Mit észleltek a végrehajtók a rendszer működéséből, és meddig marad Schadl György az elnökük?

Hetek óta élénk beszédtéma a közéletben Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) elnökének letartóztatása, illetve Völner Pálnak, a végrehajtók közvetlen kormányzati felügyeletét ellátó államtitkárnak a meggyanúsítása.

Az MBVK honlapján továbbra is az látható, hogy a régi vezetés irányítja a kart, és mint azt többen is elmesélték a Telexnek, ez még akkor is zavaró számukra, ha tudják, hogy gyökeresen, egyik napról a másikra nem lehet mindent megváltoztatni, egy tisztújításnak megvannak a szabályossági követelményei. De azért így is nonszensznek tartják, hogy a régóta kiépült korrupt szisztéma még nem indukált a karban személyi változásokat.

A malmok lassan őrölnek

Mint hallottuk, a kar továbbra sem reagál a kialakult helyzetre, és a nulla hivatalos kommunikáció miatt el is indult a suttogó propaganda, amely szerint a „Gyuri (Schadl György – a szerk.) hamar, már április előtt kint lesz, majd minden működik tovább”. Más azonban azt várja, hogy lassan lemond az elnök. Mint hallottuk, erre azért lenne szükség, mert hivatalosan amúgy elég nehezen „állna be magától ez a változás”.

Ha valaki bűncselekmény gyanúsítottja, nem feltétlenül jelenti azt, hogy megszűnik a végrehajtói státusza, ez függ az adott cselekmény büntethetőségi tételétől is, de lehet, hogy csak felfüggesztést von maga után, azaz a végrehajtói szolgálat szüneteltetését. Ha egy naptári évben a végrehajtónak 90-nél több az úgynevezett távolléti napja, akkor szintén megállapítják a végrehajtói szolgálat szüneteltetését, de csak 275 napnál szűnik meg teljesen a szolgálat.

2021-ben ez bőven nem állt fenn, Schadl Györgyöt november elején tartóztatták le a Liszt Ferenc repülőtéren, vagyis a 2021-es évben nem esett így ki 90 nap, 2022-ben is csak elég későn állna be a végrehajtói szolgálat megszűnése.

Egy pillanatra érezzük át egy végrehajtó dilemmáit. Ő tudja, hogy a jelenlegi vezetők nem fognak maguktól lemondani, hiszen azzal elismernék, hogy vaj van a fülük mögött – ha pedig tisztességesek, akkor miért kéne lemondaniuk? De ha lenne is egy új választás, ha a végrehajtók fele mostanában lett kinevezve (akár fizetett ezért, akár nem), akkor ők vajon egy új rezsimet vagy egy régi rezsimet támogatnak majd? Hogy lesz így megújulás?

Sok információ

A Telex mindenesetre azt tapasztalta a korábbi cikkeink (itt, itt és itt) nyomán kapott megkeresésekből, hogy van egy kör, amelyik mindenáron teljes reformot szeretne, nagyon fél, hogy a gyökeres változás elmarad. Vannak, akik inkább nyugtatnák a közvéleményt, azt hangsúlyozzák, hogy a végrehajtók egymást „vámolták” meg, és nem az adósokat károsították.

És természetesen ilyen helyzetben azok is jelentkeztek, akiknek az elmúlt években voltak panaszaik végrehajtások, illetve végre nem hajtások miatt. Ez is teljesen érthető, nehezebben fogadja el az a korábbi helyzeteket, akiknek végrehajtókkal volt konfliktusa, ha világossá válik, hogy mennyire korrupt volt a rendszer, az régi sebeket tép fel.

Régóta jelen volt a sok „okosság”

A végrehajtók sokféle visszaélési elemet vagy legalábbis olyan témát mesélnek el, ami felvetette ennek gyanúját. Ezek közül a legismertebb az új területi kinevezések áruba bocsátása volt, vagyis az a korrupciós rendszer, amelyet a Legfőbb Ügyészség a Völner Pál mentelmi jogának felfüggesztését indítványozó kikérőjében is leírt, de ahogy többen is mesélik, a rendőrség a titkos megfigyelések alapján még bőven tudna mást is megpiszkálni.

Mint hallottuk, a végrehajtói mezőny eléggé kettészakadt. Aki benne volt a rendszerben,

„gyakran járt el a mi Gyurinkkal meginni egy jó kávét”,

annak aranyélete volt – érzékeltette egy forrásunk a korábbi rendszer hangulatát.

Az ilyen végrehajtó ugyanis sok központi segítséget kapott, például az ellenőrzések egyszerűsítése vagy a végrehajtók nagy riadalma, a jogászi végzettség megszerzésének előírása idején.

Aki viszont kívül volt a rendszeren, főleg, ha amúgy egy jobb körzetben dolgozott, annak már kevésbé volt egyszerű az élete, ő inkább számíthatott „nyomasztásra”.

„Nem mindegy, hogy egy ellenőrzés során nagyjából annyi a dolgod, hogy kitöltesz egy űrlapot, vagy tényleg kiszáll pár ellenőr és mindenbe belenéznek.”

Forrásainktól kaptunk jó pár hivatalos dokumentumot, jegyzőkönyveket is a székházban tartott választmányi bizottsági ülésekről, a tagságnak kiküldött elnöki levelekből. Természetesen ezek nem tartalmaznak semmilyen utalást korrupciós mechanizmusokra, viszont remekül visszatükrözik azokat a kérdéseket és átalakításokat, amelyek az elmúlt hat évben, Schadl György elnöksége alatt a leginkább foglalkoztatták a szakmát, és amelyben a kar elnöke, a hivatal és a felügyelő politikus felelőssége is felmerül majd. A „nyomasztásokra” mindjárt kitérünk, de előbb helyezzük kontextusba a Schadl György-féle végrehajtói időszakot!

A nagy reform

A történetünk kezdetén, 2015 elején a bírósági végrehajtást az 1994. évi LIII. (Vht.) törvény szabályozta, a szakma vezető szerve a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara volt. A korábbi végrehajtói működésben is voltak anomáliák, elsősorban a devizahitelesek súlyos nehézségei, a meg nem fizetett tartozások végrehajtása idején erősödött fel a népharag a végrehajtók ellen.

2015-ben aztán gyökeres reformoknak futott neki Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter, Répássy Róbert államtitkár és Szekér Judit miniszteri biztos. Trócsányi teljesen új szabályozást nyújtott be.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara 2015. augusztus 31-én megszűnt, a jogutódja 2015. szeptember 1-től a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar (MBVK) lett.

A kar (amelyet a végrehajtók és helyetteseik alkottak) 2015. szeptember 30-án tartotta tisztújító közgyűlését, itt lett először elnök Schadl György, az alelnöke Lukács Tamás, az elnökségi adminisztrációt Kovássy Szabolcs vezette, míg a hivatalt Petrik Béla.

Akkor a Jogászvilág azt írta, hogy a hivatal vezetője és az elnökség munkájuk során szoros együttműködésre törekednek, kiemelt céljuk a szakmával szembeni közbizalom megerősítése.

Az MBVK hivatalának vezetőjét az igazságügyi miniszter nevezi ki 7 évre, 2019 decemberében Takács Katalin lett a hivatalvezető.

Képesítés

A szabályozás kimondta, hogy amennyiben a végrehajtó 2022. december 31. napjáig nem szerez jogi végzettséget, a végrehajtói szolgálata megszűnik, de annak, aki szerette volna megtartani a praxisát, még végrehajtói szakvizsgát is kellett tennie.

A végrehajtók kinevezése immár csak meghatározott időre (7 évre) szólt, utána csak az maradhatott a körzetében, akivel szemben nem merült fel súlyos fegyelmi ügy, vagy aki azt újra megpályázta, Egy-egy jó körzet potenciális elvesztésének így több oka is lehetett, az, ha valaki nem tanult, illetve az is, ha valaki megbukott egy ellenőrzésen.

Forrásaink szerint az ügyeskedés már ettől a pillanattól elindult. Volt például egy nagyon érdekes kérdés: ha valakiről látszott, hogy már biztosan nem szerezheti meg 2022 végéig a diplomáját, attól vajon elvehető-e korábban is a praxisa?

A tanulmányi csavarok

A képzési feladatoktól sokan megrettentek, de

„Gyuri nagyon ügyesnek bizonyult, képzési helyekkel létesített kapcsolatot, előadásokat, képzéseket szervezett, ahol a jogász előadókat nagyon jól megfizette a MBVK, de még gimnáziumi kapcsolatot is szerzett”

– hallottuk.

Magáról ugyan nyilván senki nem állítja, hogy könnyített úton szerzett volna diplomát, de arról, hogy kinek melyik ismert professzor írta a diplomáját, vagy hogy vette az „Ecserin” a papírjait, sok legendát hallottunk.

„Tényleg volt minden. Akadt közöttünk, aki könnyen tanult, de volt aki karosszérialakatosból lett végrehajtó. Akadt, aki feladta, más nagyon szenvedett, de bebiflázta a latin szavakat, és letette a vizsgát. Még az Alkotmánybírósághoz (AB) is fordultunk, hogy az egyetemi végzettség csak az új végrehajtókra vonatkozzon, de az AB kimondta, hogy jogszerű volt az előírás.”

Volt, aki már csak néhány évre optimalizált, beiratkozott valahová, halasztott, egy-egy könnyű vizsgát letett, például a kriminalisztikát. Nagyobb vita abból támadt, hogy bizonyos végrehajtókat azért mentettek fel, mert az egyetemük deklarálta, hogy a tanulmányi állapotuk szerint 2022. december 31-ig már nincs esélyük a diplomaszerzésre.

Ahogy írtuk, elindult a jogászkodás, hogy ezért vajon kitehető-e már 2022 vége előtt valaki a praxisából. Ez rögtön feszültséget generált, mert már akkor azt pletykálták, hogy akinek jó körzete volt, azt inkább elzavarnák. Még olyan ügyes végrehajtó is akadt, aki előre megírta az egyetemének, hogy az ő tanulmányi előmenetele személyes adat, nem adható ki. Őt nem is lehetett felmenteni.

A körzetek felmérése

Az MBVK-nál a mindennapos ügyeket ugyan nem az elnökség, hanem „a hivatal” vezette, a hivatali szerv vezetőjét az igazságügyért felelős miniszter nevezte ki 7 évre. A vezető a miniszternek tartozott beszámolási kötelezettséggel.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy miképpen süllyedt egyre mélyebbre a kar, de mint hallottuk, a képzések megszervezése után nagyon hamar elindult a Fidesz-közeli üzletemberek, médiák kitömése pénzzel, ahogyan nagyon gyorsan megindult az egyes végrehajtói körzetek beárazása is.

A céginformációs rendszer vagy egyes pletykák szerint a végrehajtó szakma belső informatikai rendszere alapján meg lehetett becsülni, hogy egy-egy körzet mekkora jövedelmet generálhat, ez az ismeret segített beárazni egy-egy területet. Ha aztán valahol egy mohó végrehajtó és az őt támogató vezetés üresedést látott, áruba lehetett bocsátani a területet.

Az állandó helyettesítés

Mint a végrehajtók elmesélték, nemcsak a területek kiosztása volt „buli”, de talán még nagyobb volt a játéktér az állandó helyettesítéseknél. Azzal is növelhette ugyanis az adott bizalmi végrehajtó a jövedelmét, hogy egy másik körzetben állandó helyettesi pozíciót szerzett.

Állítólag voltak, akik még azt is tudták, hogy mi a vetés és mi az aratás időszaka, vagyis hogy melyik körzetben tartanak a zsírosabb árverések a munkásabb, előkészítő szakaszban, és melyikben ott, ahol már a jutalék várható. Különösen pikáns eleme volt a rendszernek, ha más kapta a munkát, de más a termést.

Összefonódások

Az informatikai rendszer és az abban fellelhető adatvagyon is hihetetlen értékkel bírt. Örök vita volt a tagság között, hogy vajon a központ mennyire látja a végpontok adatait, mennyire néz azokba bele.

„Hatósági tevékenységet folytatunk, nagyon fontos az adatbiztonság”

– állította egy forrásunk.

Más azonban a kockázatokat hangsúlyozza:

„Képzeljük el, ha egy társszakma, például egy követeléskezelő látja, hogy miképpen állnak a végrehajtások, ez teljesen más tárgyalási pozícióba helyezi, ha meg kíván szerezni egy követeléscsomagot, vagy akár meg szeretne vásárolni egyetlen nagyobb követelést.”

A baráti költések és a tévéhirdetések

Említettük, hogy az is zavart egyeseket, hogy már a kar felállása utáni első teljes évben megindult a pénzkiáramlás egyes a kormány vagy állami cégek által is gyakran foglalkoztatott vállalkozások felé. Bár a végrehajtói közösségben már korábban is történtek arra kísérletek, hogy valamiképpen a társadalomnak megmagyarázzák a végrehajtást, az talán túlzás, hogy népszerűsítsék, de legalább megpróbálják megértetni a folyamatokat, hogy a nagyon rossz megítélésen javítsanak, de 2016–2017-ben ez a tevékenység új szintre lépett.

Az Átlátszónak is feltűnt a nagy költés, ezért 2016 novemberében bejelentette, hogy pert indít az MBVK gazdálkodási adataiért. Az MBVK-nak nagyon nem akaródzott kiadni azt, hogy mire költi a pénzét, azzal érvelt, hogy ő nem lát el közfeladatot, ám a pert egy évvel később mégis megnyerte az Átlátszó.

A bíróság döntése nyomán végül az MBVK-nak ki kellett adnia a gazdálkodási adatait: kiderült, hogy 2016-ban 1,45 milliárd, 2017-ben újabb 800 millió forintot költött tájékoztató kampányokra, tévére, postaládába bedobott brosúrára a kar. Elsősorban egy Magno Studio Kft. nevű cégnél, amely később feltűnően népszerű lett a NER megrendelőinél, illetve a Balásy Gyula érdekeltségébe tartozó Lounge-csoportnál, de a Századvég Gazdaságkutató Zrt. is írt tanulmányt az MBVK-nak – igaz, az első két megrendelőhöz képest töredékösszegért.

A tagság úgy tudta, hogy ezzel a kar „megadta a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené”.

Az informatika

A különböző dokumentumokból kitűnik, hogy az MBVK visszatérő problémája volt, hogy miként lehetne úgy modernizálni az informatikai rendszereket, hogy azzal a végrehajtókra ne háruljon túl nagy feladat, például adatmigrációt igénylő teher.

Az informatikáról azt hallottuk, hogy az is egy olyan típusú költség, amit a végrehajtók szakértelem híján nehezen becsülnek meg, de annak, aki jól használja, létfontosságú. A szakemberek szerint bármennyire transzparens egy informatikai rendszer, buhera mindig lehet benne.

Például többen is említettek egy ismert árverési vizsgálatot. Képzeljük el azt, hogy csörgedeznek az árverésre az ajánlatok, de a beadás előtti öt percben nem elérhető a rendszer. Annak, aki ezt az árverést megtámadja, lehet azzal válaszolni, hogy a rendelkezésre álló idő 99,6 százalékában elérhető volt a felület, vagyis bőven szabályos volt az árverés.

Igaz, csak éppen a kulcsfontosságú időszakban nem, amikor mindenki beadta volna a végső ajánlatát. A rendszer ugyanis a finisben lefagyott, de az árverés érvényes volt. A központi vizsgálat azt állapította meg, hogy szándékosan senki nem nyúlt bele a rendszerbe. Most elterjedt egy pletyka, hogy egy lehallgatási jegyzőkönyv alapján mégis lehetett valami, de azt majd csak később fogjuk megtudni, hogy tényleg újra kinyílik-e ez az ügy.

Ami jól működött

Abban azonban állítólag nagyon korrekt volt az MBVK rendszere, hogy amennyiben a győztes nem vitte el a portékát, akkor azt nem kaphatta meg a második, hanem meg kellett ismételni az eljárást.

Miről szól ez a szabály? Van olyan állami hivatal, ahol olyan trükköt is lehet alkalmazni, hogy rögtön a pályázati idő elején valaki bead egy 100-at érő vagyontárgyra 50-en ajánlatot, majd egy másik 200-on.

A reális vevők innen leállnak, mert magasnak vélik az árat, ők már nem pályáznak, ám ha végül a 200-as ajánlattevő eltűnik, akkor őt csak kizárják, de nem ismétlik meg az eljárást, az 50-es ajánlat tud nyerni.

Ellenőrzések, tisztújítás

Visszatérő vád, hogy szelektíven történt a végrehajtók ellenőrzése. Ez is éveken át nyúló vita volt, miért jó vagy rossz, ha a minisztérium ellenőriz, miért jobb, ha képzett végrehajtók ellenőriznek, hányan, milyen összetételben menjenek.

Azt sejtik, akik szerint korrupt volt a rendszer, hogy aki fizetett, azt békén hagyták, akit ki akartak túrni, ott próbáltak hibát találni az ellenőrök.

Az egyik végrehajtó ennek kapcsán megjegyezte nekünk, hogy azért az utólagos hangoskodás mellett vegyük figyelembe, hogy 2019. szeptember 13-án a teljes vezetést újra megválasztották, most már okos mindenki, de amikor lehetett, más nem indult, nem volt ellenjelölt.

Big picture

Egy, a végrehajtóktól független jogász forrásunk vállalkozott némi áttekintésre, a következőkben alapvetően az ő gondolatait használjuk.

Adott három szakma a jogrendszeren belül, a végrehajtók, a felszámolók és a közjegyzők, amelyeket 5-10 éve még nagyon hasonló, hálózatos, területi, illetve kiosztásos rendszerben, visszaélésszerű gyakorlatok jellemeztek. Ám a területek társadalmi megítélése teljesen eltérő.

• A közjegyzőkről mindenki elfogadja, hogy „maszekok”, csak annyit hallunk, hogy drágák, de nem szokás az állami rendszer visszaállítását követelni.
• A felszámolóknál voltak a legnagyobb bulik, vagyis a legtöbb pénz, de ez a rendszer az elmúlt években már tisztábban működött, a korábbi hálózatos rendszer legerősebb figuráit ki lehetett ütni a nyeregből.
• A végrehajtói rendszer működésével azonban ezekben a napokban szembesül a társadalom, a balhék hallatán megint felmerült a szakma államosítása is.

Vicces elemként meséli a forrásunk, hogy egy időben a neves jogászról, Cházár Andrásról elnevezett utcában működött a fenti három ágból kettőnek is a formális, illetve az informális központja, mert az MBVK a Cházár András utca 13.-ban, a felszámolói szféra akkori legfontosabb cége, a Mátraholding pedig a Cházár András utca 9.-ben működött.

„Az elképzelhetetlen autópark és az adósok, de talán még inkább a hitelezők sérelmei elég éles kontrasztban álltak.”

A probléma azért nagyon összetett, és vélhetően ezért is rosszabb a végrehajtók megítélése, mint például a közjegyzőké, mert a végrehajtók a gazdaságban az állami erőszak-monopólium egyfajta megtestesítői.

„A végrehajtót, ahogy a rendőrt, a vámost, az ellenőrt, de még a házmestert sem szokás nagyon szeretni.”

Ez sosem szimpatikus szerep, de most azért különösen extrém a helyzet, mert a társadalom látja, hogy egy összefonódó végrehajtói-politikusi kör épült rá a szervezetre, és bár már megbukott az MBVK elnöke, illetve a kormányzatban is a végrehajtói szakma felelőse, de az MBVK szótlansága a társadalom felé rossz üzenet, mert a tisztességes végrehajtókra is ráég. És persze azt is mindenki tudja, hogy a rendszert nem csak egy-két ember működtette.