Megnéztük, mit érdemes venni a párkányi Lidlben, és mi olcsóbb itthon
2022. november 17. – 07:00
Egy szép őszi napon átugrottunk Szlovákiába, a Budapest központjától bő egyórás autóútra lévő Párkány (Štúrovo) Lidl áruházába, ahol megnéztük néhány alapvető és kevésbé alapvető élelmiszer árát, majd összehasonlítottuk azokat a magyarországi árakkal. Voltak meglepetések is, de ahhoz, hogy igazán jól járjunk, árgus szemmel kell figyelni az akciókat és az euró–forint árfolyamot.
Szokták mondani, hogy Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány hazája, mert a focihoz mindenki ért, nyakunkon ez a furcsa világbajnokság, ahol vagy lehet inni, vagy nem, mindenesetre van a futballnál egy sokkal népszerűbb, tényleg össznemzeti, pártoktól független tömegsport: a vásárlás és az árak összehasonlítása. Főleg azóta, hogy egyre több körülöttünk a veszedelem, amilyen infláció folyik itt, ebben a rendszerben. Mindenki egyért, egy mindenkiért.
Nemrég nagyon alaposan kiveséztük, miért ilyen drága itthon az élelmiszer, például miért drágult meg brutálisan a hazai gyártmányú trappista sajt, miközben a tej hatósági áras. Szinte mindenkinek van már trappistás horrorsztorija, én például két hete az egyik boltban gyanútlanul a kosaramba tettem egy árcédula nélküli, hetvendekás darabot. Senkinek sem javasolnám, átkozottul veszélyes volt, veszélyesebb, mint buszt vezetni.
Szóval valahol meg kellene fogni azokat a huncut filléreket, lassan már a gyereknek is akciós újság lesz a jele az óvodában, ha így megyünk tovább,
ja, de a legjobbat még nem mondtam,
hogy kaptam egy emailt, miszerint december 8-án megszűnik életem egyik legjobb appja, a Koin, ahová a bevételeimet és a kiadásaimat véstem fel hosszú éveken át. Megköszönném a tippeket, hogy mit használjak helyette, zárójel bezárva.
Legutóbb szeptemberben volt ár-összehasonlítós cikkünk, akkor azt tapasztaltuk, hogy ugyanazért a Lidl-kosárért 39 százalékkal többet kellett fizetni, mint januárban. Vagyis kilenc hónap alatt magasabb élelmiszer-inflációt mértünk, mint a statisztikai hivatal éves szinten. Persze a felméréseink nem tudományos igényűek, a fogyasztási szokásokat nem lehet tűpontosan leképezni, átlagolni, és a legfrissebb kísérletünkben sem állítjuk azt, hogy a teljességre törekedtünk.
Az egész ott kezdődött, hogy kaptunk egy tippet Edvárd nevű olvasónktól, aki azt írta, hogy esztergomiként igen ritkán vásárol élelmiszert itthon, inkább átmegy a Duna túloldalára, mert a párkányi Lidlben sokkal olcsóbban tud hozzájutni azokhoz a dolgokhoz, amelyekre szüksége van.
„Nem azt mondom, hogy nem kell figyelni az akciós újságot, mert igen, kell. De ha odafigyel az ember, egy 45 ezer forintos vásárlásból lehet 32 ezer forintosat csinálni”
– írta.
Erre a különbségre már a Michelin-csillagos éttermek törzsvendégei is elégedetten csettinthetnek, de azért fontos rögzíteni, hogy Edvárd levele óta csinos ársapkát kapott a tojás és a krumpli, amire mennyiségi korlátozással reagáltak az üzletláncok. De ilyenekkel most kár foglalkozni, mert az őszi depresszió ellen nincs is jobb dolog, mint kocsiba ülni egy napsütéses novemberi délelőttön, és a széttöredezett 10-es úton Esztergom felé venni az irányt. Amúgy is Schengen-függő vagyok, ha lenne Anonim Schengen-függők Klubja, az összes szeánszukra elmennék, ugyanis annak, aki évekig ingázott gyomorgörccsel Jugoszlávia és Magyarország között, balzsam a léleknek egy lassú átgurulás a Mária Valéria hídon, süt a nap, nézed a Dunát, hoppá, egy másik országban, Szlovákiában vagy, és nem állított meg senki. Fantasztikus,
hová tettem a százeuróst? Biztosan beváltottam, amikor legutóbb elfogyott a pénzem.
Az első dolog, ami feltűnik, az a forgalom. Érzésre olyan sokan vannak bent, mint egy hosszú hétvége előtti utolsó munkanapon, gyakran összeakadnak a bevásárlókocsik és a tekintetek. Ehhez képest kész csoda, hogy éppen az akciós pultnál nem volt tolongás, és ellőhettem a nap legkevésbé mozgalmas képét.
Aznap féláron, 49 eurócentért (körülbelül kétszáz forint) vehettem egy kiló nagyon szép piros almát, a szintén akciós spanyol biocukkiniért 2,98 eurót (1210 forint) fizettem, a negyedkilós fürtös cherryparadicsom 1,69 euróba (690 forint) került. Akciós volt még a kígyóuborka is (0,49 euró), ami a nap egyik legjobb találatának bizonyult, mert itthon 399 forintot kértek darabjáért, igaz, kettes csomagban már 329 forintért is hozzájuthattam volna.
A spanyol datolyaszilvánál megpróbáltam egy kis komolyságot magamra erőltetni, nem sikerült.
Rövid nézelődés után már jönnek a kisebb-nagyobb életvezetési megfejtések: a szlovák feliratok értelmezése és az euró–forint árfolyamtól függő, négyszáz-pluszos szorzás gyorsan szívja az energiát, és nagyon kell koncentrálni, hogy ne süllyedjünk el a betűk és a számok tengerében. Azon is érdemes morfondírozni, hogy mi az a távolság, ahonnan még érdemes felkeresni Párkányt. Egy átlagos autó körülbelül 15-20 kilométert tud megtenni egy liter üzemanyaggal, vagyis ami elhanyagolható útiköltség egy esztergominak, az már húsba vágó lehet, mondjuk, egy piliscsabainak. Talán az a legjobb megoldás, ha egy kirándulással kötjük össze a vásárlást.
Tegyük most félre az extra költségeket, és nézzük a lecsupaszított árakat: mit nem érdemes vásárolni Szlovákiában? Egyértelműen kirajzolódik, hogy az itthon hatósági árral megfogott termékek lényegesen drágábbak odaát: búzalisztet és kristálycukrot több mint kétszeres áron találtunk, a csirkemellfilé kilója háromezer forintnyi euró fölé kúszott, és az elmúlt napokban az ottani tojás is elvesztette árelőnyét a magyaréval szemben. Ami még szembetűnő, az a dobozos margarinok (Rama, Flora) közötti vaskos, több száz forintos árkülönbség.
Ezen a ponton újra érdemes hangsúlyozni, hogy felmérésünk nem reprezentatív és nem országos, csak a párkányi és két hazai Lidl kínálatából merítettünk szúrópróbaszerűen. Minden megváltozna, ha a forint újra jelentősen veszítene értékéből. Addig is: mit érdemes vásárolni Szlovákiában a kötelező sör–csoki–Kofola-vonalon túl?
Mindenekelőtt tésztát. A táblázatban nem tüntettük fel, de ottjártunkkor akciós volt a Barilla, 1,39 euróért lehetett kapni félkilós spagettit, pennét vagy fusillit. A Combino márkájú tészta még ennél is olcsóbb volt, 1,19-ért kínálták. Itthon durumbúzás változatot találtunk 579 forintért. Maradva az „olasz konyhánál”: a szalámis Dr. Oetker mirelit pizza majdnem ötszáz forinttal volt olcsóbb Szlovákiában, de a mirelit pizzák Bentley-jének számító Italiamo is kellemes meglepetés volt a maga háromeurós címkéjével. Ha pedig paradicsomszósz helyett a tejfölös-sajtos alapot választanánk, az is jó döntés: a 400 grammos, 18 százalékos Pilos tejfölért több mint kétszáz forinttal, a hetvendekás trappistáért majdnem négyszáz forinttal kell kevesebbet kicsengetnünk. Íme, a részletes táblázat: