Nem tud vagy nem akar a felsőoktatási béremelésre pénzt adni a kormány?

Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón nagyon érdekesen indokolta meg, hogy a kormány miért nem tudja teljesíteni az állami fenntartásban maradt felsőoktatási dolgozók bérköveteléseit: mert háborús helyzet van, így sajnos korlátozott a kormány pénzügyi mozgástere, a felsőoktatási dolgozók béremelésére most nem futja.

Bár Gulyás állítása nem elég alapos ahhoz, hogy azt klasszikus tényellenőrzésnek vessük alá, annyi rövid utánajárással kiderül, hogy azért már a háború alatt is tudott a kormány költeni a felsőoktatásra, már arra a részére, amelyikre valóban akar. A felsőoktatási dolgozók képviselői is úgy látják, a kormány politikai prioritásainak kérdése, hogy lesz-e béremelés a pár, állami fenntartásban maradt egyetemben. Sőt,

sok jel utal arra, hogy a kormány direkt tartja vissza a pénzt az állami egyetemektől,

a saját szűkebb és tágabb politikai céljainak megfelelően.

Háború van, pénz nincs

Az állami, pontosabban a Kulturális és Innovációs Minisztérium fenntartásában maradt felsőoktatási intézmények dolgozói már egy ideje tiltakoznak, hogy a bérük megalázóan alacsony, amiből nem lehet megélni, és miközben a közoktatásban és az alapítványi fenntartásba került egyetemek és főiskolák dolgozóinak valamivel emelkedett a bére, őket az állam teljesen hátrahagyta. A felsőoktatási dolgozók már többször a bérpapírjaikat lobogtatva tüntettek a minisztérium előtt, miután Hankó Balázs felsőoktatásért felelős államtitkár azt mondta, a felsőoktatási dolgozók átlagos bére jóval nagyobb, mint amennyit a tiltakozók állítanak.

A kormány narratívája ezután megváltozott: nem arról van szó, hogy ne lenne jogos az állami felsőoktatásban dolgozók követelése, csak hát nincs rá pénz, mert háború van.

A csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető minisztert az RTL Klub kérdezte az összefüggésről, aki így válaszolt: „Nyilvánvaló, hogy mindenkinek a bérigénye jogos, mindenki, érthető, hogy szeretne többet keresni. A háború annyiban befolyásol sajnos mindent, hogy ma Magyarországnak azok a szükségletei, amiket korábban olcsóbban szerzett be, lényegesen megdrágultak, és ez százmilliárdokban mérhető. Ha elosztanánk béremelés formájában azokat a forrásokat, amelyeket 2022 óta kénytelenek voltunk a rezsicsökkentés fenntartására költeni, bizonyos értelemben a haderőreform megvalósítására is, akkor itt jelentős fizetésemeléseket lehetne kifizetni.”

A miniszter állítása annyira általános, akkora időtávot fog be, hogy azt ebben a formában tényellenőrző eszközökkel megvizsgálni nem is nagyon lehet, már csak azért is, mert a kormány szerint mindent, ami rossz, a háború okoz a magyar gazdaságban. Ráadásul a legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergellyel egy asztalnál ülve jelentette be Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy mivel a vártnál gyorsabban nőtt a költségvetési hiány, bizonyos költéseket meg kell vágni. Háború is van, pénzügyi gondok is vannak, tessék megérteni, nincsen miből.

Azt viszont azért érdemes talán megnézni, hogy mostanában – és akkor a miniszter időkeretét elfogadva a mostanában legyen 2022 óta – mire költött a kormány annak ellenére, hogy részben a háború miatt drágább lett egy időben az energia, és hogyan viselkedett az állami fenntartásban maradt egyetemekkel, már ha nem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről van szó.

Mire jut, mire nem?

Egy gondolat erejéig azért maradjunk még a kormány gazdasági problémáinál és annál, hogy a háború erre mekkora hatással van. A kormány képviselői minden létező fórumon elmondták, hogy a háború miatt volt energiaválság, drága volt fenntartani a rezsicsökkentést (amit részben el is kellett engedni a megugró energiaárak miatt), és hogy az inflációt is a háború okozza. Jegyezzük meg, hogy a felsőoktatási dolgozók, bár egy ideje méltatlanul alacsony a bérük, most kezdtek el tiltakozni, szóval hogy 2022-ben mennyibe került a földgáz, ebből a szempontból majdnem mindegy. Most mindenesetre a földgáz tőzsdei ára már rég visszament a háború előtti szintre, úgyhogy jelenleg nem valószínű, hogy ez okozna akkora nehézséget, hogy ne lehetne semmire költeni.

Amikor Varga Mihály az előző kormányinfón azt ecsetelte, hogy milyen költségei voltak az államkincstárnak az első negyedévben, amik miatt az egész évre tervezett hiány 93 százalékát három hónap alatt már sikerült elérni, sok mindent említett, de a háborút így explicit pont nem, ahogy az energiaárakat vagy rezsicsökkentést sem. Szó volt 13. havi nyugdíjak kifizetéséről, a Liszt Ferenc repülőtér állami megvásárlására félretett összegről, és az államadósság megnövekedett költségeiről.

Azóta a Pénzügyminisztérium kiadta a részletes indoklását, amiben azzal magyarázták a költségvetés megrogyását, hogy a lejáró állampapírok kamataira 1241 milliárd forintot kellett kifizetnie az államnak. Ha nagyon szeretnénk, akkor persze ezt is a háborúra lehetne fogni, már ha elfogadjuk a kormány érvelését, hogy a háború miatt volt csak nagy az infláció (ami azért ebben a formában valószínűleg nem igaz), hiszen az inflációkövető állampapírok miatt kellett ennyivel tömnie most a kormánynak a hitelezői zsebét. De nem akarunk ötleteket adni a kormányzati kommunikációnak, Gulyás Gergely pedig magától nem állt elő ezzel az érveléssel.

Ráadásul, ahogy Gregor Anikó, az ELTE Társadalomtudományi karának oktatója és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) tagja, az áprilisi tüntetések egyik szervezője a Telexnek elmondta,

egyértelműen látszik, hogy a kormány most is tud a felsőoktatásra költeni, ha akar.

Lázár János, állami építési projektekért felelős miniszter például nemrég bejelentette, hogy megépítik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusát a VIII. kerületi Palotanegyedben, nagyjából 200-250 milliárd forint értékben. Az állami fenntartásban lévő, de az ELTE-hez, BME-hez és társaikhoz képest kiemelt, közvetlenül a Miniszterelnökség alá tartozó Nemzeti Közszolgálati Egyetem szintén hatalmas VIII. kerületi terjeszkedést jelentett be, ezzel teljesen szétzilálva a kerület fejlesztési terveit.

Az NKE 2025-től tanárképzéssel is foglalkozik majd, ami egyes információk szerint százmilliárdos nagyságrendű projektet jelent majd. Az egyetemi projektekért Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai tanácsadója felel (aki annak az MCC-nek is vezetője, amely nemrég 19,8 milliárd forint osztalékot kapott az államtól kapott MOL-részvényei után). Orbán a tanárképzés beindítása miatti zúgolódásra hosszú Facebook-bejegyzésben reagált, ami szerint „2023-ban pedig 100 milliárd forinttal több forrás jutott a felsőoktatásra, mint 2022-ben”. Miközben ugye dúl a háború mellettünk, ami 2022 óta elképesztően sok pénzbe kerül a kormánynak, ami miatt Orbán Balázs miniszterelnökségi kollégája szerint nincs pénz a felsőoktatás bérrendezésére.

Miközben az FDSZ számításai szerint az állami fenntartásban maradt, a Kulturális és Innovációs Minisztérium alá tartozó ELTE-n, a Műszakin, a Zeneakadémián és a Képzőn dolgozó nagyjából 8000-8500 munkavállaló 50 százalékos béremelése úgy 20-25 milliárd forintba kerülne.

Ez a 20-25 milliárd forint Gregor Anikó szerint nem tétel a fenti felsőoktatási projektekhez képest, amire talált a kormány a háború ellenére is forrást,

sőt, ha a nem is állami Pázmány és az NKE campus projektjeiből lecsípnének egy kicsit, már meg is lenne a szükséges forrás. Ezt az FDSZ szerint Csák Jánosnak, Lázár Jánosnak és Orbán Balázsnak kellene lejátszania egymás között, de ne legyenek ennek áldozatai a felsőoktatásban dolgozó oktatók, kutatók, doktori hallgatók, adminisztrátorok, karbantartók és társaik.

Nem is akarnak adni?

A felsőoktatási bérek már a 2000-es évek eleje óta inflálódnak az átlagbérekhez képest, ez a folyamat tehát már az Orbán-kormányok előtt elindult. Gregor Anikó szerint a probléma az, hogy a mindenkori kormány céljainak tökéletesen megfelel a mostani finanszírozási modell, így nem is igazán érdeke ezen változtatni. Az államok világszerte, így Magyarországon is egyre inkább kivonulnak az olyan közszolgáltatásokból, mint a felsőoktatás, így érdeke, hogy az alá tartozó munkavállalók bérét maga számára egyre olcsóbbá tegye. Ezt Magyarországon például úgy teszi, hogy nem indexálja a felsőoktatásban dolgozók bérét az átlagbérhez, ahogy a parlamenti képviselők mondjuk a saját bérükkel tették. A hatás nagyon látványos, ahogy azt az FDSZ grafikonokba is szedte.

Ha úgy vesszük, a felsőoktatási dolgozók nagyjából 2018-as áron kapják a fizetésüket, mert az állami fenntartású egyetemek esetében Gregor elmondása szerint azóta nem emelte a kormány az egy hallgató után járó állami normatívát. A villanyszámlán vagy karbantartási munkákon viszont nem lehet spórolni, mert azt nem fizethetik ki 2018-as áron az egyetemek.

Gregor Anikó úgy látja, a kormánynak amúgy is tökéletesen megfelel a finanszírozás mostani gyakorlata. Ez valahogy úgy néz ki, hogy az egyetemek kapnak év elején valamekkora költségvetést, amiről mindenki tudja, hogy nem lesz elég az év végéig, majd a rektorok és kancellárok mehetnek hajbókolni a minisztériumba extra forrásokért. Az év végén így mindig többet költhettek el az egyetemek, mint amennyit év elején kaptak, de az oktató és szakszervezeti aktivista szerint ebben a modellben a kormány lényegében a kezéből eteti az egyetemeket. Egy másik hasonlattal élve

a kormány lélegeztetőgépen tartja a fenntartása alá tartozó felsőoktatási intézményeket, de úgy, hogy az oxigént adagoló vezetéken rajta tartja a lábát, hogy néha kegyesen fölengedje, ha a beteg már nagyon fuldoklik.

Miközben számos egyéb projekt, ipari beruházásoktól építkezéseken át a káderképző NKE-ig annyi oxigént kap, amennyit csak akar.

Egyes egyetemekkel kapcsolatban az is felmerült, hogy ez a fajta pénzügyi kivéreztetés egy stratégia része, aminek az a célja, hogy az alapítványi modellváltás felé terelje a még állami kézben maradt intézményeket. A Budapesti Műszaki Egyetemen például komoly viták voltak és vélhetően vannak is a modellváltásról, amiben az alapítványi modell támogatóinak részéről érvként merül fel, hogy a modellváltó egyetemek több finanszírozást kaptak a korábbi fenntartó államtól. Sőt, egyetemi források korábban azt mondták, a kormány és a BME tárgyalásain komoly jelzések érkeztek a fenntartótól, hogy akkor kap több pénzt az évről évre épphogy túlélő egyetem, ha a modellváltás mellett dönt.

Ha tehát a kormány nagyon akarná rendezni a fenntartása alá tartozó nagyjából 8000 felsőoktatási dolgozó bérét, akkor valószínűleg találna rá forrást, akkor is, ha a háború vagy egyéb okok miatt amúgy meg is kellene húzni a nadrágszíjat. Ez persze a béremelést követelő dolgozók szempontjából jó és rossz hír is lehet: van ott, ahonnan kérnek, csak akinél a kasszakulcs van, valószínűleg egyszerűen nem akar adni.