Az MNB 300 millió forintos rekordbírságának különös története

Legfontosabb

2023. június 26. – 11:46

Az MNB 300 millió forintos rekordbírságának különös története
Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Jogosulatlan kölcsönnyújtás, amire le kell csapni? Vagy csak egy rutinszerű vagyonkiadási előleg? A Magyarországon még úttörő bizalmi vagyonkezelési szakma jövőjét is meghatározza ez a jogértelmezési vita. Bár jogértelmezési vitának neveztük, a tét valójában óriási, mert a Magyar Nemzeti Bank kivetett és már be is szedett egy 300 millió forintos bírságot, ami alighanem rekord a magyar pénzügyi rendszer történetében.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 300 millió forintos piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Primus Trust Bizalmi Vagyonkezelő Zrt.-re. Ilyen összegű bírságról még soha nem hallottunk, és ez már önmagában is elgondolkodtató, kiemeli az esetet más felügyeleti eljárások közül. Hiszen még a legnagyobb kereskedelmi bankok esetében sem lehetett korábban ilyet olvasni, pedig ők gyakran kapnak átfogó ellenőrzések végén büntetést különböző hiányosságok miatt. Hozzátehetjük, hogy az elmúlt időszakban volt egy pár valóban döbbenetes eset is a hazai pénzügyi szektorban,

  • olyan hat bankból álló bankcsoport, amelynek kamuműveletei tényleg nagy kockázatot hordoztak a pénzügyi stabilitásra, és okoztak méretes veszteséget a többi banknak;
  • vagy olyan hitelből megvett magyar bank, amely aztán be is dőlt;
  • esetleg olyan nem transzparens hátterű bank, amelyről még a levelező banki partnerei sem ismerhették meg, hogy kik is a végső tulajdonosai.

A felsorolt esetekben már csak követő volt a büntetés, a feltárás, a bírságolás. Ha volt egyáltalán. Ezt a 300 milliós bírságot azonban nem egy bank, hanem egy bizalmi vagyonkezelő kapta, A bizalmi vagyonkezelés friss hazai szakma, mostanában többször is írtunk róla, például itt, itt és itt.

Jogosulatlan kölcsönnyújtás

A Primus Trust esetében jogosulatlan pénzkölcsönnyújtási tevékenység volt a 300 milliós elmarasztalás oka. Ha ilyet hallunk, esetleg arra gondolhatunk, hogy valami kis szedett-vedett kft. uzsorakamattal pénzt adott nehéz helyzetben levő magánszemélyeknek, vagy vállalkozásoknak. Voltak is ilyen esetek Magyarországon, amikor a céget képviselők valójában strómanok voltak, a felelősök nem jelentek meg a hatósági meghallgatásokon, vagy azonnal azon kezdtek el munkálkodni, hogy eltüntessék a nyomokat.

Ám ebben az esetben két olyan neves jogász (B. Szabó Gábor és a Csányi-féle családi alapítvány létrehozásában is kulcsszerepet játszó Menyhei Ákos) cégéről van szó, akik két-három évtizede dolgoznak itthoni és külföldi ügyfeleknek bizalmi vagyonkezelésben, és akik személyesen is segítették a vonatkozó hazai jogszabályok kialakítását, véleményezését.

Amikor Magyarországon is megnyílt a jogi lehetőség a munkára, itthon vállalkoztak, magyar, amerikai és távol-keleti ügyfeleket szolgáltak ki a jól használható magyar jogi rezsimben. Mi történhetett, mi ment ennyire félre?

Jogértelmezési különbség

Természetesen kerestük a feleket, az MNB közzétett egy hivatalos dokumentumot és egy sajtóközleményt, a jegybank véleményét alapvetően ebből ismerhetjük, de azért tudtunk olyan forrással is beszélni, aki ismeri a pénzügyi szabályozói gondolkodást. A Primus Trust először egy közleményben reagált, de B. Szabó Gábor, a Primus Trust egyik partnere személyesen is adott tájékoztatást a Telexnek.

A felügyelet (vagyis az MNB) hivatalos indokolása szerint a Primus Trust éveken át nyújtott üzletszerűen, a tevékenységére vonatkozó engedély hiányában jelentős összegű kölcsönöket, noha a pénzpiac ismerete – a jogszerű és illegális tevékenység megkülönböztetése – üzletszerű bizalmi vagyonkezelői volta okán fokozottan elvárható lett volna tőle. Itt található az MNB határozata és itt a közleménye.

Éveken át, vonatkozó engedélyek hiányában, nagy összegű kölcsönök? Nem hangzik jól, és a Primus Trust voltaképpen semmit sem tagad, de mindent másképpen lát. Ha nagyon röviden foglalnánk össze a cég álláspontját, szerinte a cég egy bizalmi vagyonkezeléssel foglalkozó társaság, amelynek több évtizede ezzel foglalkozó jogász vezetői pontosan tudták, hogy a kölcsönnyújtás engedélyköteles tevékenység.

Csak éppen azzal érvelnek, hogy a szerződéseknek sohasem a formája, hanem a tartalma az érdekes, a hivatkozott kölcsönök a Primus Trust által kezelt vagyonok kedvezményezettjeinek mentek ki, tartalmukat tekintve pedig úgynevezett vagyonkiadási előlegek voltak.

Vagyis a cég szerint ő tartalmilag

  • nem haszonszerzés céljából kölcsönzött;
  • az ügyben nincsenek károsultak;
  • nincsen jogtalan gazdagodás;
  • de még adóhiány sem, noha ez utóbbit a felügyelet nem vizsgálta, nem is vizsgálhatta.

Arról van csupán szó, hogy ha a kezelt vagyon kedvezményezettjeinek szüksége volt ezekre a már megtermelt (csúnya kifejezéssel cash-flow-ban már megkeletkező), őket illető jövedelmekre, akkor a bizalmi vagyonkezelő technikai megoldásként kölcsönként, kamattal feltüntetve tudta ezt a kedvezményezett rendelkezésére bocsátani.

Azért így, mert a vagyonkiadáshoz, ami adó- és számviteli értelemben osztalékfizetésnek felel meg, még nem valósultak meg a szükséges feltételek (például mérlegzárás, különös tekintettel a külföldi keresztéves, vagyis nem a naptári évhez igazodó mérlegzárással működő alárendelt cégekre), de hazárdjátékról nem volt szó, hiszen a vagyonkezelő biztos volt abban, hogy a kiutalásokra van fedezet. A cég legerősebb kifogása a közigazgatási perben az, hogy

a tények feltárása csak addig a szintig történt meg, amellyel meg tudták alapozni a hatósági marasztalást, de azokat érdemben és tartalmuk szerint nem vizsgálták.

Pedig amikor a „számvitel utolérte az életet”, mindezzel elszámoltak, azaz a „kölcsönök”, azoknak a kezelt vagyon adóalapjában elszámolt kamataival együtt, beszámításra kerültek a vagyonkiadás összegébe. Vagyis – véli a Primus Trust – ebben az ügyben nem volt tényleges, a szó közgazdasági értelme szerinti kölcsön, hanem funkcióját illetően csak megelőlegezett vagyonkiadás. És bár a bírságról szóló határozatot Matolcsy György MNB-elnök úgy írta alá, mint a Pénzügyi Stabilitási Tanács elnöke, főleg nem volt veszélyben az ország, a bankrendszer pénzügyi stabilitása, de még a pénzpiacok integritása sem.

Az MNB álláspontja

Az MNB azonban nem így értékelt. Azt ugyan a jegybank közleményéből is lehet érzékelni, hogy maga a kölcsönnyújtás nem minden esetben engedélyköteles tevékenység, például egy vállalatcsoporton belül a tagi hitel engedély nélkül is szabályos. A kezelt vagyonok esetében is vannak ilyen csoportok, kapcsolt vállalkozások, de a jegybanki közlemény arra utal, hogy szerinte itt nem csak ilyen, vagyis nem csak szabályos hitelekről volt szó.

Mint megtudtuk, továbbra is zajlik egy vizsgálat a Primus Trusttal kapcsolatban, emiatt még a szokottnál is kevésbé tudta a felügyelői oldal kommentálni a határozatokat. Mindenesetre ezen oldal szerint

a határozatot megalapozták a tények, értik, hogy a megbírságolt cégnek is van egy jogi álláspontja, majd ebben a bíróság igazságot tesz. Azt, hogy ezt a bíróság hogyan ítéli meg, az ő szuverén döntése lesz, de a felügyelet úgy érzi, hogy amennyiben a bíróság elé kerül a határozat, az majd ott is kiállja a próbát.

Hiszen miről van szó? Adva vannak pénzügyi törvények, a törvényeket be kell tartani. Aki kölcsönöket szeretne nyújtani, szerezzen ehhez megfelelő engedélyt, vállalja a felügyeletet. De itt nem ez történt.

Ez nem egy konkrét szereplő elleni hadjárat – véli forrásunk, ha bármelyik más bizalmi vagyonkezelő ilyet csinál, akkor az MNB fel fog lépni. Hiszen itt nem a konkrét cég, hanem a tevékenység a lényeges, az üzletszerűség.

Itt zárójelben megjegyezhető, hogy beszéltünk más bizalmi vagyonkezelővel is, akik ugyan ebben a konkrét ügyben nem szerettek volna névvel megszólalni, de azt megerősítették, hogy a nemzetközi bizalmi vagyonkezelői gyakorlatban ez a kölcsön, mint előleg, valóban bevett.

Vagyis – térünk vissza ismét a felügyeleti gondolkodásra –, aki a kölcsönnyújtást nem csoportfinanszírozásként végzi, az a pénzügyi rendszer biztonságának védelmében elmarasztalásra számíthat.

Igyekeztünk a felügyeleti oldalt arról is kérdezni, hogy amennyiben ellépünk a konkrét törvényi passzusoktól, miben láttak a vizsgálatoknál problémát, mi volt a baj, valaki gazdagodott, valaki adót csalt-e szerintük.

Itt azt hallottuk, hogy

nem érdemes összekeverni feladatokat, az adóvonzatot vizsgálja az adóhatóság, az az ő dolga, de az MNB-nek is van feladata, az, hogy a pénzügyi törvényeket be kell tartani. Ha valamilyen tevékenység engedélyhez kötött, az nem véletlen, ott megfelelő tőkeerő, eljárási rend, belső szabályzat, informatikai rendszer és menedzsment, jogi háttér, belső ellenőrzés szükséges.

Ha vállalatcsoporton belüli finanszírozásról lett volna szó, ha anyavállalat ad kölcsön leánynak, azt az MNB nem tette volna szóvá – hallottuk, de engedély nélküli, jogosulatlan szolgáltatók nem jelenhetnek meg a piacon.

Lehetnek ők ugyanis bármilyen szakemberek és profik, ha engedély nélkül is lehet kölcsönt nyújtani, az az engedéllyel rendelkező szolgáltatókba vetett bizalmat erodálja. Ha valaki kedvezményezettként már előzetesen szeretne likviditáshoz jutni, fordulhat olyan pénzügyi szolgáltatóhoz, amelyik rendelkezik engedéllyel és kérhet finanszírozást, ha a bizalmi vagyonkezelő kölcsönöket szeretne nyújtani, kérjen erre engedélyt, de itt olyan szereplő finanszírozott, akinek erre nem volt engedélye.

Fogadjunk, hogy maguk nem ügyfelek!

A két helyzetértékelés mellett megpróbáltuk a vizsgálat körülményeit is megismerni. A nem bejelentett helyszíni vizsgálat 2022 januárjában indult, ekkor történt a szakzsargonban „dawn raid”-nek nevezett razziaszerű eljárás. B. Szabó Gábor elmesélése szerint ugyan próbált viccelni, amikor meglátta a közel húsz fekete ruhás vizsgálót és biztonsági őrt, azt mondta „fogadjunk, hogy maguk nem ügyfelek”. De valójában sérelmezte az eljárást

annak eltúlzott, inadekvát és erődemonstráló jellege miatt, hiszen ha az MNB piacfelügyeleti vizsgálat keretében adatokat igényel, „odaadtuk volna, mint ahogy minden egyéb hatósági eljárásban is együttműködtünk.”

Mindenesetre az MNB lefoglalta az irattárat, tükörmásolatot készített a szerverről, majd később ügyfeleket is meghallgatott.

Mint B. Szabó Gábor elmesélte, szerinte a nemzetközi bizalmi vagyonkezelésben az ilyen előlegszerű kölcsön olyan természetes, mint a levegővétel, így soha nem gondolták volna, hogy ebből probléma lehet. Külföldi kollégáik először nem értették, majd nem hitték el, hogy ebben felügyeleti szerv kivetnivalót találhat.

Az MNB mindenesetre 200 feletti kölcsönszerződést vizsgált, amelynek döntő többségét, közel 90 százalékát, csoportfinanszírozásba esőnek tekintette, azaz nem szankcionálta, de a szerződések 10 százalékába „beleállt”. Ezek döntő többsége a fentebb már részletezett kezelt vagyon és kedvezményezett közötti kölcsönszerződés volt, míg néhány egyéb szerződés vonatkozásában, a Primus Trustétól eltérő értelmezés alapján vitatta a csoportfinanszírozási jelleget. A gigabírság alapjának legnagyobb részét azonban a kezelt vagyonok és azok kedvezményezettjei által alkotott „zárt dobozon belüli” kölcsönök, vagy a másik értelmezés szerint előrehozott vagyonkiadások alkották.

A minősítés

B. Szabó Gábornak az a legnagyobb sérelme, hogy szerinte az MNB nem tárta fel alaposan a tényállást, mereven kölcsönökről beszélt, de nem nézte ezen szerződések valódi tartalmát, célját, utóéletét, hiszen ezeket megvizsgálva kiderült volna, hogy ezek a „kölcsönök” úgy zárultak le, hogy a vagyonkiadáskor azokat beszámították.

Vagyis számviteli okból a kedvezményezett kölcsönt kapott, de nem hitelezés volt a cél, és bár valóban tartalmaztak a szerződések kamatot is, mert ez az irányadó adójogszabályok miatt kötelező volt, de ezen senki nem nyerészkedett. Azt ugyan az MNB is elismerte a határozatában, hogy a Primus Trust Zrt. mint vagyonkezelő ezen kölcsön kamatok révén többletbevételre nem tett szert, de azt már nem vizsgálta, hogy akkor ki másnál állapítható meg a gazdagodás. Azt hallottuk továbbá, hogy a bírság alapjába olyan kölcsönszerződések is bekerültek, amelyeket ugyan valóban megkötöttek, de amelyek kifizetése utóbb mégsem történt meg.

A Primus Trust szakembereinél az egy különösen fájó pont, hogy korábban az új Ptk. megalkotásának szellemi atyja (Vékás Lajos professzor) személyes felkérésére maguk is részt vettek a bizalmi vagyonkezelésről szóló Ptk. fejezet szövegtervezetének megalkotásában. Utóbb részt vettek a vonatkozó jogszabályok tárcaközi egyeztetésében, most mégis azzal kell szembesülniük, hogy „jó eséllyel” bűnözőként kezelik majd őket. Az MNB ugyanis – közleményéből kitűnően – büntetőfeljelentést is tett.

A 300 millió forint

Maga az összeg is kirívóan nagy, számítása vélhetően a kölcsönszerződésbe foglalt kamatlábakból, méretekből adódik. A cég méreteihez képest azonban tényleg óriási az összeg. Egy ilyen hitel még a tízmilliárdos nyereségű bankoknál is nagy darázscsípés lenne, de a Primus Trust az Optenben elérhető adatai szerint 2021-ben 600 millió forint forgalmat és 240 millió forint nyereséget ért el, az árbevétel felét pedig tényleg kevesen tudják úgy befizetni, hogy életben is maradjanak.

Ráadásul az ilyen piacfelügyeleti ügyekben nincs előzetes megállapítás (nem kell előzetes jegyzőkönyvet küldeni, mint egy adóvizsgálatban, vagy más MNB-s vizsgálatokban), vagyis a megbírságolt nem tud érdemben vitatkozni, személyes meghallgatás többszöri kérés ellenére sem történt, vagyis a büntetés sokkolóan azonnali, és egyből jogerős, azt be is kell fizetni.

A cég ugyan a Fővárosi Törvényszéken megtámadta az MNB döntését, de a pénzt befizette, így azért is pereskednie kell, hogy a befizetett bírságot visszakapja, nem csak azért, hogy a határozatot a bíróság semmisítse meg.

A Primustól tudjuk, hogy

a cég kényszerből fizetett, hiszen a késedelem a jegybanki alapkamat kétszeresén (vagyis évi 26 százalékon) ketyegett volna, ráadásul köztartozásnak minősülne, amelynek azonnali kihatása lett volna a működési engedélyre.

A bírság befizetésével tehát a működési engedélyüket sikerült megmenteniük. A bizalmi vagyonkezelést az MNB nem felügyeli (ebben az esetben is egy piacfelügyeleti, azaz tevékenységi alapú eljárást folytatott le), de az üzletszerű bizalmi vagyonkezelést folytató cégeknek évente kell igazolniuk működési engedélyük feltételeinek fennállását minden év július 30-ig.

Az engedély kiadásának és meghosszabbításának főleg objektív feltételei vannak (pénzügyi, személyi, tárgyi, szabályzati feltételek), de van benne szubjektív is, a cég és annak vezetői üzleti jó hírnevének fennállása. Az azonban még a Primus Trust előtt is kérdéses, hogy ennek megítélésére az ügy milyen hatással lesz.

A cég szempontjából a bíróság döntésének óriási a tétje, és nem csak a 300 millió forint miatt. Ha ugyanis a pénzügyi szektor azt látja, hogy a bíróság szerint is megáll a jogosulatlan tevékenység, akkor egy bizalomra épülő iparágban nem biztos, hogy kitartanak a banki partnerek, lehet, hogy a compliance osztályokon fennakad a cég, bár B. Szabó Gábor utalt arra, hogy egyelőre a szakma és a szélesebb értelemben vett pénzügyi szereplők részéről is a támogatás, a segítőkészség nyilvánul meg, amiért hálásak is, de már volt ilyen negatív következménye is a folyamatban levő ügynek.

A séma

A bizalmi vagyonkezelésben – némi fedezetelvonási ügy kivételével – ilyen horderejű, a jogintézmény és a szakma lényegét is érintő bírósági ügy még nem volt, vagyis nem lesz könnyű dolga a bíróságnak.

A bíráknak ugyanis nemcsak igazságos döntést kell hozniuk, de egy vélhetően számukra kevéssé vagy egyáltalán nem ismert, nemzetközileg azonban több száz éve működő iparágat, illetve annak sajátosságait is meg kell majd ismerniük és meg is kell azt érteniük. Vagyis nyitottnak kell lenniük az újra.

A bizalmi vagyonkezelés itthon ugyanis fiatal iparág, az alapsémája, a filozófiája aligha ismert a hazai bírói gyakorlatban. Ebben a struktúrában van egy vagyonrendelő (egy gazdag magánszemély), aki polgárjogi szerződésben megbíz egy vagyonkezelőt (bizalmi vagyonkezelőt), amely cégre vagyonelemek tulajdonjogát ruházza át. Innentől a vagyonkezelő lesz a tulajdonos, akinek a fő tevékenysége az, hogy a vagyonrendelő által kijelölt kedvezményezettek (például leszármazottak) javára járjon el, őket végső soron vagyonhoz juttassa.

Minden, ami a bizalmi vagyonkezelésben történik, az a kedvezményezett miatt történik. A Primus Trust szerint most is ez történt, olyan pénzeket adott ki, amit eleve megkapott volna, csak később a kedvezményezett, de ezt előrébb hozta az alkalmazott technika.

Az MNB jogi álláspontja szerint azonban

mindez nem írja felül az engedélykötelességet, vagyis a bvk-kat szabályozó törvény nem magasabb rendű jogszabály, mint más pénzügyi jogszabályok, ami engedélyköteles tevékenység, az így nem végezhető engedély nélkül.

A Fővárosi Törvényszék előtt így egyfajta próbaper is zajlik majd, amely egy iparág jövőjét is meghatározhatja.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!