Az ársapka egy olyan csilipaprika, amelyik többször is fájdalmasan csíp

Nem fukarkodnak a negatív véleményekkel a hazai elemzők, amikor az újabb árintézkedésekről kérdeztük őket, jelen esetben a tojás és a burgonya ársapkájáról.

• A torzítás majd csak újabb torzításokat szül.
• Folytatódik a rémálom.
• Lőttek a hazai baromfiágazatnak.
• Na, itthon akkor már nemcsak cukor és olaj, de tojás sem lesz a boltokban.
• Már nemcsak Ausztriában és Olaszországban, de olyan hagyományosan drága országokban, mint Hollandia és Franciaország is, az ember azt érzi: olcsóbbak a piaci áras élelmiszerek.

Bingó vagy csípős paprika

A korábbi árbefagyasztások után ez már csak hab a tortán, lassan bingót lehetne szervezni, hogy harminc ismert élelmiszerből melyik lesz a következő, melyiket felejthetjük el – mondta egy forrásunk.

Török Lajos, az Equilor Zrt. vezetője elemzője is csak negatív elemeket lát.

„Nagyon kérdésesnek látom a hazai baromfiágazat jövőjét. Ha a csirkemell és a tojás is »akciós« áron lesz eladható, akkor ki fog itt fejleszteni? Ez az intézkedés volt az utolsó szög a koporsóban. ”

Vagyis a szakember úgy véli, hogy bár a limitált árak veszteségét közvetlenül a boltok, a láncok viselik, de nem lehet a folyamatot az ellátási lánc közepén elvágni, az egész szektor perspektívája tűnt el.

Egy másik forrásunk plasztikus képet használ:

„A csilipaprikának van egy olyan hatása, hogy ha erős, akkor csíp a torokban, csíp a gyomorban, de akkor is, amikor távozik. Az ársapka is ilyen. Akkor is emeli az inflációt, amikor a boltok kényszerűségből a többi termék árát emelik, de majd akkor is fűti a pénzromlást, amikor egyszer kivezetik az ársapkát, mert ugye azt senki nem gondolja, hogy akkor majd csökkennek a ma nyereséget termelő termékek árai?”

Hiánycikkek

Ahogy az elemzők mesélik, ma már nemcsak Budapesten, de gyakran vidéken is hiánycikk a cukor és az étolaj. Amiről persze bejelentheti a kormány, hogy a szankciók miatt drágulnak vagy éppen hiányoznak az élelmiszerek. Csakhogy a magyarok közül is sokan utaznak. Ausztriában, Németországban, Olaszországban ugyanaz a szankció, de akkor ott miért olcsóbb érdemben az élelmiszer, miért alacsonyabb az infláció, miért nincsen hiány? Ha valaki összevet egy valóban összehasonlítható terméket, például a száraztésztát ugyanattól a globális gyártótól, vagy egy ismert tonhalmárkát, vagy a nem magyar, hanem a nemzetközi vajat, megdöbbentő, de jellemzően 20-30 százalékkal, az említett tészta esetében pedig olykor 40-50 százalékkal alacsonyabb árakat lát Nyugaton.

Hogy jutottunk el ide?

Ilyen régen nem volt, ez tényleg unikális változás. Hozzá kell tenni, hogy ennek nemcsak egy oka van: a magasabb forgalmi adók, a kiskereskedelmi adó és most az ársapkák is magyarázzák az általános árszint megemelését a „piaci” termékeknél.

Az árstop viszont sajnos nagyon nem fogja meg az inflációt, még akkor sem, ha esetleg úgy tűnik, hogy igen.

Vagyis azért csalóka az árstop, mert a KSH majd biztosan kimutatja, hogy alacsony maradt a csirkemell, a tojás, a burgonya ára, de ha a fogyasztó majd csak hasonló, de nem árlimitált termékből tud vásárolni, akkor csak az inflációs kosárban nem lesz változás, de azért többet fog költeni a család.

Tüzet nem lehet benzinnel oltani

Ha egy ágazat bajban van, mert nőtt a munkaerő, a takarmány, az energia ára, akkor az árstopok semmi mást nem jelentenek, csak torzítást és rombolást. Igen, természetesen szomorú, hogy az élelmiszerek egy jelentős része az inflációhoz képest is kétszer olyan gyorsan drágult.

Az élelmiszerár-emelkedés ráadásul a legjobban azokat a szegényebbeket érinti, akiknek a fogyasztói kosarában az élelmiszer 30-35 százalékot is képvisel, emellett az energia is már 15 százalékot jelent

– mondta a Telexnek Németh Dávid, a K&H elemzője. Vagyis van egy olyan hazai társadalmi csoport, amelyik úgy érezheti: a Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint is rossz intézkedést jelentő, piactorzító élelmiszer-ársapkák segítenek.

A miniszter tehát saját „önkritikája” után valamifajta politikai szükségszerűségből a káros intézkedés megszüntetése helyett mégiscsak kiszélesíti azt. De valójában ez mégsem lehet elfogadható ár, mert nemcsak a „láncokat” sújtja, hanem az egész magyar gazdaságot összezavarja.

Nehéz szelektálni

A kormány Magyarországon elég régen feladta, hogy cizelláljon. Természetesen valóban nem könnyű célzottan intézkedni, még ha semmi nem indokolja, hogy egy gazdag ember a láncok veszteségét növelve, olcsón kapja is az omletthez a tojást. A kormány azonban úgy érzi: népszerű intézkedés nemcsak a rászorulókon segíteni (akár a helyi önkormányzatok bevonásával), hanem vállalva a hiányjelenségeket és a torz ösztönzőket, mindenkin.

Az üzemanyaggal szemben az élelmiszerek azonban sokkal kevésbé homogén termékek. Rengetegféle áru van, nehezebb meghatározni, hogy mi az alapvető élelmiszer, és mi nem. Ráadásul nemcsak a termékek köre, de a terméklánc is összetett.

Ennek van előnye és hátránya is. Ha nincs a boltban tojás, majd nem rántottát, hanem virslit reggelizünk, ha nincs cukor, édesíthetünk máshogyan. A hiány kevésbé fáj, mint amikor nem lehet tankolni.

De az alapvető élelmiszerek értékláncában, legyen az tojás, cukor, tej, az is gondot okoz, hogy amennyiben hiány, kínálat-visszafogás jelentkezik, akkor a ráépülő ágazatoknak kezelni kell a nagy lakossági kereslet okozta hiányt is, cukrászdának, tejfeldolgozónak, édesipari cégnek.

Politikai motiváció

Összességében sajnos nem véletlen, hogy Magyarországon szabadult el a legjobban az élelmiszer-infláció, minden kereskedő más termékek drágításával tudja fenntartani magát.

Vélhetően a kormányzatban is olyan szakemberek ülnek, akik tudják, hogy ez az egész egy rémálom, hogy az valójában egy vívmány lehetne, hogy már nem az „árhivatal” határozza meg az árakat. Az egész intézkedést azonban áthatja valami bornírt szavazatmaximalizáló matematika – biztos többen vannak, akik nem néznek összetettebb hatást, csak örülnek, hogy olcsó a tojás.

Természetesen az nem kérdés, hogy akinek nagyon számít, az joggal érezheti úgy, hogy ez segítség, ráadásul tud már lavírozni, és tud olyan termékeket felhajtani, amelyek ára limitált. Tej, burgonya, tojás, cukor – ennyi élelmiszerből már millió gasztrocsodát létre lehet hozni.

A szakmai szervezeteknek viszont fel van adva a lecke. Mit mondjanak a láncok, mit mondjanak a szakmai szövetségek? Lehet foganatjuk az észérveknek, vagy jön a jól ismert dafke. Mint amikor a kritikák csak belendítik a tenni vágyást: „Minél jobban támadják Rogán Antalt, annál jobban fogom védeni. Ha támadják a felcsúti kisvasutat, akkor az Bicskéig vagy Lovasberényig is el fog menni.”