Nagy Márton és a hatósági árak: nem a benzin, inkább a tej van fókuszban

Milyen termékekre vezetne be Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter hatósági árat, ahogyan azt hétfő délelőtt egy sejtelmes Facebook-posztban belengette? A kérdésre a válasz leginkább az, hogy jó esetben semmilyenre. Az árstop ugyanis nem piacbarát intézkedés, és ha újra bevezetik, annak vélhetően megint több kellemetlen következménye is lehet. A kereskedők, ha bizonyos termékeket rögzített áron kénytelenek adni, megemelik az egyéb termékeik árát, hiányjelenségek alakulhatnak ki, de sokszor felborulnak a piaci viszonyok is, ha csak a sertéscombra van árstop, akkor arra aránytalanul nagy lesz a kereslet, de a disznó többi „alkatrészét” nem lesz könnyű eladni.

Mégis, Nagy Márton február 10-én vélhetően nem véletlenül kérdezte azt a Facebookon, hogy jöhetnek-e újra az árstopok. Ebben a cikkben azt próbáljuk meg átgondolni, hogy miért lengette be ezt a miniszter, és milyen termékekkel lehet most a legtöbb baja.

Az élelmiszer erős összetevő

Február 11-én újra inflációs adatot publikál a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), márpedig a miniszteri kérdés után nagyjából biztosra vehetjük, hogy az infláció nemhogy kellemes meglepetéssel nem jár majd, de inkább azt tippelnénk, hogy csalódást keltő lesz az adat.

De hol tartunk egyáltalán az inflációval? Az éves infláció novemberben 3,7 százalék volt, decemberben már 4,6 százalékra ugrott. Az átárazódás kulcseleme az élelmiszerek drágulása volt. Az elemzők – legalábbis rögtönzött és nem reprezentatív érdeklődésünk alapján – januárra 4,9–5 százalékos inflációt várnak, de a miniszteri kommunikáció alapján azt tippelnénk, hogy a pénzromlási adat nem 4-essel fog kezdődni, annál magasabb lesz. Ennek az is egy kellemetlen következménye, hogy az észlelt infláció akár még magasabb lehet, hiszen abban az élelmiszer erős összetevő, gyakrabban veszünk kenyeret, esetleg tejet, mint tévét, így az emberek a hivatalosnál magasabb inflációt tapasztalnak. A januári időszak végén egyébként volt némi ármegtorpanás, de az nem látszik majd a február 11-i inflációs adatban, csak az egy hónappal későbbiben.

És hogy miért ilyen kellemetlen már megint ez a fránya inflációs adat:

• a forint gyenge;
• a globális nyersanyagárak emelkednek;
• az év elején volt adóemelés (jövedéki adó);
• átárazódtak egyes szolgáltatások is; illetve
• magas a béremelkedés.

Ha a nemzetgazdasági miniszter (nem először) belengeti a hatósági árak újbóli bevezetését, annak egyik oka lehet az, hogy valóban szándékukban áll bevezetni az árstopot, azaz a poszt célja a felkészítés. De a cél akár a figyelmeztetés vagy kevésbé finoman, a fenyegetés is lehetett: mivel korábban volt már Magyarországon ilyen trend, a közlést alighanem komolyan veszik a piaci szereplők. Mi így fordítanánk az üzenetet:

ha a láncok és a beszállítók nem fogják vissza magukat, könnyen sokkal rosszabbul járhatnak, mert jön megint a veszteséget okozó limitálás.

Elsőre talán azt gondolhatnánk, hogy mivel a kormány sokszor kommunikál az üzemanyagárakról, megint a benzin és a dízel árszabályozása van napirenden, de úgy tudjuk, ez nem így van. A KSH rendszeresen közli az üzemanyagpiacról az ár-összehasonlító felméréseit, és a magyar üzemanyagárak januárban kevésbé emelkedtek, mint a szomszédos országok árai, sőt a szomszédok árszintjétől már el is maradnak a magyar árak.

A szélesebben vett régió (ahol például az olcsó bolgár piac is az összehasonlítás része) átlagosan még alacsonyabb árakkal jellemezhető, mint a magyar. Vagyis annak ellenére nem a benzin és a dízel van most leginkább fókuszban, hogy mindkettő homogén termék, könnyebb szabályozni, mint a húst, a tejet, vagy a kenyeret. Előbbieknél van csirkeszárny és bifsztek, de a tej zsírtartalma vagy a kenyér összetétele is eltérő terméket jelenthet.

De mely piaci szegmensek lehetnek veszélyben? Talán leginkább a tej, egyes tejtermékek és a tojás: a kormányzat ezen termékeknél láthat leginkább káros áremelkedést, és arról is hallottunk, hogy a kiskereskedelmi láncok mellett a Tej Terméktanáccsal is zajlottak előzetes egyeztetések. Ilyenkor a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), illetve a kormány oldaláról a Nemzetgazdasági Minisztérium vagy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság lehet kompetens.

Miben bízik a kormány?

Az infláció 2025-ös újbóli elszállásának veszélye ismert, az elemzők is gyakran írnak róla. A kormány valahogy úgy szeretne fellépni az infláció ellen, hogy azért szíve szerint a növekedést, a fogyasztást inkább támogatná. Nem könnyű helyzet, állami oldalról az árstopok mellett az árkalkulátorban van még bizodalom: a Gazdasági Versenyhivatal egyre szélesebb termékkörre szeretné bemutatni a láncok termékárait, és ettől azt várja, hogy a láncok majd önmérsékletet tanúsítanak, bemennek egymás árai alá.

Talán így lesz, de ez egy kétélű fegyver. A kalkulátor egyrészt akként is felfogható, mint egy eszköz, ami megmutatja a boltoknak, ha valaki túl olcsó – azaz tud még úgy emelni, hogy ő maradjon a legolcsóbb –, de akként is, mint egy olyan ár-összehasonlító lehetőség, ami ellen senkinek nem lehet panasza, hiszen maga a versenyhivatal mutatja be az árakat. Valójában viszont a kalkulátor segít összehangolni a piaci árakat.

Magyarország nem egyedülálló abban, hogy állami eszközökkel szeretne valamit kezdeni az árakkal. A különféle árintézkedések döntően, de nem kizárólagosan az energiaárakra irányultak, volt ilyen Horvátországban, Szlovéniában, Romániában, Franciaországban, de az Egyesült Királyságban is. Európában most legalább négyféle intézkedéssel próbálnak az egyes államok fellépni az áremelkedések ellen, ilyen az áfacsökkentés, az önkéntes ármérséklések rendszere, az árrésmaximálás és a hatósági ár.

A baj csak az, hogy igazán egyik sem jó, mindegyikkel van valamilyen probléma.

Az áfacsökkentés a tapasztalatok szerint valójában nagy állami bevételkiesést jelent, de nem szokta az árakat mérsékelni. Vagyis éppen az árképletes, a hatósági áras termékeknél igen, de a szabadáras termékeknél a kereskedők jellemzően lenyelik az alacsonyabb áfából fakadó előnyt, nem csökkentik a végfogyasztói áraikat.

Az önkéntes felajánlások működhetnek, ilyenkor az állam szép szóval rábírhatja az egyes ágazatokat, kereskedőket, hogy ideiglenesen legyenek partnerek az infláció elleni harcban, de azért ezt sokan nem tartják be, hiszen nincs igazán retorzió. Az árrésszabályok örök problémája, hogy amennyiben a beszállító és a bolt összejátszik, akkor az árrés változtatása nélkül is lehet árat emelni.

Végül a hatósági árak rendszerével is rengeteg baj volt, igaz, abban lehet azért bízni, hogy az első hazai kísérletek sok gyermekbetegsége után ugyanabba a folyóba csak nem lép még egyszer az állam.

A tapasztalatok

Az országban összefoglalóan két típusú árstopot különböztethettünk meg korábban. Az élelmiszerárstop másfél évig volt velünk, a benzinárstop pedig 2021 novemberétől kicsit több mint egy évig.

Negatív következményekből jó néhány volt: hiányjelenségek, benzinkúti sorok, más cikkeknél megemelt árak, sok-sok újabb, javító szándékú szabályozás. Aztán persze lehet, hogy ami közgazdaságilag irracionális volt, az a hatalomnak szavazatokat hozott, vélhetően a legtöbb ember úgy élte meg, hogy az jó, ha 480 forint egy liter benzin, és nem 600 forint. Egyik cikkünkben mi mindenesetre egy olyan csilipaprikához hasonlítottuk a hatósági árat, ami csíp a szájban, csíp a gyomorban, de akkor is csíp, amikor távozik.

Valójában persze tényleg árstopot jelent, vagyis infláció elleni lépést, de akkor is emelheti az inflációt, amikor a boltok kényszerűségből a többi termék árát emelik. Illetve akkor is fűtheti a pénzromlást, amikor egyszer kivezetik az ársapkát (ne legyünk naivak, az egyéb termékek megemelt árai nem fognak visszaesni a hatósági ár kivezetésénél).

Összességében alighanem az tenne a legjobbat a magyar fogyasztóknak, ha a boltok, a beszállítók maguktól óvatosan emelnék az áraikat. Ha nem elég a figyelmeztetés, és megint árstopok érkeznek, az alighanem újra olyan kavarodást hoz a piacon, amelyről aztán ki-ki kénye-kedve szerint kimutathatja, hogy mennyit csökkentett vagy éppen növelt az infláción.

Cikkünk elkészülte után a Nemzetgazdasági Minisztérium válaszolt az ATV-nek arra a kérdése, hogy pontosan milyen árstop várható. A válaszból kiderül, részletek nélkül, hogy Nagy Márton szükség esetén az élelmiszerárakat korlátozhatja. Az erről készült cikkünket itt lehet elolvasni.