Homlok Zsolt és vállalkozásai: így néz ki, amikor valaki nemkívánatos személlyé válik a NER-ben

Keserű cikket írt a napokban a Sportal.hu a szombathelyi futball aktuális állapotáról. Rejtett utalás, vagy véletlen, de a cikk így fogalmaz a vezetők bűneiről: „Amit műveltek, homlokegyenest szembe ment azokkal az értékekkel, amelyek Magyarország egyik legismertebb futballegyletét korábban jellemezték.”

Homlok Zsolt szombathelyi vállalkozó 2013-ban lett a Haladás VSE elnöke, ez is abba a mintába illeszkedett, hogy a miniszterelnök hobbiját szintén fontosnak tartó potentátok szívesen karolták fel a focit országszerte. Ekkor még nagyon futott vele a szekér, mindenre jutott pénz és energia, a focira is, bár úgy hallottuk, az üzletember igazán soha nem kedvelte a csapat jelentette feneketlen pénznyelőt, ami kissé átláthatatlan is maradt számára. Szombathely futballja azóta az NB III.-ig zuhant és a Haladás súlyos adótartozást halmozott fel,

lefelé ívelő pályája pedig jól párhuzamba állítható azzal, ami az azóta az elnöki posztjától már lemondott Homlok Zsolttal történik a NER-ben.

Az állami vasútépítési projektek egykori csillaga és Mészáros Lőrinc volt veje ugyanis csúnyán megbukott, persona non grata lett a rendszerben. Ez 2024 utolsó napjaiban ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált azzal, hogy a Gazdasági Versenyhivatal hatalmas bírságot szabott ki Homlok cégeire, de a folyamat már régebb óta tart. Ebben a cikkben háttérbeszélgetésekre alapozva bemutatjuk, mi volt a kartellügy, amelyben elkaszálták a vállalkozót, milyen kérdések vethetők fel ezzel kapcsolatban, és mi lehet egy cégcsoport sorsa a NER-ben, ha kiesik a kegyeltek közül.

Tündöklés és bukás

A nyugat-magyarországi vasútépítő és más építőipari vállalkozásairól ismert üzletember két cégénél (Homlok Zrt. és Homlok Kft.) súlyos kartellügyet azonosított a Gazdasági Versenyhivatal. A múlt év végén kiosztott 1,2 milliárd forintos versenyfelügyeleti bírság és a 25 millió forintos eljárási bírság nyomán született cikkekből már mindenki értesülhetett arról, hogy az üzletembernek jókora gondjai vannak.

Homlok Zsolt korábban Mészáros Lőrinc kormányfőközeli milliárdos egyik lányának férje volt, a kartell idején Mészáros Ágnes közvetve még tulajdonos is volt a GVH által elmeszelt cégben. A családi kapcsolat miatt sokan összefüggést láttak a végül váláshoz vezető, elfajuló viszály és a Homlok Zsoltot kegyelemdöfésként érő versenyjogi ügy között. Mindezt Rigó Csaba GVH-elnök többször kikérte magának, nonszensznek nevezte, hogy bárki azt feltételezze, hogy a GVH munkáját magánéleti háttértörténetek vezetik.

Nyilván vállalhatatlan gyakorlat, ha egy országban adócsalókat vagy kartellezőket amiatt illet védelem, mert éppen az aktuális hatalom barátai, vagy éppen amiatt éri őket szigorúbb bánásmód, mert ellenséggé válnak. Más kérdés, hogy sok olyan hazai ügy van, amelyben a politikai motivációkat vagy maga az érintett, vagy a sajtó felveti. Emlékezhetünk arra, amikor a hatósági fellépések idején Bige László műtrágyakirály emlegetett politikai indokokat. Ennél is látványosabb azonban az, amikor egy korábbi tenderbajnok, így a Közgép, vagyis Simicska Lajos cége, vagy a mostani sztorinkban a Homlok-cégek, vagyis Homlok Zsolt érdekeltségei évtizedekig háborítatlanul dolgoznak a piacon, sorra nyerik az állami pályázatokat, aztán hirtelen hallani egy nagy kenyértörésről, és ezután a gazdasági érdekeltségekre is lecsap a hatóság.

Természetesen amikor jogsértés történik, akkor jó, ha a hatóságok végzik a munkájukat. De amikor ezek a szervek önérzetesen kikérik maguknak, hogy mások politikai motivációkat is sejtenek a ténykedésük hátterében, eszünkbe juthatnak olyan példák, amelyekben az elvileg független intézmények mintha nem egyenlő mércével mérnének. Az Állami Számvevőszék kivetnivalót talál abban, ahogyan egy ellenzéki párt elszámol a plakáthelyeivel, de az rendben van, hogy a kormánypárt a politikai üzeneteit adófizetői pénzen, állami hirdetéseken terítheti az országban, azt pedig simán elfogadják, hogy a CÖF és a Megafon azt mondja, nem működik együtt a Fidesszel.

A GVH-t nem zavarja, ha a megyei napilapok piacát teljesen letarolja egyetlen piaci szereplő, de ha a kritikus hangvételű Central és RTL kötne egymással megállapodást, az sérti a piac érdekeit. Hasonlóképpen az ügyészségi, rendőrségi, adóhivatali munkában is megdöbbentő, hogy kiterjedt korrupciós, számlagyáras ügyekben sikerül gondosan kifilézni, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál valóban ügyek keletkezzenek, de a kormányközeli vállalkozásoknál nem. Horváth Csabáék fővárosi parkolási ügyét nyilván fel kell tárni, de ugyanaz a számlagyár, amelynek lebukása nyomán ez a sztori kibukott, tucatnyi államközeli entitással kapcsolatban volt. Náluk is eredményes razziát tartottak a NAV-osok, de ezekről azóta nem hallunk semmit.

Gyorsan tegyük hozzá: egyrészt nem kérdés, hogy a kartellezést elkövette a Homlok-csoport, másrészt tapasztalatunk szerint a rendszer korábbi haszonélvezőit (ezt most csak Simicskára és Homlokra értjük) a bukásuk után sem nagyon sajnálja senki az iparágukban.

Eddig minden rendben volt?

Maga a Homlok Zrt. nem reagált a megkeresésünkre, de több az ügyre rálátó forrással is tudtunk beszélni, illetve a GVH is válaszolt a kérdéseinkre. Az egybehangzó szakmai vélemények szerint korrekt volt az ügy kezelése, dokumentációja, az események rekonstruálása. Aki valamilyen politikai motivációt sejt, természetesen azért feltehet bizonyos kérdéseket.

Kapott-e kiemelt figyelmet az ügy, vagyis például gyorsabban dolgozott-e a GVH, mint szokott? Több erőforrást, jobb szakembereket állított rá a vizsgálatra, mint egy átlagos ügyre? Hiszen sok korábban megkezdett kartellvizsgálat még nem zárult le, vagyis lehet, hogy ez kiemelt fontosságú volt, de azért amiatt nehéz lenne kritizálni egy hivatalt, ha egy ügyben gyorsan és hatékonyan dolgozik. Ráadásul, a versenyjogászok szerint ez egyszerűbb ügy is volt, mert sok bizonyíték állt rendelkezésre, ráadásul egy együttműködő kartelltag végigvezette a vizsgálók kezét a folyamaton.

Felmerülhet az a kérdés is, vajon mennyire reális, hogy korábban minden kóser volt ennél a cégnél. Vagy a megváltozott hangulatban lett csak arra szándék, hogy a vonatkozó pályázat kiírója (NIF), a korábbi partnercég (Inter Mobility) bátran a Homlok-csoport ellen forduljon? A durva kartell tényleg a semmiből jött, vagy korábban is ez volt a gyakorlata, csak akkor még átcsúszott?

Klasszikus kamuajánlat

Boncolgassuk az esetet egy kicsit! A versenyjogászok szerint a kamuajánlatos (cover bidding) ügyekben, mint ez, mindig arról van szó, hogy két iparági szereplő titokban összejátszik, az egyik nyerni akar, a másik csak eljátssza, hogy indul. Ennek több formája lehet.

• Van, hogy a kamuajánlat jóval magasabb árról szól, csak azt a célt szolgálja, hogy látszólag legyen több ajánlat, legyen verseny.
• Van, hogy a kamuajánlattevő alacsonyabb vállalási áron ad be ajánlatot, de a folyamat során aztán váratlanul visszalép.
• Végül lehet olyan is, hogy a kamuajánlatban van egy rejtett, de fontos hiba, így a legalacsonyabb ajánlatot tevőt végül ki lehet záratni egy panaszeljárásban.

A lényeg azonban mindig az, hogy valamilyen összejátszás történik. Ebben az esetben egy debreceni vasúti tenderen a Homlok-cégek partnere egy kisebb, szintén szombathelyi kötődésű cégcsoport volt (Inter Mobility Kft. és Alpok Terra Kft.), és a bizonyítékok alapján az összejátszás valóban elég látványosan igazolható volt.

Azonos pályázatíró (Pondius Kft.) állította össze az anyagokat, sőt a Homlok Kft. és az Inter Mobility Kft. ajánlatát ugyanaz a személy készítette. Ám valójában a perdöntő az volt, hogy az Inter Mobility az egész folyamatot, levelezéseket, egyeztetéseket, azok tartalmi hátterével együtt átadta és bemutatta. A történet amúgy állítólag úgy kezdődött, hogy a beadott pályázatok „tulajdonságai, metaadatai” alapján a kiíró NIF észrevette az összejátszást, és jelezte a GVH-nak.

A jó versenyjogászok első dolga ilyenkor az, hogy a lefoglalt bizonyítékok alapján gyorsan elvégeznek egy belső vizsgálatot, megmondják, hogy a lefoglalt bizonyítékok ismeretében védhető lesz-e az ügy, vagy nem menthető.

Az ügyfél persze nem feltétlenül fogadja el a javaslatot, és olykor igaza is van. Vagy azért, mert valóban ártatlannak érzi magát, és ezt nem könnyű elengedni (például nem is fogja fel, hogy versenyjogilag milyen súlyos a megítélése egy ilyen ajánlattételi „szívességnek” iparágon belüli ismerősök között). De van olyan is, aki tisztában van vele, hogy sáros, ám abban bízik, hogy ha húzza az időt, a hatóság is hibázhat. Magyarországon azért elég sok személyi mozgás is volt a versenyhivatalnál, új, tapasztalatlanabb emberek érkeztek, vagyis hibák előfordulhatnak. Az is kérdés lehet, hogy milyenek a piaci viszonyok. Érezheti-e úgy a kartelltag, hogy kárpótolhatja őt a nagy piaci szereplő, ha nem vall rá? Érdemes-e összerúgni a port vele, vagy inkább védekezzünk együtt jóban-rosszban?

A bírság a döntés előtti üzleti év árbevételének adott százaléka lehet. Ha valaki nem vall töredelmesen, hanem az időt húzza, csinálhat például egy alacsony árbevételű évet, így mérsékelve a büntetést. Viszont ha együttműködik, főleg, ha elsőként kooperál, jócskán le is faraghat a bírságból: például ebben az ügyben az Inter Mobility végül mindössze 30 milliós bírságot kapott.

Nem próbáltak védekezni

A szakma szerint többféle együttműködési forma létezik, amelyeket akár párhuzamosan is gyakorolhat a kartelltag, így akár 70-80 százalékot is simán lealkudhat a kiszabható bírságból. De ami még fontosabb: benne maradhat a közbeszerzési rendszerben és korlátlanul enyhíthető a büntetőjogi felelőssége is.

A Homlok-csoport azonban nem az együttműködést választotta, ráadásul nem is igazán védekezett. A hatóság így azonnal kizárta a cégeket a hazai közbeszerzésekből és büntetőfeljelentést tett az ügyben.

– erősítette meg a Telexnek a GVH. Az általunk elért versenyjogászok is úgy látták, Homlokék nem próbálták hatékonyan védeni magukat, például nem olyan ügyvédi irodát bíztak meg, amelynek van valódi versenyjogi szakértelme, nem adtak be érdemi anyagokat, inkább csak halasztásokat kértek, nem mentek el a tárgyalásra, majd újabb halasztást akartak elérni.

A Homlok-csoport a versenyfelügyeleti eljárás során az iratokba nem tekintett be, nem teljesítette sem az általa kért határidőn belül, sem azt követően az ígéreteit. Ezen túlmenően a tárgyalás halasztását kérelmezte, amelyet első alkalommal a GVH Versenytanácsa engedélyezett, de amikor az újabb tárgyalási napot megelőző nap délutánján újabb kérelmet nyújtott be a cég, akkor nagyon elfogyott a türelem. A hivatal úgy ítélte meg, egyértelművé vált, hogy a cég magatartása az eljárás késleltetésére irányult, ezért a GVH Versenytanácsa további 25 millió forint eljárási bírságot is kiszabott a cégekre.

A különösnek tűnő stratégia okát nem tudhatjuk, talán 2025-re akarták áttolni a döntést, de az általunk elért szakemberek szerint egy ekkora árbevételű cégcsoportnál nagyon ritka, hogy nem tesz minőségi és valódi jogi fellépést ilyen ügyben. Pedig adott esetben a Homlok-csoport is megállapodhatott volna a versenyhivatallal, de Homlok Zsolt vélhetően úgy érezte, nem hátrálhat meg.

A hatóság mindenesetre az eset tanulságait levonva azt írta a Telexnek, minden vállalkozásnak azt javasolja, hogy működjön együtt. A GVH elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy „a Versenytanács által 2024-ben kiszabott bírság meghaladta a 4,2 milliárd forintot. Aktív együttműködésüknek köszönhetően az érintett vállalkozások azonban mintegy 2,5 milliárd forintos bírságcsökkentésben részesültek.”

Nem a 3 éves eltiltás a valódi gond

Mi lesz a Homlok-csoport cégeivel a bírság után? Az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerbe (EKR) bekerült, hogy a Homlok Zrt. és a Homlok Kft. 3 évig nem indulhat közbeszerzésen. A társaságot ismerők ezt fanyarul úgy kommentálták, hogy nem ezen múlik, mivel a vasútépítésben gyakorlatilag csak állami munka van, ott a nagy összeveszés után a Homlok-csoportnak amúgy sem lett volna esélye.

Egy nagyobb csoportnál elvileg persze lehet olykor azzal játszani, hogy a kizárt cégek helyett más entitások pályáznak, de a gazdasági szakemberek szerint ez bonyolultabb annál, ahogy hangzik. Nem mindegy, hogy melyik cégben vannak ugyanis az emberek, a munkagépek, az engedélyek, a referenciák.

De – fogalmazott egy forrásunk – egy ilyen ügy után azoknak sem könnyű, akik mindent bevallanak. A hatósággal együttműködő cég mindig tarthat attól, hogy amennyiben marad ereje, a felnyomott versenytárs keményen bosszút állhat, márpedig azt igazán senki nem szereti, ha halálos ellensége van a piacon. A Homlok-csoport helyzetéről viszont azt hallottuk, hogy bár Homlok Zsolt

„fontos pók volt a hálón, most már aligha maradt ereje”.

Pedig korábban nem volt gátlásos, az üzleti ellenfeleivel szemben védettséget jelentett, hogy ott ülhetett vasárnaponként a Mészáros-asztalnál. Talán azt is elhitte, hogy ő egy nagyságrend az apósával, sőt intelligensebbnek is gondolta magát – mesélte róla egy ismerőse, aki szerint Mészáros Lőrinc igazán sosem kedvelte a vejét, és a lányától való válás során a viszony még jobban, immár nyíltan megromlott.

Az pedig már csak egy külön pikáns eleme az ügynek, hogy ebben a konkrét esetben a köz rosszul járt, hiszen az első két ajánlatot adó (egymással összejátszó) felek valójában érdemben alacsony ajánlata után végül a Mészáros Lőrinc-féle V-Híd nyert, egy majdnem kétszer akkora ajánlattal.

Nagy perspektíva van a piacban, csak már nem Homloknak

A vasútépítési piacon most még sok az eszkimó, kevés a fóka, vagyis nagyon sok a vasútépítési kapacitás, de az uniós források részleges hiányában és a magyar költségvetés súlyos gondjai idején elég kevés a feladat. Így a közbeszerzésekről most kitiltott Homlok-cégek nélkül is jól ellesz a piac, de azért van egy olyan remény, hogy hamarosan „a vasút lesz az új autópálya”. Ez pedig azt jelentheti – reménykednek a szakemberek –, hogy valamilyen módon, legyen az kínai forrás, EIB-hitel, PPP (vagyis a magánszektor és a közszféra összefogása), esetleg újra megnyíló uniós pénzcsapok, magyar központi forrás, de megkezdődhetnek a fejlesztések.

Mert feladat nagyon is lenne: a hazai 7-8 ezer kilométer hosszú vasúti pálya döntő többsége (eltérő számokat hallottunk, hiszen lehet számolni a használatban levő, vagy az összes lefektetett sínt is) nagyon régi, sok vasúti szakasz az eredetileg tervezett életciklus után is kénytelen működni.

A vasúti szakma képviselői hangsúlyozták nekünk, hogy Homlok Zsolt kiszorítása a hazai piacról nem a GVH-döntéssel kezdődött. Korábban a csoport valóban sokat dolgozhatott ugyan a MÁV-nak, és a GYSEV-nek, de amióta a vállalkozó összerúgta a port a legfontosabb aktorral, Mészáros Lőrinccel (V-Híd, R-Kord), a piac már arról pletykált, hogy a Homlok-csoportot a vasútépítéseknél ellehetetlenítették, a vasúti szektorban már nem kapott volna megrendelést.

Több történet is kering pletykaszinten, ilyen például egy árufuvarozásban utazó cég nyugat-magyarországi projektje, amelyhez tartozott volna egy állami fejlesztés is, az ügy azonban elakadt, az erre kiírt tender tavaly eredménytelenül zárult. Úgy hallottuk, a kiírás elkaszálása összefüggésben van azzal, hogy az indulók között „túl jól állt” Homlokék cége, de az állam már nem kívánt velük dolgoztatni. A vasutasok ezen nyilván megütköztek, mondván „ha ezek veszekednek, akkor mindig fontosabb az, hogy ki hogyan fekszik, ki nyeri a közbeszerzést, mint az, hogy történjen már valami”.

Arról, hogy milyen vasútfejlesztési források állnak rendelkezésre és melyek akadoznak a Kohéziós Alap programjai, vagy az RRF felfüggesztése miatt, azt hallottuk, hogy amennyiben Magyarország az Európai Beruházási Banktól (EIB) szeretne forrást szerezni a vasútfejlesztésekre, akkor arra áldozni is kell, EIB-hitelt ugyanis csak úgy lehet felvenni, ha van önrész a projektben vagy a költségvetésből, vagy uniós forrásból. Vagyis közösségi forrás nélkül az EIB-hitel felvételére sincs lehetőség.

Még több megrendelés jöhet Mészároséknak

Ami pedig a piacot illeti, a vasútépítés teljesen a NER szolgálatába állt. 2023-as adatok alapján (januárban még nem elérhetők a 2024-es számok):

• Mészáros Lőrinc V-Híd Zrt.-je lett messze a legnagyobb cég, amelynek 2023-as árbevétele 168,5 milliárd forint, az adózott eredménye pedig 50,9 milliárd forint, ami azért nem akármilyen eredményhányad.
• Az állami MÁV FKG Kft. a MÁV leányvállalataként dolgozik a vágányhálózat karbantartásán, felújítási munkáin, ez a cég 76,6 milliárd forint forgalmat és 2 milliárd forint nyereséget ért el.
• A szintén a Mészáros Lőrinc felcsúti milliárdos alá tartozó R-Kord Építőipari Kft. 43,5 milliárd forintos árbevételt és 8,5 milliárd forintot ért el.
• Ugyanakkor a többi egykori nagy játékos ma már jóval kisebb. A celldömölki (vagyis szintén Vas megyei) Swietelsky Vasúttechnika Kft., amelynél korábban Homlok Zsolt ügyvezetőként dolgozott, 11 milliárd forintos árbevétel mellett nullaszaldós volt 2023-ban.
• Szintén zéró közeli volt az eredménye a cikkünk középpontjában álló Homlok Zrt.-nek a 2023-as 8,3 milliárd forint forgalom után. A csoport másik fontos érdekeltsége volt a Vasútvill Kft., amely a Budapest–Belgrád-projektbe is bekerült, és korábban bőven 10 milliárd forint feletti forgalmat tudott lebonyolítani a vasútépítések villamossági munkálataiból. Ez a cég nagyon összement, a 2,7 milliárd forintos forgalma után 1,6 milliárd forintos veszteségbe fordult.

A 2024-es és a következő években vélhetően hasonló trendeket látunk majd, csak még nagyobb koncentrációval, hiszen Homlok Zsolt teljes kiszorításával még több munka kerülhet a tűzhöz továbbra is közeli cégekhez. Ha pedig, ahogy a bizakodóbb előrejelzések szólnak, beindulnak a vasútépítési projektek, elképesztő összegek áramolnak majd az állva maradt szereplőkhöz, mindenekelőtt Mészáros Lőrinc cégeihez.

De mi lehet ezek után a Homlok-csoport sorsa? A Homlok Zrt. aktuális munkái között bajai kikötő, balatonfenyvesi vasútállomás, a Robert Bosch K+F Kampusza olvasható, de a piac azt tartja, állami megrendelések nélkül egy ilyen profilú céget nem lehet működtetni. Állítólag a csoport azért küzd a túlélésért, például azt hallottuk, hogy Ausztriában is próbálkoznak nem vasúti, hanem villamossági projekteket elnyerni, de ezekkel azért nem lesz könnyű talpon maradni, legalábbis a régi méretben semmiképp sem.