A netadóhoz mérhető hatalmas pofon a napelemeseknek a havi szaldó, és jön a még ismeretlen bruttó elszámolás

Legfontosabb

2023. augusztus 28. – 19:21

A netadóhoz mérhető hatalmas pofon a napelemeseknek a havi szaldó, és jön a még ismeretlen bruttó elszámolás
Fotó: Varga György / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Van az a helyzet, amikor ketten lefognak, és a harmadik gyomorszájon vág: azt nem lehet mondani, hogy teljesen váratlan az ütés, de attól még fáj. Régóta várt a sok napelemes az energiaügyi miniszter tisztázó bejelentésére, ám amikor Lantos Csaba tényleg mondott pár mondatot erről egy rövid videóban a nyári fák alól, igencsak megrökönyödött a napenergiások világa.

Hatalmas vihart kavart a napelemes piacon a miniszter egyperces, a YouTube-on és a TikTok-on is elérhető, „pólós” videója, amelyben bejelentette a fontos részleteket a nappanelek, vagyis hivatalosan a HMKE (háztartási méretű kiserőművesek) jövőjéről:

Természetesen nem a forma, hanem a tartalom volt a fájdalmasabb, de azért a szabályozás alaposságára is jellemző, hogy nem valami iparági egyeztetés eredményeként, komoly sajtótájékoztató vagy kidolgozott rendelet keretében, hanem a kormánypárt politikai családjának egy rendezvényén, a Tranzit fesztiválon, a fák alól kaptunk tájékoztatást – mondta egyik forrásunk.

Lehetett rá számítani

Azt nem lehet mondani ugyan, hogy a változásoknak ne lett volna előzményük. A Telex gyakorlatilag már tavaly megírta, hogy mi készül, de mégis elemi a felháborodás. A naposok ugyanis nagyon pórul jártak. Egy nappaneles informátorunk ezt mondta a Telexnek:

„Ha nem lenne annyira elszórt, sok vidékit érintő probléma, akkor az internetadó elleni elemi tiltakozáshoz hasonló társadalmi reakciót várnék. Az a szerencséje a kormánynak, hogy jellemzően nem Budapesten élnek a napelemesek.”

De mit is jelentett be Lantos Csaba, és mi okozza ezt a nagy felháborodást? 2024. január 1-jétől mindenkinek változik a napelemes elszámolása. Aki tíz éven belül telepített nappanelt, annak marad ugyan a szaldós elszámolás, de nem éves, hanem havi elszámolással, míg az újaknak át kell térniük a bruttó elszámolásra – utóbbi részleteivel azonban még mindig adós maradt a miniszter.

Mik ezek a számtanok? Az éves szaldós elszámolás valóban nagyon kedvező volt a lakosságnak. Azt jelentette, hogy a naperőművesek termelhettek és fogyaszthattak áramot, de csak azért a villanyért fizettek, amennyivel az elszámolás után a fogyasztásuk meghaladta a termelésüket. Ez egy úgynevezett műszaki elszámolás volt, ahol a megtermelt kilowattóra állt szemben az elfogyasztott kilowattórával, és ezeket évente egyenlítették ki egymással.

Elsőre talán furcsának tűnhet egy ilyen cikkben egy tehenészeti, tejes és legelős példa, de talán így jobban megérthetővé válik, hogy miről van szó. A régi rendszert képzeljük el úgy, hogy egy családnak vannak tehenei, és a családtagok isznak is annyi tejet, mint amennyit megtermelnek. Csak nem pont akkor, amikor a tehenek tejelnek. Ha van egy cég, amelyik mindig kihozza a családnak a friss tejet, amikor szomjasak a családtagok, illetve elviszi a tehenek tejét, amikor többlettermelés van, az vélhetően kér valamit ezért a szolgáltatásért. Nos, a napelemes rendszerben eddig nem kapott.

Vagyis az éves szaldós rendszerben nem ismerték el azokat a költségeket, amelyek a rendszer üzemeltetőinél felmerültek a folyamatos ellátás műszaki biztosítására vagy a napon belüli és az évszakok közötti szezonalitás kiegyenlítésére. Ezt a nagy kedvezményt a megújuló energia bevezető népszerűsítése indokolta.

Jön a havi szaldó

Ez most megszűnik, ehelyett havi elszámolás jön, ami sokkal, de sokkal kedvezőtlenebb a fogyasztónak. Hiszen az áramszolgáltatók sokkal drágábban adják az áramot, mint ahogy átveszik: a különbség nagyságrendileg ötszörös-tízszeres (attól függ, hogy a rezsicsökkentett vagy a piaci árral számolunk).

Ha tehát nem egy év alatt, hanem csak egy hónap alatt lehet kiegyenlíteni a cechet, akkor lehet, hogy áprilistól októberig a napos hónapokban még kap is valami jelképes pénzt a HMKE-s, de novembertől márciusig jó sokat kell fizetnie. A hónapok természetesen csak becslésértékűek, a kérdés, hogy a termelés vagy a fogyasztás dominál-e.

A kormány szeret az unióra hivatkozni. Azt mindenki tudhatta, hogy az EU az új igénylők esetében 2024. január 1-jétől valóban az unió teljes területén megtiltotta a szaldós elszámolást. A hangsúly viszont az „új” igénylőkön van, mert azokról, akik már korábban megszerezték az áramszolgáltatói csatlakozási engedélyt, nem rendelkezik a vonatkozó szabály.

Igazságtalanság és felháborodás

Térjünk vissza egy kicsit a tejiparra, vagyis most a legelőkre! Az éves szaldós elszámolás egy dús legelő volt, ugyanakkor Magyarország most mindenkit elzavar a legelőről. Azt is, aki már kilenc éve legeltette a tehenét, és azt is, aki csak pár hónapja érkezett meg.

Tavaly ugyanis volt egy fontos fordulat: 2022. október 31-ig még a régi rendszer (éves szaldós elszámolás) szerint lehetett csatlakozási kérelmet beadni, de utána már csak az a háztartási méretű kiserőmű volt üzembe helyezhető, amely kizárólag saját villamosenergia-fogyasztásra termel. A kormány tehát ekkor ideiglenesen felfüggesztette azt a lehetőséget, hogy a háztartási méretű kiserőművek által termelt energiát feltáplálják a közcélú hálózatba.

Lantos Csaba most belengette, hogy a kormány fejlesztéseinek hála majd megint lehet csatlakozni, de tavaly őrült roham indult, hogy a lakosság még beférjen a régi rendszerbe. A hírek szerint 117 ezer ember szeretett volna még a régi feltételekkel telepíteni.

Mostanra kiderült, hogy ez jókora átverés volt.

Az emberek ugyanis azt hihették, hogy még a régi paraméterekkel, a régi megtérüléssel indulhatnak el, de mint most láthatjuk, ez nem így van. A naposok mindenesetre nagyon fel vannak háborodva, olvasóinkban is kínzó kérdések fogalmazódnak meg:

  • Hol van itt a klímavédelem, hol van a fenntarthatóság?
  • Ha mindenki arról beszél, hogy áramimportra van szükség, miért nem becsüli meg a háztartási termelőket a rendszer?
  • Hogy nem számít ennyi szavazó?

Az energetikai szakemberek ugyanakkor azt is gyakran hangsúlyozták, hogy a villamosenergia-rendszert üzemeltető MAVIR tényleg gondban volt. Magyarország felemás megújulófejlesztése miatt a rendszer nehezen volt működtethető: szélerőművek nem épültek, miközben a napelemekben már a görögök és a hollandok után mi voltunk a harmadik legerősebbek az unióban.

Az időjárásfüggő energia alapvető problémája ugyanis az, hogy nincs szinkronban a fogyasztással. Sok család termel nappal olcsó és tiszta napenergiát, viszont ezt nem a termelés idején használja fel, mert akkor iskolában és munkahelyen vannak a családok tagjai, hanem reggel és este. Erről átfogó cikkünket itt olvashatja.

Rengeteg a kérdés

Egy biztos, a szakemberek szerint most rengeteg kérdés merül fel:

  • Milyen mérők vannak? Hiszen akadnak nagyon pontos digitális mérők, de buta vagy finomabban fogalmazva hagyományosabb eszközök is.
  • Hogyan kalkulálható igazságosan majd a rezsicsökkentett és a nem rezsicsökkentett ár? Ennek egy túlfogyasztó nappanelesnél már januárban is súlyos összegekben mérhető elágazásai lehetnek.
  • És talán a legfontosabb: mikor kap végre támpontot a szakma, hogy milyen lesz a bruttó elszámolás, vagyis az, ami az új telepítőknek, illetve a tízen túliak társaságának (tíz évnél régebben telepítőknek) dukál?

Hiszen a szemünk előtt van egy szakma, amelynek művelői közül gyakorlatilag senki nem tudja, hogy január elsejétől hogyan érdemes fejleszteni, beruházni. Kár lenne hagyni bedőlni az iparágat.

És ezek tényleg csak a legalapvetőbb kérdések. Ha cizelláltabban megyünk bele a sokféle HMKE-s helyzetbe, rengeteg további kérdést látunk. Érezhető, hogy nem mindegy, milyen technológiai rendszere van valakinek. Talán az sem mindegy, hogy ő korábban 0, 50 vagy 100 százalékos támogatással telepített. Ám most tényleg úgy tűnik, csak az számít, mikor történt a telepítés (azaz amikor az áramszolgáltató befogadta a rendszerbe a naperőművet, mert onnan számít a tíz év).

A szakma mindenesetre lobbizik, tiltakozik. A szakemberek azt mesélik, hogy sajnos a rezsicsökkentés eleve nem egyeztethető össze az igazságosabb működtetéssel. A fejlettebb piacokon verseny van, több lakossági energiakereskedő, amelyek a fogyasztók igényeit ismerve szerződnek termelőkkel, cizellálják, hogy nekik mikor mennyit ér a megtermelt áram és mikor, mennyiért adható a kínált áram. Ott, ahol politikai vívmány a dotált egységár (azaz a rezsicsökkentés), ez valóban nehezen kalibrálható: nem lehet napszakra bontani az értelmes elszámolást, a piac nem tudja az árral átvállalni a kiegyenlítést.

A naperőművesek most nagy pofont kaptak, ennél nagyobb maflás már tényleg csak az ipari órás (negyedórás) idősoros mérés lett volna – a kommunikációban olykor ez is felbukkant, de ezt azért nem merte meglépni a kormány.

Az éves szaldós elszámolás tagadhatatlanul kedvező számtan volt. Ha továbbra is cél az, hogy a lakosság tudatosabb legyen, a Kádár-kockákban ne kelljen kifizethetetlen mennyiségű importgázt használni, hanem jelenjenek meg a korszerűbb hőszivattyús fűtési rendszerek, akkor jó lenne, ha nem lenne önsorsrontó a napelemesek elszámolási rendje. Mindenekelőtt egy nagyon bonyolult problémára, a háztartási megújulóenergia-termelők elszámolási rendszerére tényleg kellene már valamilyen tervezhető, kiszámítható matek, mert amíg ilyen nincsen, addig a szakma nem tud számolni, nem lehet új rendszereket telepíteni. A szakma megállhat, rosszabb esetben kihalhat.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!
Partnereinktől