Apránként megvette az egykori tatai Esterházy-birodalmat, és újraindította a pezsgőgyártást

Magyarország tele van olyan szép kastélyokkal, kúriákkal, amelyek évszázadokon át virágoztak, de ma már inkább csak lepusztulásuknak lehetünk tanúi. Az átkosban jobb esetben valami nem odaillő szociális intézmény, vagy iskola költözött az addig magántulajdonban levő ingatlanokba, és új lakói amortizálták őket, rosszabb esetben pedig mindenfajta használat nélkül lett az enyészeté az épület.

Tata is így járhatott volna

Az éppen 250 éves tatai Esterházy-pezsgőgyár könnyen juthatott volna hasonló sorsra. Lakói, az Esterházyak a második világháború alatt messzire, egészen az ausztráliai Tasmániáig menekültek, a szocializmus alatt nyolc helyrajzi számon, nyolcféle tulajdonos használta egyszerre az épületet, a kertet, a kiterjedt pincevilágot. Az egyik lakó még tengeri halak hűtésére alkalmas hűtőházat is építhetett a műemlékbe. Aligha kell hangsúlyozni, hogy a mínusz 20 fokos „ház a házban” okozta hőmérsékletkülönbség és a sok lecsapódó pára milyen károkat okozott.

Ám ez a sztori azon ritka kivételek egyike, amikor az épület megmenekült. Egy korábban borászati vállalkozásokban is dolgozó mérnök-közgazdász, Séra Mihály, majd családtagjai, testvére, a feleségek és a gyerekek is beleszerettek a birodalomba, apránként felújították, és mára odáig jutottak, hogy ha nem is bolti eladásra, de kóstolásra, rendezvényekre még az épület korábbi funkcióját, a pezsgőgyártást is visszahozták. A tatai birodalomban jártunk, sok meglepetéssel találkoztunk.

Fellner Jakab

Fellner Jakab – ez volt a neve a késő barokk hazai sztárépítőmesterének. Képesítése nem volt, de a leggazdagabb magyar család, az Esterházy beleszeretett munkájába, márpedig ez a família gyakran építkezett. Fellner keze nyomát 200 hazai és környékbeli (például felvidéki) épület őrzi. A tatai épületegyüttest 1772-ben (éppen 250 éve) kezdte el építeni, amikor is az Esterházy-család azzal bízta meg, hogy olyan épületet tervezzen, amely szeszfőzésre is alkalmas.

Fellner tehetsége és Esterházyék tehetőssége még egy ipari célú épület esetében is grandiózus megoldáshoz vezetett. A grófi család ugyanis valóban leírhatatlanul gazdag volt: övék volt a Nagy-Magyarország, majd a Trianon utáni megmaradt terület 2-3 százaléka, vagyis egy kisebb megyényi magyar földet csak ők tulajdonoltak.

Mutatjuk képeken is, mindenesetre a mai bálteremben, az egykori gyártócsarnokban 500 négyzetméteren, 10 boltív alatt fatüzeléssel, nyitott kádakban főzték a szeszt. A mindenféle salakanyag (korom, füst, pára) elszállítása miatt elengedhetetlen volt a kiváló szellőzés. Tatán, az Angolkert szomszédságában járunk, amely egy 80 hektáros, egzotikus fákkal teli terület, az 1700-as évek végén alakították ki. Tata sok mindenről híres, taváról, kastélyáról, illetve az olimpiai edzőtáborról, aki e helyszíneket ismeri, annak biztosan nem újdonság: utóbbi szomszédságában található az egykori Esterházy Pezsgőgyár.

Az épület és a kert alatt hatalmas, 20 ezer légköbméteres, állandóan 11-12 fokos pincelabirintus fut. Ahogy körbejárunk, szinte felfoghatatlan, hogy 250 éve, kizárólag kézi szerszámokkal (csákánnyal, ásóval, talicskával) hogyan vájhatták ki az agyagból ezt az irdatlan pincerendszert.

Mindenkinek volt egy hobbija

A laikus azt gondolná, hogy egy hipergazdag úri család vendégeskedett, bálozott, kicsit gazdálkodott itt, talán nem is gondolnánk, hogy az Esterházyak valójában milyen aktívak és milyen vállalkozó kedvűek voltak. Most nem merülünk el a hatalmas család minden ágában, de a lényeg, hogy az itt „uralkodó” mindenkori családfő általában jól alkalmazkodott a kor lehetőségeihez.

Amikor a sörfőzés már nem volt többé földesúri kiváltság, akkor az Esterházyak helyett jöttek a Dreherek és a Haggenmacherek. Tata bezárt, de a jó üzleti vénájú Esterházy-család kibrusztolta, hogy amikor 1883-ban a Budapest–Bécs-vasútvonal épült, (akkor még) Tata-Tóváros néven legyen egy megálló a birtokon. A család gyorsan akkora éttermet épített, hogy akár ezer ember is ebédelhetett egyszerre.

Ahogy a család újabb és újabb vezetőt kapott, mindenki a maga hobbijának megfelelően alakította át a birtokot:

• Miklós gróf lovas volt;
• a következő Miklós színházépítő;
• Ferenc „pezsgős”;
• az ő fia, Ferenc, zeneszerző;
• majd az ő fia, Miklós, vándorolt ki Tasmániába;
• Francesca Esterházy Blackwell, az utolsó Tatán élt gróf lánya ma Sydney-ben él, de tartja a kapcsolatot a tataiakkal.

Lósport, majd gyár

Ha a magyar lovassportra gondolunk, talán nem Tata jut eszünkbe elsőként, pedig 140 éve az Esterházyak beleszerettek ebbe a sportba. Angliából és talán meglepő módon, az Egyesült Államokból hívtak zsokékat, lovasokat, hozattak lovakat, és Tatán évtizedekig több pályán rendeztek lóversenyeket.

A visszaemlékezések megörökítették, hogy az 1899. évi verseny nevezetessége volt, hogy Tatán próbálták ki először a startgépet, de innen indult a kor szenzációja, a Berlin–Tata „messzehajtó” verseny is.

Aztán jött az első világháború előszele, az ellenséggé váló angolszászok nagyrészt hazamentek, a hazai lósport központja pedig Alagra került át.

Említettük, hogy amikor az Esterházy-család feje más szórakozás után nézett, egész Tata mozdult vele. 1905-ben gróf Esterházy Ferenc, az új családfő, a pezsgőgyártásba szeretett bele. Pénze és elkötelezettsége is volt, a világhírű, francia Moët & Chandon pezsgőgyár pezsgőmesterét, Hubert Emilt nyerte meg a Tatai Pezsgőgyár szakmai vezetőjének. Hubert 1935-ig, haláláig fejlesztette a tatai pezsgőt (itt is van eltemetve), amely a korszerű francia technológiával nemzetközileg is ismert termékké vált. A francia mester emlékét a mai házban sok dokumentum és fénykép is őrzi, még általa gyártott, 100 éves pezsgő is akad – meséli Séra Mihály.

Aztán jött a lejtmenet. A grófi család elmenekült, az épületet államosították, megosztották, a pezsgőgyártás megszűnt, helyette szeszgyár, boripari cég, hűtőház, lakások is kerültek az épületbe.

A korábban borral, de sohasem pezsgővel foglalkozó Séra Mihály ismerte a pincerendszert, bevonta az álmaiba az öccsét is, és a lelkes fiúk 2001-ben a nyolc helyrajzi szám közül egyet meg tudtak venni (egy udvarrészt, pincerészt, pár kupolát).

A feleségek először nagyot néztek, amikor a romos, teljesen elhanyagolt területre megérkeztek. Az udvaron IFA-roncs, rókák, az épületben és környékén úgy 200 kóbor kutya lakott, egy kutyatenyésztő, vagy nevezzük inkább kutyaszaporító jóvoltából. Innen indult el a takarítás, a visszabontás, majd az a szisztematikus építkezés, amelynek révén a következő 15 év alatt még további hat részletet megszerzett a család, már csak egy hiányzik.

A minket körbevezető Séra házaspárt arról is kérdeztük, hogy ugyan biztosan felértékelődött már az ingatlan, de lehet-e a házzal pénzt is keresni. Ahogy mesélték, már meglepően sokféle bevétel érkezik, de a tényleges jövedelmezőség azért még arrébb van. Mindenesetre a kikupált díszterem nagyobb rendezvények színtere (borbemutatók, májustól októberig esküvők, Márton-napi libavacsora, karácsonyi koncert).

Nem gondolnék rá, de Etyek nincs messze, így filmforgatásokra is használják az épületet, például a Borgiák című pápás sorozat részben itt készült. De bérlik olykor a termeket csapatépítő tréningekre, születésnapokra, és immár elkezdődött a klasszikus pezsgőgyártás is.

A terem befűthető, bár immár elég nagy kérdés, hogy van-e olyan esemény, amikor ez megéri. Volt ugyan a családnak egy megújuló energiás (önellátó) elképzelése, de nem engedélyezték az 1100 négyzetméteres tető napelemmel való befedését. 3,5 ezer légköbmétert kellene kifűteni, ez azért most inkább a reménytelen kategóriába tartozik.

A pezsgő

A pezsgő rendkívül munkás manufakturális eljárásban készül, mindenesetre finom. A hozzávaló szőlő, illetve alapbor is saját, de azért a szomszédból, Maller Zsolt borásztól, aki Kocson termel, szintén vásárol a család. A pezsgő iránti szerelem Maller Zsolttal közös, úgyhogy a technológiát is közösen fejlesztik. A gyártás hat éve kezdődött, mivel az érlelés legalább 1,5-2 év, 2022-ben a 2019-es szüretből készült pezsgők fogyaszthatók. Ma még teljes egészében a kerítésen belül marad a hagyományos módszerekkel készített pezsgő, de a termék könnyen elfogy a rendezvényeken, a kóstolásokon.

A klasszikus pezsgőgyártás lényege, hogy az alapbor, a cukor, illetve az élesztő a palackban lejátssza a szükséges folyamatokat, de nem könnyű az üvegeket a rázóállványon szisztematikusan forgatni, majd miután minden üvegben 3 autóguminak megfelelő nyomás van, manuálisan úgy eltávolítani a visszamaradt anyagokat, hogy az értékes folyadék ne vesszen el.

A megoldás amúgy egy mínusz 30 fokos sóoldat, amely egy jégdugót hoz létre, amelyet gyors mozdulatokkal, természetesen egyesével kell eltávolítani. Ha ügyesek a munkások, akkor csak egy kis szén-dioxid-felhő távozik.

„Ha ügyesek a munkások” – írtuk, de a tatai pezsgőgyárban a munkások azt jelenti, hogy a család. Ők, akik egykor legfeljebb a borhoz értettek, megtanulták a pezsgőt is. Hiszen, ahogy a házban minden munkát, úgy a pezsgőgyártást is kizárólag a családtagok végzik.