A főváros és a Mol közös gigavállalatot hozhat létre a teljes központi régió hulladékszállítására

Egy nagy „központi régiós” hulladékos cég készül – értesült a Telex. Állítólag a céget fele-fele részt irányítaná Budapest és a hulladékkoncessziót nagyjából egy hónapja, augusztus közepén elnyert Mol.

A hazai hulladékgazdálkodás állapotáról, reformjáról és a Mol Nyrt. által elnyert 35 éves koncesszióról sokat írtunk, például itt, itt, itt és itt. A koncesszió odaítéléséről augusztus 17-én jelent meg a döntés, ekkor nyert a Mol-csoport, amely létre is hozott egy Mol Körforgásos Gazdálkodás Kft. nevű céget a célra.

Fővárosi szempontból

Ezúttal a kérdést az egyik legfontosabb jelenlegi szereplő, vagyis a főváros oldaláról néztük meg. Ugyanis úgy értesültünk, hogy Karácsony Gergely főpolgármester a közös cég létesítésével kapcsolatban közgyűlési előterjesztést fog tenni.

A javaslat lényege tehát az, hogy az eddig a Budapesti Közművek Nonprofit (BKM) Zrt. által végzett fővárosi (és budaörsi) hulladékgazdálkodást a koncesszió kezdetétől, 2023. július 1-től a BKM és a Mol közös cég végezhetné, amelyet egy 2-2 taggal felálló igazgatóság irányítana.

Kerestük az ügyben érintett feleket. A Moltól hétvégén nem értünk el senkit, a fővárosi oldalon viszont tudtunk háttérben beszélgetni, és nem cáfolták értesüléseinket.

A BKM eddig évi 600-700 ezer tonna hulladékot szállított el, dolgozott fel, ha a jövőben valóban megkapna további félszáz települést a szélesen megfogalmazott agglomerációból, akkor ez a mennyiség akár harmadával nőhetne.

Közös cég

Úgy tudjuk, hogy a közös cég ötletével a Mol kereste meg a fővárost. A Mol lépése annyiban eléggé logikus, hogy a hazai lakossági hulladékgazdálkodás „központja”, de legalábbis a legnagyobb tortája természetesen a kétmilliós főváros, ahol a BKM egy nagyon nagy, igen sűrűn lakott területet lát el. A régiónak hulladékgazdálkodási szempontból van két fontos és speciális helyzetű létesítménye is.

• Az egyik a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű (HUHA), amely Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve. A Rákospalotán található erőmű a Budapesten keletkező települési szilárd hulladék mintegy 60 százalékát égeti el, és termel abból hőt és áramot.
• A másik a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ, amely a maradék hulladékot mint lerakó befogadja.

A nagy HUHA-vita

Mostani cikkünkben nem mélyednénk el a hulladékkezelés finanszírozásának teljesen átláthatatlan rendszerében, vagy az állami irányító, azaz a „kukaholding” működésében, de a HUHA esetét pár szóval azért felvillantanánk.

A fővárosi hulladékcég (régen FKF, most BKM) látja el a HUHA-t „alapanyaggal”, vagyis hulladékkal, de a lakosság által kidobott hulladék amúgy az államé. A HUHA az állami alapanyagból áramot és hőt termel (ez nyilván most, az energiaválság során még értékesebb folyamat).

A BKM ugyan pénzt kap a hőért és az áramért, de a kukaholding ezzel a bevétellel csökkentette a fővárosi hulladékgazdálkodás finanszírozását. Vagyis a BKM rosszul járt, vagy legalábbis nem járt jól.

Ebből állandó elszámolási vita volt (mennyi legyen a veszteségkompenzáció), a mai vezetők szerint Tarlós idejében jobb volt a fővárosi alkupozíció, most rosszabb. Kicsit olyan „csepegtetős” volt a módszer, éppen még működjenek a szolgáltatások, de azért sok alulfinanszírozási helyzet és feszültség is volt, például az agglomerációban.

Az egész koncesszió voltaképpen annak a beismerése, hogy ez nem működött jól.

A jövőben

2023 közepe már nincsen messze, nem csoda, hogy azt hallottuk, hogy valójában már 2022 végére fel kellene állnia a közös cégnek. A BKM mindenesetre jelenleg a fővárost és Budaörsöt látja el, de a tervezett konstrukcióban már az egész agglomerációt ellátnák – igaz, azt nem tudjuk, hogy ez pontosan Pest megye mekkora része, vagyis mi lesz a központi régió területi határa.

Aki így kiesik a rendszerből, mert eddig saját vállalkozásával látott el egy agglomerációs települést, az nyilván nem boldog.

Rájuk ugyanis úgy tűnik, hogy cégként nem lesz szükség az új rendszerben, miközben a fizikai munkavállalókra biztosan lesz igény.

Az eszközpark jövője is kérdéses, mert az új rendszer indulásánál azokra is biztosan szükség lesz, de a hulladéktörvény mindenféle pontja ellenére itt azért aligha tudják a vállalkozók, hogy mire számítsanak, vagy a felek (jelenlegi vállalkozók, jövőbeli szolgáltató) megállapodnak, vagy valamiképpen belép az energiahivatal (MEKH), és ő határoz meg valami árat.

Ugyanakkor vélhetően hosszabb távon egy ilyen központi cégnek is az az érdeke, hogy egységes legyen az eszközpark, mert azt könnyebb működtetni, szervizelni.

Háttérgondolatok

Azt hallottuk, hogy a főváros több szempontot is mérlegelt, amikor a közös cég ötlete mellett döntött. Részben azért is volt együttműködési szándék, mert volt arra már rossz tapasztalata a városvezetésnek, hogy mi van, ha az állam csakúgy elvesz korábban önkormányzati feladatokat.

Amikor 2021-ben a kéményseprés mint közszolgáltatás elkerült a FŐKÉTÜSZ-től a Belügyminisztérium (Katasztrófavédelem) égisze alá, a dolgozók egyharmada kicserélődött.

Konkrétan az történt, hogy a BM egységes katasztrófavédelmi béreket tudott csak fizetni, a korábban jobban kereső fővárosi kéményseprők egy részét végkielégítéssel el kellett küldeni, és a BM vidékről hozott fel kéményseprőket.

Most a főváros a volt FKF-es (BKM-es) dolgozók védelme miatt is a közös cég mellett döntött. Arról is hallottunk, hogy így lehet az önkormányzati ráhatást fenntartani, vagyis a közszolgáltatásokat hatékonyan elvégezni.

Ahogy az is egyfajta felelősség, hogy most nem pár éves politikai adok-kapok, barátság vagy ellenségeskedés alapján érdemes az együttműködéseket kialakítani, vagy hátráltatni, mert itt nem rövid politikai ciklusokban, hanem egy 35 éves időszakban kell gondolkodni.

Mintaadó?

Azt nem tudjuk, hogy a központi régiós koncepció mennyire lesz egyedi, vagy más városokban, régiókban is lesznek-e ilyen közös cégek, mindenesetre a hulladékjövőnek sok izgalmas kérdése van:

• Mennyire lesz gazdaságos ez a tevékenység ilyen konstrukciókban?
• Tudunk-e érdemben javítani a szelektív gyűjtésben, a szemét újrahasznosításában?
• Mennyire lesz ösztönző a rendszer a hatékonyságra, a beruházásra?

Azt, hogy az alapproblémákon a 35 éves hulladékkoncesszió mennyire segít majd, nehéz előre megmondani. Lakossági oldalról nyilván az lesz fontos, hogy ne romoljon, ha lehet, javuljon a szolgáltatás színvonala, az átállás ne okozzon zavart, az árak ne szálljanak el.

Az biztos, hogy bejön a piacra egy, a maga szakterületén nagyon hatékony cég, vagyis a Mol, ennyiben piacibb lehet a működés. Ugyanakkor jogosnak tűnő kritika, hogy a jövőben nem lesz igazi verseny, hiszen „egy, csak egy legény marad talpon a vidéken”. Ehhez a visszatérő kritikához azonban annyit hozzá kell tenni, hogy nem a verseny fog megszűnni, hanem inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a jövőben sem lesz nyitás a verseny felé.

Most ugyanis a közszolgáltatói hulladékgyűjtésben és -szállításban nincs valódi verseny, hanem egy olyan hibrid megoldás működik, hogy az önkormányzati, vagy az önkormányzat által megbízott cégek végzik a tevékenységet, ügyfélkapcsolat és díjszabályozás nélkül, mert utóbbi az állami kukaholdingnál van, magáért a hulladékkezelés megszerzéséért persze versenyezhettek a felek.

Azok mindenesetre, akik most a szakmában vállalkoznak, érthető módon nagyon prüszkölnek, nem értik, hogy

ki és miként fogja kárpótolni azokat a hulladékkezelő cégeket, akik ebben az új rendszerben a cégük értékének nagy részét egy csapásra elveszítik, mert egy vállalkozás értékét a telephely, a gépek, a berendezések mellett az üzleti kapcsolati hálózat és az árbevétel mértéke is meghatározza.

Ezen vállalkozók számára minden megnyugtatásnak szánt kommunikáció mellett alapvető bizonytalanságot és az üzleti jövőkép elvesztését jelentheti az átalakítás.