Váratlan helyről kaptak újabb csapást a napelemesek, mindenkinek borul a megtérülése

A napelemes visszatáplálás felfüggesztése után alig pár héttel újabb rossz hír sokkolta a hazai megújulós szakmát és a háztartási méretű kiserőművekbe (hmke) beruházó családokat. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) novemberi rendelete értelmében ugyanis

2024-től a napelemesek közül senkinek nem lesz elérhető az éves szaldóelszámolás.

Azt, hogy valamilyen formában kivezetik az éves szaldót, évek óta nyilvános információ, ám a pontos konstrukció nem volt ismert – sőt, tulajdonképpen még most sem az, ugyanis a MEKH rendeletének több pontját nehezen értelmezhetőnek tartják a szereplők. Amit viszont lehet tudni, az nem éppen abba az irányba mutat, amire mindenki számított. A jövőben rengeteg háztartásnak kell majd újraszámolnia napelemes beruházása megtérülését, és újabb eszközök beszerzésére lehet szüksége ahhoz, hogy rendesen ki tudja használni a kiépített rendszerét.

Az éves szaldó betöltötte a célját, mennie kell

Az éves szaldó kivezetése önmagában se nem új, se nem meglepő vagy igazságtalan lépés az állam részéről, sőt, ahogy azt az MEKH is hangsúlyozta a Telexnek küldött válaszában, uniós irányelvek írják elő az elmozdulást ebbe az irányba. Ez az elszámolás ugyanis hosszú távon „túl kedvező” volt a napelemeseknek, pontosan ez is volt a lényege: így kívánták felpörgetni a hmke-beruházásokat Európa-szerte azáltal, hogy az éves szaldó rendszerében nagyon megérte napelemeket telepíteni.

Magyarországon is bejött a recept, a háztartási méretű erőművek beépített teljesítőképessége 2022. október elejére 1388 MW-ra, darabszámuk pedig 160 ezer fölé emelkedett. A kapacitás ilyen mértékű (a tervezettnél nagyobb) megugrása, és ezzel párhuzamosan a rendszer fejlesztésének elmaradása a termelési csúcsidőszakokban helyenként már a hálózati stabilitást veszélyeztette a rengeteg visszatáplált energia miatt – a hivatalos indoklás szerint emiatt kapcsolják ki ideiglenesen a visszatáplálás lehetőségét Magyarországon, habár szakmai vélemények szerint az biztosan nem igaz, hogy az ország teljes területén jelentkezett volna ez a probléma.

Az éves szaldóelszámolás egyrészt csak a háztartási napelem-boom egyik okaként kapcsolódik ide. Másfelől viszont ennek kivezetésével

a napelemesek, a napelemben gondolkodók és a napelemes ágazat cégei pár héten belül már a második olyan intézkedést kapják a nyakukba, amely jelentősen rontja a pozíciójukat.

Ráadásul míg az árambetáplálás tiltása csak az új hmke-kre, és csak ideiglenesen vonatkozik majd, a 2024-től életbe lépő új elszámolási rendszerrel azok is rosszabbul járnak, akik a korábbi kommunikáció és a külföldi gyakorlat alapján erre egyáltalán nem számíthattak.

Jön a bruttó

Az éves szaldó lényege, hogy ha az éven belül visszatáplálok annyi áramot a hálózatra, mint amennyit elfogyasztok, akkor egyáltalán nem kell áramszámlát fizetnem. Ebben a rendszerben teljesen mindegy, hogy a napelemem által megtermelt többletáram mind tavasztól őszig (a napon belül pedig reggeltől délutánig) megy a rendszerbe, az ennek megfelelő mennyiségű áramot kivehetem ősztől tavaszig, naplemente után is bármikor ingyen.

Mint említettük, ez a hmke-tulajdonosoknak nagyon előnyös, ők gyakorlatilag óriási, ingyenes akkumulátorként tudják használni közhálózatot.

A modell elterjedése ugyanakkor túlkapacitások kiépítésére ösztönöz, és megfelelő fejlesztés nélkül magában hordozza annak veszélyét – amint az helyenként már meg is történt –, hogy napsütéses időszakokban túlterhelődik az áramhálózat. Este, télen pedig a napelemesek ingyen fogyasztják azt az áramot, aminek az előállítása koránt sincs ingyen.

Ezért írta elő az Európai Unió is, hogy a tagállamok idővel térjenek át az éves szaldóról az anyagilag kevésbé kedvező, úgynevezett bruttó elszámolásra. Ezt a modell részleteiben többféle lehet, de a lényege, hogy különveszik a termelést és a fogyasztást: a fogyasztást az aktuális áramáron számolják, a termelést pedig valamilyen megállapított áron veszik át. A különbözetet pedig meg kell fizetni.

A bruttó elszámolásban a fogyasztók motiválva vannak arra, hogy a saját áramukból minél többet felhasználjanak ott és akkor, amikor termelődik, vagy eltárolják. És persze a beruházás megtérülési ideje is lassabb. Nálunk 2024. január elsejére ütemezték be az éves szaldó kivezetését, de minden ilyen váltáskor kérdés, milyen körre vonatkozzanak az új szabályok.

A korábbi kormánykommunikáció alapján azt lehetett gondolni, hogy más országokban is jellemző gyakorlathoz hasonlóan itthon is úgy fog kinézni a dolog, hogy aki 2024 előtt kapott engedélyt az otthoni napelemes rendszerére, az maradhat éves szaldóban a rendszer teljes élettartama alatt (ez összesen 20-25 év). Ezzel szemben a novemberi MEKH-rendeletből egészen más hámozható ki:

az alapvetően a rendszerhasználati díjakról szóló új szabályból kiderült, hogy 2024. január elsejétől mindenkit, aki ezt megelőzően napelemet telepített, áttesznek havi szaldós elszámolásba, ebben maradhatnak még 10 évig, utána pedig nekik is jön a bruttó.

Pontosabban ez még csak ki sem derült ilyen expliciten, a napelemes szakma inkább csak következtetett a havi szaldóra való átállásra a rendelet egyes részeiből. A MANAP iparági egyesület állásfoglalást kért az ügyben a MEKH-től – sokat elárul a szereplőkkel folytatott hivatali kommunikáció minőségéről, hogy ezek után is csak tőlünk tudták meg telefonon, hogy a Telexnek küldött sajtóválasz alapján tényleg biztosan havi szaldó lesz az évesből. A szervezet kérdéseire a hivatal cikkünk megjelenésééig, vagyis közel egy hónappal a rendelet megjelenése után sem adott választ.

Igazságosabb, de nem azoknak, akiket mással hitegettek

Érdeklődésünkre küldött válaszában a MEKH azt írta:

„A bevezetendő új elszámolási rendszer fontos lépés egy igazságosabb, használatarányos költségviselés irányába, ami lehetővé teszi, hogy ezentúl a napelemes háztartások is hozzájáruljanak a villamosenergia-rendszer fenntartási és fejlesztési költségeihez. […] A rendelet megalkotásakor a fokozatosság elvét is figyelembe vettük, hiszen az új szabályok a rendszerhasználati díjak elszámolásáról csak 2024-től lépnek életbe, így időt engedve az új helyzethez történő alkalmazkodásra (például tároló telepítésének megfontolása, »nyári fogyasztású« berendezések telepítése, stb.).

A havi szaldó elszámolás is csak időleges közbenső fokozatot jelent a bruttó elszámolás irányába. A 2024 előtt létesített háztartási méretű kiserőművek, illetve az ezeket üzemeltető fogyasztók legkésőbb az üzembe helyezésüket követő tizedik év végéig, de legalább a 2024-ben esedékes éves elszámolás időpontjáig maradhatnak szaldó elszámolásban.”

A hivatal tehát igazságossági szempontokkal indokolja a lépést, és mint az előbbiekben kifejtett helyzetből látszik, ebben bizonyos szempontból igaza van. Egyvalamit azonban mégsem vesz figyelembe ez a lépés: a beruházások megtérülési idejét, amelyet most több tízezer családnak felborítanak.

Amikor az emberek energetikai felújítás mellett döntenek, akkor azt is mérlegelik, mikor térül meg az erre fordított összeg. Ha valakinek van 10 millió forintja, és pénzügyileg tudatosan viselkedik, akkor kiszámolja, hová tudná ezt a legjobb megtérüléssel beforgatni. Az utóbbi években könnyen lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a napelem az egyik legjobb befektetés, hiszen korábban minden fórumon azt kommunikálták, hogy a váltás előtt felszerelt rendszerek maradhatnak a szaldóban. Persze, mondhatnánk cinikusan, maradhatnak is, csak éves helyett haviban, amiről viszont korábban szó sem volt. Így aztán nem meglepő, hogy senkiben nem merült fel ez az eshetőség, most pedig borul a teljes pénzügyi terve.

Sávos árazás jön a lakossági fogyasztóknak is?

A 2024-től élő új elszámolási rendszernek vannak még faramuci részei, amelyek további zavart keltenek az értelmezésben. A rendeletből úgy tűnik például, hogy 2024-től bevezetnek egy olyan modellt is, amelyben a lakossági napelemesek számára változni fog a rendszerhasználati díj és úgy tűnik, hogy a különböző áramdíjak elszámolása is napon belül. Az ipari méretű (50 kW feletti), piaci áramszerződésekkel rendelkező napelemeseknél ez már most így megy: idősoros, oda-vissza mérő villanyórájuk van, ez alapján meg lehet mondani, mikor mennyi plusz kilowattot vételeztek, illetve tápláltak be, amit követ az elszámolás is.

A MEKH-rendelet vonatkozó része szerint három idősáv lesz 2024-től a lakossági napelemesek számára is: reggel 6-tól délután 5-ig (nappali csúcsidőszak), délután 5-től este 10-ig (csúcsidőszak), és este 10-től reggel 6-ig (völgyidőszak). Ebből arra lehet következtetni, hogy az 50 kW feletti rendszerekhez hasonlóan – minimum az új, tehát már bruttó elszámolásba kerülő napelemes rendszereknél – árazási különbség lesz az időszakok között a hmke-sek számára is, csakhogy a három sávhoz egyelőre nem rendeltek árakat.

Ez bizonytalanságban tart mindenkit. Új villanyórát kell majd felrakatni? Mikor mennyiért fogom tudni vásárolni és betáplálni az áramot? Hogyan viszonyul a régebbi hmke-knek kitalált havi szaldó a napon belüli idősávos rendszerhez, ami már inkább a bruttó elszámolás irányába mutat? Mindenkinek ez lesz, vagy csak azoknak, akik 2024 után rakják fel a napelemet, és a többiek még maradhatnak 10 évet a „sima” havi szaldóban, sávos árazás nélkül?

Akárhogy is, a szakma szerint mind a napelembe korábban beruházók, mind a jövőben beruházni tervezők számára elég kedvezőtlen forgatókönyv néz most ki:

• a visszatáplálás lehetőségét átmenetileg kikapcsolják, így annak, aki a következő 1-2 évben szereltetné fel a napelemet, sok hónap kiesik majd;
• az a több tízezer háztartás, amelynek már van napeleme, nem maradhat a rendszer élettartamának végéig éves szaldóban (ahogyan arra számítottak), hanem havi szaldóba teszik át őket, és ott is csak 10 évet tölthetnek;
• a bruttó elszámolásnál pedig valószínűleg az ipari termelőkhöz hasonló, napi sávos elszámolás lesz, ami kevésbé kedvező anyagilag.

További bizonytalanságot és bonyodalmat okoz, hogy a visszatáplálás leállítása az október 31-e után beadott kérelmeknél óriási rohamot idézett elő ősszel, a szolgáltatókhoz pár hét alatt durván 2,5-3 évnyi hmke-s kérelem futott be. Ez már olyan mennyiség, hogy még az sem biztos, hogy az áramszolgáltatók be tudják fejezni az összes feldolgozását 2023 végéig. Így lehetnek olyanok, akik hiába adták be idén ősszel, nem kapják meg kellő időben a csatlakozási engedélyt, emiatt lecsúsznak a 10 évnyi havi szaldóról, és rögtön bruttó elszámolásba kerülnek.

A túlméretezés ellen mást is be lehetne vetni

Szolnoki Ádám, a MANAP elnöke szerint még a bruttó elszámolásnál kedvezőbb, sima havi szaldónál is nagy probléma, hogy az évben van 6-7 olyan, nem téli hónap, amikor egy megfelelően méretezett háztartási napelemes rendszerben a felhasználáshoz képest többlet keletkezik. Ha olyan lesz az elszámolás, hogy a többlet a többi hónapban felhasználható, akkor mindenki elégedett lehet, ám az alapján, amit eddig tudunk, ez nem biztos. Könnyen lehet, hogy a többlettermeléses időszakokra ugyanúgy meg kell majd fizetni a rendszerhasználati díjat, mint azokra, amikor mínuszban vagyunk. Ebben a modellben rosszabb lehet a rendszerünk megtérülése.

A MEKH nekünk küldött levelében egyébként külön hangsúlyozta, hogy az egész intézkedéscsomag egyik célja, hogy mostantól ne túlméretezett beruházások valósuljanak meg, az éves elszámolás ugyanis ezeket bátorította: ha nyáron sokkal többet (mondjuk, kétszer annyit) vissza tudtam táplálni, mint amennyit felhasználok, egész évben teljesen ingyen fogyaszthattam az áramot. Ez a napelemes szakma szerint is releváns szempont, de forrásaink nem értik, miért a rendszerhasználati díjakkal való babrálással akarja a hivatal kezelni ezt a problémát.

A túlméretezett beruházások ellen létezik ugyanis egy másik eszköz, az a teljesítménydíj, amit pont ennek visszafogására találtak ki, kulcsa azonban a mai napig 0 százalék. A 2018-ban kitalált díjnál az volt az állítás, hogy akkor fogják elkezdeni szedni, ha már akkora összeg tűnik el befizetési oldalon, hogy a szolgáltatók nem bírják anyagilag. Ha ennek mértékét már megemelték volna, a hálózat fejlesztését is lehetett volna finanszírozni (nem kellene az RRF-forrásokra várva országosan felfüggeszteni a betáplálást), és megakadályozhatták volna a közhálózaton való „élősködést” is a túlméretezett rendszerekkel.

Nem csak drága akkumulátorral lehet energiát tárolni

Ebben a helyzetben hamarosan minden napelemesnek fontossá válhat, hogy az állam céljaival összhangban sokkal kevesebb áramot tápláljon vissza a hálózatra termelési csúcsok idején – inkább tárolja későbbi felhasználásra, vagy fogyassza el akkor, amikor keletkezik.

Az első gondolata mindenkinek a rendszer akkumulátorral bővítése, ez azonban nem a leggazdaságosabb dolog, amit tenni lehet – mondták invertereket gyártó cégek képviselői a Telexnek. A napelemek által termelt egyenáramot váltóárammá alakító inverter úgy jön a képbe, hogy az a napelemes rendszer agya is egyben. A legkorszerűbb inverterek képesek az áramtermelés optimalizálására, biztonsági funkciókat látnak el, de akár adatgyűjtést és távfelügyeletet is végeznek. Emellett – típustól függően – kapcsolhatók hozzájuk olyan plusz kiegészítők, amelyek elősegíthetik, hogy jobban kihasználhassuk a megtermelt energiát.

Az akkumulátoron kívül egy csomó más megoldás létezik erre, a legkézenfekvőbb ezek közül az, hogy meleg vízben tároljuk a fölös energiánkat. „Egy 5 kWh kapacitású akkumulátor 1,5-2 millió forintba kerül, de ha ugyanennyi energiát melegvíz-tárolásra alkalmas eszközzel vízben kötünk meg, az csak 4-500 ezer forint beruházást igényel” – mondta Muth Gergely, a Fronius Hungary Kft. műszaki tanácsadója. Egy ilyennel még télen is átlagosan napi 150 liternyi, 40 fokos meleg vizet tud előállítani a rendszerünk akkor, amikor éppen süt a nap, ezt pedig egy család el is használja a következő 24 órában fűtésre, fürdésre.

Az okosabb áramhasználat felé

Az új modellben viszont nemcsak arra lesz szükség, hogy eltároljuk az energiát, hanem a használatot is érdemes lesz rugalmasabbra vennünk. Ez nyilván szemléletváltást igényel, és egyfajta kényelmetlenséggel jár ahhoz képest, mint amikor az összes eszközünket úgy és akkor működtetjük, amikor kedvünk szottyan. De szerencsére ma már egy sereg okoseszköz segíti az átállást.

Kóczián Zsolt, a SolarEdge technical marketing mérnöke azt mondta, széles a skála az okos dugaljaktól kezdve a bonyolult, teljes otthont felügyelő okosrendszerekig a megtermelt energia legjobb felhasználására, és már az egyszerűbb megoldásokkal is sokat lehet segíteni a termelés–fogyasztás összehangolásán. Egy sima okosdugalj segítségével (amely az inverterhez kapcsolva érzékeli, mikor termelődött áram) magunk szabályozhatjuk, hogy akkor lépjen működésbe egy-egy fogyasztó, amikor éppen van fölös energia.

Ezt a gyakorlatban például úgy kell elképzelni, hogy hiába nem vagyunk otthon napközben, lehet, hogy nyáron érdemes lesz akkor jól lehűteni a klímával a lakást, hiszen a napsütésben az áram ingyen van, és ha megfelelően be van sötétítve, bent megmarad a jó idő estig. De ugyanez a logika működhet szinte bármelyik háztartási gépnél, amelynek működése nem fontos, hogy olyankor történjen, amikor otthon vagyunk: a relékre, okosdugaljakra rá lehet kötni minden olyan korszerű elektronikus eszközt, amely képes külső forrásból jelet befogadni. Így például az előző esti vacsora után maradt koszos edények is megvárhatják a mosogatógépben a következő délelőttöt. Az okoseszközökkel azt is szabályozhatjuk, mely fogyasztókat priorizáljuk, amikor éppen van saját áramunk: a rendszer melegítsen inkább előbb vizet, vagy éppen kapcsoljon be a klíma, vagy a hőszivattyú.

Aki nagyon spórolt, most rosszabbul járhat

Ez szépen hangzik, ám nem minden eszköz és rendszer kompatibilis egymással, a szerényebb tudású invertereket pedig nem is lehet barkácsolás nélkül felokosítani. Szakmai forrásaink szerint Magyarországon nem az volt a jellemző a korábbi években, hogy az emberek e nagyobb tudású, jövőbiztosan kiegészíthető invertereket szereltették fel. Az árérzékenység ezen a téren is érzékelhető volt, sokan a lehető legolcsóbb megoldásra törekedve kevésbé korszerű és márkás eszközöket vásároltak. Erre az is rásegített, hogy a nagy kereslet és a gyártási akadozások miatt az elmúlt években szabályos inverterhiány alakult ki a piacon, gyakran sokat kellett várni az alkatrészekre. A türelmetlenebb és/vagy spórolósabb beruházók ilyenkor hajlamosak voltak összevadászni valamit az Alibabáról.

„Az elmúlt tíz évben a megvalósult hkme-telepítések kb. hatvan-hetven százalékát hagyományos invertertechnológiával szerelték fel, a maradék harminc-negyven százalék kétharmadát pedig valamilyen okos technológiájú inverterrel. Ám csak a fennmaradó egyharmad olyan panelszintű monitoringgal működő rendszer, amelyhez a következő időszakban bevezetésre kerülő szabályzókra érdemben lehet reagálni” – becsülte egy névtelenül nyilatkozó, a szektorra rálátó forrásunk.

Ezen nincs mit csodálkozni annak tükrében, hogy nem tűnt úgy, hogy az inverter márkájának nagy jelentősége lehet a közeljövőben akár megtérülés szempontjából is. A helyzet az elszámolás megváltozásával fordulhat át: akinek könnyen okosítható napelemes rendszere van, az kisebb befektetéssel is elég jól optimalizálhatja majd az energiafelhasználását abban az esetben is, ha az állami szabályozás ellenérdekeltté teszi a háztartást a visszatáplálásban.

Hasonlóan megtérülhet a következőkben az is, ha valaki nem az éves szaldó szempontjából kedvezően tájolta a napelemeit, vagy legalábbis átalakítható a rendszere ilyen módon. „Korábban a telepítők az éves hozam maximalizálására törekedtek, és a legjobb eredményt egy déli tájolású rendszerrel lehetett elérni. Ez most, a havi szaldóval, de pláne a bruttó elszámolással meg fog változni, praktikusabb lehet a kelet–nyugati tájolás kombinálása. Egy ilyen rendszernek nem lesz olyan magas a csúcsa, de jobban eloszlik a termelése, ami segíti a termelés és a fogyasztás összehangolását” – magyarázta Kóczián Zsolt.

Munkaadója, a SolarEdge alapból olyan rendszereket kínál, amelyben a napelemek nem sorba vannak kötve, hanem minden panel alatt van egy optimalizáló eszköz, ezért nem is szükséges egy irányba állítani őket. Egy ilyen rendszer drágább, mint a hagyományos technológia, a lehető legkisebb befektetésre törekvő magyar napelemes beruházók (tehát a többség) nyilván nem fizette ki az ezzel járó felárat úgy, hogy nem is tudott róla, hogy ennek még lehet jelentősége a megtérülésben.

Az ágazat is megsínyli

Ilyen körülmények között sokan lesznek, akiknek 2024 után maradhat a buherálás, a nagyobb költségű átalakítás, vagy az, hogy veszni hagyjanak egy csomó megtermelt energiát. Eközben a napelemes ágazatnak is jókora fejfájást okoz a szabályváltozás, vagy inkább az a körüli bizonytalanságok.

Már az új beruházások visszatáplálási lehetőségének bizonytalan időre (az RRF-feltételek értelmében maximum két évre) szóló leállítása hatására befékezett a kereslet, de a variálás a szaldóelszámolással végképp megakasztotta a beruházási kedvet.

Forrásaink arról számoltak be, hogy bizonytalanság miatt sokan mondják vissza most a megrendeléseket, ami egyelőre csak azért nem okoz pánikot, mert így is több hónapra előre le van foglalva a cégek összes kapacitása. Azzal azonban számolni kell, hogy ha nem tisztázódik gyorsan a jogi környezet, és jövő nyár környékén egy csapásra kifut az összes korábbi megrendelés teljesítése, akkor a zömében kis- és középvállalatokból álló szektor cégei nagy bajba kerülhetnek.