A főváros és a Mol közös gigavállalatot hozhat létre a teljes központi régió hulladékszállítására

A főváros és a Mol közös gigavállalatot hozhat létre a teljes központi régió hulladékszállítására
Hulladékot ürít egy teherautó a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központjában – Fotó: Sóki Tamás

Másolás

Vágólapra másolva

Egy nagy „központi régiós” hulladékos cég készül – értesült a Telex. Állítólag a céget fele-fele részt irányítaná Budapest és a hulladékkoncessziót nagyjából egy hónapja, augusztus közepén elnyert Mol.

A hazai hulladékgazdálkodás állapotáról, reformjáról és a Mol Nyrt. által elnyert 35 éves koncesszióról sokat írtunk, például itt, itt, itt és itt. A koncesszió odaítéléséről augusztus 17-én jelent meg a döntés, ekkor nyert a Mol-csoport, amely létre is hozott egy Mol Körforgásos Gazdálkodás Kft. nevű céget a célra.

Fővárosi szempontból

Ezúttal a kérdést az egyik legfontosabb jelenlegi szereplő, vagyis a főváros oldaláról néztük meg. Ugyanis úgy értesültünk, hogy Karácsony Gergely főpolgármester a közös cég létesítésével kapcsolatban közgyűlési előterjesztést fog tenni.

A javaslat lényege tehát az, hogy az eddig a Budapesti Közművek Nonprofit (BKM) Zrt. által végzett fővárosi (és budaörsi) hulladékgazdálkodást a koncesszió kezdetétől, 2023. július 1-től a BKM és a Mol közös cég végezhetné, amelyet egy 2-2 taggal felálló igazgatóság irányítana.

Kerestük az ügyben érintett feleket. A Moltól hétvégén nem értünk el senkit, a fővárosi oldalon viszont tudtunk háttérben beszélgetni, és nem cáfolták értesüléseinket.

A BKM eddig évi 600-700 ezer tonna hulladékot szállított el, dolgozott fel, ha a jövőben valóban megkapna további félszáz települést a szélesen megfogalmazott agglomerációból, akkor ez a mennyiség akár harmadával nőhetne.

Közös cég

Úgy tudjuk, hogy a közös cég ötletével a Mol kereste meg a fővárost. A Mol lépése annyiban eléggé logikus, hogy a hazai lakossági hulladékgazdálkodás „központja”, de legalábbis a legnagyobb tortája természetesen a kétmilliós főváros, ahol a BKM egy nagyon nagy, igen sűrűn lakott területet lát el. A régiónak hulladékgazdálkodási szempontból van két fontos és speciális helyzetű létesítménye is.

  • Az egyik a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű (HUHA), amely Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve. A Rákospalotán található erőmű a Budapesten keletkező települési szilárd hulladék mintegy 60 százalékát égeti el, és termel abból hőt és áramot.
  • A másik a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ, amely a maradék hulladékot mint lerakó befogadja.

A nagy HUHA-vita

Mostani cikkünkben nem mélyednénk el a hulladékkezelés finanszírozásának teljesen átláthatatlan rendszerében, vagy az állami irányító, azaz a „kukaholding” működésében, de a HUHA esetét pár szóval azért felvillantanánk.

A fővárosi hulladékcég (régen FKF, most BKM) látja el a HUHA-t „alapanyaggal”, vagyis hulladékkal, de a lakosság által kidobott hulladék amúgy az államé. A HUHA az állami alapanyagból áramot és hőt termel (ez nyilván most, az energiaválság során még értékesebb folyamat).

A BKM ugyan pénzt kap a hőért és az áramért, de a kukaholding ezzel a bevétellel csökkentette a fővárosi hulladékgazdálkodás finanszírozását. Vagyis a BKM rosszul járt, vagy legalábbis nem járt jól.

Ebből állandó elszámolási vita volt (mennyi legyen a veszteségkompenzáció), a mai vezetők szerint Tarlós idejében jobb volt a fővárosi alkupozíció, most rosszabb. Kicsit olyan „csepegtetős” volt a módszer, éppen még működjenek a szolgáltatások, de azért sok alulfinanszírozási helyzet és feszültség is volt, például az agglomerációban.

Az egész koncesszió voltaképpen annak a beismerése, hogy ez nem működött jól.

A jövőben

2023 közepe már nincsen messze, nem csoda, hogy azt hallottuk, hogy valójában már 2022 végére fel kellene állnia a közös cégnek. A BKM mindenesetre jelenleg a fővárost és Budaörsöt látja el, de a tervezett konstrukcióban már az egész agglomerációt ellátnák – igaz, azt nem tudjuk, hogy ez pontosan Pest megye mekkora része, vagyis mi lesz a központi régió területi határa.

Aki így kiesik a rendszerből, mert eddig saját vállalkozásával látott el egy agglomerációs települést, az nyilván nem boldog.

Rájuk ugyanis úgy tűnik, hogy cégként nem lesz szükség az új rendszerben, miközben a fizikai munkavállalókra biztosan lesz igény.

Az eszközpark jövője is kérdéses, mert az új rendszer indulásánál azokra is biztosan szükség lesz, de a hulladéktörvény mindenféle pontja ellenére itt azért aligha tudják a vállalkozók, hogy mire számítsanak, vagy a felek (jelenlegi vállalkozók, jövőbeli szolgáltató) megállapodnak, vagy valamiképpen belép az energiahivatal (MEKH), és ő határoz meg valami árat.

Ugyanakkor vélhetően hosszabb távon egy ilyen központi cégnek is az az érdeke, hogy egységes legyen az eszközpark, mert azt könnyebb működtetni, szervizelni.

Háttérgondolatok

Azt hallottuk, hogy a főváros több szempontot is mérlegelt, amikor a közös cég ötlete mellett döntött. Részben azért is volt együttműködési szándék, mert volt arra már rossz tapasztalata a városvezetésnek, hogy mi van, ha az állam csakúgy elvesz korábban önkormányzati feladatokat.

Amikor 2021-ben a kéményseprés mint közszolgáltatás elkerült a FŐKÉTÜSZ-től a Belügyminisztérium (Katasztrófavédelem) égisze alá, a dolgozók egyharmada kicserélődött.

Konkrétan az történt, hogy a BM egységes katasztrófavédelmi béreket tudott csak fizetni, a korábban jobban kereső fővárosi kéményseprők egy részét végkielégítéssel el kellett küldeni, és a BM vidékről hozott fel kéményseprőket.

Most a főváros a volt FKF-es (BKM-es) dolgozók védelme miatt is a közös cég mellett döntött. Arról is hallottunk, hogy így lehet az önkormányzati ráhatást fenntartani, vagyis a közszolgáltatásokat hatékonyan elvégezni.

Ahogy az is egyfajta felelősség, hogy most nem pár éves politikai adok-kapok, barátság vagy ellenségeskedés alapján érdemes az együttműködéseket kialakítani, vagy hátráltatni, mert itt nem rövid politikai ciklusokban, hanem egy 35 éves időszakban kell gondolkodni.

Spontán centralizáció

Az utóbbi időben mintha kialakult volna egy spontán, méretgazdaságosság alapon bővülő központi régiós gondolkodás a közszolgáltatásokban. A hulladékban is ez történik most, de amikor az agglomerációban a víz- vagy a szennyvíz-szolgáltatásokban kényszerüzemeltetőket kellett kijelölni, akkor is rendre a Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Csatornázási Művek kapott szolgáltatási feladatokat az energiahivataltól.

Mintaadó?

Azt nem tudjuk, hogy a központi régiós koncepció mennyire lesz egyedi, vagy más városokban, régiókban is lesznek-e ilyen közös cégek, mindenesetre a hulladékjövőnek sok izgalmas kérdése van:

  • Mennyire lesz gazdaságos ez a tevékenység ilyen konstrukciókban?
  • Tudunk-e érdemben javítani a szelektív gyűjtésben, a szemét újrahasznosításában?
  • Mennyire lesz ösztönző a rendszer a hatékonyságra, a beruházásra?

Azt, hogy az alapproblémákon a 35 éves hulladékkoncesszió mennyire segít majd, nehéz előre megmondani. Lakossági oldalról nyilván az lesz fontos, hogy ne romoljon, ha lehet, javuljon a szolgáltatás színvonala, az átállás ne okozzon zavart, az árak ne szálljanak el.

Az biztos, hogy bejön a piacra egy, a maga szakterületén nagyon hatékony cég, vagyis a Mol, ennyiben piacibb lehet a működés. Ugyanakkor jogosnak tűnő kritika, hogy a jövőben nem lesz igazi verseny, hiszen „egy, csak egy legény marad talpon a vidéken”. Ehhez a visszatérő kritikához azonban annyit hozzá kell tenni, hogy nem a verseny fog megszűnni, hanem inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a jövőben sem lesz nyitás a verseny felé.

Most ugyanis a közszolgáltatói hulladékgyűjtésben és -szállításban nincs valódi verseny, hanem egy olyan hibrid megoldás működik, hogy az önkormányzati, vagy az önkormányzat által megbízott cégek végzik a tevékenységet, ügyfélkapcsolat és díjszabályozás nélkül, mert utóbbi az állami kukaholdingnál van, magáért a hulladékkezelés megszerzéséért persze versenyezhettek a felek.

Azok mindenesetre, akik most a szakmában vállalkoznak, érthető módon nagyon prüszkölnek, nem értik, hogy

ki és miként fogja kárpótolni azokat a hulladékkezelő cégeket, akik ebben az új rendszerben a cégük értékének nagy részét egy csapásra elveszítik, mert egy vállalkozás értékét a telephely, a gépek, a berendezések mellett az üzleti kapcsolati hálózat és az árbevétel mértéke is meghatározza.

Ezen vállalkozók számára minden megnyugtatásnak szánt kommunikáció mellett alapvető bizonytalanságot és az üzleti jövőkép elvesztését jelentheti az átalakítás.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!