Még a Fidesz-szavazók 90 százaléka is úgy gondolja, hogy jövőre sem fog javulni az anyagi helyzete

Míg egy évvel ezelőtt a megélhetés költségei, a magas árak jelentették a legnagyobb problémát a magyarok számára, addig 2024 őszére az alacsony bérek léptek az első helyre (36 százalék). 34 százalékkal a második helyre kerültek a megélhetés költségei, míg a harmadik legégetőbb probléma (30 százalékkal) az egészségügy állapota – ez is kirajzolódott abból az elemzésből, amit a Policy Solutions készített el a Závecz Research szeptember 28. és október 8. között rögzített közvélemény-kutatása alapján.

A három legaggasztóbb tényező után a negyedik helyen a korrupció áll 25 százalékkal, míg ezt követi 18 százalékkal a túl nagy társadalmi különbségek a gazdagok és szegények között.

Az ellenzékiek úgy érzik, romlott az anyagi helyzetük

Az összes megkérdezett 50 százaléka arról számolt be, hogy stagnál az anyagi helyzete, míg 46 százalék azt mondta, hogy romlott. Javulásról csak 4 százalék nyilatkozott. Az adatok csaknem teljesen megegyeznek a 2023-assal, a javulás mértéke nőtt csupán 3-ról 4 százalékra.

Pártpreferencia szerint a kormánypártok támogatóinak 28 százaléka számolt be anyagi helyzetének romlásáról, míg az Tisza Párt szavazóinak 59 százaléka, a DK szavazóinak 57 százaléka, a Mi Hazánk támogatóinak pedig 58 százaléka érezte úgy, hogy romlott az anyagi helyzete. A Fidesz-KDNP szavazóinak 66 százaléka számolt be stagnálásról, 6 százalék pedig javulásról.

Végzettség szerinti bontás alapján úgy látszik, hogy az alacsonyabb végzettségűeket jobban érinti a megélhetési válság.

A legfeljebb általános iskolát végzők 55 százaléka, míg a szakmunkásképzőt és szakiskolát végzők 48 százaléka számolt be romló anyagi helyzetről, míg a diplomások és az érettségivel rendelkezők többsége az anyagi helyzet stagnálásáról számolt be. A felmérésből kirajzolódik, hogy a megélhetési válság egyre jobban begyűrűzik a középső végzettségi kategóriákba is, 2023-hoz képest ugyanis emelkedett a szakmunkásképzőt és szakiskolát végzettek, illetve az érettségivel rendelkezők között is azok aránya, akiknek romlott az anyagi helyzetük.

Bár az fideszesek jelentős százaléka számolt be stagnáló anyagi helyzetről, mégis magasabb náluk azok aránya (38 százalék), akik az alacsony béreket és a magas árakat jelölték meg problémaként – a Tisza Párt szavazói ugyanis első helyen a hatalmas korrupciót és az alacsony színvonalú egészségügyi ellátást tették az első két helyre (33, illetve 31 százalék), habár a második mellé felzárkózott szintén 31 százalékkal az alacsony fizetés, majd ezt követte 29 százalékkal a túl magas megélhetési költség.

Elhúzódó megélhetési válságra számítanak a magyarok

Hiába vár Orbán Viktor fantasztikus 2025-öt és készült a kormány gazdasági akciótervvel, a megkérdezettek többsége 2025-re a megélhetési válság további elhúzódásával számol, ez egybevág a GKI adataival is. Alig 6 százalék gondolja úgy, hogy jövőre javulni fog anyagi helyzete, 36 százalék inkább annak romlását várja. A válaszadók közel fele, 49 százalék nem vár változást. A Fidesz-KDNP szavazói valamivel optimistábban néznek a jövőbe, mint az ellenzéki pártok támogatói: a kormánypárti szavazók tizede várja anyagi helyzetének javulását 2025-ben, 63 százalék annak változatlanságával számol, és mintegy negyedük, 24 százalék számol további romlással.

Ezzel szemben a Tisza Párt szavazóinak alig 2 százaléka remél javulást, 49 százalékuk pedig romlást prognosztizál a következő évre. A DK-sok 46 százaléka szintén pesszimista, a Mi Hazánk szavazói közül pedig 37 százalék számol az anyagi helyzetének romlásával.

Települések szerinti bontásban az látszik, hogy a városokban és községekben élők hasonló arányban (52 százalék) gondolják azt, hogy nem fog változni a következő egy évben háztartásuk anyagi helyzete, míg a budapestieknél ez az arány csak 51 százalék – igaz, ők kisebb arányban, 27 százalékban számítanak csak arra, hogy romlani fog az anyagi helyzetük. A megyeszékhelyeken élők 35 százaléka gondolja, hogy romlik majd az anyagi helyzete, ez a városban élőknél 41 százalék, a községekben élőknél pedig 36 százalék. Javulásra kevesen számítanak, sehol nem haladja meg ez a 7 százalékot.

Miért nem fogyasztanak a magyarok?

Az alacsony fogyasztási mutatók miatt a magyarok fogyasztási hajlandósága/lehetősége visszatérő kérdéssé vált, ezt is vizsgálta a Policy Solutions is. Az elemzés azt mutatta, hogy a magyar társadalom jelentős része (60 százalék) a fogyasztás növekedésének legnagyobb akadályai közé sorolta a túl
magas árakat. Ez arra utal, hogy bár az inflációs hullám már lecsengett, a lakosság nagy része túl magasnak érzi az árszínvonalat, ami visszatartja a nagyobb fogyasztástól.

A második helyen a túl alacsony fizetések szerepelnek (ezt a válaszadók 46 százaléka jelölte meg). A harmadik legfontosabb tényező a lakhatás magas költsége lett (27 százalék jelölte meg ezt), éppen csak megelőzve az alacsony nyugdíjakat és a jövővel kapcsolatos bizalmatlanságot. Ezt a tényezőt a fiatalabb korosztályok (18–29 és 30–39 évesek) jelölték meg az átlagosnál nagyobb arányban (33 százalék és 34 százalék), ami mutatja a lakhatási problémák összpontosulását a fiatalabb generációknál, írják.

Nincs különbség pártszimpátiában ennél a témánál, ugyanis mind a Tisza-szavazókat, mind a Fidesz-szavazókat a túl magas árak és a túl alacsony fizetések tartják vissza abban, hogy növeljék a fogyasztásukat.

Harmadik helyen a Fidesz-szavazóknál az alacsony nyugdíjak, míg a tiszásoknál a kormányzat felé érzett bizalmatlanság áll.

A magyar gazdaságra a magyar kormány hatása a legerősebb

Még a kormánypárti szavazók is úgy vélik, hogy a magyar gazdaságra a magyar kormány van a legnagyobb hatással. Ezt követi az orosz–ukrán háború és az Európai Unió, nem sokkal lemaradva és azonos arányban (37 százalék). A multinacionális cégek hatása mindössze 30 százalék szerintük, míg az Egyesült Államok hatása a sor végére került 25 százalékkal. A kormánypárti szavazók a teljes népességhez képest erősebbnek látják az orosz–ukrán háború és az Európai Unió hatását, de nem annyira, mint 2023-ban, így az látszik, hogy kevésbé érvényesül az Orbán-kormányt
felmentő mechanizmus.

Vizsgálták azt is, hogy a magyaroknak milyen elvárásaik vannak a politikusokkal szemben. Arra jutottak, hogy mind a kormánypártiak, mind az ellenzékiek szerint az egészségügy helyzete és a megélhetési válság a legsürgetőbb teendők, amelyekre azonnali és hatékony intézkedéseket várnak el a politikusoktól. A Fidesz-KDNP szavazók körében fontosabb helyet foglal el a nyugdíjak emelése, míg az ellenzékiek inkább a korrupciós ügyek feltárását és napirenden tartását várják el pártjaiktól.

Az önkormányzatok felé megfogalmazott elvárásoknál az látszik, hogy az önkormányzati politika még mindig egyike azon kevés témakörnek, amelyet nem jellemez erőteljes pártos törésvonal. A kormánypárti szavazók számára is
elsősorban a közszolgáltatások fejlesztése és a szociális programok a legfontosabb területek. Legnagyobb arányban a háziorvosi ellátórendszer javítását, a rászorulók szociális támogatását és a lakóépületek felújítását, energetikai korszerűsítéseket említették.

Arra a kérdésre, hogy mi kellene ahhoz, hogy Magyarország jobb hely legyen, az összes megkérdezett esetében az alábbi sorrend állt fel:

1. Ha jóval magasabb fizetések és nyugdíjak lennének (37 százalék)
2. Ha javulna az egészségügy színvonala (31 százalék)
3. Ha csökkenne a korrupció mértéke p(26 százalék)
4. Ha kevesebb adót kellene fizetnünk (24 százalék)
5. Ha csökkennének a társadalmi egyenlőtlenségek (23 százalék).

Míg a teljes társadalomban és a kormánypárti szavazók körében a megélhetéssel kapcsolatos kérdések, addig a Tisza Párt szimpatizánsai körében a közegészségügy (36 százalék) bizonyult a legfontosabb területnek az ország fejlődése szempontjából.

Akkugyárak, vendégmunkások, LMBTQ

Az akkugyárakról is kérdezték a lakosságot. Arra a kérdésre, hogy „Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy Magyarországon akkumulátorgyárak épüljenek?” a döntő többség, 69 százalék elutasítással reagált,

mindössze 25 százalék gondolja úgy, hogy jó döntés az ország számos pontjára akkumulátorgyárakat telepíteni.

A Fidesz-KDNP szavazóinak 49 százaléka sem ért egyet az új gyárak építésével, míg a Tisza Pártnál 78 százalék, a Demokratikus Koalíció szavazói közül 79 százalék, a Mi Hazánk esetében pedig 80 százalék nem kér belőlük. De hasonlóan van ezzel – 73 százalék – a pártnélküliek többsége is.

A Policy Solutions vizsgálta azt is, mit szól a lakosság a vendégmunkásokhoz. Arra jutottak, hogy a résztvevők közel fele abban az esetben nem tartja zavarónak a vendégmunkások jelenlétét a településén, ha nem a közvetlen környezetében élnek (47 százalék van ezzel így). A magyar társadalomnak viszont van egy jelentős kisebbsége (37 százalék), akiket egyértelműen zavar a vendégmunkások betelepedése. A válaszadók mindössze 12 százaléka tekinthető egyértelműen befogadónak a vendégmunkásokkal kapcsolatban. A pártpreferenciák szerinti elemzésből az látszik, hogy a kormánypártok szavazótáborában egy fokkal nagyobb az elfogadás mértéke a vendégmunkásokkal kapcsolatban, mint a teljes népességben, illetve a Tisza Párt és a Mi Hazánk szavazóinak körében.

A Mi Hazánk szavazói körében a legnagyobb a vendégmunkásokkal szembeni ellenállás: 55 százalékuk számára zavaró a vendégmunkások jelenléte a településén. A vizsgált pártok közül a DK szavazói a legbefogadóbbak: közel ötödük (17 százalékuk) teljesen elfogadó, a többségüket pedig nem zavarja a vendégmunkások jelenléte, ha azok nem a közvetlen közelükben laknak (54 százalékukat). A pártnélküliek valamivel elutasítóbbak, mint a kormánypárti szavazók, de kevésbé, mint a Tisza vagy a Mi Hazánk támogatói, áll a kutatásban.

A felmérés azt mutatja, hogy a társadalom többsége szerint a vendégmunkások veszélyeztetik a magyar munkahelyeket, 58 százalék egyetért azzal is, hogy a vendégmunkások olyan állásokat töltenek be, amelyeket a magyar munkavállalók már nem vállalnának. Az eredmények továbbá arra is utalnak, hogy a vendégmunkások megítélése gyakran összemosódik az illegális bevándorlókéval: a válaszadók 49 százaléka gondolja úgy, hogy a vendégmunkások ugyanolyan veszélyt jelentenek az országra, mint az illegális bevándorlók.

Kérdezték a lakosságot az azonos nemű párok megítéléséről is.

Az derült ki, hogy a magyarok többségét nem zavarná, ha a szomszédjában azonos nemű pár élne, 54 százalékuk nem érezne ellenszenvet, de tízből négy válaszadónak ez gondot jelentene. Pártos bontásban leginkább a Mi Hazánk (61 százalék) és a Fidesz-KDNP (54 százalék) szavazóit zavarná, ha szomszédjai melegek lennének, míg a Tisza és a DK támogatóinak nagy többsége elfogadó (66 és 76 százalék).

Az összes válaszadó 54 százaléka szerint engedélyezni kellene az azonos nemű párok házasságát, de az LMBTQ párok általi örökbefogadást csak a magyarok negyede (23 százalék) támogatná.

Az LMBTQ-jogok terén a Mi Hazánk (56 százalék) és a Fidesz-KDNP (52 százalék) szavazói a leginkább elutasítóak, ám még a kormánypártiaknak is számottevő része (44 százalékuk) engedélyezné az azonos neműek házasságát. A Tisza Párt és a DK szavazói körében közel azonos a vélemények megoszlása: körülbelül negyedük (22 százalék és 24 százalék) egyik jogot sem adná meg, azonban több mint kétharmaduk ért egyet a házasodáshoz való jog megadásával (Tisza: 71 százalék, DK: 69 százalék). Bő harmaduk az örökbefogadáshoz való jog megadása kapcsán is pozitívan vélekedik. Míg az azonos neműek házasságának az érettségizettek és a diplomások körében abszolút többsége van, addig az azonos neműek örökbefogadáshoz való jogát iskolázottságtól függetlenül minden csoport többsége elutasítja.

És mit szólnak a budapesti olimpiához?

Erős megosztottság jellemzi a budapesti olimpia kérdését: a megkérdezettek 47 százaléka nem támogatná, addig közel ugyanennyien (46 százalék) támogatnák, hogy Budapest pályázzon az ötkarikás játékok megrendezésére. Pártpreferencia szerint jelentős a különbség: míg a fideszeseknél közel kétharmados a támogatók aránya, addig az ellenzéki pártok szavazói között az ellenzők vannak többségben.