Egyszerre adóztat, vásárol, de uralná a versenyt is a biztosítói szektorban az állam

Mint arról a Telex is beszámolt, 2022. december 23-án a kormány durván megemelte a biztosítók különadóját. A szektorra kirótt adókulcsok a 36 milliárd forintnál nagyobb bevételű szereplőktől szednek be az eredeti 7 százalék helyett 12 százalékos (nem-élet biztosítások) adót, illetve a korábbi 3 helyett 5 százalékos adót az életbiztosítási bevételeket illetően. A Portfolio.hu egyedi biztosítókra lebontva is megmutatta a sarc mértékét, sok helyen ez a teljes nyereségét el fogja vinni.

Várhatták a „törődést”

A biztosítók valamelyest felkészülhettek az újabb nehézségekre, mert három héttel korábban Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter egy szakmai konferencián már korholta a szektort. Elmondta, hogy

nemzetközi összehasonlításban igen alacsony a biztosítási penetráció, a magyar biztosítók elkényelmesedtek, kevesebb szereplő is elég lenne, a magyar tulajdoni hányad elég alacsony, de a kormány ezt növeli éppen. Szóba került, hogy a szakma nagyobb figyelmet fog kapni, mind az egészség-biztosítások, mind az előtakarékosság, mind a lakás-, illetve az agrárbiztosítások piaca tekintetében, ahol versenyösztönzést, új szabályozást szeretne a kormány.

Nagy Márton azt sem zárta ki, hogy lesz még állami vásárlás az ágazatban. Lett is, hiszen az állami Corvinus megvásárolta a Posta Biztosítót. Ezt egyébként már Kovács Zsolt, a biztosítókért felelős miniszteri biztos is belengette a Portfólión, de akkor ő még konkrét intézményt nem nevezett meg, csak ő is kinyilvánította, hogy a kormány 50 százalék feletti magyar tulajdont szeretne a szektorban.

A két külön biztosítóból (Magyar Posta Életbiztosító Zrt. és a Magyar Posta Biztosító Zrt.) álló Posta-csoport neve állami cégre utal, de a Posta Biztosító német főtulajdonban volt, a hannoveri Talanx Csoport volt a két említett cég kétharmados tulajdonosa.

Állami összevonás?

Hogyan lehet elérni egyszerre a fenti célokat, vagyis egy erősebben magyar tulajdonú és kevesebb szereplős piacot? Elsősorban úgy, hogy az állam vásárolgat és össze is von cégeket, vagyis egyfajta holdingba szervezi azokat, ahogyan a bankpiacon a Magyar Bankholding esetében tette. Ez itt azonban annyiban nehezebb lenne, hogy a Magyar Biztosítói Holding MBH rövidítése már foglalt, míg a Nemzeti Biztosítási Holding NBH rövidítése is mást jelent, a MaBiHo pedig nem hangzik elég komolyan.

De nem csak az elnevezés a problémás,

• az állam pontosan tudja, hogy a biztosítóknál nem tart ugyanott, mint a bankoknál, vagyis még nem látszik három egyesülni kívánó középbiztosító, amely kiadna egy piaci másodikat.
• A VIG, amely az Union és az Aegon (nemsokára Alfa) biztosítóban is a magyar állam többségi tulajdonostársa, mintha nem akarná átengedni a többséget.
• A Magyar Posta majd lehet valamifajta bázis, de még ha az összes hazai biztosító egyesülne is, az is kevés lenne a nagy külföldiekkel (például Generali, Allianz, Groupama) szemben.

Talán másokkal?

Úgy tudjuk, azért valamifajta gondolkodás már van az integrálásról, de ez időben még egy kicsit arrébb van. A Magyar Posta biztosítók tranzakciója várhatóan 2023 első felében zárulhat le. Ezek a biztosítók lehetnek az alapjai egy leendő biztosítói csoportnak, de a többi szereplő még kérdéses. Mint említettük, az állam további két nagyobb biztosítóban (Aegon, Union) vett 45-45 százalékos kisebbségi pakettet, de azokat az osztrák főtulajdonos VIG-csoport irányítja, nyilván ma még nem integrálhatóak, legfeljebb akkor, ha az állam növelni tudja a részesedését.

Így a piacon még két nagyobb magyar szereplőre érdemes figyelni,

• az egyik a tőzsdén jegyzett CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt., amelynek a fő tulajdonosa a Hungarikum Biztosítási Alkusz Kft., vagyis Mészáros Lőrinc és Keszthelyi Erik cége, előbbinek már van tapasztalata az ilyen holdingos összevonásokban.
• A másik a Waberer’s-csoport biztosítója, amelyben Tiborcz István, Jellinek Dániel és Wáberer György a vezető tulajdonosok, utóbbi kör pedig talán kevésbé lenne nyitott egy fent vázolt összeállásra.

Ekkora adóval jó üzlet?

Ugyanakkor, mint jeleztük, a Portfolio.hu becslése alapján a különadóval akkora terhet kapott a szektor, amely elviheti a teljes nyereségét. Nem tűnik tehát jó üzletnek így biztosítót tulajdonolni, érdemes mégis egyáltalán befektetni? Ezt vetjük fel egy szakembernek, aki vissza is kérdez:

„Miért, miben lesz jó 2023-ban tulajdonosnak lenni!? De ha elhisszük, hogy csak két évre vannak a nagy terhek, utána megint szebb lehet az ágazat.”

A kérdés ugyanakkor nemcsak az, hogy a különadó meddig marad, hanem az is, hogy miként befolyásolja addig a hazai biztosítók árazását. Vagyis a költségvetés egyszerre nyer a ma még nem ismert nagyságú (a Portfolio szerint az év végi változás 25 milliárdos pluszteher lehet – a szerk.) adón, de a kormány számára az is járulékos haszon lehet, ha eltántorít a piacról mai játékosokat, és azok alacsonyabb „lelépési pénzzel” is megelégednek.

Igaz, akadt olyan iparági szereplő, aki azt is hozzátette, hogy biztosítót üzemeltetni akkor is megérheti egy külföldinek, ha az utolsó sor mínuszos az eredménykimutatásban. Ennek pedig az az oka, hogy egy magyar biztosító sokféle jogcímen fizethet az anyabiztosítójának mindenféle pénzeket. Például a viszont-biztosítói kapcsolatok indokolt nemzetközi kockázatterítések, de az árazás eléggé sokféle lehet. Leegyszerűsítve: nem biztos, hogy egy külföldi biztosító csak osztalékágon boldog a hazai leányától.

Az infláció

Felmerülhet persze a kérdés, hogy az aszálykárokkal megtépázott hazai biztosítói szektor hogyan került egyáltalán a különadókat kivetők célkeresztjébe?

A magyarázat alighanem ugyanaz, mint a bankoknál, vagyis a két pénzügyi szektor mások pénzét kezeli. Ha pedig egy intézménynek nyeresége származhat abból, hogy az ideiglenesen nála levő pénzeket kihelyezi vagy befekteti, akkor ez a kormányzati logika szerint extra nyereség.

A bankoknál amúgy ez a nyereség elsősorban abból származik, hogy az ügyfelek sok pénzt tartanak úgy a folyószámlákon, hogy azok nem kamatoznak, míg a biztosítóknál az hoz pénzt, hogy a biztosítási tartalékok ilyenkor magasabb kamattal köthetők le.

Alulbiztosítottság

Ugyanakkor az infláció nem csak pozitív hatással van a szektor életére. A biztosítók ilyenkor különösen nagy veszélynek érzik az alulbiztosítottság fogalmát. Arról van szó, hogy a biztosítók csak az inflációnak megfelelő mértékben tudják emelni a lakásbiztosítások díját, ugyanakkor a „normál” inflációhoz képest az építőiparban mind az anyagok, mind a munkaerő ára ennél jobban emelkedik. Vagyis, ha a díjakból számítható biztosítási összeget fizeti ki a biztosító egy nagyobb kár esetén, akkor az ügyfél úgy fogja érezni, hogy abból ő nem tudná újra felépíteni a lakását, házát, az ilyen vitás ügyek pedig a biztosítóknak is reputációvesztést okoznak.

Azt is fontos tudni – emeli ki egy szakember, hogy a szerződésekben nem az ingatlanok forgalmi értéke, hanem az újjáépítési értéke számít. Magyarul a biztosító nem annyit fizet, amennyiért el lehetett volna adni a házunkat, hanem amennyiből újra meg lehet építeni. Amikor nagyon megy az ingatlanpiac, az olló nyílhat, most talán inkább szűkül, de azért érdemes belegondolni, hogy ebben a megközelítésben egy ugyanolyan jellegű ház ugyanannyit ér a biztosítónak a Rózsadombon és a Hős utcában.

Hogyan tovább?

A biztosítók piaca már eddig is forrongott. Erről többször is írtunk, például itt és itt. 2023-ban azonban újabb izgalmas folyamatokat szülnek az állam tervei, de az is, hogy ki érzi komfortosnak a piaci versenyt egy olyan piacon, ahol az állam is versenyez, és folytatódik a hagyományos és az online biztosítók versenye is.

Utóbbiak ugyanis még mindig teret nyernek, szinte minden olyan terméknél, amit az ügyfél valóban keres (utasbiztosítás, lakásbiztosítás, kgfb), de ahogy egy szakmabeli fogalmaz, a komplexebb termékeknél, főleg az életbiztosításoknál sokkal fontosabb a személyes tanácsadás szerepe. Mindenesetre egy mai magyar biztosító, amely azért legalábbis az állami kritikusok felől nézve, valóban olykor elég kényelmesen is viselkedett az utóbbi években, azt érezheti, hogy 2023-ban sokan támadják:

• adóztat és vásárol az állam,
• támadnak a banki termékeket is értékesítő integrátoroldalak,
• de kopogtatnak akár a nemzetközi fintechek, vagyis az insurtech cégek.