Ukrán–magyar áramszinkron: hatalmas reform, háborús viszonyok közepette
2022. április 1. – 21:09
frissítve
Rohamléptékben, a belőtt menetrendhez képest két évvel korábban kötötték össze az ukrán (és a moldáv) villamosenergia-rendszert a nyugatival, ami praktikusan nekünk, magyaroknak jelentette a legnagyobb feladatot. Ám az igazság az, hogy ma még nehéz megtippelni, hogy milyen lesz a szinkronizált rendszer, egyelőre csak legfeljebb tesztüzemről beszélhetünk.
A történelem szívesen használ konkrét időpontokat, eseményeket nagy korszakok lezárására. 476-ban a Nyugatrómai Birodalom bukásával lezárult az ókor. Aztán jött a középkor, amit Amerika felfedezése, esetleg az angol ipari forradalom zárt le. 1918-ban az első világháború végével már az újkornak is vége szakadt.
Az adott pillanatban persze még senki nem tudja, hogy a történészek később majd hogyan határoznak meg egy-egy ilyen korszakhatároló évszámot, ráadásul alternatív elméletek is vannak a határévekről.
Amikor azonban Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, ráadásul ezt a kor hírközlési lehetőségeinek megfelelően real time harsogta a média minden földrészen, mindenki érezhette, hogy vége van egy hosszú, relatíve békés időszaknak. Korszakváltó pillanatot éltünk meg, de ahogy a kelet–nyugati energiaüzletekhez értő szakemberek, elsősorban energiakereskedők fogalmaznak, az európai energetikában már tényleg konkrétan elkülönül a beszélgetésekben, hogy egy szabályozás, egy kereskedelmi kapcsolat vagy egy statisztikai adat február 24-e előtti vagy február 24-e utáni.
Az ukrán szinkronizáció
A mi kelet-közép-európai energiaszektorunkban az egyik legközvetlenebb, legfontosabb változás (bár a szélesebb hazai közvéleménynek talán ez nem volt meghatározó információ) az volt, hogy az ukrán áramrendszer egyik pillanatról a másikra egy orosz–belarusz integráció felől nyugati szinkronizációra váltott.
Az egész váltás nagyon érdekes volt, de arról nincsen senkinek információja, hogy a történések időzítettek vagy teljesen véletlenszerűek voltak. A lényeg, hogy Ukrajna éppen a háború kitörése előtt kapcsolta le magát az orosz és a belarusz hálózatról egy régóta tervezett tesztüzem miatt. Aztán már nem is kapcsolta vissza magát, hanem március 16-án csatlakozott az európai szinkronrendszerhez, amely egy 2017 óta tervezett projekt volt, de a reális céldátum korábban még 2024 volt.
Évek helyett hetek
Ahogy később a hazai energiahivatal mindezt tálalta
„azt kellett tesztelni, hogy Ukrajna képes-e önállóan tartani az 50 Hz-et, ami az európai kapcsolódás előfeltétele. A háború azonban átírta a forgatókönyvet, és a kétéves felkészülési idő két hétre rövidült.”
Azt aligha kell túl sokáig magyarázni, hogy egy komoly infrastruktúrát igénylő váltást egyik napról a másikra nem lehetett volna megcsinálni, valójában annak, hogy Ukrajna a nyugati rendszer részese lehessen, már sok előkészülete volt, és bár ezt sem hangsúlyozza senki, ami ma kialakult, az nem teljes összekapcsolás, hanem egy összekapcsolt tesztüzem.
Próbálunk majd mindjárt „érthető” nyelven is fogalmazni, de egy pillanatra leírunk pár szakfogalmat is tartalmazó mondatot. Szóval március 16-án volt az áttörés, mert ekkor jelent meg az európai árampiac legfontosabb intézménye, az ENTSO-E (vagyis a Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata) közleménye a szinkronizációról.
Az ENTSO-E az európai átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO-k) együttműködésének szövetsége, ez a szervezet felel a különböző vezetékrendszerek kapcsolataiért. A 39 tag 35 országot képvisel, és az általuk összehangolt rendszer a világ legnagyobb összekapcsolt elektromos hálózata, sokkal nagyobb és sokkal profibb, mint például az észak-amerikai rendszerek.
Ukrajna és Magyarország
Ukrajna valójában nem Magyarországhoz csatlakozott tehát, hanem egy nagy európai hálózathoz, ám mi joggal érezhetjük úgy, hogy kaptunk egy óriást a nyakunkba. A magyar áramfogyasztás évente 46-47 TWh, ráadásul ennek a negyedét mi eddig is importáltuk. Az ukrán áramtermelés pár éve a magyar áramtermelésnek majdnem a tízszerese volt, ma már ettől nagyon, de nagyon messze van az ország
Ez már 2014 óta az orosz–ukrán konfliktus következménye volt. A Donyeck és Luhanszk térségére jellemző nagy erőművek, szénbányák, acélművek a kelet-ukrajnai konfliktus során eddig is pusztultak, így az ukrán áramtermelés is szinte megfeleződött, de még így is egy sokkal, de sokkal nagyobb energiahatalom lett a közvetlen partnerünk.
És Moldova?
Írásunk alapvetően az ukrán szinkronizációról szól, de azért egy pillanatra nézzünk rá Moldovára, erre a kicsi, mindössze 2,6 milliós államra, amelynek problémáihoz Magyarország közvetlenül nem kapcsolódik. Ugyanakkor Chișinău rettenetes és igen tanulságos energetikai helyzetben van. Ez a szegény ország ugyanis energetikában a világ egyik legkevésbé önellátó országa (moldovai helyszíni riportunkat március közepéről itt olvashatják).
Az energiamérleg felét az orosz gáz, (évi 3 milliárd köbméter az import) adja, de ennek van még egy extra nehézsége, hogy Transznisztrián, a szakadár területen keresztül jön a vezeték. Nagyon leegyszerűsítve, az oroszbarát, szakadár Tiraszpol ezt úgy csapolja meg, hogy a számlát Moldova fizeti. Ha Moldova nem fizetne az ellenséges enklávé helyett is, akkor Moszkva elzárhatná a csapokat. A teljes energiamérleg 20 és a moldáv áramtermelés 6 százaléka azért saját megújuló energia (főleg biomassza), és a Világbank kezdeményezett már egy olyan átfogó projektet, ami javítana a lehetőségeken.
Na de mi történt az összekapcsolás óta?
Ha őszinte választ szeretnénk adni a közcímben megfogalmazott kérdésre, fogalmunk sincs. Hiába vannak kiváló transzparens adatszolgáltatási platformok, nagyjából semmilyen lekötött (menetrendezett) ukrán–magyar áramkereskedelem nem látszik ezeken.
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Mavir oldalán egy kis legörgetéssel van egy térkép (áttekintő ábra a magyar villamosenergia-rendszer legfontosabb adatairól), ez mutatja az áram fizikai áramlását is, ott van forgalom, de az úgynevezett menetrendezést nullának látjuk.
Ezen a linken pedig az UA BEI HU kódot kell keresni, ha megnézzük, hogy mekkora most a lekötött kereskedelmi kapcsolat, sok-sok nullát látunk. Az EU tehát egy kicsit előreszaladt a kommunikációban, azért egyik percről a másikra aligha sikerült az összekapcsolás, vagyis úgy nem sikerült, hogy az rögtön működjön is. A sok nulla valahogy úgy értelmezhető, hogy amióta megtörtént az összekapcsolás, nem tudjuk, hogy ki kinek és mi alapján szállít.
Magyar szempontból
Az áramkereskedelem iránya állandóan változik, amikor mi megnéztük az oldalt, Szlovákiából és Ukrajnából éppen jött az áram, a többi szomszédos országba ment. Ezt is mindjárt igyekszünk megvilágítani, de annyit mindenképpen érdemes rögzíteni, hogy még nem sokat tudunk a gyakorlatról.
Valami olyasmi történik most, hogy bár a Nyugat középtávon vélhetően tényleg segíteni szeretne, de az első napokban inkább nehezítik Ukrajna áramellátását. Az ukrán erőművek ugyanis egy korábbi ukrán jogszabály alapján a belső piacaikra csak egy limitált áron tudnak értékesíteni,
Magyarországon az ipari fogyasztók most jóval drágább áramot fizetnek, így az ukrán erőművek ezért jól járnak, ha Magyarországra szállítanak. De itt jön az említett „korszakváltás” újabb hatása, a február 24-e előtt hozott keretszabályok háborús környezetben azért meg fognak változni.
Görögdinnyét szilvával
A piaci szereplők mindenesetre figyelmeztetnek, az ukrán és a magyar erőművek összkapacitása között hatalmas különbség van, az ukrán piac alsó hangon is ötszörös, de vélhetően, ha nem a kapacitásokat, hanem a valós súlyt nézzük, ennél még nagyobb a differencia. Vagyis nem almát és almát kötünk össze, hanem görögdinnyét csatolunk a szilvára.
Magyarország energetikusai éppen ezért egyelőre óvatosan fogalmaznak, de nem hallgatják el a kockázatokat sem. Ságvári Pál, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) elnökhelyettese a Magyar Nemzetnek nyilatkozott Magyarország energiaellátásáról.
Úgy fogalmazott, hogy
az európai szolidaritás nemcsak a humanitárius segítségnyújtás, hanem az energetika területén is erős. Március 16-án történelmi mérföldkőhöz érkeztünk: az ukrán és a moldáv villamosenergia-rendszert sikeresen csatlakoztattuk a kontinentális európai rendszerhez, hogy segíteni tudjunk a területek energiaellátásában.
Magyarország is kérne segítséget
Az európai rendszerirányítók, elsősorban a Mavir és a szabályozó hatóságok, így a MEKH szakemberei is megfeszítetten dolgoztak azon, hogy megoldást találjanak a csatlakoztatás technikai és szabályozási kérdéseire, és eleget tudjanak tenni a két ország vészhelyzeti szinkronizálási kérelmének – emlékeztetett Ságvári Pál.
Ukrajnával a magyar átviteli hálózat kapcsolata a legerősebb, a hazai villamosenergia-ellátás biztonságát a szinkron csatlakozás közvetlenül nem veszélyeztetheti. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a vészhelyzeti szinkronizálás költségeit szét kell osztani az európai tagállamok között.
A CESA
A kontinentális európai szinkronkörzet (CESA) a világ legnagyobb elektromos hálózata (csatlakoztatott árammal). A szinkronizált frekvencia 50 Hz, és a terület több mint 400 millió ügyfelet lát el 24 országban, beleértve az Európai Unió nagy részét is. A CESA-ban az átviteli rendszerüzemeltetők (TSO-k) felelősek azért, hogy a frekvenciát 50 Hz-en tartsák a rendszer stabilitásának biztosítása érdekében. Ez azt jelenti, hogy az energiaforrásoknak és a fogyasztásnak mindig egyensúlyban kell lenniük a szinkron területen. A kontinentális európai térség a csatlakozás előtt a következő országokat tömörítette: Albánia, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Dánia (nyugat), Észak-Macedónia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Koszovó, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Montenegró, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Törökország.
Ukrajna és Magyarország között korábban már működött egy jól bejáratott kapcsolat, egy speciális erőmű, a Burshtyn TES révén, ez egy olyan cég volt, amelynek néhány egysége a belső (ukrán) piacra termelt, de néhány egysége, az úgynevezett Burshtyn-sziget, egy EU-s rendszerrel is össze volt kötve. A nyugat-ukrajnai erőmű állítólag ma is zavartalanul üzemel, csak most éppen nem ad áramot az uniónak. Ám, ami eddig egy kis sziget kapcsolata volt, az immár háborús környezetben két hatalmas szisztéma összekötésével bővül.
A nukleáris kockázat
Ukrajna áramrendszere elsősorban nukleáris alapú. Négy atomerőműben, 15 reaktorral atomnagyhatalomnak is nevezhetjük, amelynek a csernobili tragédia azért már megfékezte a nukleáris terveit.
Ám a zaporizzsjai 5000 MW-os (ez Európa legnagyobb atomerőműve), a dél-ukrajnai (Mikolajiv környéki) 3000 MW-os, a rivnei (vagy Rovno) Varasnál 2819 MW-os és a hmelnickiji 2000 MW-os elvileg működnek, de ha az oroszok elfoglalnak ukrán atomerőműveket, több kockázat is felmerül.
A háború során többször kerültek harcok közvetlen közelébe nukleáris létesítmények Ukrajnában. Még az invázió első napjaiban foglalta el az orosz hadsereg a csernobili létesítményt, majd pedig az Európa legnagyobbjának számító, a Zaporizzsjához közeli atomerőmű felett vették át az ellenőrzést az orosz erők. Mindkét helyen voltak gondok az áramellátással, de ezeket sikerült végül helyreállítani, Csernobilból pedig az ukrán források szerint kivonultak a héten az oroszok.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) a háború kezdete óta aggódik az ukrajnai nukleáris létesítmények biztonsága és az elfoglalt erőművekben dolgozók miatt. Az ukrajnai atomerőművekről itt írtunk bővebben, itt pedig megnézhetik helyszíni videónkat a juzsnoukrajinszki atomerőmű közelében fekvő kisvárosba, ahol visszaverték az oroszokat.
Pontos információkat nehéz szerezni a hadi helyzetről, ilyenkor a háborús köd jelensége érvényesül, mindkét fél kommunikációs háborút is vív, és a harmadik feles aktorok nehezen validálják az információkat.
Mindenesetre, ha probléma lesz, az erőművek áramtermelése nagyon hiányzik majd az ukrán rendszerből, azaz akár megfordulhat az áramirány, és a kelet-nyugati áramlás helyett nyugat-keletire lesz szükség.
És a fűtőelem-beszerzésekkel is gond lehet, hiszen azt mindenki (részben még a nagy amerikai cég, a Westinghouse is) a Roszatomtól szerzi be.
Hiányozna Majak
Nem véletlen, hogy miközben az olajszankciókkal a Nyugat egy része fenyegeti Oroszországot, addig a nukleáris szankciókkal inkább Oroszország fenyeget.
Ez azért van így, mert a világ atomipara eléggé ki van szolgáltatva egy nagyon ijesztő helynek, Majaknak. Itt gyárt a Roszatom mindenféle fűtőelemet, de használt elemeket is visszadúsít, ráadásul 10-20-30 évre tárol is erősen radioaktív fűtőelemeket.
A világ legnagyobb uráncége, a kazah Kazatomprom (globális részesedése majd 40 százalék) is ide szállít yellow cake-et (tisztított uránt), és a Roszatom ebből készít eladható terméket.
Ám most akkora lett a kockázat, hogy sokan kalkulálnak azzal, hogy ez a partner kiesik, és az amerikai és kanadai nukleáris cégekre számít mindenki, például a kanadai-amerikai Cameco árfolyama háromszorosára ugrott.
Ha pedig az oroszok nem szállítanak tovább, az egész világ gondban lehet, igaz az atomerőművek, általában 1-2-3 évre tudnak tárolni előre alapanyagot. Mindez nekünk elsősorban azért érdekes, mert ha a rezsicsökkentés záloga valóban Paks, akkor itt is nagy a kockázat (az orosz ellenszankciók alighanem minket is érintenének).
Frissítés: Olvasóink segítségével ezt a részt azzal egészítenénk ki, hogy Majakban a kiégett üzemanyag fogadása, tárolása és újrafeldolgozása történik. ugyanakkor az atomerőművi fűtőelemeinket nem az uráli Majakban, hanem a Moszkvától 60 kilométerre keletre lévő városban, Elektrosztálban készítik, az ottani Masinosztroitelnij Zavod nevű üzemben. Ez a Roszatom üzemanyag ágazatának, a TVEL-nek a gyára.
A szinkron tétje
A kontinentális Európa sikeres szinkronizálása Ukrajna és Moldova energiarendszereivel ezért Európának dicsőség, de egyben kockázat is. A részleteket 2022. március 16-án tette közzé az ENTSO-E. A szakmai szervezet szakszerűbben és óvatosabban fogalmazott, mint a politikusok:
Jelentős mérföldkőhöz érkeztünk az ukrán Ukrenergóval és a moldáv Moldelectricával, e két cég vészhelyzeti szinkronizálási kérelmét követően a kontinentális európai átvitelirendszer-üzemeltetők megállapodtak abban, hogy 2022. március 16-án megkezdik a kontinentális európai villamosenergia-rendszer próbaszinkronizálását Ukrajna és Moldova energiarendszereivel.
A nevezett cégek most rendkívül nehéz körülmények között üzemeltetik saját villamosenergia-rendszereiket. Az ENTSO-E szeretne köszönetet mondani az Európai Bizottságnak, az összes érintett TSO-nak és nemzeti hatóságaiknak a szinkronizálási folyamatban nyújtott támogatásukért és segítségükért.
