Magyar reakciók a Talgo-vétóra: Pedro Sánchez spanyol kormányfő csak bele akart szállni Orbán Viktorba

Elég sok minden történt az elmúlt héten a spanyol vasúti vállalat, a Talgo körül. A spanyol kormány nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva megvétózta, hogy a kisebb részben állami, nagyobb részben magántőkealapokon keresztül privát tulajdonban lévő Ganz-Mavag Europe Zrt. felvásárolja a céget, a spanyol sajtó szerint pedig a magyar cég visszavonta az ajánlatát. Erről később hivatalos közlemény is megjelent, ahogy arról is, hogy az ajánlattevő több jogi eljárást is indít a sérelmei miatt.

Hogy ez az állami vétó mennyire erős, tőzsdei cégek esetében szokatlan esemény volt, azt jól mutatja, hogy a tőzsdén jegyzett Talgót a bejelentés előtt még 4,3 eurós áron adták-vették, majd több mint 10 százalékot esett, igaz egy kicsit korrigált, de cikkünk írása idején is csak 3,9 eurón forog a papír.

A Ganz-Mavag Europe a sajtónak nem nyilatkozott az ügyről, de a cég a spanyol piacfelügyeleti hatóságnak augusztus 29-én küldött, a Telex által megszerzett levelében azt írja, hogy alaptalannak és jogszerűtlennek találja a kormány vétóját, ezért jogi eljárást kezdeményez.

Névvel nyilatkozni nem akart eddig senki, de az a háttérbeszélgetésekből is lejött, hogy a spanyol döntést a hazai gazdasági és politikai elit eléggé zokon vette. A hazai tranzakciós szakemberek pedig amiatt adtak nagy hangsúlyt az eseményeknek, mert ennek akár a jövőre nézve is nagy hatása lehet: nem mindegy, hogy hogyan fognak ahhoz az európai hatóságok viszonyulni, amikor majd a jövőben magyar tőzsdei cégek, állam által megtámogatott csoportok, vagy akár magántőkealapok szeretnének vásárolni.

Eddig a magyar tőzsdei cégek, az OTP, a Richter Gedeon, a Mol, a 4iG nem ütköztek ilyen aggályokba, ahogy egy, a Telexnek nyilatkozó szakember mondja, nem kérdőjeleződött meg az integritásuk, de lehet, hogy egy titokzatosabb tulajdonosi hátterű magyar csapatnál máshol is felvillanna a piros lámpa.

Kik voltak ezek a magyar befektetők, akinek keresztbe tett a spanyol kormány? Sajnos ez egy 4 lépcsős struktúra, de ígérjük, hogy utána már könnyebb lesz követni a cikkünket. Az ajánlattevő társaság neve Ganz-Mavag Europe Zrt. Ennek két tulajdonosa van, 45 százalékban az állami Corvinus Befektetési Zrt. és 55 százalékban a Ganz-Mavag Holding Kft. Ez utóbbi cég a Magyar Vagon Befektetési Vagyonkezelő Zrt. 100 százalékos tulajdonában van. A Magyar Vagon Befektetési Vagyonkezelő Zrt. tulajdonosa pedig a Solva II Magántőkealap, amelynek fő részvényese Törő Csaba. A Solva II Magántőkealapot a Lead Ventures Alapkezelő Zrt. alapkezelő társaság kezeli, amely 100 százalékban a magyar Mol Vagyonkezelő Kft. tulajdonában van, utóbbiban a magyar állam nem részvényes.

Pedro Sánchez magánakciója

A háttérbeszélgetések alapján a magyar oldal a rendkívül törékeny kormányzati többséggel rendelkező, koalíciós kormányt vezető Pedro Sánchez spanyol kormányfőt okolja, határozottan az ő magánakciójának tartja ezt a vétót. A baloldali politikus nagyon szereti ostorozni az általa autoriternek mondott európai kormányfőket, így Orbán Viktort is, aki amolyan fő ellenfele, de persze az orosz, belarusz vagy török állami vezetést is.

És mit gondolnak a vétóról a Talgo kisbefektetői, vagy főleg a pórul járt magyar vevőjelöltek? Azt, hogy ebben az ügyben a spanyol kormányfő maga is autoriter vezetőként avatkozott be, testreszabottan, az uniós jog ellenében és az EU alapelveivel szemben lépett fel egy tőzsdei cég felvásárlása során – hallottuk.

Az ügy hátteréről Spanyolországban a legtájékozottabb az El País lap volt, ahogy nekünk egy spanyol újságíró kolléga mesélte, Spanyolországban sem tökéletes a médiaszabadság, a jelenlegi kormány ugyanis mindig mindent az El Paísnak szivárogtat.

Mindenesetre a lap szerint a spanyol titkosszolgálat (CNI) a Ganz-Mavag konzorcium és az orosz Transmashholding kapcsolatát találta problémásnak. De kiemelte a spanyol lap azt is, hogy a magyar vevők kulcsembereinek erős a kapcsolata az EU egyik legoroszbarátabb kormányfőjével, vagyis Orbán Viktorral, ami egy ideje elég sok feszültséget okoz Brüsszelben.

Később az El País azt is írta, hogy az Európai Bizottságnak nincsen kifogása a spanyol vétóval. Vélhetően az EU sem kapta meg a döntés indokolását, vagyis Brüsszel nem tartalmi egyetértést jelzett, csak azt, hogy az Európai Bizottság nem lát kifogásolni valót a nemzeti hatáskörben meghozott ilyen döntésekben, mint az idézett tisztviselő fogalmazott, Madridnak még csak nem is kötelessége kiemelten tájékoztatni az EU-t, bár ezt állítólag megtették. Az is elhangzott, hogy egyelőre még nem érkezett panasz, Orbán Viktor kormányától.

Jogi csata kezdődik

A magyar vasúti vezetők szerint mindez képmutatás. A vasúti csoportba tartozó Dunakeszi Járműjavítónak (DJJ) a szankciók előtt valóban intenzív kapcsolata volt az orosz céggel, amely tulajdonos is volt, illetve gyártási partner, például a nagy egyiptomi megrendelés során, de korábban a spanyol Talgo, a francia Alstom és a német Siemens is együttműködött az oroszokkal. Amint ez már nem volt kóser, gyorsan megszakadtak a kapcsolatok.

Vagyis e vélemény szerint a spanyol kormánynak Magyarországgal, legalábbis a magyar kormánnyal volt baja, ezt egyébként az elmúlt hónapokban többször is nyilvánvalóvá tette a spanyol kormányfő, vagy valamelyik minisztere, akik vállaltan Orbán Viktort látták az ajánlat mögött.

Természetesen nem alaptalanul, hiszen a Ganz-Mavag Europe Zrt.-nek az egyik tulajdonosa valóban egy állami befektetőcég, vagyis a Corvinus Zrt. és csak 55 százalékban a magánoldal, vagyis a bevezetőnkben bemutatott hosszabb lánc, ahol Törő Csaba és a Mol, illetve annak vezetői (Bacsa György, Hernádi Zsolt) bukkantak fel mindenféle magántőkealap befektetőjeként, vagy alapkezelőjeként.

A magyar ajánlat 619 millió eurós (240 milliárd forintos) értékű lett volna, és a finanszírozást részben az állami tulajdonú Eximbank 134 milliárdos hiteléből hajtották volna végre.

A magyar befektető visszavonta az ajánlatát, a történetnek viszont itt még nincs vége, mert a Ganz-Mavag jogi útra tereli az ügyet, első körben a spanyol legfelsőbb bírósághoz fordult.

A spanyol felügyeletnek küldött, spanyol és angol nyelvű levelében Bacsa György és Tombor András azt írja, hogy a Ganz-Mavag ajánlata minden jogi követelménynek megfelelt, a spanyol kormány ellenkezése viszont minden indokolható alapot nélkülöz. Éppen ezért a magyar cég minden jogi lehetőséget ki kíván aknázni, nemzeti és uniós csatornákon is, hogy a spanyol kormány vétójával szembeszálljon.

Első körben a levél szerint a spanyol legfelsőbb bírósághoz fordulnak, azt kérve, hogy az semmisítse meg a kormány felvásárlást vétózó döntését. Tomborék azt írják, hogy a fellebbezésre két hónapjuk van. Ezzel egyidőben viszont megerősítik, hogy visszavonják az ajánlatot, a spanyol kormány döntése miatti bizonytalanságokra és az ajánlat fenntartásának költségeire hivatkozva. Háttérben azt hallottuk, hogy a magyar szakembereknek magával a Talgóval már jó szakmai kapcsolata alakult ki, ezt semmiképpen nem szeretnék a felek elengedni, akárhogyan is alakul az ajánlat sorsa.

A magyar befektetők szerint ugyanis Sánchez csak azért akadályozott meg egy unión belüli üzletet, mert egyszerűen bele akart szállni Orbán Viktorba, ezzel „az uniós barátai” előtt szeretné bizonyítani, hogy ő milyen keményen fellép a renegát, oroszbarát államfővel szemben. Ugyanakkor belföldön is erőt szeretne demonstrálni, mert nagyon ráfér már, hogy úgy tűnjön, ura a helyzetnek.

A magyar kormánynak szabad, a spanyolnak nem?

A nemzetbiztonsági vélemény titkosított, nem lehet megismerni, így nehéz ellene érveket felhozni, hiszen az El País cikkeiben leírtak nem hivatalos közlések, a magyar fél nem tudja mit kellene cáfolnia. A magyar szakemberek szerint amúgy az eljárások minden elemükben sántítottak. Úgy beszéltek a Talgóról, mint megvédendő nemzeti kincsről, mintha az spanyol tulajdonban lenne, de valójában egy brit alap a legnagyobb tulajdonosa most is, és amikor a spanyol kormány látványosan stratégiai cégnek nyilvánította, pedig nincs haditermelése és nem is a legnagyobb spanyol vonatcég, akkor az érvek eléggé sántítottak. Csakhogy a helyzet kicsit olyan, mint amikor a fagyi visszanyal.

A történet minden elemében van olyan analógia, amikor a magyar kormány járt így el külföldi cégekkel.

Az egész eljárás kísértetiesen hasonlított például arra, amikor az állam indokolás nélküli nemzetbiztonsági aggályok miatt nem engedte, hogy az osztrák VIG megvegye a holland Aegon biztosítóit.

De arra is emlékezhetünk, hogy a mostani ügyben érintett Mol mögött milyen gyorsan összezárt a teljes magyar politikai elit, amikor az osztrák OMV fel akarta vásárolni. És bár, lehet, hogy ez a magyar gazdaságnak végül a hasznára vált, de ahogy most a Talgo kisrészvényesei, úgy akkor a Mol kisrészvényesei azt látták, hogy esik az árfolyam.

Sőt, a Covid alatt olyan faramuci felvásárlás-engedélyezési szabályok is születtek Magyarországon, amelyek – mint most Spanyolországban – idegenként kezelték az uniós államokat. Ennek fura jogi megoldása volt, olyan, ami az uniós előírásoknak is szeretne megfelelni, de azért a magyar és más uniós államokat mégis szeretné megkülönböztetni. A definíciós részben külföldinek csak az EU-n, az EGT-n (az Európai Gazdasági Térség az unión kívül az Egyesült Királyságot, Liechtensteint, Izlandot és Norvégiát is tartalmazza) és Svájcon kívüli befektetőket érti. A magyar és a többi uniós, EGT-s tagállamot „belföldinek” minősítette, de aztán mégis előírásokat fogalmazott meg mégis a külföldi, valamint az EU egyéb országaiból, az EGT-ből és Svájcból érkező vevőjelölteknek is.

Ám a magyar befektetők szerint minden analógia sántít egy kicsit, a spanyol lépés durvább volt, mint az említett magyar példák.

A hazai biztosítós példában az osztrák cég ugyan egy teljesen érthetetlen tiltást kapott, de azért az állami időhúzás után részlegesen beszállhatott az Aegonba, sőt azóta tovább növelhette a részesedését, mert az államnak kellett a pénz a reptérre. Ráadásul a Talgo ügyében a spanyolok semmilyen kompromisszumra nem voltak nyitottak. A Mol-OMV esetében pedig forrásaink arra utalnak, hogy a Lex Molban szabályozott magyar olajipari cég tényleg indokolhatóan stratégiai jelentőségű, a Talgo esetben ez túlzás.

A magyar vevőjelöltek addig, ameddig Sánchez van hatalmon aligha futnak neki erősebben a felvásárlásnak, de az biztos, hogy elég törékeny a szélsőbalos koalíció által támogatott szocialista kormány. A Talgo jövője kérdéses, a kisrészvényeseknek alighanem jó lett volna az üzlet, mert az szinte biztos, hogy a most éppen nagyon nehéz helyzetéből előre menekülő Skodával sokkal nehezebb lesz egy részvénycserés program után értéket kihozni a Talgo papírjaiból, ám a spanyol kormány – vélik a magyar szakemberek – a jobb cseh – spanyol politikai viszony miatt mégis a Skodát támogatná a folyamatban.

Pofon a tőkealapoknak?

Mint hallottuk, olyan elemek is elhangoztak spanyol részről, hogy a vevő ajtóstul rontott a házba, nem köszönt be udvariasan, nem kért állami engedélyt. Erről azt hallottuk, hogy tőzsdei cégeknél ennél szabályozottabbak a folyamatok, szigorúbbak a titoktartások, nem feltétlenül lehet politikusokkal beszélgetni a szándékokról, de tegyük megint gyorsan hozzá, hogy a magyar kormány is szereti, ha egy potenciális külföldi befektető udvariasan bemutatkozik neki, Orbán Viktor személyesen is szeret belenézni az érkezők szemébe.

A már idézett magyar körök szerint az árt a piacgazdaságnak, ha egy politikus (jelen esetben Pedro Sánchez) a politikai ízlése és egyfajta szeret–nem szeret játék alapján engedélyez, vagy tilt tranzakciókat. Ha ez a kockázat bekerül a potenciális vevők életébe, akkor az visszafogja az egész adásvételi piacot. Hiszen ki szeretne úgy költeni jogászokra, tanácsadókra, utazásokra, hogy aztán valaki az egészet megállíthatja a végén. De, ha kritikusan nézzük a folyamatot, azt is elmondhatjuk, hogy

az átláthatatlan magyar gazdasági szerkezet főszereplői, a magántőkealapok most kaptak egy nagy pofont, és ez tényleg elgondolkodtató lehet.

Nem ismerjük a nemzetbiztonsági aggályokat, de ha azt sérelmezték, hogy nem átlátható, hogy a magántőkealapokban honnan jön a pénz, ki pontosan a tulajdonos, az egy új helyzet.

Nem állítjuk, hogy ez innentől mindig így lesz, a brit Vodafone nem volt szívbajos, amikor egy hasonló részben állami, részben magyar magántőkealapokban végződő vevővel találkozott. De, ha a magyar gazdaságpolitikának továbbra is kulcseleme marad a nemzetközi terjeszkedés, a kifektetés, akkor nyugaton is elfogadható struktúrákat kell építeni. Ez még akkor is igaz, ha esetleg a folyamat végén magyar kézbe kerül a Talgo, vagy a magyar fél hatalmas kártérítési összeget kap a spanyol kormánytól.