Globálisan hasít a napenergia, nálunk most kaptak stoptáblát a fejlesztések

Az elmúlt évtized legtöbbet fejlődő energiatermelési technológiája a napenergia volt. A „solar” itthon is hódít, mert mostanában Magyarországon is a napkapacitások bővültek a legjobban,

• mind az erőművi,
• mind az ipari,
• mind a lakossági szegmensben.

Ugyanakkor az sem véletlen, hogy ma még csak mindössze két ország van a világon (Honduras és Izrael), amely eljutott odáig, hogy nemcsak az áramtermelési kapacitásokban, de a tényleges áramtermelésben is két számjegyű a napenergia aránya. Európában Németország az éllovas, de még ott is csak valahol 8 és 9 százalék közötti áramarányt ad a napenergia.

A kapacitás és a termelés között az a nagy különbség, hogy ellentétben például az atomerőművekkel, a naperőművek csak adott időjárási körülmények között termelnek, vagyis miközben egy atomerőmű akár a kapacitásának a 95 százalékát is kihasználhatja, a naperőmű csak a 20 százalékát. Írásunk a hazai és a nemzetközi napenergiapiac aktuális kérdéseit foglalja össze, elsősorban a friss hazai változások és a müncheni iparági seregszemle, az Intersolar tapasztalatai alapján, ahol a Huawei Technologies meghívására jártunk.

Szeret – nem szeret

Gyerekkorunkban volt egy játék, tépkedtük a leveleket, és azt mondogattuk felváltva, hogy szeret, nem szeret. Ha az ember sokat beszélget a napenergiapiac aktuális hazai és nemzetközi megítéléséről, akkor ez a tépkedés juthat az eszébe.

• Szeret. Mi lehetne jobb energiaforrás a dekarbonizáció, az orosz energiafüggés leépítése és az őrült nyersanyagárak idején, mint a kibocsátásmentes, tiszta és működtetése során már teljesen importmentes és ingyenes napenergia?
• Nem szeret. Igen ám, de az elmúlt években a hazai áramtermelési mixben szépen gyarapodó napenergia egy időjárásfüggő energiaforrás, és a hálózatokat működtető cégek, illetve a rendszerirányító (MAVIR) nagyon nehezen kezelik a túl sok változékonyságot. A MAVIR már éppen most ki is adott egy „stoptáblát”, immár csak nagyon szűk feltételekkel fogad be új, ipari méretű napkapacitásokat.
• Szeret. Ám, az mégsem járja, hogy a 2030-as és 2050-es klímacélok felé száguldó országunk ebben nem tud előre lépni. Így az állam nemcsak a szlogenek szintjén pozitív a nappal, de többféle támogatási programot is indított, így zajlik egy 100 százalékos támogatású lakossági napelempályázat, illetve még él egy 50 százalékos támogatást jelentő otthonfelújítási program, amelyek hatalmas keresletet támasztanak a lakosság körében.
• Nem szeret. Csakhogy eközben nincs elég „cucc”, vagyis elsősorban a globális chiphiány miatt az inverterekből lett hiány. Ezek kulcsfontosságúak, mert az inverterek alakítják át a DC egyenáramot, AC váltóárammá, amely fogalmakat, ha máshonnan nem, az AC/DC együttestől ismerhetjük. Ráadásul az áramszolgáltatóknál és a kivitelezőknél is vannak hiányjelenségek. Ennek több problémája is látható, nagy az infláció, megy felfelé a költségszint, elég nehéz így tervezni és egyre súlytalanabbá válnak a korábban megszerzett támogatások.
• Szeret. Ugyanakkor vannak nagyon ígéretes fejlesztések is, mert a világ energetikai piacának leginnovatívabb szegmensében egyre jobbak az akkumulátorok (tárolás), de egyre profibbak a napelemek is. Több napfényt hasznosítanak, jobban idomulnak a környezet alakjához, színéhez, még a visszaverődő fényt is hasznosítják, vagy úgy termelnek áramot, hogy alattuk a mezőgazdasági termelés is folytatható.
• Nem szeret. Csakhogy a speciális magyar környezetben (alacsony rezsiár) leginkább a lakosság ökotudatosságára van bízva, hogy egy fogyasztó használ-e ilyen takarékos rendszereket, anyagi ösztönző ugyanis nincs a modern és energiatakarékos megoldásokra.

Globális kitekintés

A napenergia mindenesetre globálisan is nagyon hasít. A Visual Capitalist kiváló ábráján jól látható, hogy nagyjából hol tartanak ma az egyes országok.

Látszik, hogy a napenergia-termeléshez Ausztráliában a legjobbak az adottságok, de Indiában működik a legnagyobb egyedi park. A Bhadla Solar Park 1,3 milliárd dollárba került, és 5700 hektáron terül el, 2,7 gigawattos kapacitása majdnem akkora, mint az összes hazai lakossági és ipari napos alkalmazás összesített kapacitása, ami 3 gigawatt.

A világ legnagyobb napenergiás országának, Kínának háromszor akkora a kapacitása, mint a második Egyesült Államoknak. Európában is van egy ilyen háromszoros szorzó, a földrészünkön a listavezető Németországnak háromszor akkora az összkapacitása, mint a második Olaszországnak.

Nem véletlen, hogy az iparág – már szóba hozott – óriási seregszemléjét, az Intersolart is Németországban, Münchenben rendezik. Mielőtt kiutaztunk volna a vásárra, felhívtam egy napelemes rendszerekkel foglalkozó barátomat, hogy szerinte milyen trendekre érdemes különösen figyelnem. Ő Raimondo Montecuccoli híres mondását módosítva, azt javasolta, hogy

„három elemre figyelj, a tárolásra, a tárolásra és a tárolásra!”

Egy korábbi, még az Indexen közölt cikkünkben is foglalkoztunk azzal, hogy biztosan a megújuló tiszta energiahordozóké a jövő, de az időjárásfüggő források előtt van pár nagy kihívás is, amit jó lenne megoldani.

Ilyen fontos kérdés,

• az elektromos mobilitás, az, hogy az elektromos autókat zöld energiával tudjuk tölteni, és azok legyenek valóban alkalmasak alapvető közlekedési eszköznek, ne csak belvárosi játékszernek,
• a napon belüli energiatárolás, tehát az, hogy amennyiben nappal tudunk megújuló energiát termelni, azt este is el tudjuk fogyasztani,
• évszakok között energiatárolás, vagyis ha nyáron bőséggel áll rendelkezésre a megújuló energia, de télen szeretnénk több energiát fogyasztani (fűtésből és világításból is akkor kell több), akkor ezt valahogyan át kellene hidalni,
• végül a földrajzi kiegyenlítés. A világ lakosságának 80 százaléka az északi félteke mérsékelt időjárású területein él, amikor itt hideg van és sötét, a déli féltekén rengeteg napsütés van, csak nem jut el északra.

Ezen lehetne a legtöbbet spórolni

Ha jobban belegondolunk, mindegyik kérdés az akkumulátorokról és az energiatárolásról szól. Az Intersolaron azt tapasztaltuk, hogy valóban érdemes célzottan mozogni, mert vagy 12 nagy csarnok specializálódik nappanelekre, inverterekre, akkumulátorokra, megoldás-szállítókra, kivitelezőkre, tartószerkezet-gyártókra és a kiállítás mellett négy szakmai konferencia is zajlott.

Ha egyetlen mondattal kellene összefoglalnom az itt szerzett tapasztalatokat,

az nagyon impozáns, hogy valójában a rövidebb távú kérdések mintha meg lennének oldva (napon belüli optimalizáció, közlekedés), a hosszabb távúak viszont nincsenek (évszakok és földrajzi féltekék közötti átjárás).

Szép hosszú bevezetőnk után már tényleg nem érdemes további számokkal dobálózni, de annyit azért lehet rögzíteni, hogy összehasonlítható energia-egyenértékesben a magyar energiarendszerben több energiát használunk fűtésre, mint minden másra, amihez villamosenergia kell. Talán nem kell ecsetelni, hogy a fűtést csak hírből ismerő Máltán vagy Marokkóban ez nem így van. Mindenesetre itthon az egész magyar energiagazdaság legfontosabb kérdése lenne a családi házak jobb energiagazdálkodása (jobb szigetelés, elektrifikáció, saját energiatermelés).

Van költséghatékony és van prémium

És akkor ugorjunk bele a hazai rögvalóság és a vásáron látható technológiai lehetőségek összekapcsolásába! Szabó Róbert és Balogh Attila (Huawei Technologies Hungary Digital Power) bemutatták nekünk, hogy valójában a lakossági és a naperőműves rendszerekben már ma is kiváló energiatárolási megoldások érhetők el, miközben a köztes kategóriában, az egyetemes szolgáltatásra, vagyis a rezsiárra nem jogosult céges felhasználóknál körülbelül fél év múlva lesznek elérhetők a nekik megfelelő akkumulátorok.

Ezek neve Luna, amely a latin hold szóból származik, és arra utal, hogy segítségükkel a napenergia este is kiszolgálhatja a céges felhasználókat, a gyárakat.

Miről van szó?

Ezek a tárolási rendszerek mindig arra alkalmasak, hogy az adott fogyasztó ne csak akkor használhassa fel a megtermelt áramot, amikor süt a nap, hanem később is, amikor arra valóban igénye van. Az erőművi kategóriában ugyanez úgy fogalmazható meg, hogy ne csak akkor táplálja a hálózatot az erőmű, amikor süt a nap, hanem akkor is, amikor a rendszernek arra igénye van, amikor szívesebben fogad energiát.

És akkor nézzük meg, hogy hol tartanak ebben az egyes fogyasztói csoportok!

A lakosság: van tárolás, de nincs ösztönzés

A magyar lakosság számára már elérhető, de egyelőre a fogyasztók csak mérsékelt arányban (10-15 százalékban) vesznek a háztetőn elhelyezett panelekhez professzionális, akkumulátoros rendszert. Ennek a hazai támogatási rendszer az oka, hiszen a „napos” magánemberek az államtól bármikor rezsiáron kaphatnak áramot, ráadásul egy éves szaldós elszámolással dolgozhatnak, vagyis bármikor betáplálhatnak a rendszerbe a saját nappanel által termelt energiát és bármikor kivehetnek onnan áramot, egy teljes év áll a rendelkezésükre a nettósításra. Így aztán egyáltalán nincs arra ösztönözve a lakosság, hogy egyedileg optimalizáljon.

De akkor miért van egyáltalán 10-15 százaléknyi „hős”, aki mégis vállalja ennek a beruházási költségeit? Ki az, aki mégis megvesz egy 1-1,5 millió forintba kerülő profi rendszert?

• Az, aki nagyon ökotudatos.
• Az, aki azt gondolja, hogy örökké nem lesz rezsicsökkentés, és fontossá válhat számára is az egyéni optimalizáció.
• Az, aki komolyan vette azokat a korábbi, még a német és az osztrák sajtóban is megjelenő „rémhíreket”, hogy az európai áramellátás bizonytalanabb lehet, így szívesen „köt biztosítást”, vagyis maga oldja meg „szigetszerűen” az áramszünetmentes önellátását.

A cégek: lenne motiváció, de várni kell

A következő ügyfélkör az ipari felhasználók. Ők ma a megfelelő napelemes rendszerekre szinte korlátlanul vevők lennének. Nem véletlenül, hiszen ők piaci áramárat fizetnek. Képzelhetjük, hogy számukra mennyire felértékelődött egy napenergia-projekt, amikor az áram ára négyszeres-ötszörös lett.

Hiába drágultak ugyan az elmúlt két évben ezek költségei,

• az acél tartószerkezetek 60-80 százalékkal,
• a nappanelek 50 százalékkal,
• a munkadíjak 20 százalékkal kilőttek.

De ha átlagosan még 50 százalékos is a költségemelkedés, a négyszeres-ötszörös áramárak idején nagyon megéri a saját termelés.

(Lehet persze, hogy ezek a fenti arányok nem egzakt számok, de a vásáron, ahol magyar kivitelezők és tartószerkezetes cégek is megjelentek, ilyeneket hallottunk).

Mindenesetre ezek a nagy tárolók olyanok, mint a powerbank a telefonhoz, amikor sok áram jön a gyárcsarnok tetején levő napenergia-rendszerből, akkor lehet tölteni, az esti műszak pedig majd felhasználja a félretett energiát.

Az erőművek: mostantól már szükség lesz rá

Végül az erőművek számára a tárolás legújabban már egyfajta kényszer is. A villamosenergia-hálózatok ugyanis nagyon szenvednek a nem rugalmas, és főleg a tervezhetetlen energiaforrásoktól, így megbüntetik, ha egy nappark nem jól menetrendez (vagyis nem mondja meg pontosan, hogy mikor mennyi áramot ad a rendszernek). Ezen kétféleképpen lehet segíteni,

• jobb időjárás-előrejelzéssel és
• több tárolással.

Éppen ezért a legújabb állami METÁR (Megújuló Támogatási Rendszer) pályázatban már előírták a naperőműveknek, hogy 10 százaléknyi tárolói kapacitást biztosítaniuk kell. Ez ugyan arra nem elég, hogy egy naperőműből, nap-hold erőmű legyen, vagyis a termelését akár teljesen éjjel szolgáltassa, de arra igen, hogy amennyiben jön egy váratlan felhő, az ígért menetrendet tartsa.

Kísérleti nyulak már vannak

Ha azonban ezt innentől már megköveteli a MEKH energiahivatal és az ITM (vagy aki majd a jövőben kezeli az ilyen projekteket), vélhetően ez az igény már velünk marad, adottság lesz.

A kiállításon egyébként már láttunk ilyen „big boy” méretű tárolót. Egy ilyen rendszer mintegy egymillió euróba kerül, és a mérete alapján nagyjából ki is tölt egy szabványos tengeri konténert. Zárójelben meg lehet jegyezni, hogy nemcsak a napparkok, de maga a hálózat is használhatja arra, hogy amikor túlkínálat van, áramból, akkor egy adag energiát kihelyez az óriástárolóra, amikor pedig ínség, akkor előcsalogatja.

De mindez egyelőre csak a jövő, jelenleg még nincs akkumulátorral ellátott földre telepített naperőmű itthon. A támogatási rendszerek ugyanis eddig nem értelmezték a tárolót. Különálló rendszerből, uniós támogatással pár K+F pilot projekt azonban már elindult, és ezeket már telepítettek is tesztelésre:

Ilyen

• az E.ON zánkai projektje,
• de van ilyen az MVM-nek is a Csongrád megyei Zsombón,
• vagy az ELMŰ-ÉMÁSZ-nak
• a HVG pedig az Alteo megoldását mutatta be korábban.

Nemzetközi példák

A technológiai tárolási lehetőségek tehát adottak, de vajon használják-e ezeket? A szakmai fórumon sok más országról is hallottunk.

• Franciaországban például eltérő áramárak vannak, mindjárt bemutatjuk, hogy ilyen közegben a lakosság nagyon ügyesen tud arra optimalizálni, hogy mindig az olcsó áramból tudjon venni.
• Németországban pedig csak egy limitált értéket (70 százalékot) lehet visszatermelni a rendszerbe, vagy be kell fizetni egy olyan szabályozásba, amely mindig rugalmasan mutatja, hogy mennyit tud a háztartás visszaadni a hálózatnak, itt is fontosabb az akkumulátor.
• Anglia szigetország, ami azért meghatározó, mert neki korlátozott a csatlakozása a nagy európai rendszerhez (van azért tenger alatti kábeles kapcsolat), itt ezért hangsúlyosabb a szabályozás.
• Olaszország esetében a kedvező támogatásin rendszert dicsérték a szakemberek.
• Skandináviában pedig a nagyon fejlett tárolási rendszereket (itt aztán tényleg együtt áll a nagy fűtési igény és a kiemelkedő lakossági ökotudatosság.)

Mint hallottuk, itthon viszont sajnos még nem igazán ösztönzi semmi, hogy egy háztartás takarékoskodjon, szigetszerűen optimalizáljon, így nagy átlagban csak a nappanelekkel megtermelt energia 25 százalékát használják fel a családok, 75 százalék pedig megy vissza a rendszerbe. Pedig az esély meglenne.

Okos rendszer

Hogyan is nézne ki egy erre alkalmas, valóban okos rendszer? Aki megvesz egy modern lakossági (tetőre szerelt panelekkel működő) rendszert, az vesz paneleket, invertert, egy úgynevezett optimalizálót (ami kezeli a port, az árnyékot, az öregedést, a degradációt, vagyis minden zavaró körülményt), kap emellett mindenféle biztonsági elemet (itt ez elsősorban azt jelenti, hogy ne legyen a rendszer tűzveszélyes), illetve szerez egy akkumulátort és egy távoli követésre is alkalmas monitoring-rendszert.

Egy ilyen összetett rendszernek sok haszna van:

• zavar esetén távolról is be lehet avatkozni,
• a tulajdonos telefonról is követheti, hogy éppen mennyit és hova termel a háztartási kiserőmű, saját, azonnali fogyasztásra, vagy az akkumulátorra, esetleg a közös vezetékrendszerbe megy a megtermelt enegia,
• az okos otthonok még olyat is tudnak, hogy a fogyasztó szokásaiból tanulnak, mikor szokott hazaérni a család, mikor érdemes a fűtést, vagy a hűtést előkészíteni,
• végül, bár Magyarországon ugyan mindig rezsiáron jön az áram, de egy olyan szisztémában, ahol eltérő árak vannak, nagyon hasznos, hogy pénztárcára is lehet optimalizálni. Amikor drága a hálózati áram, akkor a nappanel termelését, vagy az akkut használjuk, amikor olcsó, akkor meg a hálózatot.

Áttörésre várva

Mindenesetre, amíg itthon megmarad a rezsiár, illetve a szaldós elszámolás (ezek a fogyasztóknak valóban nagyon kedvezőek, de nem ösztönöznek optimalizációra és örökre nem tarthatók fenn), addig Magyarországon nincs általános motiváció a jobb energiatárolásra és a takarékosságra.

A rezsiár alapvetően „politika”, arról majd a mindenkori gazdaságpolitika dönt, de a másik elem, vagyis a szaldós ár hamarosan megváltozhat. Az uniós szabályok alapján 2023 decemberében megszűnik, 2024-től pedig már új elszámolás lesz. Hogy pontosan milyen, azt nem lehet tudni, de gyanítható, hogy rövidebb időszakokra (15 percre, vagy akár mindössze 5 percre) kell egyensúlyban lennie a háztartás fogyasztásának és a termelésnek, ez nagy ösztönzés lesz a takarékosabb, a jobban beosztott megoldásokra.

A lítium

Egy pillanatra hagyjuk el a magyar piacot, és rögzítsük: az ugrásszerűen megemelkedő energiaárak miatt gigantikus a kereslet világszerte a napenergiás megoldásokra, csak éppen vannak szűkületek.

A tárolásnak van ugyanis egy szűk keresztmetszete, akkumulátorokat kellene gyártani, amelyhez mindenképpen kell két alapanyag, a kobalt és a lítium. A modern akkumulátorokban egy olyan lítium-vas-foszfátos megoldást használnak, amelynek nagy előnye, hogy biztonságos, nem táplálja az esetleges tűznél az égést.

A régi lítiumos és az újabb lítium-vas-foszfátos akkumulátorok különbségét Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője úgy írta le, mint

a Ferrari és a dízel teherautó különbségét, az első azonnal, robbanásszerűen sok energiát tud leadni, utóbbi sokáig, megbízhatóan, kevesebbet.

A baj csak az, hogy a kobalt a „kockázatos” Kongóban és az újabban még kockázatosabb Oroszországban áll nagyobb mennyiségben rendelkezésre. Lítiumból sincs sok szállító, leginkább Dél-Amerika (Argentína, Bolívia, Chile) és Kína a forrás.

Jelenleg tehát óriási az igény, nagyon drága a lítium, mert nem csak a napenergiás rendszerekbe, de elektromos autókba, telefonokba, egyéb energiatárolókba is szükség van rájuk.

Az azért biztató, hogy a lítium remekül újrahasznosítható, de amíg szélesedik az autópark, a telefonpark, a napenergia-kapacitás, addig nő az igény. Valószínűleg a jövőben sokat hallunk majd Magyarországon is erről a kérdésről, hiszen Magyarországon két hatalmas dél-koreai gyártó is akkumulátorgyárat épít éppen.

Különleges egyensúly

Végül érdemes arra is rátérni, hogy Magyarországon azt is meg kell oldani, hogy a tiszta napenergiát be tudja fogadni a rendszer.

Jelenleg ugyanis már 1000 MW a háztetős napenergia-termelés, ez már rendszerszinten sem kevés, de jelenleg a MAVIR-nak gyakorlatilag nincs se megfelelő információja a lakossági termelésről, de elégséges kiegyenlítő kapacitásai sincsenek.

Pedig az árampiacon minden pillanatban egyensúlyban kell lennie a fogyasztásnak és a termelésnek. Jön a nyár, világítsuk meg ezt egy balatoni példával!

• Az árampiacon nincs arra lehetőség, mint a fagyizóban, hogy a cukrászmester előző nap lefőzi a fagyit, majd lefagyasztja, és másnap rugalmasan kiszolgálja az igényeket, legfeljebb elfogy a vanília, és megmarad valamennyi az eperből.
• Ennél már kötöttebb a helyzet a lángososnál, ahol minden áru friss (ki enne tegnapi, vagy akár csak egyórás lángost?). Akkor kell lennie kínálatnak, amikor van kereslet. Ám, a lángososnak annyiban még mindig rugalmas a helyzete, hogy nincs automatikus lángos-sütési kényszer, amelyhez azonnal lasszóval fogyasztókat kell fogni.
• Az árampiacra a legjobb balatoni analógia talán az a keszegsütő, aki leszerződik a helyi horgászokkal, hogy ha halat fognak, azt ő mindig átveszi. Na, itt már megérthető az áramrendszer nehézsége. Hiszen egyszerre jönnek a horgászok a friss keszeggel, ezt azonnal el kellene adni, mert megromlik, de egyszerre jönnek a vevők is, akik friss keszegre számítanak. A keszeges nem szeretné, hogy a fogyasztók ne jussanak halhoz, de a kínálatot sem könnyű szabályozni (lehet új horgászokkal is szerződni, de mi van, ha nincs kapás?)

Az áramtermelésben sem lehet Paksot csak úgy leállítani, vagy a napnak megtiltani, hogy süssön, a szélnek meg, hogy fújjon. De a magyar fogyasztók azt is megszokták, hogy nincs áramszünet, bármikor írhatnak cikket a laptopjukon, bármikor tölthetik a telefonjukat és bármikor bekapcsolhatják pihenésképpen a tévét.

A rendszer rugalmasságát a kiegyenlítésre alkalmas erőművekkel (például könnyen bekapcsolható gázerőművekkel) lehet biztosítani.

A MAVIR bejelentése

És itt jönnek a problémák. Éljen a sok tiszta napenergia, és nagyon hasznos az is, ha jó tárolással a napon belüli egyensúlytalanságokat meg tudjuk oldani. De ha a nyári és a téli áramtermelés között mondjuk 30 százalék a különbség a rendszerben, akkor azt a hazai villamosenergia-rendszernek sok virtuális erőművel kell kezelnie. Ezek vélhetően elég drágák lesznek, mert ha csak nagyon ritkán kell őket bekapcsolni, akkor itt kell megtermelniük minden költségüket.

Május 2-án a MAVIR ehhez kapcsolódóan egy fontos közleményt adott ki:

Ebben a MAVIR ad egy pozitív helyzetképet:

„A magyarországi villamosenergia-rendszerben jelenleg mintegy 3000 megawattnyi (MW) ipari és háztartási napenergia kapacitás üzemel. A napenergia-termelés növekedésének dinamikáját jól mutatja, hogy a beépített napelemek összes kapacitása öt év alatt tízszeresére nőtt és a háztartási méretű naperő-hasznosítás további bővülésére lehet számítani, így a meglévő 1000 MW 1-2 éven belül megduplázódhat. Ez azt jelenti, hogy a magyar villamosenergia-rendszerben – a már működő 3000 MW megújuló termelésen túl – további legalább 5000 MW megújuló csatlakozási igényt tartanak nyilván a hálózati engedélyesek.”

Csak sajnos van egy „de”

Eddig a pozitív látlelet, de a hivatal azt is deklarálta, hogy most megváltozik a csatlakozási folyamat. Az elosztók, illetve az átvitelesek innentől megnézik, hogy mit tudnak még befogadni a rendszerükbe.

Az új elem, hogy most már a szolgáltatók egyben értelmezik a nagy magyar rendszert, és ebbe most 0 a befogadható új bármilyen (de akár időjárásfüggő) kapacitás. Vagyis a piros lámpa nem csak a napra vonatkozik, hanem más megújulókra is, igaz, azért nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve már egyáltalán nem lesznek új kapacitások.

De azért mégiscsak egy stoptábla. Arról van szó, hogy a lakossági kiserőmű jöhet, illetve jöhet az a nappark is, amelynek már van kiadott engedélye, ezek sorban fognak belépni a következő években, ahogyan megépülnek.

De az elmúlt években, amikor csak az időjárásfüggő áramtermelés kapacitásai nőttek, lemaradt az alaprendszer, most levegőt kell venni, és csak nagyon szigorú feltételek mellett lehet új nagyrendszert engedélyeztetni.

A rövid távú tárolási technológia már adott, már „csak” az évszakok között kellene valami ügyes kiegyenlítés.