Decemberi elemzésünk: Az alapvető élelmiszerek árának befagyasztása nem lenne észszerű, ettől még simán bevezethetik

2021. december 04. – 08:41

Decemberi elemzésünk: Az alapvető élelmiszerek árának befagyasztása nem lenne észszerű, ettől még simán bevezethetik

Másolás

Vágólapra másolva

Jövő januártól, elsősorban a liszt áremelkedésén keresztül, újabb erőteljes élelmiszerinfláció várható. A kormány azt mondja, hogy „figyelemmel kíséri” azt a Szerbiában már bevezetett intézkedést, amely néhány alapvető élelmiszer árát limitálta. A „figyelemmel kísérjük” remek válasz, jelentheti azt is, hogy rég eldőlt, és a jövő héten jön is egy ilyen intézkedés, de jelentheti azt is, hogy a kormánynak esze ágában sincs ezzel foglalkozni.

A hazai élelmiszerkereskedők egyelőre nem szeretnék kommentálni, hogy mennyire tartják reálisnak, avagy miként lehetne bevezetni egy maximált árat, vagy egy egységárat bizonyos alapvető élelmiszerekre. Aki azért legalább egy-két mondatot mondott, valahogy így vélekedett:

„Nem tartom reálisnak, de ha két hónappal korábban megkérdeznek, akkor azt mondtam volna, hogy az üzemanyagnak sem lesz limitált ára, vagyis minden elképzelhető.”

Minden elzárkózás ellenére azért azt tapasztaltuk, hogy valójában nemcsak a kormányinfót meglátogató újságírókat, de az élelmiszerkereskedelmi szakmát is foglalkoztatja már, hogy vajon reális lehet-e Magyarországon is egy Szerbiához hasonló intézkedés. A velünk szóba állók azonban ezt sem racionálisnak, sem jól bevezethetőnek nem gondolják.

Frissítés: Január 12-én Orbán Viktor bejelentette, hogy február 1-jétől korlátozzák a kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tehéntej árát. Ezeknek a termékeknek az árát minden üzletben vissza kell vinni arra a szintre, ahol 2021. október 15-én állt.

Kontraérvek

Miért tartják a forrásaink ezt rossz ötletnek? Több szempontot is visszatérően hallottunk:

  • ha ársapkát vezet be a kormány, azzal éppen a magyar tulajdonú, kisebb boltokat üzemeltető vállalkozókat hozza nehezebb helyzetbe, hiszen a kisboltokban jellemzően magasabb az ár, mint a nagy diszkontokban.
  • Az üzemanyaggal szemben, az élelmiszerek sokkal kevésbé homogén termékek, rengeteg féle áru van, nehezebb meghatározni, hogy mi az alapvető élelmiszer, és mi nem. Egy példával, a vizes zsemle az. De a bécsi zsemle? Vagy esetleg a magvas zsemle?
  • Nemcsak a termékek köre, de a terméklánc is összetett. Ahogy az üzemanyagnál kijelölték a kiskereskedőket az árcsökkentés viselésére, és szabályozták a nyitva tartást, úgy egy élelmiszernél sok a szereplő (a kiskereskedő mellett van termelő, feldolgozó, csomagoló, nagykereskedő, szállítmányozó), és az is nehezebben ellenőrizhető, hogy miből mennyit kell tartani, eladni a kijelölt hatósági áron.
  • Az alapvető élelmiszerek értékláncában, legyen az búza, tej, hús, boltlánc, sok az erős lobbierővel rendelkező csoport, gondolhatunk a CBA-re, Mészáros Lőrincre, Csányi Sándorra, de akár az Auchanba megérkező Jellinek Dánielre is. Vállalna a kormány ennyi konfliktust?

Pro szempontok

Eközben vannak persze olyan szempontok is, amelyek miatt akár reális is lehet a bevezetés: hiszen jön a választás és a Fidesz „megvédjük a családok pénztárcáját” üzemmódba kapcsolt. Emellett az élelmiszereknél az energia, a takarmány és a munkabérek emelkedése miatt valóban nagyon erős árnyomás lehet a közeljövőben.

Nagy János, az Erste Bank elemzője a lisztet emeli ki, amely nagyon sok termékben fontos alapanyag (kenyér, péksütemények, tészta, keksz, cukrászat), és ahol akár 20 százalékos áremelés is elképzelhető az év elején.

Lisztet rakodnak szállítás előtt a A Hajdú Gabona Zrt. hajdúnánási üzemében – Fotó: Oláh Tibor / MTVA / MTI
Lisztet rakodnak szállítás előtt a A Hajdú Gabona Zrt. hajdúnánási üzemében – Fotó: Oláh Tibor / MTVA / MTI

A szerb példa

Mindenesetre, mielőtt pár részletre kitérnénk, nézzük meg a mintapéldát, vagyis Szerbiát! Itt az árlimit bevezetése előtt annyi előzmény már látható volt, hogy az aszály (rossz zöldség, gyümölcs és gabonatermés) és az ismert világpiaci hatások miatt állandó téma volt a sajtóban a magas élelmiszerinfláció, ami a lakosságnak komoly terheket jelentett.

Mi a magyar nyelvű sajtót olvasgattuk, itt látható, hogy például a Szabad Magyar Szó is visszatérően foglalkozott a témával, itt és itt.

A magas árak a háztartásoknak is nehézségeket okoztak, de az inflációs számokat is eléggé rosszul alakították, éppen, mint Magyarországon, a 3 százalékos célszint helyett már 6-7 százalék közé emelkedett a pénzromlás.

A szerb kormány erre válaszul két hónapra bevezette, hogy bizonyos élelmiszerek (liszt, cukor, tej, étolaj, sertéshús) árát nem szabad a november 15-i szintről megemelni. A szabályok szerint a gyártók a következő két hónapban sem szállíthatnak az átlagosnál kevesebb árut a boltokba. Az intézkedések megszegéséért magas pénzbírság, illetve a kereskedelmi tevékenységtől történő eltiltás jár.

Segít-e az infláción?

De vajon milyen mértékben fogja vissza az inflációt, ha néhány alapvető élelmiszer ársapkát kap. Nem nagyon, néhány alapvető élelmiszer árkorlátozása Európában nem annyira mérsékli az inflációt, ez a hatás csak a világ legfeljebb a legszegényebb államaiban érdemi.

A világ, étkezési szempontból leginkább monokulturális államaiban (Bangladesben, Laoszban, Mianmarban) a lakosság fogyasztásában és kiadásaiban mindent meghatároz a rizs. Ezekben az országokban egy ember átlagosan mintegy évi 200 kilogramm rizst eszik, vagyis szinte csak ezt fogyasztja. Itt az inflációt nagyban meghatározza a rizs árának befagyasztása (bár ehhez egy büszke mianmari hozzáteheti, hogy azért az alaptermék meghatározása itt sem olyan könnyű, mert az országban 2000 féle rizst termesztenek.)

Európában ilyen nincs, a szegény Ukrajnában a krumpli ugyan eléggé meghatározó, de már itt is csökken a súlya. Ha mi belegondolunk a fogyasztói kosarunkba, és tényleg gondoljunk most nyugodtan a kosarunkra, vagy a bevásárlókocsira, abban milyen értéket képvisel a tej, a kenyér, a cukor, a liszt? Az egyik fiam annyi tejet iszik, hogy érdemes lenne saját tehenet tartanunk, de a legutóbbi két vásárlás számlája alapján így sem jelentett az átlagos vásárlási értékből 5-10 százalékot sem az alapvető termékek köre. Én a szerb termékkörből indultam ki, cukrot, lisztet, olajat nem is vettünk, tejet, kenyeret igen. Magyarországon mi lehet ilyen kör? Csak tippelünk, de a tej, a kenyér, a liszt, a cukor, az olaj, a pékáru, a burgonya, a tojás, valamilyen húsáru lehet ebben a körben.

Étel kontra üzemanyag

Az ársapka az üzemanyag esetében egyszerűbb volt, de az alapvető élelmiszereknél ez sokkal bonyolultabb.

- Mintegy 2 ezer töltőállomás van Magyarországon, élelmiszer- és élelmiszert árusító üzlet (bolt, pékség, zöldséges drogéria) viszont közel 40 ezer.

- Az üzemanyag esetében értékesítési pontonként 2-3 termékről beszélünk, az élelmiszer esetében nagyon sok variáció lehet, így akár több száz, több ezer érintett termék is lehet.

- Az üzemanyag-értékesítés sokkal koncentráltabb, kevesebb a független szereplő, és a beszállítók száma sem összehasonlítható a két piacon.

- Nehezebb a kötelező kínálat meghatározása, az üzemanyag nem szokott ,,elfogyni”, de a kenyér igen.

- Az üzlet elhelyezkedése, forgalma, költségei mindkét piacon befolyásolják a kereskedő jövedelmezőségét, de az élelmiszerek esetében nagyobbak a különbségek.

Összetett piac

Kövesdi Áron, a Roksh cég ügyvezetője (a cég online szolgáltatásán keresztül több hazai élelmiszerlánctól is végez házhoz szállítást, illetve gyűjt adatokat, így az egész piacra van rálátása) rövid válaszában azt emelte ki, hogy az élelmiszerkereskedelem nagyon összetett piac, akár 20-30, szinte egyenrangú költségösszetevője is van egy élelmiszeripari termék végfogyasztói árának.

Azt többen is éreztették, hogy ráadásul a kormány aligha szeretné bántani a magyar kiskereskedőket. Az a cél ugyanis, hogy nekik nagyobb legyen a részesedése az élelmiszerkereskedelemben. A külföldi láncok ellen folyamatosan van egyfajta szabályozás, vagy kommunikáció, amelynek vannak nagyon pozitív elemei, így az, hogy

  • a beszerzési ár alatt nem lehet dömpingáron értékesíteni,
  • vagy a szállítókat gyorsan (30 napon belül) ki kell fizetni,
  • de emellett vannak finom, vagy kevésbé finomabb utalások, Lázár János szokott erről nyilatkozni,
  • Csányi Sándor a Portfoliónak adott interjújában jelezte hogy amennyiben eladó lenne, a Lidl érdekelné,
  • Jellinek Dániel pedig már az Auchanban szerzett részesedést.

Ám, nagyon nem lehet kimazsolázni az intézkedéssel a külföldieket, az azért nem lenne egy túl jó üzenet, például az új német kormány alakulása után kemény lenne célzottan odasózni az Aldi, Lidl, Penny hármasnak, vagy persze ugyanígy a holland (itthon osztrák hátterű) Sparnak, a francia Auchannak, vagy a brit Tescónak.

Árufeltöltő a XX. kerületi Pesterzsébeti Interspar hipermarket raktárában – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Árufeltöltő a XX. kerületi Pesterzsébeti Interspar hipermarket raktárában – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Áremelkedés várható

Abban azonban egyetértenek az elemzők, hogy az élelmiszerpiacon további jelentős áremelkedés várható. Nagy János szerint van abban egy erős felfelé mutató kockázat, hogy miképpen gyűrűznek be az élelmiszerárakba a különböző hatások. A magyar gazdaság továbbra is magas nyomású, jönnek még nagy költések, drágulnak az alapanyagok, vagyis keresleti és kínálati oldalról is van árnyomás.

Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője szerint részben az ár-bér spirál miatt, de a takarmányok (kukorica), az energia és az üzemanyagok ára is nagyon gyorsan megy fel. Mindez hamarosan a végtermékek árába is benne lesz.

„A minimálbéremelés valószínűleg nem a bankszektor átlagos béreit rázza majd meg, de a mezőgazdaságban számít, és ha valaki nem is minimálbért keresett, de hall az ottani emelésről, biztosan megpróbál maga is bérnövelést elérni.”

Kormányzati szándékok

A kormány szándékainak kifürkészése természetesen csak ködszurkálás. Aki ért hozzá, azt mondja, hogy az élelmiszerár-stop nem igazán reális, nagyon durva beavatkozás lenne a piacba. Olyan kérdéseket kellene finomhangolni, hogy miképpen lehet hatékonyan elkerülni az áruhiányt, mennyit kell tartani a boltoknak az egyes termékekből, sokkal több féle terméket, összetettebb portfóliót kellene szabályozni, ez nem olyan, mint az, hogy benzin, gázolaj, prémiumtermékek, ahol ráadásul az olaj ára már szépen korrigált is.

De az is lehet, hogy a kormány kedvet kapott, lehet, hogy úgy értékeli, hogy az üzemanyagnál bejött, egy lokális csúcsnál sikerült úgy beavatkozni, hogy annak volt kommunikációs értéke, de nagyon hosszasan mégsem kellett torzítani a piacot.

Ha jön a választás, mindennek van kockázata, annak is, ha éppen magasak az árak, de annak is, ha egy beavatkozás nyomán áruhiány lép fel.

Kommunikáció

A „figyelemmel kísérjük” és a „vizsgáljuk” ilyenkor a legjobb válasz. Két dolgot is jelenthet,

  • bevezetjük, már rég eldöntöttük, bent van előkészítve minden a fiókban
  • vagy nem foglalkozunk vele.

Amikor a kormány és a miniszterelnök „vizsgálta” a horvát üzemanyagár-sapkát, egy hét múlva be is vezette az intézkedést. De olyan emlékem is van, hogy a kilencvenes években a Pick Szeged közgyűlésén egy kisrészvényes felállt és azt javasolta, hogy a Pick Szeged ne pénzben, hanem szalámiban fizesse az osztalékot. Képzeljük el, hogy egy 10 százalékos tulajdonos londoni alap hazacipeli a székhelyére a 3 tonna szalámit. Szóval ennél a felvetésnél is jött az örök válasz: „Köszönjük a javaslatot, az igazgatóság meg fogja vizsgálni a kérdést”.

Szóval a kormány figyelemmel kíséri, az élelmiszerkereskedelem pedig úgy tesz, mintha nem kísérné figyelemmel.

„A hídon akkor kell átmenni, amikor odaértünk.”

Vagyis mindenki azt mondja, hogy amíg nincs hivatalos kormányzati döntés, intézkedés, addig nem kell előzetesen kommentálni semmit. Mi a jó stratégia?

  • Ha valaki nem mond semmit, nehogy ő adjon még ötletet a kormánynak.
  • Ha valaki előre szempontokat fogalmaz meg, hátha akkor befolyásolhatja a döntést.

Mi azt tapasztaltuk, hogy a szakma igazán egyikben sem hisz, attól nem fél, hogy a kormánynak ne lennének saját ötletei, mert abban nem szokott hiány lenni, de a szakmai vezetők azt sem gondolják, hogy amennyiben az ellenérveket kirakják az asztalra, az segít a kormányzatot eltántorítani valamitől, amit esetleg már elhatározott. Ilyenkor a hangos kritika sokszor csak olaj a tűzre.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!