Hiába a szankciók, nagyon erős a rubel, és még tovább is izmosodhat

Képzeljük el a magyar sertéspiacot, ahol van 2,7 millió állat. Vajon miként változna az élősertés ára, ha a kormány kihirdetné, hogy szeptember 30-ig minden magyar háztartásnak be kell szolgáltatnia egy sertést az államnak.

Van 4 millió magyar háztartás, igencsak megnövekedne a kereslet, hiszen a Svábhegyen lakó informatikus is keresne a piacon egy disznót (keresletnövelés). Ha ráadásul az állattartók egy olyan rendelkezést is kapnának, hogy minden öt sertésükből négyet azonnal le kell vágniuk (április 15-ig), akkor a szeptember 30-i céldátumra még egy jelentős kínálatszűkítés is megvalósulna. Igen, a sertés ára alighanem emelkedne.

Sertések helyett beszéljünk a rubelről!

Ha ránéz valaki az orosz rubel árfolyamára, ma azt látja, hogy mindössze 80 rubelt kell adni egy dollárért, vagyis szinte az Ukrajna ellen megindított háború előtti szintre erősödött vissza az orosz fizetőeszköz.

Hát semmit nem értek a pénzügyi szankciók?

De, természetesen értek, és alaposan felforgatták az orosz gazdaságot, ám a rubel árfolyama így, ha mesterségesen is, de logikusan erősödött. Vajon miért? A választ akár könnyen elintézhetnénk azzal, hogy az orosz rubelnek most nincsen valódi piaca. A lakosságot, a nem importáló cégeket, de a külföldieket is távol tartja Oroszország a belső (onshore) rubelpiacától, máshol meg szinte nincs is piac (az offshore piacokról majd később).

Vagyis kicsit olyan ez, mint Magyarországon volt az „átkosban”, amikor adott volt egy hivatalos dollár-, osztrák schilling- vagy éppen németmárka-árfolyam, de a feketepiacon kétszer annyit kellett adni ezekért a pénzekért.

Van is piac, de nincs is piac

Ám az orosz rubel piacán most egy kicsit azért összetettebb a helyzet. Itt ugyanis van azért egy piaci mechanizmus, azaz vannak valódi vevők és valódi eladók, és az üzletkötéseikkel ki is alakul valamilyen árfolyam, de emellett valóban vannak olyan szabályozók is, amelyek nem engedik azt, hogy sokkal gyengébb árfolyam alakuljon ki.

Treasury-vezetőkkel, egykori jegybankárokkal beszélgettünk erről – nézzük, mire jutottunk. Figyeljük meg elsőként a rubelpiacon a megmaradt keresletet és a megmaradt kínálatot. Oroszországban van rubelpiac, ahol az importőröknek (ezt dokumentumokkal kell igazolni) lehet devizát venni, ők tudnak kereskedni. A külföldiek azonban nem léphetnek piacra, ahogy a lakosság devizakereslete és a nem importőr cégek devizaigénye is korlátozott.

A szufficit

Hogy néz ki most Oroszország külkereskedelme? Oroszország gőzerővel (vagy inkább gázerővel) adja el a szénhidrogént, napi egymilliárd dollár körüli bevételt realizál, viszont neki szinte senki nem ad el árut.

Ez persze így nem igaz, hiszen olyan nagy országok, mint Kína, Törökország India, Brazília, Argentína, Indonézia, Dél-Afrika eladnak, ha van piacképes árujuk, de azért a sok nyugati importot nem könnyű átkonvertálni.

Lehet, hogy a nyugat-európai autók helyett majd vesznek az oroszok kínait vagy indiait, de egy Boeing-alkatrészt még középtávon sem könnyű máshonnan beszerezni.

Ezért az eddig is meglevő orosz kereskedelmi többletből lett egy „bazi nagy kereskedelmi többlet”, hiszen az energia a geopolitikai bizonytalanság miatt csak még drágább lett, és mint láttuk, az oroszok el sem tudják költeni a pénzüket.

Mégis esne az árfolyam

Egy deviza árfolyamában azonban egyáltalán nemcsak a kereskedelem számít, hanem a különböző célú kereslet és kínálat összessége is. Ha most szabad lenne az orosz devizapiac, akkor vélhetően józan paraszti döntéssel sok lakos, cég, intézmény venne eurót és dollárt.

Mert jó az, ha „van egy kis tartalék a párnacihában, az osztrák számlámon, hátha egyszer még utazhatunk, hátha még rosszabb lesz az orosz helyzet, legyen értékálló devizában is megtakarításunk”.

Vagyis nemcsak a kereskedelmi mérleg, de a tőkemérleg is számítana, de itt megint belépnek a korlátozások. Ha a lakosság, vagy a cégek vehetnének devizát, vennének is, de az orosz állam és az orosz jegybank a tőkekimenekítés kapuit lezárta.

Az exportőröknek le kell váltaniuk a devizabevételeik 80 százalékát rubelre. A lakosság nem veheti fel korlátlanul a devizamegtakarításait. Ráadásul a lakossági devizabetétek után a kamatokat is rubelben fizetik most a bankok. Emellett is vannak korlátozások, a pénzügyi eszközök eladási tilalma, az orosz tőzsdén a külföldiek értékpapír-értékesítésének tiltása, a derivatív ügyletek limitálása vagy a nyugati cégek vagyonelemeinek befagyasztása, ezek mind-mind visszafogják a rubel esetleges eladását.

Változni fog

Az orosz jegybank láthatóan ura a helyzetnek. Még akkor is, ha a Nyugat korlátozta a hozzáférését a devizatartalékaihoz. Nem is szeretné nagyon szívatni a lakosságot, főleg nem az orosz importőröket (ha még kevesebb külföldi áru érkezne, csak látványosabb lenne Oroszország izolációja, nehézségei), vagyis a korlátozásokat majd még jobban feloldja, egyszerűsíti a szabályokat, de biztosan csak fokozatosan.

Azt pedig sajnos a Nyugat is észleli, hogy a szankciók nem mérsékelik a háború szenvedéseit. Amúgy sem az Oroszország típusú államok szoktak csődbe menni, hanem azok, ahol eleve kereskedelmi hiány van, és az ország már annyira eladósodott, hogy egy idő után nem kap új hitelt, az árfolyam összeomlik (ez Argentína visszatérő sztorija).

A nyugatiak fogadást kötnek

Eddig az oroszországi rubelkereskedésről beszéltünk, de békeidőben a rubelnek van külső (offshore) kereskedése is. Ez most gyakorlatilag nem létezik. Mit tehetnek ilyenkor azok a vállalatok, például az energiaimportőrök, amelyeknek később kellene rubel, de nem szeretnének árfolyamkockázatot futni?

Számukra egy furcsa szegmens maradt, az NDF (non-deliverable forward), vagyis a szállítással nem járó határidős ügylet.

Ha a kisfiammal fogadok, hogy ki nyeri április 16-án a Tottenham–Brighton meccset, és én kapok 500 forintot, ha a Tottenham nyer, ő pedig akkor kap 500-at, ha a végeredmény döntetlen lesz, vagy nyer a Brighton, akkor ez az ügylet nem jut el a két csapathoz, egyáltalán nem befolyásolja az életüket. Az ő meccsük határozza meg a mi pénzügyeinket, de a mi pénzügyeink nem határozzák meg a játék képét, ismétlem, Harry Kane-ék nem is értesülnek az ügyletről.

Pontosan ez történik a rubel NDF-ekkel. Ha egy olajvásárló tart attól, hogy nagyon megdrágul a rubel, fogadhat erre (fedezheti a pozícióját), és a felek majd elszámolnak egymással euróban vagy dollárban. Ez az NDF-piac, nevezzük akár a rubel reális árának, nem befolyásolja a rubel aktuális árfolyamát, rubel nem cserél gazdát. Az NDF-ügyletre csak megállapítanak a felek egy keresztárfolyamot – ez egy fogadás, egy fedezeti ügylet, amellyel egymás között majd elszámolnak.

Államcsőd

A rubellel kapcsolatban az is visszatérő kérdés mostanában, hogy Oroszország államcsődbe mehet-e, ha nem fizeti az adósságát. Ez egy bonyolult nemzetközi jogi kérdés lehet, mindenesetre elmondhatjuk, hogy Oroszországnak devizabevétele, kereskedelmi többlete most biztosan van, vagyis nem kell csődbe mennie.

De lehet az is a válaszunk, hogy valójában tökmindegy.

Profán példával: ha a vegyesbolt tulajdonosa hétfőtől péntekig 300 forintért adja a Dreher sört, az számít, de az tökmindegy, hogy szombat-vasárnap 100 forint vagy 500 forint az ár, ha akkor nincs is nyitva.

Oroszországra vetítve teljesen mindegy, hogy államcsőd van (C vagy D besorolású az hitelminősítése), vagy az ország a világ legjobb kibocsátója (AAA minősítéssel), hiszen úgysem lépne most ki a nemzetközi kötvénypiacra, mert senki nem fog egyetlen fabatkányi orosz állampapírt sem megvásárolni.

A magyar állam nagyon furcsa

Akit viszont tényleg nem lehet érteni a devizapiacról nézve, az mintha a semmiért konfliktusba bonyolódó magyar állam lenne. Mi valamilyen furcsa kommunikációs megfontolásból arról beszéltünk, hogy elfogadjuk Putyin kérését, és rubelben fizetünk a szénhidrogénért.

Pedig igazából a mi pozíciónk szinte biztosan nem fog különbözni a többi nyugati gázvásárlóétól. Ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindenki rubelben fizet és senki sem fizet rubelben.

Hiszen mi a magyar állam pozíciója? Mint minden nyugati vevőtől, az orosz Gazprombank, amely nem esik szankció alá, megkapja a devizát, ő azt leváltja, majd a Gazprom Export megkapja a rubelt.

Vlagyimir Putyin azt mondhatja, ő elérte, hogy rubelben kapja meg a gáz ellenértékét a Gazprom, a nyugati vezetők azt mondhatják, hogy továbbra is szerződés szerint, euróban, illetve dollárban fizetnek.

A magyar kormány azonban bemondta, hogy ő rubelben fizet. Ez vajon mit jelent? Vélhetően mi is nyitottunk vagy nyitunk egy speciális számlát az orosz banknál, ahová be lehet fizetni a devizát. Semmin nem kellett változtatnunk, hiszen a szankciókat megszavazó ellenséges országként az orosz rubelpiacon nem tudunk vásárolni, másnak pedig nincs eladó rubelje. Ez vélhetően csak valami kommunikációs finomhangolás, kellemetlenkedés „Brüsszellel” vagy behódolás „Moszkvának”, vagy az új fizetési rezsimmel kapcsolatos politikusi meg nem értés.

Igaz, az MVM állítólag valóban megpróbált közvetlenül rubelt szerezni, de az elnöki rendelet után a gázvásárló cég vélhetően már rájött, hogy a leendő szisztéma alapján erre nincs szüksége.

Szijjártó Péter külügyminiszter most különleges megoldásként ismerteti azt, amit feltehetően a többi ország is csinál, hogy egyidejűleg az EU és az oroszok igényét is teljesítse.

Aki maradt, nem járt rosszul

Most mindenesetre az Oroszországban maradó cégek sem járnak igazán rosszul. Az iparvállalatok, amelyeknek van helyi székhelyű cégük, tudnak venni a fixingen (vagyis a normális piaci áron) devizát, ha van mögötte esedékes dolláros vagy eurós importszámlájuk.

Ráadásul a német, osztrák, magyar vagy olasz bankok, amelyek még kitartottak, szintén éreznek némi üzleti fellendülést is, bennük ugyanis jobban bíznak az orosz cégek, mint a saját bankjaikban, és pénzt visznek oda.

A bankok pedig természetesen meg tudják magyarázni maguknak, hogy ők nem azért maradtak, mert Putyint védik, hanem mert nem akarják cserben hagyni német, osztrák, magyar, olasz ügyfeleiket (és persze a részvényeseik felé is éreznek felelősséget).

Oroszországnak most rossz

Ha a rubelről szóló cikk alapján úgy tűnne, hogy az orosz gazdaságnak vagy az orosz embereknek nem lettek nehézségei a szankciók miatt, nos, ez nem igaz. A Nyugat részéről az, hogy több orosz bankot lekapcsoltak a SWIFT banki tranzakciós adatküldő rendszerről, a nyugati piacokon is sok vásárlási korlátozást vezettek be az orosz értékpapírokra, vagy az, hogy kivonult egy csomó nyugati cég, például a Visa, a Mastercard, az American Express, mind-mind nehézség.

Utóbbi nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a helyi kibocsátású (orosz) kártyák csak otthon működnek (orosz elszámoláson), Nyugaton viszont nem, míg a nyugati kártyák pedig nem működnek Oroszországban.

A kereskedelmi korlátozások, a külföldi cégek kivonulása, illetve a GDP várható visszaesése fáj a lakosságnak, szűkíti a termékkínálatot, Oroszország élhetőségét, ugyanakkor éppen a rubel árfolyamát (bármennyire is mesterséges az most) Oroszország elég jól be tudja állítani.