Valami történik Paks II.-vel: Orbán elkötelezett az oroszok felé, közben egyre irreálisabb a Roszatom-üzlet

Magyarország, a magyar kormány szeretne egy kibocsátásmentes, sok áramot termelő nukleáris alaperőművet. Ez aligha kérdés. Az már inkább, hogy a háborús, illetve az uniós realitások mellett ebben ki lehet a partnerünk. Ilyenkor nagyon nem könnyű Paks II.-n, Paks II.-ért dolgozni. Az sem kérdés, hogy ez egy rendkívül meghatározó és kellően titkos projekt. Vagyis nem elvárható, hogy az ottani vezetők újságírókkal lamentáljanak, velük osszák meg azon gondolataikat arról, mennyire reális még egyáltalán az orosz építés, ha pedig nem az, ki lehet Nyugatról a fővállalkozói alternatíva vagy a Közel-Keletről a finanszírozási megoldás. Az sem könnyű, hogy a projektnek van bőven ellenfele: civilek, zöldek, osztrákok és legújabban a németek. Sőt, Pakson sokszor úgy érzik, még a hazai politikai terepen is „sok az ellenség”.

A legújabb konfliktus: a Siemens-ügy

A paksi projekt helyzetével szeretnénk pár kérdés-felelet mentén foglalkozni, de álljon itt elsőre egy kvíz. Azt tudjuk, hogy Németországban zöldpárti a külügyminiszter (Annalena Baerbock) és zöldpárti a gazdasági miniszter (Robert Habeck). Ennek ismeretében mit tart elképzelhetőnek a következő események közül?

• Németországban elviszik Greta Thunberget, mert egy lignitbánya kibővítése ellen tüntet.
• Németország tankokat szállít egy európai háborúhoz.
• Németország meghosszabbítja egyes atomerőműveinek az élettartamát.

Meglepő, de mindegyik állítás igaz. Ehhez képest azt akár nevezhetjük „normál” üzemmódnak is, hogy az említett Robert Habeck miniszter állítólag nem támogatja, hogy a Siemens Energy német cég vezérlőt szállítson Magyarországnak Paks II.-höz. Ha ez így van, akkor persze még mindig elgondolkodhatunk, hogy a döntés Magyarországnak szól, Oroszországnak szól vagy a nukleáris iparnak szól.

A friss bejelentés

Szijjártó Péter mindenesetre budapesti sajtótájékoztatóján arról beszélt: a német gazdasági miniszter és a külügyminiszter blokkolná, hogy az orosz Roszatom megkapja a német–francia konzorciumtól a vezérlőrendszert. A hírek szerint a két szállító közül a francia Framatome már kapott exportengedélyt, de a Siemens Energy nem kapta meg a hasonló zöld lámpát.

Miről van egyáltalán szó? A nukleáris technológiák lehetnek olykor kettős felhasználásúak (békés és hadi), ezért ezekhez gyakran párosul export-import engedély. Az irányítástechnika klasszikusan ilyen komponens, és az ügynökség, amely megadja ezt, valóban a zöld gazdasági miniszterhez tartozik.

Aszódi Attila egyetemi tanár, korábbi paksi kormánybiztos, majd államtitkár szerint a magyar külügy pozícióját az javítja, hogy a franciák már „elengedték” a szállítást, és a németek feküdtek keresztbe. Az oroszoknak van saját megoldásuk a turbinára, irányítástechnikára, de még Kínában vagy Szentpéterváron is az volt a feladatmegosztás, hogy orosz a „vas”, de német–francia az irányítástechnika. Aszódi szerint az oroszok már mindent tudnak erről az irányítástechnikáról, vagyis nem kerül új technológia Oroszországba, ráadásul a szállításoknak nem kell megjárniuk Oroszországot, jöhetnek a komponensek rögtön Magyarországra.

Balogh József energetikai szakember ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az oroszok a német–francia technológia nélkül meg is vannak lőve. Ez a régi link mutatja, hogy térségünk atomprojektjeibe is rendre francia–német „agy” érkezett.

Egyáltalán szeretnénk még Paks II.-t a Roszatommal?

A Paks II. körüli konfliktusokról a Népszava is alapos elemzést írt. Az ilyen konfliktusok láttán joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a magyar kormány legfelső szintjén töretlen-e még egyáltalán az elkötelezettség a Paks II. projekt mellett. Továbbra is nagyon „lelkes” Orbán Viktor kormányfő és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, akinek a tárcájához a projekt tartozik. Hiszen az a lényeg, hogy a csúcsfejek hogyan éreznek, mert akkor alattuk a végrehajtók is lelkesek lesznek.

A kommunikáció alapján biztosan nagy a lendület, de azért az is igaz, hogy amennyiben nem mi táncolunk ki, hanem valami szerződési passzus vagy vis maior, egy újabb uniós szankció, külső (például német) ok miatt lehetetlenül el a projekt, az kedvező lehet egy későbbi nemzetközi kártalanítási ügyben, vagyis elemi érdekünk elkötelezettséget mutatni.

Ráadásul a politikai kommunikációtól nem is lehet elvárni, hogy őszinte képet fessen a helyzetről. Hiszen egyéb energetikai (földgáz) vagy akár későbbi jogi megfontolásokból is érdemes lehet azt sugározni, hogy teljes az oroszok mellett a hazai elköteleződés, még akkor is, ha ez esetleg valójában már senkinek sem ilyen egyértelmű.

Még a „hívők” szerint is zavar van

Ahogy szakmabeliekkel beszélgettünk, pár kimondott vagy ki nem mondott kérdés, sérelem mindenesetre átjött. Ilyen a teljesség igénye nélkül:

• Miért tesz úgy Szijjártó Péter szakminiszter, hogy minden rendben van az oroszokkal, amikor nincs?
• Miért nyilatkozik Lantos Csaba energiaügyi miniszter Paks II.-ről, ami nem az ő területe, de a projekt várható befejezéséről tett állításával a paksiakat mégis kínos helyzetbe hozza, meghazudtolja?
• Miért nem veszi észre a közvélemény, hogy a sokat szapult orosz hitel már nem is olyan kedvezőtlen?
• Miért támad Ausztria olyan érvekkel, amelyek ugyan elbuknának a nemzetközi fórumokon, de csúszást és költséget tudnak okozni?

Ezek természetesen inkább a nukleáris projekt híveinek gondolatai. Aki pedig eleve kritikus, az kitart a korábbi érvei mellett: a technológia nem vonzó, a projekt drága, ráadásul időben és költségben úgyis kitolódik, Oroszország pedig olyan partner, akivel most semmilyen hosszú távú kapcsolatba nem szabad belemenni. A következőkben néhány kérdés mentén szeretnénk megvizsgálni, mi is történik most a projekt körül.

Miért nyilatkozott pozitívan Szijjártó Péter?

A kérdés akár egy izgalmas fizikai feladvány is lehetne: mi az, ami úgy gyorsul, hogy közben lassul? A feladvány megfejtése a Paks II. projekt. A Telex is beszámolt arról, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – a szakmát amúgy erősen meglepve – New Yorkból posztolt arról, hogy orosz kollégájával, Alekszandr Novak energiaügyekért felelős miniszterelnök-helyettessel egyeztetett, és ennek is eredményeképp gyorsítani fogják a Paks II. projektet.

A miniszter arról írt, hogy

„hazánk számára kulcsfontosságú az új atomerőművi blokkok gyors megépítése. Emiatt természetesen nem fogunk támogatni egyetlen olyan brüsszeli javaslatot sem, amely akár egy kicsit is nehezítené, vagy netán ellehetetlenítené a magyar-orosz nukleáris együttműködést. Megállapodtunk, hogy ahol csak lehet, gyorsítjuk a beruházást.”

A baj csak az, hogy miképpen forrásaink említették, most valójában éppen elég erős jogi és pénzügyi konfliktusok vannak, az oroszok a számlák kiegyenlítését követelik, mindenki jogászokkal egyeztet, darabokra szedik a szerződéseket. Ebben a hangulatban Szijjártó Péter optimista nyilatkozata lehet „altatás”, lehet figyelemelterelés, de lehet vágyvezérelt gondolkodás (ami angolul jobban érthető, vagyis wishfull thinking), lehet tárgyalási technika is. Ezek egyike esetén sincs semmiképpen nyugodt fázisában a projekt.

Hogy áll a jogi eljárásunk Ausztriával?

Talán a legkisebb gondot az osztrák per okozza. A Telex korábban szintén írt arról, hogy az Ausztria elleni perben egyelőre Magyarország áll győzelemre. Az Európai Unió Bírósága elutasította Ausztria Paks II.-vel kapcsolatos keresetét, ami az Európai Bizottság 2017. március elején meghozott jóváhagyó döntését támadta. Az Európai Bíróság megerősítette a bizottsági döntést, az ítélet lényege az volt, hogy a két új paksi blokk üzembe helyezése nem torzítja a piacot, és nem gátolja a megújuló energiaforrások alkalmazását. Arról forrásainknak egyelőre nincsen tudomásuk, hogy a november 30-án bejelentett döntés után Ausztria fellebbezett-e, vagy kezdeményezett-e bármilyen újabb jogi lépést a négy éve indult eljárásban.

Pakson úgy látják, hogy Ausztria sokat tud kellemetlenkedni. Bécs rendre lép, ha Európában valaki atomerőművet szeretne építeni. Mindez nem Magyarországnak szól. A britek most nyertek egy hosszú eljárásban, ahol Ausztria környezetvédelmi okokkal beperelte a Hinkley Point C atomerőmű építését. Úgy tudjuk, Ausztria például a nukleáris energiára szintén nem hagyatkozó Luxemburggal szövetkezve örök harcban áll Franciaországgal és a V4 országcsoporttal, vagyis az atom támogatóival.

Akikkel mi beszéltünk, megalapozatlannak tartották az osztrák felvetéseket, mondván, Paks nagyon jól ismert telephely, műholdas, űrgeodéziai modellek készültek a potenciális földrengések kockázatáról, vagyis az osztrák felvetések nem tűntek megalapozottnak. Ennek ellenére állítólag az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) a már korábban vizsgált és lezárt kérdések után is befogadta az osztrák kérdéseket, a bilaterális barátság jegyében többlet-erőfeszítést tett a helyzet tisztázására.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy aligha ez a legnagyobb probléma a projekttel.

Vannak-e most építkezések?

A paksi projekt indulásáról talán annyit érdemes felidézni, hogy 2014. január 14-én – a 2014-es választások előtt némileg váratlanul – Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenlétében Németh Lászlóné fejlesztési miniszter és Szergej Kirijenko, a Roszatom vezérigazgatója kormányközi megállapodást ír alá a nukleáris energia békés célú felhasználásában való együttműködésről, ezen belül két új VVER-1200 reaktor építéséről a paksi telephelyen.

Azóta minden döcög, de 2022 augusztusára legalább addig eljutott a projekt, hogy az Országos Atomenergia Hivatal megadta a létesítési engedélyt.

Forrásaink szerint a munkálatok zajlanak, de még nem a kulcsterületeken. Ingatlanhasznosítás, irodaépítés, földmunkák – ezeket a kifejezéseket hallottuk, de volt, aki önkritikusan megjegyezte, hogy állhatnának jobban is. Információink szerint több cég, például a Bauer, a Duna Aszfalt, a Vertikal most is aktív a területen.

Szeptemberben kezdődött egy nagyobb munka, annak keretében egymillió köbméter földet hánytak ki.

Amennyire tudjuk, a leendő 5-ös blokk alatt 5 méterig (a vízzáró rétegig) elértek a munkások. Odáig egyszerűbb a munka, utána jön a vízfalazás – magyarázták nekünk forrásaink. Ez azonban még „semmi”, van, ahol 23 métert, azaz egy sokemeletes épület mélységét kell a föld alatt elérni, és akkor még ott van a 6-os blokk. Emellett mintegy 100 különféle kiegészítő létesítmény (acélüzem, betonüzem, irodák) előkészítési munkálatai zajlanak. A terepen a földmunkánál inkább magyar, az acélszerkezeteknél inkább orosz szavakat hallani. Az építkezésről olykor a Facebookon lehet olvasni.

Az változó, hogy egyszerre mennyien dolgoznak Pakson, és azt is fontos megjegyezni, hogy alapvetően orosz feladat a kulcsrakész erőmű átadása, a magyar fél inkább csak az engedélyek, illetve a dokumentációk ellenőrzésében aktív.

Mi a helyzet az orosz hitellel?

A magyar–orosz hitelszerződést 2014 márciusában írták alá, de mint a Vg.hu írja, azóta is módosult. Az orosz fél maximum 10 milliárd euró összegű (a projekt 80 százalékát fedező) állami hitelt nyújt a magyar félnek a paksi atomerőmű 5. és 6. erőműblokkjának tervezéséhez, megépítéséhez és üzembe helyezéséhez szükséges munkálatok, szolgáltatások és eszközbeszerzések finanszírozására.

Pakson alapvetően egyfajta védőhálóként tekintenek erre az orosz hitelre. Kívülről nézve ugyanakkor az nem túl racionális, hogy a magyar fél mindig lehívja a szerződés szerint esedékes részletet, aztán a más forrásból felvehető, kedvezőbb hitelekből előtörleszt.

Most ráadásul van egy dilemma vagy beakadás, pedig az orosz hitel nem is olyan drága már. Erről többféle értelmezést is megosztottak forrásaink. Van, aki szerint a hitelt mindig le kell hívni, de díj nélkül lehet előtörleszteni. Ez így történt eddig is vagy 30 nagyobb számlával,

most két számla elszámolása van folyamatban.

A pozitív tálalással szemben azonban olyan negatív értelmezést is hallottunk, hogy az ominózus két tavalyi számla körül éles vita is van. Mindenesetre az orosz hitel kamata nagyjából ott van most, ahol Magyarország máshonnan is devizahitelt tud felvenni, de ha az RRF feltételeinek megfelelően európai kamatszinttel tudunk hitelt felvenni, az sokkal kedvezőbb forrás lesz.

Korábbi, még az Indexre készült cikkünkben írtuk, hogy a hitel kamata emelkedő, előbb 4,5, majd 4,8, végül 4,9 százalékos. Ez az elmúlt időszakban általában nem volt annyira vonzó, most sajnos már nem is számít drágának. Az azonos futamidejű piaci magyar eurókamatok éppen 4,8 százalékon járnak, míg az uniós kamatok 2,8-2,9 százaléknál tartanak.

A hitelszerződés egyébként éppen egy éve módosult. Eszerint a felek minden soron következő, éves költségvetési időszak előtt legalább hat hónappal kötelesek megállapodni az adott időszakban felhasználandó hitel összegéről. Ilyenkor a magyar Pénzügyminisztérium tájékoztathatja az orosz pénzügyminisztériumot a tárgyév előtt július 1-ig, de a fel nem használt hitel egyeztetett összegének 0,25 százalékát rendelkezésre tartási díjként köteles megfizetni.

A magyar fél 16 éven keresztül minden év március 15-én és szeptember 15-én fizeti vissza a hitel ténylegesen felhasznált összegét.

Mi a reális befejezés?

A Paks II. építkezésének hivatalosan 2030 a zárása. Ezt a piacon ugyan már régóta nem tartja senki sem reálisnak, de azért hivatalosan nem lehetett kibeszélni ebből a dátumból. Éppen olyan ez, mint az üzemanyag-ársapka volt, amiről mindenki tudta, hogy tarthatatlan, de a kormánypárti politikusok közvetlenül a kivezetése előtt még tömegesen cáfolták, hogy káros az intézkedés, majd egy nap múlva csoportosan világosodtak meg.

Itt azért volt egy hang, aki mégis kibeszélt a kórusból: Lantos Csaba energiaügyi miniszter a Vasárnapi Újság műsorában már egy reálisabb, 2032-es dátumot mondott. Erről a Portfolio cikkét érdemes elolvasni.

Vélhetően persze még 2032-ben sem lesz működő, új blokkunk, de a miniszter legalább a valósághoz valamivel közelebbi időpontot mondott. Igaz, ezzel még jól fel is húzta a paksiakat, akik „kénytelenek bohóckodni” a fals dátummal, míg az a miniszter, akit a Paks I.-től való elválasztás szabályai miatt távol kell tartani a projekttől, mégis ilyeneket mond.

Csak emlékeztetőül, Magyarországnak külön kell tartania a Paks I. és a Paks II. projekteket, nagyon leegyszerűsítve az első van Lantos Csaba alatt, a második Szijjártó Péter alatt. Egy forrásunk például úgy fogalmazott: „az, hogy Lantos Csaba bemondta a 2032-t, rossz üzenet az uniónak, hiszen azt jelzi, hogy még sincs elválasztás, igaz, a 2030 valóban alaptalan »sikerkommunikáció volt« Szijjártó Péter részéről, de mégis érthetetlen ez a jó rendőr – rossz rendőr helyzet, ahogyan Lantos valójában Szijjártót is kellemetlen helyzetbe hozta.”

Azóta Lantos Csaba államtitkára, Steiner Attila is adott egy interjút. Ő a G7-en már óvatosabb volt:

„Paks II.-ről én nem tudok nyilatkozni, nem a mi tárcánk felelőssége. Szeparációs feltételek vannak előírva a számunkra.”

Egyáltalán halad-e, vagy megállt?

De akkor ez az egész előre megy vagy hátra? Volt forrásunk, aki a Hobo Blues Bandet (eredetileg Jack Kerouacot) idézte:

„Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.”

Vagyis arra utalt, hogy a projekt nagyon kell a kormánynak, mert sokat lehet rá költeni, a bennfentesek munkát és így pénzt kapnak, de a végpont bizonytalan. Volt forrásunk, aki szerint a projekt remekül halad, más szerint teljesen lelassult, de akadt olyan is, amely szerint most az a legfontosabb, hogy amennyiben bármilyen módosítás szükséges, akkor a projekt megfelelő jogi alapokon álljon – és hogy ez a jogi munka most gyorsításnak, vagy lassításnak felel-e meg, azt mindenki döntse el maga.

A kormány abban mindenesetre továbbra is egységesnek tűnik, hogy a kibocsátásmentes termelőre, a méretes alaperőműre szükség van, sőt, nagyobb szükség, mint valaha. Vagyis nem véletlen, hogy a miniszterelnök, illetve a külügyminiszter továbbra is prioritásként kezeli, és maga nyilatkozik az erőmű fontosságáról. Ám a színfalak mögött zajlanak a jogi egyeztetések, a tárgyalások, a finomhangolások. Ráadásul, ahogy egy másik forrásunk fogalmazott, amióta személycserék, vezetőváltások voltak Paks II. körül, minden lelassult. A város, a munkavállalók már kevésbé látnak bele a valós folyamatokba és célokba, mint korábban, amikor a vezetők és a gárda, illetve az önkormányzat között még egy kialakult viszonyrendszer volt érvényben.