Amíg marad a rezsicsökkentés, a napelemesek nem számíthatnak korrektebb elszámolásra

Gyakorlatilag minden ismertté vált már a hazai napelemes termelők közeljövőjéről, de mind azoknak, akiknek már van háztartási méretű kiserőművük (HMKE), mind azoknak, akik még csak tervezik az ilyen rendszer telepítését, van mit átgondolni.

Lantos Csaba energiaügyi miniszter a Portfolio október 5-i konferenciáján sok fontos elemet mesélt el a jövő napelemeseinek elszámolásáról.

A fő döntés az volt, hogy aki korábban napelemet tett a háztetőre, az 10 évig élvezheti az éves szaldós elszámolást, vagyis csak azt az áramot kell megfizetnie, amennyivel egy adott naptári évben többet fogyaszt, mint termel.

Igaz, az is kiderült, hogy a HMKE-sok „minden alatti”, értelmezhetetlenül alacsony, nettó 5 forint/kWh körüli átvételi árakra számíthatnak, ha maradnak az egyetemes szolgáltatásban és többletet termelnek, vagy áttérnek a bruttó (pénzügyi) elszámolásra. Viszont a hálózatba táplált villamos energia után nem kell rendszerhasználati díjat fizetni.

A kormány egy új, 75 milliárd forintos támogatási programot is indít a napelempanelek és tárolók együttes építésére, ahol maximum 65 százalék lehet a támogatás mértéke. A miniszter mindezt azzal indokolta, hogy mára 5200 megawattóra napenergia-kapacitás épült ki, de 2030-ra 10-12 ezer megawattra nő a kapacitás Magyarországon. „Amikor ezek termelnek, akkor olyan sok naperőművünk van, akkor már tárolnunk kellene az energiát” – mondta Lantos.

2022. október 31-től a háztartási méretű kiserőműveknél betáplálási stopot vezettek be. Ezt a tilalmat január 1-től kivezetik az ország 93 százalékán, a feloldás a fogyasztók 84 százalékát érinti. Fontos újításnak nevezte a miniszter, hogy a napelemes rendszerrel rendelkező családok a kereslet függvényében akár kedvezőbb feltételekkel is leszerződhetnek az áram átadására, miközben az átlagfogyasztásig változatlanul rezsicsökkentett áron jutnak az energiahordozóhoz. Lantos Csaba szerint a cél az, hogy a háztartások önellátásra rendezkedjenek be, ne pedig erőműveket építsenek.

Hogy fogadta ezt a szakma?

A civilek sok érdekes szempontot felvetnek, például a Napelem-felhasználók Érdekvédelmi Platformja (A NÉP) arról írt, milyen összetett lehet az, hogy mi számít majd a pontos telepítési napnak.

Erre biztosan lesz majd valamilyen pontosítás, ugyanakkor találkoztunk olyan szakmai véleménnyel is, amely szerint nem is kellett volna szabályozni az éves szaldós elszámolás végét, hiszen a kérdés magától is megoldódott volna, és így sok politikai kockázatot ki lehetett volna küszöbölni. Természetesen a megújuló energiák kritikusai ezt egészen másképp látják, de erről később. Mindenesetre az éves szaldó békén hagyása melletti vélemény szerint sok olyan helyzet van, ahol magától is kifutott volna a szaldós rendszer:

• ha az épület megsemmisül (lebontják, átépítik),
• ha a napelem-rendszer teljesítményét növelik, (új igénybejelentést kell beadni),
• ha a műszaki elavulás miatt invertert kell cserélni (az inverterek becsült műszaki élettartama 15-25 év, garanciaidejük ennél érdemben rövidebb),
• de a legjobb átállás az lenne, ha kialakulna egy értelmes bruttó elszámolás, amire már önként is megéri átállni a napelemes rendszer tulajdonosának.

Rezsiharc mellett nem megy

Beszélgetőpartnereink mind úgy látták, hogy amíg a rezsicsökkentés, mint politikai termék fennmarad, addig nincs remény normalizálódásra, és addig ilyen „ötforintos” és hasonló átvételi árak lesznek és nem piaci árak.

Korábban bemutattuk, hogy ha az áram végfogyasztói ára 36 forint/kWh, de a rendszerhasználati díjat fokozatosan emelni kell a hálózatos cégek érdekében, akkor ilyen, 5 forintos ár marad az áramra.

A rezsivédelem mellett ugyanis rögzített végső árat alkalmaz a rendszer, de ezt a rezsivédelmet előbb-utóbb ki kell vezetni, mert igazságtalan, rossz ösztönzőket vezet be, illetve nem lehet tartani, mert iszonyatos ára van, amit a költségvetésen keresztül mindenki megfizet. Az átlagfogyasztásig csökkentett társadalompolitikai támogatással kicsit igazságosabb lett a rendszer, de azért gondoljunk bele, hogy a faágakat gyűjtő, mélyszegénysegben élő honfitársunk azért is fizet magas áfát a kenyér és a tej árában, hogy a budai polgárok fűtését, vagy az elektromos autójuk töltését dotálja.

Másfajta árazás

Ha már nem lesz rögzített árképzés, akkor lehet a napelemes rendszerekben is újítani, csúcsidőszakos és völgyidőszakos elszámolást bevezetni. Ez már működik az ipari fogyasztóknál, amelyeknél például negyedóránként mérni lehet a villamosmérő berendezésen keresztül oda-vissza átfolyó áram mennyiségét, de lehet dinamikus (tőzsdei) árképzést is bevezetni.

Ez utóbbi nem biztos, hogy jobb lesz a nappaneleseknek. Ekkor ugyanis akár 5 forint alatti ár is kialakulhat, ha éppen süt a nap és egyszerre sokan termelnek, de kevesen fogyasztanak az aktuális napszakban. De ez legalább piaci, és nem torzított helyzet lenne. Úgy tűnik viszont, hogy a rezsivédelem gondolata egyelőre mozdíthatatlan a kormány fejében.

Mindenesetre elvileg létrejöhet majd egyszer egy olyan piac, ahol a HMKE-sok több vevő közül választhatnak, vagy leszerződhetnek valamilyen hosszabb távú megállapodással. A friss rendelet szerint a HMKE-s ugyanis már eladhatja piaci kereskedőknek az áramát, és aki kimegy a piacra, ott sok céget találhat (MVM, E.On, Audax, CEZ, Alpiq). De ma még ez azért nem egy működő piac a lakossági szegmensben, csak a vállalati szektorban jellemző.

Ausztriában azonban ez már ma is működő szisztéma, akár át is vehetné a magyar kormány, ami olykor laborként tekint nyugati szomszédunkra. Itthon abban bízhatnak a napelemesek, hogy amikor nagy igény lesz az áramra, akkor jobb ára lesz a lakossági termelésnek.

Egykori államtitkárok

Lantos Csaba bejelentésével egy időben Aszódi Attila, Felsmann Balázs, Grabner Péter, Holoda Attila és Kaderják Péter korábbi energiaügyi államtitkárok is tartottak egy nagyon érdekes vitát a Magyar Energetikai Társaság szervezésében, ahol az egyik blokkban szóba került a napelemesek helyzete. Az egykori államtitkárok nyilvános gondolatait idézzük.

Grabner Péter, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal energetikáért felelős volt elnökhelyettese szerint európai szinten készültek olyan összesítések, hogy egy adott országba mennyi lakossági napelemet érdemes telepíteni, és eszerint még nem értük el a limitációnkat, mert

Magyarországon akár 10 ezer MW is indokolt lehet.

Aszódi Attila egyetemi tanár (BME) szerint 8000 MW felett már sokasodnak a problémák, a rendszer „kannibalizálja” magát. Ez nem azt jelenti, hogy akkor már nem érdemes telepíteni, de technológiával kell reagálni a kihívásra, amire három megoldás van: tárolás, tárolás, tárolás. Grabner Péter szerint ameddig ennek az egész rendszernek az elszámolási oldala nem megoldott (az elmúlt hetek vitái erre utaltak), ez mindenképpen problémás.

A kérdés ugyanis a szakember szerint nem az, hogy miért 5 forintot fizet az MVM, hanem az, hogy miért az MVM fizet. Azaz kedvezőbb, ha a fogyasztó valamilyen szabadon megválasztott szereplőnek tud eladni – ahogy már említettük, erre a szabályozás már elvi lehetőséget ad.

Azt semmiképpen nem lehet gondolni, hogy most megoldottuk a problémát azzal, hogy sokaknak marad a szaldós elszámolás, hiszen lehet, hogy az elosztók majd fél év múlva megint verik az asztalt a minisztériumban, hogy nem tudja a rendszer kezelni a sok időjárásfüggő energiát – ezt kellene elkerülni.

Felsmann Balázs, a Corvinus Egyetem tanára szerint túl későn kezdődött el az elszámolás reformja. Az igaz, amit a napelemes szövetségek mondanak, vagyis az uniós szabályokban a már beépített kapacitásokról nem volt szó, ott nem volt kötelező a reform, de az is felvethető, hogy meddig „szerzett jog” a kedvező, éves szaldós elszámolás.

Ez a gondolat visszaköszönt Kaderják Péternél is, aki jelenleg a Zöld Karbon Központ vezetője. Kaderják szerint

az éves szaldó olyan volt, mint az erőműveknél a kötelező átvételi rendszer (KÁT), vagyis az állam nagyon kedvező feltételeket adott a pioníroknak, amit indokolt egy idő után elvenni, csak a magyar ember – érthető módon – nem szereti, ha romlik a helyzete.

Kaderják is abban hisz, hogy az önfogyasztás aránya javulhat, például, ha a HMKE-sok majd a szomszédaiknak is átadhatják a termelésük egy részét.

Kevesebb az elégedetlen

A 10 éves szaldóval mindenesetre – véli Felsmann Balázs – a kormány annyit megoldott, hogy nem 230 ezer, hanem csak 5 ezer háztartásnyi ember zúgolódik (ha mindenkitől elvették volna a szaldós elszámolást, az 230 ezer háztartást érintett volna, ha csak a 10 évnél régebben telepítőktől, az kábé 5 ezret) de a problémák igazi okai a piacszerkezet, illetve az, hogy az államon kívül másnak most nem vonzó a lakossági piac. Márpedig ameddig nincs verseny és nincs piac, amíg mindig csak visszadobjuk a problémákat az MVM-re, ők meg majd mindent lenyelnek, addig nem is lesz érdemi változás.

A szakember szerint igazságtalan és rosszul ösztönző rendszer a rezsicsökkentés. Mutatunk egy példát! Aki modern elektromos rendszereket vezetett be, de csak áramot használ, az egy támogatást kap: áramra az átlagfogyasztásig. Aki meghagyta a gázkazánt is, az kétszer kap támogatást (áramra és gázra), aki pedig a cserépkályháját is megőrizte, az háromszor (áramra, gázra, szénre).

De ez nem hatékony, mert mindenkit arra ösztönöz, hogy minél több bőrt húzzon le a dologról. Ha az elfogyasztott energia mennyisége alapján érkezne a támogatás, más lenne a hazai energiaszerkezet. Azt mindenesetre Felsmann Balázs is leszögezte, hogy az 5 forint/kWh-ás átvételi ár minden, csak nem piaci ár. Ez a torzító rezsicsökkentésből adódik, de ennek az ég adta világon semmi köze nincs semmilyen valós árhoz.

Akkor süt a nap nálunk is, amikor Szlovákiában

Holoda Attila az edukációs kihívásokról beszélt. Sokan nem tudják, hogy az áramárakban napközben is nagy a szórás, és amikor mindenki betermel, lehet, hogy csak filléreket kapna egy termelő a piaci környezetben.

Sokan azt hiszik, hogy a villamosenergia-rendszer „tárolja” az áramukat.

Ám a helyzet az, hogy mindig egyensúlyban kell lennie a rendszernek, és amikor az egyik magyar betermel, akkor jó eséllyel a másik magyar is betermel, sőt, valószínűleg Szlovákiában is akkor süt a nap.

A szakember azt az érdekes problémát is felvetette, hogy ráadásul a magyar áramrendszer sokkal kevesebbet tud a magyar napelemesek termeléséről, mint azok a délkelet-ázsiai gyártók, akinek a rendszerei jelzéseket adnak és információkat gyűjtenek a működésről. Ez kockázat. Mindezzel egyetértett Aszódi Attila is, aki szerint lehet, hogy most a hátraarccal időt nyertek a szereplők, de a jelenlegi végeredmény nem jó. Nem csak a napelemeseknek, de azoknak is lehetnének jogaik, akik nem napelemesek.

Mint mondta, 2000 MW a hazai lakossági naperőművek összkapacitása, ez pedig ugyanakkora, mint Paks 1 kapacitása. Természetesen ezek kapacitás-kihasználtsága nem olyan jó, mint egy atomerőművé, hiszen az atomerőművi blokkok – jó esetben – 0-24 órában dolgoznak, a naperőmű pedig csak megfelelő időjárás mellett. Gondoljunk azonban bele, hogy milyen biztonság és adatszolgáltatás van Pakson, míg a magyar áramrendszer alig tud valamit a másik 2000 MW-ról.

Nincsenek adataink, még azt sem látjuk, hogy éppen egy ember, vagy egy csimpánz szabályozza az adott kiserőművet.

Vélhetően azt azért feltételezhetjük, hogy kevés csimpánz szabályoz Magyarországon HMKE-kat, de ahogy Aszódi Attila mondja: a napelemeknél volt egy aranylázszerű felfutás, most elmulasztottuk azt a lehetőséget, hogy igazán jó rendszert alakítsunk ki – ez a lehetőség nem veszett el örökre, csak most szőnyeg alá söpörtük a kihívások zömét.