Mindenki rosszul járna egy újabb árstoppal, de még a nagy külföldi láncok a legkevésbé

Orbán Viktor évértékelő beszédében ismét belengette azt, amit gazdasági csúcsminisztere, Nagy Márton is belengetett már korábban: ha nem lesznek alacsonyabbak az élelmiszerárak, akkor jöhet megint az árstop! Hogy mindez mit jelent, mit üzen, azt még a sajtó és a kereskedelmi szektor is csak találgatni tudja. 2026-ban jönnek a választások, és a szavazók felé kommunikálni kell valamilyen módon, hogy a kormány csapatai harcban állnak az ismét emelkedő infláció ellen. Ez az egyik magyarázat az árstopok újbóli belengetésére. Vagy a kormány valóban elhatározta, hogy visszahoz egy olyan intézkedést, a hatósági árakat, amely rendkívül káros volt már elsőre is. Ráadásul egy olyan intézkedést, amelyet Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter közgazdászként maga sem tartott jónak, és amely azért voltaképpen az antikommunista kommunikációs elemeket máig gyakran használó Orbán Viktor szájából is kicsit furán hathat.

A kereskedelmi láncok elleni újabb potenciális fellépésről, az esetleges hatósági árstopról, az önkéntes árcsökkentésekről részben a kereskedelmi láncokkal, részben a kormánynak dolgozókkal is tudtunk háttérben beszélni. Ezekből a beszélgetésekből a következő alappontokat tudtuk egységesen kivenni:

• Az inflációs helyzet rossz, a lakosság a legintenzívebben az élelmiszerárak emelkedését éli meg, azokkal gyakran találkozik. Ráadásul éppen a kormánypárti választók körében felülreprezentált csoportok, vagyis a szegényebbek, a vidékiek és a nyugdíjasok fogyasztói kosarában az élelmiszerek arányaiban nagyobb tételt jelentenek, jobban fájnak.
• A kormány tehát valamit tenni szeretne az infláció ellen, de ha nem tud semmit tenni, legalább szeretné elhitetni, hogy tesz valamit.
• Az elmúlt időszakban a hatósági árstopokkal kapcsolatos kormányzati gondolkodásban határozottan az élelmiszer és nem az üzemanyag került fókuszba.
• Az élelmiszerkereskedelem továbbra is egy olyan ágazat, ahol a kormány szeretne, de nem tud „magyarítani”, így ezt az ágazatot eleve szívesen nyomasztja, de persze olyan illúzióink nem lehetnek, hogy ez ne a hazai fogyasztókon csapódna le.

Orbánék feltekerték a hangerőt

A láncok alapvetően nem akartak beleállni a kommunikációs csatába, senki nem akarta külön felhívni a figyelmet magára, így az első válaszok valahogy úgy szóltak, hogy még semmilyen hivatalos intézkedés nem született, politikusi bemondásokra, vagy Facebook-bejegyzésekre senki nem szeretne reagálni, mindenki elemzi a helyzetet. Egyelőre legfeljebb az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) égisze alatt születhet névvel is vélemény. Ugyanakkor a háttérbeszélgetéseken voltak, akik ezen bevezető után elmondták, hogy rendkívül negatívan látták a helyzetet.

Amit eddig láthattunk az az, hogy kormányoldalról a potenciális árstopról elsősorban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök kommunikált. Korábban az újra 5,5 százalékos januári inflációs adat bejelentése előtt egy nappal Nagy Márton arról posztolt, hogy újra elképzelhető az árstop.

Február 21-én a miniszter felcsavarta a hangerőt, mint mondta, a kormány az élelmiszerárak csökkentéséért dolgozik! A miniszter leírta, hogy egyeztetett is az OKSZ képviselőivel. Az egyeztetésen irgum-burgum volt a tej és a tojás árával kapcsolatban, és az NGM jelezte, hogy a jövőben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) inflációs adatának publikálása előtt erősen monitorozza ezen termékek árát. Úgy tudjuk, hogy két hét múlva lesz újabb egyeztetés, addig az NGM a Tej Terméktanáccsal és a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségével is egyeztet, a miniszter megnézte a kereskedelmi láncok és a nagy tejes-tojásos cégek mérlegeit, amiből forrásunk szerint az derül majd ki, hogy 2024-ben inkább a termelőknek és nem a kereskedőknek volt erősebb éve.

Olyan érveket is hallottunk, hogy a tej és a tojás szoros árkövetése azért nem reális igazán, mert húsvét előtt a tojás ára mindig elnyújtva emelkedik, így ott vélhetően most is drágulás lesz, de ez minden évben így van.

A kormány üzenetei arról szóltak, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri az élelmiszerek árának alakulását és ha szükséges, azonnal beavatkozik, nem zárja ki a kötelező árstop újbóli bevezetését sem. Orbán Viktor a február 22-i évértékelőjén kicsit még ehhez képest növelte a tétet. Mint mondta, szükség van egy inflációt megfékező programra.

„Idén januárban a tej árát 39, a tojásét 35 százalékkal emelték meg. Ez sok, sőt, megengedhetetlen.”

Orbán ezért utasította Nagy Mártont, hogy állapodjon meg a kereskedelmi láncokkal, hogy állítsák meg az árak emelkedését. „Ha szép szóval nem megy, majd megy hatósági árakkal. Ha nincs megállapodás, jön a hatósági ár.” Hozzátette, hogy amennyiben ez sem lenne elég, a kereskedelmi haszon mértékét is korlátozni fogják.

A multiknak fájna a legkevésbé

Érdekes elem, hogy a hatósági árakat a külföldi láncok nagyon utálják, de abban biztosak, hogy a piaci pozíciójukat ez az intézkedés amúgy javítja. Ha a külföldi alatt egy nagy diszkontot értünk (mint amilyen a Lidl, az Aldi, a Penny Market), a magyar alatt pedig a kisebb hazai láncokat vagy a sarki fűszereseket, akkor nyilvánvaló, hogy a láncokban olcsóbbak az ismét fókuszba kerülő termékek, a tojás, a tej és a tejtermékek, amelyek ára a legnagyobbat emelkedett az év elején.

Egy esetleges árintézkedésnél több szó esik a lapokban az árakról, ez már önmagában segít a láncoknak piaci részesedést nyerni. Ha egységes árra kell csökkenteni egy termék árát, akkor a diszkont kisebb árkülönbségről és kisebb forgalomról mond le.

Ha 65 forint lesz egységesen egy tojás ára, akkor a 68 forintért értékesítő lánc forgalmából kevesebb esik ki, mint a 80 forintért áruló sarki boltéból.

De ha csak vissza kell térni egy korábbi bázisárhoz, akkor is az alacsonyabb árral dolgozó cég nyer. Ha 5 százalékos inflációt a 68 forintos tojáson nem érvényesíthet a bolt, az kisebb mínusz, mintha a 80 forintos tojáson nem érvényesítheti. Ugyanakkor a láncok úgy vannak vele, hogy bár tudják, hogy a hatósági árak hozzájuk terelik a fogyasztókat, de ők sem szeretik a mennyiségi korlátozásokat, a kötelező veszteségeket, a sorokat.

Volt, aki rögtön csökkentett

Az egyes láncok azonnal elemezni kezdték a helyzetet. Számukra rettentő kellemetlen, ha ismét be van lengetve a hatósági árstop, mert ez a láncoknak bizonyos termékeken garantált veszteséget jelent. Ők ezért azzal érveltek, hogy a helyzet kezelésébe legalább a beszállítókat is vonják be.

Voltak olyan láncok, mint a Lidl, amely már az első árstopos közlésre azonnal árcsökkentést jelentett be. A vállalat február 17-i közlése alapján

minden tej olcsóbb lesz, a csökkenés mértéke pedig akár a 10 százalékot is elérheti, egyes vajak ára átlagosan 5-6 százalékkal mérséklődik, míg a fogyasztók által legkedveltebb kiszerelésű trappista sajtok esetében akár 200 forintot is megspórolhatnak a vásárlók.

A többiek ezt vegyesen fogadták. Volt, aki elmondta a Telexnek, hogy náluk is folyamatosak az akciózások, de ez a bejelentés ügyes volt, mert ennek a híre most sokkal több emberhez jutott el, hiszen ez most hot topic.

Más nem tartotta szerencsésnek, hogy egy kormányzati Facebook-bejegyzésre azonnal árcsökkentés születik. Hiszen ez olyan, mintha a láncok elismernék, hogy ők a hibásak, mindenféle gond nélkül lehetett csökkenteni a nevezett termékek árát. Vagyis olyan ez, mint a „minden termékre 30 százalék a kedvezmény” felirat. A vásárlók fele örül az olcsóbb termékeknek, a másik megjegyzi, Uramisten, mekkora profittal dolgoznak ezek, ha ez is belefér.

Nincs profit

Pedig a sok adóteher és szabályozás miatt a láncoknál már eleve nagyon alacsony a jövedelmezőség – emelték ki többen is. Az nem kérdés, hogy valóban felment a tojás és a tejtermékek ára, de ez nem úgy zajlik le, hogy a gaz láncok rámutatnak két termékcsoportra, hogy na, mi most sanyargassuk itt a vevőinket. A trendek mögött olyan lépések vannak, amelyek más piacokat, de a kormányt is érintik, nemcsak a termelőket vagy a láncokat, ilyen a devizagyengülés, az energiaár-emelkedés vagy a csomagolóanyagok drágulása.

Ha például gyengébb a forint, akkor a magyar tejtermelők kiviszik a hazai tejet Olaszországba, mert jobban jönnek ki, nekünk pedig többet kell importálni, de ha megint árstop lesz, annak is nagyon sok a tovagyűrűző hatása. Ha a boltokban megveszik a hatósági áras 2,8 százalékos tejet, akkor lehet, hogy a sajtgyártás fog drágulni, mert a nem lakossági sajtgyártó vevőknek nem marad elég 2,8-as tej.

A láncok szerint akár árrésből, akár a beszállítók presszionálásával el lehet érni, hogy lejjebb menjenek az árak átmenetileg, ha mínusszal nem is, de nulla jövedelmezőséggel lehet termékeket értékesíteni. A legtöbben azonban egyelőre nem követik a Lidlt, nem akarják önként betenni a nyakukat a hurokba.

De azt nem tudja senki, hogy valójában az árstop kérdése már eldőlt-e, és most csak a kommunikációs előkészítése zajlik, vagy valóban alakulhatnak úgy az árak, hogy az árstop megúszható.

Hogy tesztelik-e a piacon a hatósági árak gondolatát, vagy csak felkészítik őket? „Mikor szokta a Fidesz tesztelgetni a döntéseit? Ha valamire van elhatározás, az keményen végig szokott futni.” – mondta erre az egyik beszélgetőpartnerünk.

Nem sikerül a magyarítás

Az állam ráadásul tényleg nem bír a láncokkal, sokkal könnyebb volt az építőipart, a bankokat, a kommunikációs szektort vagy a biztosítókat magyarítani. A láncoknál is lehetett volna lépni – véli egy forrásunk, de azt azért a kormány belátta, hogy a reptér üzemeltető (Budapest Airport) vagy a távközlési óriás (Vodafone) helyett hiba lett volna kereskedelmi láncot venni. Ezen nemzetközi cégek know-how-ja, globális tárgyalási pozíciója a magyar szereplőkhöz képest verhetetlen. Igaz, vannak kísérletezések, majd meglátjuk, hogy mire megy az Auchan a magyarabb tulajdonosi struktúrájával, de most nincs a piac nyertesei között.

A kormány azonban láthatóan nem adta fel, időről időre visszatér a téma. De a lakosságot azért a kormány nem szeretné nagyon felbőszíteni, aligha növelné a szavazók számát, ha az olcsó és hatékony nemzetközi diszkontok helyett magyar boltok jelennének meg.

Kormányzati forrásaink mindenesetre egyelőre azt erősítgették, hogy nem lehet többet tudni annál, amit Orbán Viktor és Nagy Márton mond, vagyis alakulhatnak úgy az árak, hogy végül nem lesz árstop, de nem lehet kizárni sem azt, hogy ezeket bevezetik.

Mint több forrásból is hallottuk, némileg talán meglepő módon, de az üzemanyagárstop most lekerült a napirendről, ott elégedett a kormány azzal, hogy bebizonyította a KSH segítségével, hogy a szomszédos országokban sem olcsóbb a benzin és a dízel, és ezt saját dicsőségeként tudja keretezni.

Pedig a termék amúgy homogénebb, mint a kenyér, vagy a tojás, itt most úgy tűnik, hogy elég az, hogy az üzemanyag már nem drágább, mint a szomszédban. Ez persze a töltőállomás-üzemeltetőknek sokkal kedvezőbb, mint ha a kormány azt nézné, hogy milyen számmal kezdődnek a benzinárak. Korábban volt azért ilyen sokk a 4-es, az 5-ös és a 6-os számmal kezdődő literenkénti üzemanyagárak megjelenése a totemeken (a benzinkutaknál látható árjelzőt hívják így).

Az élelmiszereknél ilyen regionális összehasonlítás egyelőre nem készül, bár a tojás ára sem alacsonyabb a környező országokban, sőt, a svájci (legmagasabb) és az indiai (legalacsonyabb) árak között mi inkább az alsó régióban vagyunk.

Mit lehetne tenni?

A szakemberek szerint a kormánynak sajnos abban igaza van, hogy az infláció ellen nem igazán van eszköze. A gyakran javasolt áfacsökkentés csak apasztaná a kormányzati bevételeket (amiket a kormány politikai célokkal maga is apaszt, ha akar, például a két- és háromgyerekes anyák élethosszig tartó szja-mentességével), de aligha kapnák meg a fogyasztók a mérsékelt adóterheket.

Aminek valódi hatása lehetne, az a hajó pedig már elment. Vagyis, ha a kereskedelmi láncok nem éreznék úgy, hogy állandóan támadásoknak vannak kitéve, kommunikációs üzenetekkel, adóemelésekkel, adminisztratív szabályokkal (legyen az árstop, az élelmiszerhulladék kezelése, a kötelező akciózás), akkor talán nem az lenne a törekvésük, hogy már a feltételezett jövőbeli intézkedések ellen is folyamatosan bezsákolnak profitot. Vagyis amennyire tudják sanyargatják a beszállítókat és kipréselik a vevőkből az utolsó forintokat is.

Észszerű javaslat lenne visszatérni a kiszámítható környezethez, a hosszabb ideig fennálló szabályokhoz, de az elmúlt évek után visszanyerni a kereskedői bizalmat elég nehéz lesz, így marad az adok-kapok, amelyben persze sérülnek a láncok is, de a legjobban a magyar fogyasztó és az inflációs cél sérül.

Kartell, nem kartell?

Végül egy érdekes aspektus, amit a HVG vetett fel. Ez arról szól, hogy amennyiben a kormány valóban ármérséklő tárgyalásokra hívja össze a láncokat, vagy a termelőket, az nem meríti-e ki a kartellezés fogalmát. Nos, a GVH szerint nem, hiszen

A kormányzat és egy érdekképviseleti szervezet közötti gazdaságpolitikai egyeztetés nem tartozik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény hatálya alá.

– közölte a GVH a HVG megkeresésére.

Valójában azért ezt nem mindenki gondolja így, még a baloldali (MSZP-vezetésű) kormányzat alatt volt olyan, hogy a kormány összehívta a benzinkutas cégeket egy találkozóra, ahol a választás előtt önkéntes áremelési stopot kért és cserében ígért mindenféle szépet és jót.

Elég megdöbbentő jelenet lehetett, amikor az egyik nyugati kúthálózat vezetője ezen a ponton felállt és jelezte, hogy ő egy percig sem marad itt tovább, mert ez egy kartellmegbeszélés, amit jeleznie kell a főnökeinek, vélhetően nem akart semmilyen későbbi vizsgálat fókuszába kerülni.

Most is vicces elem, hogy a GVH és a HVG kommunikációjában azaz érv is felmerült, hogy egy kartell mindig a fogyasztói jólét csökkenésével jár. A végfogyasztói árak csökkentése pedig éppen növeli a fogyasztói jólétet.

Nos, arra azért emlékezhetünk, hogy amikor Homlok Zsolt cégének kartellezése csökkentette volna az adófizetők felé a vasúti projekt árat, akkor a GVH nem volt szívbajos a büntetéssel, Mészáros Lőrinc cége pedig emelt áron elvihette a megbízást, vagyis ott a kartellezés megszüntetése csökkentette a fogyasztói (adófizetői) jólétet.