Ürge-Vorsatz: Energiahatékonyabb épületekkel akár a teljes orosz energiafüggés kiváltható lenne

Mivel az itthoni energiaigény fele fűtésre megy el, jó energiahatékonyságú épületekkel a teljes orosz függés kiiktatható lenne – többek között erről is beszélt Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület harmadik munkacsoportjának alelnöke az Egyensúly Intézet március 9-én tartott „Az energia jövője” című beszélgetésén. Arról is beszélt, hogy a megmaradó energiaigényben pedig a megújuló energiára igenis lehet számítani, érdekesség, amire talán nem is gondolnánk, hogy Magyarország februári napokon termelte eddig a legmagasabb napenergia-mennyiséget.

A szakember szerint a passzív házak az energiafüggés, az ár és az ellátásbiztonság szempontjából is remekek, az amerikai nagy viharok után is a passzív házak működtek a legtovább.

Ürge-Vorsatz felszólalásában elsősorban a fogyasztók és a kereslet oldaláról közelített, vagyis szerinte az energiaiparban minden lehetséges, csak az a kérdés, hogy mit tűzünk ki magunk elé célnak. Beszélt azokról a pánikreakciókról, amelyek az energiaválságban visszanyúltak a szénhez, vagy akár új fosszilis (földgáz) infrastruktúra-fejlesztéseket határoztak el. Szerinte az előbbi a kisebb probléma (hiszen átmeneti, és csak kicsit hosszabbítja meg a régebbi infrastruktúrát), utóbbi a nagyobb baj, hiszen egy beruházásnak évek alatt kell megtérülnie, ha most épülnek ilyenek, azok velünk maradnak. Ilyen gázerőmű-fejlesztésekről is beszélt Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján.

Igaz, a kormány azért a megújulókra is figyel, az Energiaügyi Minisztérium szintén március 9-én – tehát a konferencia napján – jelentette be, hogy pályázatot indít korszerű hálózati energiatárolók létesítésére. A programban a tervek szerint vissza nem térítendő beruházási támogatás és bevételkompenzáció nyerhető el ipari méretű akkumulátorok telepítéséhez és legalább 10 éves üzemeltetéséhez. Ez azért szükséges, mert az akkumulátorok ma még támogatás nélkül nem, de támogatással esetleg rentábilisak. Az új tárolókapacitások viszont erősítik az ellátásbiztonságot, lehetővé teszik a megújuló energiaforrások kiegyensúlyozottabb, a fogyasztáshoz jobban igazodó hasznosítását is.

Az egész program 120 milliárdos, ebből a gazdasági társaságoknak szóló felhívás 62 milliárdos keretösszegű, a maradékra a villamosenergia-rendszerüzemeltető és a hálózati elosztók pályázhatnak.

Diverzifikáció

Az Egyensúly Intézet konferenciáján Csernus Dóra, az intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője azt mondta, hogy szakpolitikai intézetük az energia témában átfogó ajánlásokat dolgoz ki, amelyeknek alapja az úgynevezett energetikai trilemma:

Miként lehet a jövő energiája biztonságos, fenntartható és kifizethető?

Olga Khakova, a washingtoni Atlantic Council Global Energy Center európai energiabiztonságért felelős igazgatóhelyettese elsősorban az orosz leválással foglalkozott. Az éppen egy évvel korábban megkezdett agresszió után sok leckét tanultunk, ami felértékelte a tiszta és lokálisan megtermelhető energiaforrásokat, de még így is Európa jelentős importra szorul.

A szakember elsősorban arra figyelmeztetett, hogy

érdemes az importot diverzifikálni. Mind a források (nap, szél, atom, gáz) esetében, de az egyes forrásoknál, így a gáz vagy a nukleáris energia esetében a szállítók tekintetében is.

Olga Khakova maga is hangsúlyozta a keresleti oldal fontosságát, vagyis az energiahatékonyságot, de azt is, hogy az ellátási lánc hatékonysága is javítható. Szerinte a nukleáris energiában mindig nagyon hosszú kapcsolatok alakulnak ki országok között, ebben érdemes több partnerrel egyeztetni, olyan partnerek kellenek, akikben meg lehet bízni, ahol nem fenyeget szankció, ennek nem feltétlenül kell az Egyesült Államoknak lennie, de minden országnak érdemes mérlegelnie az opcióit.

Egyszer már megcsináltuk az orosz leválást

Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa a jövő helyett inkább a múlttal és a jelennel foglalkozott. Izgalmas analógia volt, hogy száz éve, a XX. század elején Európa egyszer már elpróbálta az orosz leválást. Az első világháború előtt az oroszok és az amerikaiak együtt látták el Nyugat-Európát olajjal, de aztán a bolsevik forradalom miatt az oroszokkal megszakadt a kapcsolat.

Arra a kérdésre, hogy most is meg tudjuk tenni, hogy az oroszokról az évtized végére leváljunk, a szakember azt mondta, hogy már meg is tettük nagyjából.

Van-e ennek ára? Igen van, hiszen bár az igaz, hogy nagyon a Gazpromtól és a nyugat-szibériai gáztól függtünk, de ez az anyag mégsem volt drága. Az LNG-ben mindig versenyeznünk kell az ázsiaiakkal, az orosz gáznál nem.

De úgy látjuk, hogy Oroszország soha nem lesz már fő szállító, elszállt a politikai és az üzleti bizalom. Minél hosszabb a háború, annál több alternatív infrastruktúra épül, annál több szerződést, akár hosszú távú szerződést kötnek az európai országok, az oroszokkal nagyon ellenséges lengyelek sem engedik át ugyanúgy az orosz gázt.

Ugyanakkor Európának valamit ki kell találnia, hiszen a terv az volt, hogy a szént kivezetjük, de a gáz az utolsó fosszilis forrás lesz, amit elengedünk, mert szerepe van az átmenetben. Csakhogy az a „projekt”, amely az alacsony földgázárra, illetve a magas szén-dioxid-kvótaárra épített, most gellert kapott és még nincs alternatív tervünk.

Az áramjövőről itt olvasható egy átfogó elemzésünk. Az RRF-forrásokból tervezett hatalmas fejlesztésekről itt írtunk. Ez a cikk pedig azokról az erőműfejlesztési tervekről szól, amelyek a Telex információi szerint a csőben vannak.