Európa szenved, Kelet-Közép-Európa hasít, Magyarország megrekedt

Sokféle területi fókusszal nézhetünk a gazdaságunkra. Nézhetjük magunkat az Európai Unió tagjaként, azon belül a kelet-közép-európai (CEE) régió részeként, végül egyetlen országként, azaz Magyarországként. Ha ezeken a szinteken végigmegyünk, ambivalens kép rajzolódik ki: az európai gazdaság összességében szenved, a régió sokkal ígéretesebb, a magyar növekedés viszont elakadt.

Kolbász és kerítés

Természetesen mindig vannak éltanulók,

• a fejlettek közül Észtország, amely innovatív, digitális, gyorsan nő;
• a fejlődők közül Horvátország, ahol évek óta nagyon erősek a fogyasztási, béremelkedési, növekedési számok, illetve az állam nagyon sikeres az uniós források felhasználásában;
• a fejletlenek közül Észak-Macedónia, ahol Gordana Dimitrieska Kocoska pénzügyminiszter elmondása szerint bőven van most közös cél, legyen az autópálya Szkopje és Szófia között, vagy autópálya Szkopje és a déli üdülővidék, Ohrid között. Ilyen a korrupció, a maffia, a csempészek elleni harc is.

Ugyanakkor az egyáltalán nem igaz, hogy máshol kolbászból lenne a kerítés. Egy rakás országban politikai beakadás, fontos választás jön, Lengyelországban fajsúlyos elnökválasztás, Romániában megismételt elnökválasztás, Bulgáriában sokadik kísérlet a kormányalakításra. Többen annyira félnek Donald Trumptól, hogy már óvintézkedéseket tettek a tartalékképzésre, például az év elején gyorsan kimentek a devizapiacra pénzért (így a lengyelek, a szlovénok és a magyarok), vagy puffereket hoztak létre (csehek, szlovákok).

Vannak országok, ahol a hiányszámok nagyok (Románia), máshol nincs igazán tere a kamatcsökkentésnek és az élénkítésnek (Románia, Magyarország, Lengyelország). Magyarországon és Lengyelországban veszély a további devizagyengülés is, nekünk sajnos az uniós források is csak igen korlátozottan állnak rendelkezésre. Ráadásul Magyarország egyre gyakrabban érezheti, hogy politikai jellegű, de gazdasági megjelenésű karanténba került, legyen szó spanyol vasútcégről, vagy éppen román energiacégről – úgy tűnik, hogy befektetőként sem látják szívesen. Probléma a régióban a németeknek való kitettség is (Csehországban ez a magyar szintnél is nagyobb), a szlovákok, románok, lengyelek viszont az Egyesült Államoktól függenek jobban. A mostani helyzetben egyik sem ideális.

Se Európa, se Magyarország nincs az éllovasok között

Na de induljunk a nagyobb egység felől! Robert Holzmann, az Osztrák Nemzeti Bank (Österreichische Nationalbank) kormányzója szerint 2025-ben Európa növekedése lesz a legalacsonyabb a nagy gazdasági régiók közül. Miközben

• Kína 4,7 százalékkal növekedhet,
• az Egyesült Államok 2,4 százalékkal,
• de még a mostanában inkább csak bukdácsoló Egyesült Királyság is 1,7 százalékkal,
• Japán 1,5 százalékkal,
• addig az euróövezet csak 1,3 százalékkal.

Jó hír, hogy a 2026-os előrejelzések szerint már jobban állunk, nem lesz Európa úgy lemaradva, és az inflációs kilátásokat tekintve is belesimulunk a világátlagba (2 százalék körüli átlagos inflációval).

Kelet-Közép-Európa, vagyis a CEE-régió legtöbb országa eleve sokkal jobban hasít, mint az uniós átlag, 2–3 százalék közötti növekedést érhet el 2025-ben, ami érdemben meghaladja a nyugat-európai növekedési rátákat

– vélte Gökçe Çelik, az UniCredit Group vezető közgazdásza.

Sajnos azonban a legtöbb független elemzés szerint Magyarország növekedés tekintetében nincs az éllovasok között. Bizonyos hiánymutatókban talán fegyelmezettebbek vagyunk, az infláció, a munkanélküliség nálunk az alacsonyabbak közé tartozik, de amíg a többi országban érdemi uniós forrás segíti a közösségi beruházásokat, nálunk ilyen nincs. Kívülről nézve Magyarország leggyengébb pontja az elegendő uniós finanszírozás hiánya, amit itthon a kormányzati politikusok általában nem tartanak olyan fajsúlyos kérdésnek, úgy tesznek, mintha azt az ázsiai működőtőke helyettesíthetné.

A mostani helyzet negatív, a jövőkép már optimista

Bécsben jártunk, a The Central & Eastern European Forumon (The CEE Forum). A konferenciára a főszponzor, UniCredit csoporttól kaptunk meghívást. A fórumot harminc éve rendezik meg, rengeteg állami vezető, bankár, közgazdász, pénzügyi szakember sereglik össze ilyenkor az Invisso (korábban Euromoney) eseményére. Idén kétezren gyűltek össze, rengetegen szerveztek külön találkozókat, városszerte bankok, követségek tartottak bulikat. Mindenki el akar adni valamit, van, aki állami vezetőként az országát, mások piaci szervezetként a saját kompetenciáikat, de van, aki szólózik, és a saját szaktudását csillogtatja. Idén 45 országból érkeztek résztvevők, egyáltalán nemcsak a régióból, a kávészünetekben beszélgetve sokakról kiderül, hogy nagy nyugati, német, angol, francia cégeket képviselnek.

Ezen az eseményen mindig jól lemérhető, hogy mennyire optimisták a bankárok a térséget illetően, de az is, hogy mit gondolnak Magyarországról.

Az eseményen ugyanis Magyarország is szerepel, visszatérően a magyar a legnépesebb küldöttség, egy időben nem is volt olyan budapesti konferencia, ahol ennyi vezető bankárral, vagy állami vezetővel lehetett volna találkozni. Közülük aztán sokan kifejezetten jól, kiváló angolsággal, nagy lendülettel képviselik Magyarországot, de azért azt sem szabad elhallgatni, hogy más – ezen a fórumon kifejezetten szokatlan módon – csak unalomig ismert állami sablonokat puffogtat.

A hangulat pedig mindig változó, korábban volt olyan konferencia (talán leginkább 2013 és 2018 között), ahol a régió mint a világ legígéretesebb térsége tűnt fel, máskor (2009-2011) mindenki azon kesergett, hogy az egyes kormányok mennyire kellemetlen, unortodox lépésekkel, értelmetlen szabályokkal, különadókkal fogták vissza a pénzügyi szektort, és ezáltal a gazdaságot is.

A mostani év közepes volt, ahol az aktuális értékelések

• a Mario Draghi-féle kiábrándító európai versenyképességi jelentés;
• Donald Trump potenciális intézkedései (büntetővámjai), és így az amerikai dollár trendszerű erősödése;
• és a közeli háború tükrében

alapvetően inkább negatívak voltak. Ugyanakkor a jövőkép azért már inkább optimistára sikeredett, ahol a béremelkedés, a fogyasztás remélt növekedése, az RRF beindulása, a jobb európai együttműködés és a KKV-szektor potenciális felemelkedése körül lehetett kitapintani a pozitív jövőképet.

Meghatározó lehet a következő pár hét

Egy olyan eseményről, ahol az egyes országokról, ágazatokról, jegybankokról, befektetési alapokról, bankokról külön panelek szólnak, nem is olyan egyszerű írni. Hiszen sok a közös pont (kihívások, béremelkedés, fogyasztásemelkedés), de az egyes országok sok szempontból eltérő képet is mutatnak (hol jön választás, hol van permanens politikai krízis, hol nincs uniós forrás).

Írásunkban az EBRD, az IFC, az egyes nemzeti vezetők, miniszterek mellett döntően az UniCredit szakembereinek (a már idézett Gökçe Çelik mellett Teodora Petkova, az UniCredit regionális vezetője és Gárgyán Eszter, illetve Becsey Zsolt hazai elemzők) gondolatait foglaljuk össze.

Jürgen Rigterink, az EBRD német alelnöke a

következő pár hetet meghatározónak írta le, ahol Donald Trump elnöki beiktatása, Németország, Románia, Horvátország, illetve Albánia választása

is sorsfordító lehet globálisan is, vagy a kisebb választások az adott országra nézve.

Az alelnök a sok kockázat mellett azért kiemelte, hogy jó, ha az eredményeket sem felejtjük el, Magyarország és kilenc további állam éppen 20 éve csatlakozott az EU-hoz, akkor ez a csapat Németországhoz képest 32 százalékos GDP-t tudott felmutatni, ma húsz év felzárkózása után 55 százalékot.

A régió országai egyre erősebben integrálódnak a fejlett európai ellátási láncokba, ami alapvetően pozitívum, igaz, ez a kitettség hátrány is lehet, amikor a nagy vevőknél hiányzik az olcsó energia, a német feldolgozóipar gyenge, és Kína államilag támogatott termékekkel is támadja európai versenytársait. Ráadásul a CEE-régióban is többet kellene költeni a védelmi kiadásokra, a világ más részeihez képest nagyobb teher a környezetvédelem, ami miatt a politikai elit több országban elbizonytalanodott a zöld átmenetben.

Az UniCredit azt feltételezi, hogy az Egyesült Államok egy általános, illetve átlagosan 10 százalékos vámemelést alkalmaz majd az EU-val szemben, de természetesen ebben akár az országok, akár a szektorok alapján lehet szelekció. Az eddig is sok csalódást okozó európai autóipar erre különösen érzékeny lehet, és mivel a régiónk ebben az ágazatban nagyon jó (gondoljunk csak Magyarország mellett a kifejezetten erős szlovák, cseh, lengyel és román autóiparra), ez még mindig nehezítheti a kilábalást.

A feldolgozóipari (itt megint lehetetlen nem Németországot kiemelni) szintén szenved, a várakozások olyan alacsony termelési volument mutatnak, mint anno a Covid-járvány idején. Abban azért többen bíznak, hogy Németországban, Európa beteg gazdaságában a februári választások már valamilyen pozitív fordulatot hoznak, de ahol strukturális gyengeségek okozzák a fő bajt, ott nem feltétlenül elég a nagyobb politikai bizalom, a jobb kooperáció.

Az európai pénzügyi feltételek sem rózsásak. Az Egyesült Államokban a politikai ígéretek még mindig erősödő dollárt vetítenek előre, így Európában sokkal kisebb a mozgástér a kamatcsökkentésre. Ahol pedig nincs euró, így például Magyarország mellett sok délkelet-európai országban, ott az a kettős hatás is érvényesül, hogy amikor a dollár erősödik, akkor ezek a devizák nemcsak a dollár, de az euró ellenében is gyengülnek.

De akkor miben bízunk?

Ezek eddig nem voltak éppen pozitív tényezők, de azért az előadások alapján lehetőségek, esélyek is bőven vannak. Az elemzők szerint a régióban továbbra is feszes lehet a munkaerőpiac, megmaradhat a reálbér-növekedés, vagyis a bérek az inflációnál jobban emelkedhetnek, ez a lakossági fogyasztást is támogathatja.

A következő pozitív pontban sajnos Magyarország jelentősen eltér a többiektől, ez ugyanis az EU-források pozitív hatása. Annak ellenére, hogy a költségvetési hiányok sokfelé magasak, az uniós források, különösen a számunkra bántóan hiányzó RRF (EU helyreállítási és ellenálló-képességi eszköz) felfutása nagyon megdobhatja a közberuházásokat.

Az UniCredit külön sajtóeseményen mutatta be, hogy nagyon bízik az európai kis- és középvállalkozói szektorban (kkv-kban, vagy angolul az SME-szektorban). Mint hallottuk, az EU-ban működő cégek 99,8 százaléka kkv, és a lakosság 65 százaléka is ilyen cégekben dolgozik, ugyanakkor a szektor termelékenysége nem az igazi. A sokat emlegetett Draghi-jelentés is azt írja, hogy Európa az innováció és a termelékenység terén elmarad az Egyesült Államoktól és Kínától. A kutatási és innovációs beruházási szükségletekben évi 270 milliárd euró hiányzik, ez Bulgária, Horvátország és Szlovénia együttes GDP-je. Emellett az európai piac széttagoltsága is korlátozza a növekedést és az innovációt, a szabályozási terhek pedig aránytalanul nagy mértékben érintik a kkv-kat.

A bank mindenesetre az „UniCredit for CEE 2025” program keretében bejelentette, hogy több mint 9000 közép- és kelet-európai kisvállalkozást juttatna 2,3 milliárd euró finanszírozáshoz, de arról, hogy ebből mennyi jutna Magyarországra, még nem lehet tudni részleteket.

A CEE-ben működő kkv-k számára egy időben reményt jelentett, hogy a deglobalizáció miatt nagyobb szerepet kapnak az európai ellátási láncokban, de a Telex kérdésére válaszolva Teodora Petkova úgy ítélte meg, hogy ma már ez a trend nem olyan erős. Szerinte inkább abban kellene eredményt elérni, hogy az egyes uniós államok piaci között könnyebb legyen az átjárás, az országok ne gördítsenek akadályokat az unión belüli, de külföldi cégek megjelenése elé.

Horvátország az éltanuló, Csehország még nálunk is jobban kitett a németeknek

Írásunk hátralevő részében Magyarország és legközvetlenebb regionális versenytársainak az aktuális kihívásairól állítottunk össze egy körképet a konferencián elhangzott értékelések alapján.

Magyarország: hol vannak a források?

A magyar gazdaság aktuális helyzete objektív szemüvegen keresztül nézve nem jó, a GDP leragadt a 2022-es szinten. Magyarország kevésbé jut uniós forrásokhoz, mint a régió más országai. Mivel a Fidesz, vagyis a kormánypárt az elmúlt két évben veszített népszerűségéből, vélhetően a vezető politikai erő továbbra is próbálja berúgni a gazdasági növekedést, és osztogatásba is kezdhet.

A központi banknak azonban eléggé korlátozott a mozgástere, a piac nem is számít arra, hogy a magyar jegybank csökkentené a kamatokat. Az inflációs várakozások sajnos meglehetősen gyorsan újra emelkedhetnek, különösen a kiskereskedelemben. A legtöbb új gyártóüzem csak 2026-ban kezdi meg érdemben a termelését. A piac a nagyon kiszámítható és stabil állami politikát üdvözölné, ez nem volt jellemző az elmúlt években, ami komoly problémákhoz vezetett, de abban lehet bízni, hogy azért ezt a kormány is valamennyire felismerte. Bár a konferencia idejére eső újabb „ötletelések”, például az, hogy a bankok nem feltétlenül adhatják majd vissza az államnak a PMÁP-papírokat, ismét növelte a bizonytalanságot, az esti fogadáson talán ez volt a legfőbb téma a magánbeszélgetésekben.

Lengyelország: hangsúlyos elnökválasztás

Lengyelországban az elemzők szerint a fő probléma az, hogy a köztársasági elnök mostanában blokkolta a kormány reformelképzeléseit. Donald Tusk miniszterelnök (Polgári Koalíció) és Andrzej Duda köztársasági elnök (Jog és Igazságosság Párt – PiS) állandóan konfrontálódnak, de idén májusban újra elnökválasztás lesz. Ezen Duda már nem indulhat, így vagy Rafał Trzaskowski, azaz Tusk szövetségese, vagy Karol Nawrocki (PiS) nyerhet. Abban az esetben, ha Donald Tusk miniszterelnök szövetségese nyer, jobban lehet haladni a reformokkal, ha a most ellenzéki PiS jelöltje, akkor nem oldódik annyit a konfliktus.

Románia: a legnagyobb gond a hiány

Románia a CEE-régió leggyorsabban növekvő gazdasága, ahol valósággal hasít a fogyasztás, de ezt csak ikerdeficit és azon belül igen magas költségvetési hiány árán érte el az ország. A jelenlegi környezetben kiadáscsökkentéssel aligha lehet egyensúlyt teremteni, vagyis Romániának növelnie kell bevételeit, azaz adót kell emelnie, ami természetesen nem lesz népszerű intézkedés. A megsemmisített eredményű elnökválasztás erős figyelmeztetés lehetett, hiszen az eredmények alapján egy korábban alig ismert populista jelölt nyert volna.

Szlovákia: amerikai kitettség

A szlovák kormány úgy döntött, hogy három év alatt három százalékponttal csökkenti a költségvetési hiányt, ez jó cél, csak a programpontok egy része unortodox, ellentmondásos. Magyarország mintájára például itt is vannak magas energiaadók, tranzakciós illetékek, igaz, utóbbit Szlovákiában csak a vállalatoknál alkalmazzák.

Érdekes adat, hogy a GDP arányában világelső szlovák autóipar nagyon kitett az USA esetleges büntetővám-intézkedéseinek, az itt gyártott autók több mint 10 százalékát ugyanis az Egyesült Államokba exportálják.

Csehország: német kapcsolatok

Ami Szlovákiában az amerikai függés, ugyanaz Csehországban a német kereslet kockázata, Németország megrendelései a cseh GDP 12 százalékát adják. Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy az amúgy nagyon stabil cseh gazdaságban 88 százalékot más tényezők határoznak meg. Csehország mindenesetre úgy érzi, hogy jó úton jár, 2025-ben szinte semmilyen adómódosítást nem tervez. A cseh gazdaság fontos mozgatórugója, az ingatlanpiac és a lakásépítések például kifejezetten nagy lendülettel bővülnek.

Bulgária: legyen már nyugalom!

Bulgárián az segítene a legtöbbet, ha hamarosan végre tényleg megalakulna egy három-négytagú koalíciós kormány. Erre van is most esély, mert vannak olyan erők, amelyek legalább átmenetileg félreállíthatják ideológiai nézeteltéréseiket. Ha így lesz, az új kormány kijelölheti az utat az ország számára ahhoz, hogy Bulgária valóban bevezethesse az eurót.

Horvátország: most ő az éltanuló

Végül Horvátország: itt most tényleg kék az ég. A horvát adatok a legjobbak, a belföldi kereslet nagyon erős. 2023-2024-ben intenzíven emelkedtek a bérek, a lakossági fogyasztás is izmos. Korábban Magyarország, most Horvátország a legsikeresebb az uniós források abszorpciójában, vagyis ők képesek a legnagyobb mértékben fel is használni a lehetőségeiket.

Horvátország mára olyan ország lett, amely majdnem elérte a GDP-ben az uniós átlag 80 százalékát, de már meg is van az új cél: egy következő 10 százalékos növekedéssel a nemzeti kihívás feljönni 90 százalékra.