Profitkorlátozás? A kiskerláncok örülnek, ha az egyszázalékos nyereséget elérik Magyarországon

A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely kilátásba helyezte, hogy profitkorlátozással törnék le az élelmiszerinflációt. Későbbi újságírói kérdésre pontosította a bejelentést, azt mondta, nincs konkrét döntés arról, hogyan működne mindez, mert még tárgyalnak az érintettekkel. Többféle profitkorlátozó intézkedés lehetséges, „van hatósági és önkéntes módja is”, mondta arra utalva, hogy maguk a piaci szereplők „maguktól” is hajlandóak lehetnek valamiféle profitkorlátot bevezetni. A miniszter szerint ha ez nem történik meg, akkor jöhet a beavatkozás államilag kitűzött profitmaximálás illetve az ársapka visszahozása formájában.

Az ársapka és a kötelező akciózás utóhatása

A kormány kiindulópontja, hogy felébredt a korábban legyőzöttnek mondott infláció Magyarországon, az élelmiszereknél különösen érzékelhető volt az emelkedés az elmúlt hónapokban: januárban 6 százalékos drágulást mért a KSH. Ebben benne volt a tavalyi rossz év a mezőgazdaságban, illetve a forint elmúlt hónapokbeli gyengesége is, hiszen az egész ellátási lánc tele van eurós tételekkel: csomagolóanyagok, az energia egy része, de az alapanyagok, a sertéshús, a tej, a gabona sokszor szintén nyugati benchmarkokhoz, tőzsdei jegyzésekhez vannak igazítva.

A drágulást azonban néhány termék húzza nagyon fel, mégpedig pont azok, amelyeknek az árába korábban belenyúltak.

A legutóbbi, a mainál sokkal durvább inflációs hullám idején a kormány árstopot vezetett be bizonyos alapcikkekre. Lényegében nem volt olyan elemzés, ami ne azt hozta volna ki, hogy ez összességében több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott az élelmiszerpiacon és a kiskereskedelemben. A pozitív hozadéka annyi volt, hogy azok az emberek, akik tényleg szinte csak az ársapkás termékekből fedezték a kalóriaszükségletüket (a lakosság legszegényebb része), valóban olcsóbban jöhettek ki akkor, amikor a csúcson járt az ételinfláció. De azt beszámolva, hogy az ársapka mesterségesen felhajtott a többi termék árát, valószínűleg a vásárlók nagy része végül valahol megfizette azt, amit a liszten, tojáson, csirkefarháton megnyert.

A korábbi adminisztratív intézkedések utóhatása kifejezetten jól kimutatható. Nemcsak a 2023 végével kivezetett ársapka, de azt követő kötelező akciózás is azt eredményezte, hogy a 2022 elején berobbanó élelmiszerinfláció csak késleltetve tudott a hatósági áras ételek árába beépülni. A bázis pedig, amihez viszonyítunk, mesterségesen alacsonyan maradt, hiszen még tavaly is 0, vagy mínusz 15 százalékos marzzsal kellett árulni az alapvető élelmiszereket.

A novembertől januárig tartó időszak négy leginkább dráguló terméke olyan, hogy vagy maga a termék, vagy a termékcsoport domináns eleme ársapkás volt korábban: ez

• a tej,
• a tojás,
• a liszt
• és az étolaj.

Ezeknél tavaly júliusban indult el az áremelkedés, amit a korábbi ársapka és a kötelező akciózás utólagos hatása magyarázhat. 2022. januárjától 2025. januárjáig körülbelül 65 százalékos volt az átlagos összesített élelmiszerinfláció. A fenti négy ételből egynek, a tojásnak valóban nagyobb ennél az áremelkedése, erre magyarázat, hogy az Egyesült Államokban, Lengyelországban és Észak-Európában is tombolt a madárinfluenza. Nincs teljes hiány, de szűkös a piac. A 2,8 százalékos tej ára belesimul az élelmiszerinflációba, nem alacsonyabb, de nem is magasabb annál. A liszt még messze nem érte el az átlagszintet, az étolaj pedig konkrétan nem is drágább arányosan, mint három éve, igaz, előtte volt egy nagy emelkedés. A tejterméknél sokat drágult az alapanyag, ami beépül az árba. Az itteni emelkedés hamarosan, vélhetően a nyár közepére múlna el magától, amikor a bázishatás kiesik a sapkás termékeknél.

A magyar élelmiszeráraknak egyébként az ársapkákat is rossznak tartó MNB korábbi elemzése szerint az sem tesz jót, hogy nagyon gyenge az élelmiszeriparunk termelékenysége.

Sokaknál nincs is mit korlátozni

Az árba való állami belenyúlás tehát úgy néz ki, hosszú távon inkább visszanyal, de kormány ettől függetlenül sikerként értékelheti politikai szinten az ársapkákat, máskülönben nem lengetnék be időről időre, hogy visszahozzák.

Az, hogy ezúttal nem sietnek rögtön életbe léptetni viszont arról árulkodik, hogy ők is látják a káros mellékhatásokat mind a benzin, mind az élelmiszer esetében. A csütörtökön elhangzott profitkorlátozás pedig olyan új elem a történetben, amire még nem volt példa; nagy kérdés, hogyan tudna ez működni, ha bevezetnék a hatósági formáját. A revenue cap, vagyis bevételoldali korlátozás egyébként létező gazdaságpolitikai eszköz, ami szintén az árak leszorítását célozza, de ezt olyan iparágakban szokás alkalmazni, ahol monopol vagy erősen oligopol helyzet alakult ki. Vagyis a szolgáltató erőfölényben van a fogyasztóval szemben, akit emiatt ki tud fosztani aránytalanul magas árat kérve egy nélkülözhetetlen termékért.

Tipikus példa lehet az energiapiac, a kiskereskedelem viszont nagyon nem ilyen, hiszen az az egyik legerősebben versengő iparág, ahol még békeidőben is legendásan alacsonyak a marzsok.

Magyarországon ez elmúlt években messze nem volt békeidő a szektorban, ha a nagy külföldi kiskerláncok (a kormány régi mumusa) nyereségét nézzük, akkor nem nagyon van mit korlátozni: a legutóbbi év, amiről van hivatalos adat, a 2023-as, ekkor a Lidl szerény, 2,3 százalékos, a Penny pedig 1 százalékos bevételarányos nyereséget könyvelt, az Auchan (ami már félig magyar) kicsivel 0 fölé jött ki, míg a többi nagy külföldi (Spar, Tesco, Aldi) veszteséges volt, az ő olvasatuk szerint a tízmilliárdos nagyságrendben fizetett kiskereskedelmi különadó miatt.

A jelenleg ismert körülmények alapján nem volt jó év 2024 sem. Jöttek új állami terhek (EPR, víz- és csatornadíjak két részletben történő emelése), amelyek közül sokat átmenetileg benyeltek a cégek, aztán jött egy újabb inflációs emelés. A kiskereskedelmi szereplők többségénél mindenesetre nem valószínű, hogy kiugró eredményeket találnánk majd a beszámolókban, talán 1 százalék körüli nyereségek jöhettek össze.

Az ételek árára nyilván az élelmiszeripar és az ottani profitok is hatnak (a nagy inflációs hullám idején inkább ebben az ágazatban szálltak el a marzsok), de a kormányinfós tájékoztatásból nem derült ki egyértelműen, ők terítéken vannak-e most.

Félnek a szereplők

Felhívtunk néhány kiskereskedelmi és élelmiszeripari szereplőt, hogy segítsenek a háttérben megérteni, milyen folyamatok zajlanak, mikről esik szó az NGM és a szektorok közötti tárgyalásokon. Mint hallottuk, a kormányinfón elhangzott, profit-, vagyis inkább marzskorlátozás egy új iránynak tűnik, eddig erről nem ilyen formában volt szó. Az általános megfogalmazás alapján ez „bármi lehet”, nem lehet tudni, hogy kire és milyen szabály vonatkozna, addig elég nehéz kommentálni. Úgy tudjuk, a tervezett menetrend az volt, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter beszél a tejesekkel és a tojásosokkal, ebből vélhetően meg is történt valami, de aztán a kormány mintha új irányba indult volna el.

Egy ideig a horvát modellt rebesgették, amelyben bizonyos termékekre van fix hatósági ár, mellette egy termékkör, amelyben a profitot maximálták. Egy kitalált példával: a trappista sajt fix áras, nem adható több pénzért, az edami sajt ára pedig változhat, de nem lehet rajta több a haszonkulcs, mint 8 százalék.

Ebből persze a piaci törvényszerűségek alapján megint nagy infláció lesz, mert a lánc, ami vissza akarja hozni a kieső profitját, megemeli más termékek árát, és ami felment, az lefelé már ritkán megy.

Volt, aki abban bízott, hogy nem biztos, hogy jön ez az egész, hiszen ahogyan Gulyás Gergely is mondta: még várják, hogy lesz-e valamilyen önkorlátozás. Ugyanakkor a politikai logika inkább azt diktálja, hogy lépjen valamit a kormány, mert az emberek azt azért ritkán érzik maguktól, hogy kellőképpen alacsony egy termék ára. Ráadásul ha már egyszer bemondták, hogy a csőben vannak a drágulás elleni lépések, akkor furcsa lenne végül nem mutatni aktivitást.

Mindent összevetve tehát bár a konkrét tartalom homályos és talán még képlékeny is, úgy tűnik, tényleg alakul egy intézkedési terv, aminek új elemei lehetnek az előző körös árszabályozáshoz képest. Ebben a kormány mintha azt is ki tudná használni, hogy az ellátási lánc szereplői (termelők, élelmiszeripari cégek, kereskedési láncok) nem összehangoltan lépnek fel. Nincs ágazati összefogás, mindenki arra próbál figyelni, hogy őt ne érintsék nagyon kellemetlenül az intézkedések.

Az általunk elért szereplők mindenesetre abban reménykednek, hogy olyan, „ötéves tervre emlékeztető” belenyúlás a folyamatokba nem készül, ami a teljes ellátási láncon beavatkozna, mert ez a korábban az ársapkás termékeknél tapasztalt áruhiánynál is súlyosabb helyzetet eredményezhetne.

Cikkünk megjelenése után befutott az Országos Kereskedelmi Szövetség válasza is arra a kérdésünkre, hogy mit szólnak a profitkorlátozás ötletéhez. Az OKSZ azt írta:

„A kormányzati inflációs célok elérése érdekében az élelmiszer ellátási lánc minden szereplőjének szerepet kell vállalnia, ha szükséges, akkor áldozatot is kell hoznia. Az OKSZ élelmiszerkiskereskedő vállalatai szem előtt tartják a háztartások vásárlóerejének megőrzését, de valós inflációs eredményt csak közös teherviseléssel lehet elérni. A Szövetség minden tekintetben eleget kíván tenni a versenyjogi előírásoknak, szükségesnek tartja a jogi keretek kijelölését (erre vonatkozóan volt már korábbi precedens), ennek érdekében megkeresi a Gazdasági Versenyhivatalt. Ezután történhet meg a beszállítók és a kereskedők, valamint a gazdaságpolitika irányítóival történő – a kormányzati célok elérést biztosító – szakmai egyeztetés.”