar versenyszférában. A dinamika lassuló ugyan, de még ez is azt jelenti, hogy a reálbérek az idén 4,1 százalékkal nőhetnek a tavalyi, egészen kiemelkedő 8 százalék után, és a jegybank a következő években is növekedésre számít:

Ez bizakodásra adhat okot a kormánypártoknak, ugyanis a reálbérek alakulása a munkanélküliségi ráta mellett talán a legfontosabb adat abból a szempontból, mennyire elégedettek az emberek a helyzetükkel: historikus összefüggés figyelhető meg a reálbér-növekedés és a kormányzó erő választási teljesítménye között. Ha ebből az adatból indulunk ki, és kivetítjük a jövőre, az jön ki, hogy a jövő évi eredmény szorosabb lehet, mint a mostani kutatási adatokból látszik.

A tőkéseknek áll a zászló

A napi politikát és a megélhetéssel kapcsolatos percepciókat nem befolyásolja, mégis érdekes adat a jegybank jelentésében is szerepeltetett bérhányad, amely azt mutatja meg, hogy a gazdaságban megtermelt érték hány százalékát jelentik a dolgozóknak kifizetett bérek – vagyis annak mérőszáma, hogyan áll éppen a tőke–munka birkózás, és mekkora tere lehet még a béremelkedésnek:

Hagyományosan a nyugat-európai országokban jobban járnak a dolgozók, mint a keletiekben, mert előbbiekben erősebb a munkavállalói érdekérvényesítés és több a nagy hozzáadott értékű, nehezebben kiváltható munkafolyamat. A magyar adat igen gyatra, hátulról a hetedikek vagyunk uniós összevetésben (sőt, mivel a techcégszékhely mivolta miatt torz adatokkal rendelkező Írországot érdemes figyelmen kívül hagyni, inkább hatodikok). A magyar dolgozók átlaga tehát érezheti azt, hogy akár több is járhatna neki a munkájáért. Jövőre mindenesetre a bérmegállapodás értelmében a minimálbér 11, a garantált bérminimum 7 százalékkal emelkedik majd, aminek a legalacsonyabb keresetűek örülhetnek, az éppen rosszul teljesítő ágazatokban működő cégek vezetői pedig vakarhatják a fejüket, hogy ezt miből fogják kigazdálkodni. Az MNB elemzői a bérhányaddal kapcsolatban meg is jegyzik, hogy kizárólag azt nézve ugyan van további tér a bérfelzárkózásra, de az elmúlt időszakban emelkedtek a vállalatok egyéb kiadásai, ez pedig csökkenti a mozgásterüket.

Drágulásra számítunk, de látszik az árrésstop hatása

Az inflációs várakozását éppen a mostani Inflációs jelentésében enyhítette a jegybank, a drágulás lassulása pedig mindenképp jó hír a kormánynak. Az infláció az egyik legérzékenyebb téma a választóknak, sokak gazdasági közérzete még akkor is romlik, ha egyébként reálértéken nem csökken a fizetésük, de azt látják, hogy gyors ütemben nőnek a boltban az árak. Ráadásul az inflációs érzékelés és várakozás akár jelentősen is eltérhet a statisztikusok által mért valós inflációtól. Ebben egyrészt benne van, hogy az egyes fogyasztók egyéni kosara ténylegesen drágulhat más ütemben, mint az átlagérték, másrészt az is fontos, hogy az élelmiszerek áremelkedése döntő az érzékelés szempontjából (erről nemrég a G7 írt részletesen), és az korábban jelentős volt.

Az ábrán látszik, hogy a magyarok az MNB mérése szerint jellemzően lényegesen nagyobb inflációt várnak, mint a hivatalos előrejelzés (egyébként az aktuális értékről is jellemzően többet mondanak, mint a KSH-adat). Ez pedig már nem jó hír a kormányzó erőnek, amely folyamatosan azon igyekszik, hogy az imázsához tapassza a drágulás letörését. Mindemellett az egyes élelmiszerekre bevezetett árrésstopok hatása meglátszik:

Érdekes megfigyelni az ábrán egyrészt azt, hogy az árdinamika együtt mozog a régióéval – azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itthon szinte folyamatosan nagyobb mértékű volt a drágulás mindkét vizsgált termékcsoportban. Ennek az élelmiszereknél véget vetett az árrésstop, a magyar görbe tavasz óta bekúszott a régiós alá, az iparcikkeknél viszont továbbra is érzékelhető különbség áll fenn, Magyarországon jobban drágulnak ezek a termékek, mint a környéken máshol.

Ez a jelenség azért is figyelemreméltó, mert a forintnak jó hónapjai voltak: a magyar deviza az euróval szemben közel 7 százalékot, a dollárral szemben pedig több mint 17 százalékot erősödött 2024 vége óta. Így az importált infláció most nem jöhet szóba a drágulás okaként, sőt, a külső hatásoknak dezinflációt kellene okozniuk. A jegybank elemzői szerint azért nem gyűrűzik be nagyon az erős forint hatása, mert a vállalatok kivárnak a geopolitikai bizonytalanság és a forinttal szembeni óvatosság miatt.

Az élelmiszerek árára a legérzékenyebbek az emberek, úgyhogy az ételinflációs görbe régiós átlag alá esése bizakodásra adhat okot a kormánynak (még ha egyes felmérések szerint sokan nem is gondolják, hogy segített nekik az árrésstop), más kérdés, hogy mi lesz itt, amikor majd fel kell oldani a korlátozást. A korábbi, árstopos tapasztalatokból kiindulva ez száguldó inflációt fog okozni az érintett termékkörben az első hónapokban – de ez már vélhetően a 2026 áprilisában megválasztott kormány baja lesz.

Jövőre csattan az osztogatás a költségvetésen

A gyenge gazdasági helyzet és a magas hiány nem akadályozta meg a kormányt abban, hogy bőkezű jóléti intézkedéseket vezessen be, amelyek a társadalom széles rétegeit érintik. A jegybank becslése szerint 2026-ban a háztartások a hozzájuk érkező pluszpénz közel 60 százalékát fogyasztásra fordíthatják, egyharmada pedig a megtakarításokat növelheti. Mindez teljesen biztos, hogy tovább fogja növelni az eleve emelkedő pályán lévő, bár historikusan azért nem túl magas szinten álló gazdasági bizalmi indexet, ez pedig szintén a Fidesznek kedvez.

A mostani osztogatást azonban trükkösen úgy oldotta meg a kormány, hogy a jövőbe tolta a költségei nagy részét. Az Inflációs jelentésben az MNB most kiszámolta, hogy a jövő évi költségvetést a GDP bruttó 2,2 százalékának megfelelő értékben fogja megterhelni mindaz, amit választás miatt érkező pénzesőként azonosíthatunk az elmúlt hónapok intézkedései közül:

Az összesen 15 jövedelemnövelő intézkedés közül a legjelentősebb tétel a rendvédelmi dolgozók hathavi fegyverpénze lesz, amely csak egyszeri kifizetés, ugyanakkor vannak szép számmal olyan döntések is, amelyek még évekig, évtizedekig bebetonozódnak a költségvetésbe (például a támogatott hitelek kamata, amelyet a bankok felé térít az államkassza). A jövő évi választás nyertesének ezt majd valamiből ki kell gazdálkodnia, de ha szerencséje van, akkor bejön az MNB előrejelzése, és egy több mint 2 százalékos GDP-növekedés támogathatja ezt.