Jellinek Dániel az Auchanban – a bankok és az energiaipar után az élelmiszerláncoknál is beindul a magyar gőzhenger

Az ELO (az Auchan-csoport tulajdonosi holdingja) kizárólagos tárgyalásokat kezdett az Indotek-csoporttal az ELO magyar leányvállalataiban (Auchan Retail Magyarország és Ceetrus Magyarország) kialakítandó partnerségről, azzal a céllal, hogy a felek, kihasználva az egymás közötti szinergiákat, tovább erősítsék hosszú távú gazdasági pozíciójukat a hazai piacon – jelentette be mindkét cég szeptember 1-jén.

A két vállalatcsoport között évek óta szoros üzleti kapcsolat áll fenn, miután az Auchan áruházai közül több is az Indotek Grouphoz tartozó bevásárlóközpontokban található.

Elértük Jellinek Dánielt, az Indotek Group alapítóját, többségi tulajdonosát és vezérigazgatóját, aki a bejelentésről elmondta: ez egyelőre hangsúlyozottan csak egy szándéknyilatkozat, de sok együttműködési lehetőséget látnak. Például a tulajdonszerzésük után megjelenhetnének újabb hazai termékek a boltokban, a sok plázával rendelkező Indotek bevásárlóközpontjaiban további Auchanok nyílhatnak.

És az sem tűnik merész feltételezésnek, hogy mivel Jellinekéknek van egy méretes logisztikai cégük, a Waberer’s, a mind fontosabb házhozszállítási piacon is nyílhatnának együttműködési lehetőségek.

Az elmúlt évtizedben gyakran felbukkant egy visszatérő terv Magyarországon, elsősorban persze a Fidesz fémjelezte politikai oldalon. Eszerint valamiképpen „magyarosítani” kell a láncok, vagyis a szupermarketek és a hipermarketek piacát. Erről több indok és több végrehajtási elképzelés is elhangzott, és volt belőle egyfajta szuverenitáskérdés: ne legyünk kiszolgáltatottak. Többször elhangzott az örök vád, hogy a multiknál kevés a magyar áru, vagy a multik a magyar fogyasztóknak gyengébb minőségű termékeket adnak el, mint a nyugatiaknak.

Változtatási elképzelés több is volt,

• egy időben napirenden volt a magyar CBA megerősítése;
• máskor egy nagy lánc, jellemzően a Tesco tulajdonosváltását pletykálták;
• de belga mintára jogilag is elindult a láncok adminisztratív visszaszorítása, a plázastop.

A Tescót vártuk

A jól értesültek találgatásaiban sokáig a Tesco körüli mozgolódás volt a középpontban, de aztán idén váratlan lépés történt: a brit cég kivonult Lengyelországból, viszont egyidejűleg azt is deklarálta, hogy a magyar piac fontos neki.

A Tescóhoz képest sokkal szórványosabban, de azért felmerült a híresztelésekben az Auchan vagy éppen a Metro értékesítése is, azt azonban mindenki kizárta, hogy például a hatalmas lendületben levő Lidl és Aldi vagy a Spar társat keresne. A diszkontok és a szupermarketek feletti kategóriában, vagyis a hipermarketeknél még a Corára emlékezhetünk, de ilyen áruházak már nincsenek itthon, éppen az Auchan vette meg őket Magyarországon.

Azt pedig már a leggazdagabb magyarok fejlődéstörténetének kutatói tanulmányozhatnák, hogy miként változott az is, hogy a terjengő sztorik szerint magyar oldalról éppen ki tárgyal. Eleinte a rendszereken átívelve alanyi jogon is meghatározó üzletember, ráadásul élelmiszeripari érdekeltségekkel rendelkező Csányi Sándort hozták összefüggésbe a Tescóval.

Aztán már inkább a sokkal erősebben politikai kötődésű, Orbán Viktor barátjának és földijének számító, de szintén agrárvénájú Mészáros Lőrinc érdeklődéséről szóltak a pletykák.

Végül némi meglepetésre, a friss bejelentés szerint, az élelmiszeripari, kiskereskedelmi érdeklődéséről eddig kevésbé ismert Jellinek Dániel Indotek-csoportja lett a befutó (ő maga azt mondja erről, hogy mezőgazdasági és kiskereskedelmi érdekeltsége is volt már). Utóbbi üzletember sokakkal üzletel, és ha az előbbi logikát folytatjuk, a körülötte kialakuló csoportban érezhető egy generációváltás.

A portéka: egy gigantikus csoport

Maga az Auchan jó nagy cég világszerte, de itthon is, 1998-ban indult el Magyarországon (Budaörsön), jelenleg az Auchan Kereskedelmi Kft.-nek az Opten.hu adatai szerint 6738 dolgozója van, tavaly 357 milliárd forintos forgalom után 7 milliárd forintos adózás előtti eredményt ért el.

A francia anyavállalat 1961-ben nyitotta meg első áruházát Észak-Franciaországban, és csak két évtizeddel később, 1981-ben lépett ki a nemzetközi piacra. Érdekes családi sztori, hogy az alapítónak sok száz leszármazottja van már, ők mindannyian tulajdonosok, aki beházasodik a családba, az részvényessé is válik, ugyanakkor aki elválik, annak a papírjait is el kell adnia.

A cég ma már világszerte 12 országban van jelen (ebből kettő, Kína és Tajvan volt nem európai), 1774 hipermarkettel és szupermarkettel, valamint 340 kereskedelmi központtal rendelkezik. A vállalatcsoportnak jelenleg 300-350 ezer dolgozója lehet, és ezzel egyike a világ ötven legnagyobb munkáltatójának. Szintén érdekesség, hogy sokáig már nem Franciaországban, hanem Kínában dolgoztak a legtöbben a cégnek, de ezt az érdekeltséget az Auchan már eladta. A világ Auchanjai közül pedig Lengyelországban a legalacsonyabb az árszint.

Az Auchan életében egyre fontosabb a nagy fizikai boltok mellett az e-kereskedelem, vagyis az online megrendelhető, házhoz szállítással kivitt kosarak, illetve a diszkontbenzinkutak. Általában a cég az Auchan márkanevet használja, de a spanyol Alcampo, az orosz Aшан is az övé. Az ilyen, a magyar példához hasonló közös tulajdonlás nem példa nélküli a cég életében, Délkelet-Ázsiában például az Alibabával társult a francia cég.

Vevő: fut a szekér

Az Indotek a mostani szándék szerint (vélhetően jelentős, de kisebbségi) részesedést szerezhet az Auchan különböző hazai cégeiben, és ahogy Jellinek Dániel jelezte, alighanem az élelmiszer-kereskedelem szakmai szempontjából passzív pénzügyi befektető lesz. Ugyanakkor a csoport az ingatlanos tudásával, plázáival segítheti is a csoport terjeszkedését ahogyan alighanem üzenetértéke is van annak, hogy a francia csoport engedett be először érdemi magyar tulajdont a vállalkozásába.

Jellinek és az Indotek az utóbbi időben elképesztő ütemben terjeszkedik. Mi nagyobb cikket a Waberer’s szállítmányozócég megvásárlása körül és a Budapest Airporttal kapcsolatos tervei kapcsán írtunk róla a Telexen, de az Indexen személyes portrét is közöltünk.

Egyébként izgalmas napja lehetett a csoportnak, mert az iskolakezdés napján nemcsak az Auchan-tervet jelentették be, de épp a Waberer’s is új vezérigazgatót kapott (Barna Zsolt az új CEO, aki nem tévesztendő össze a bankholding azonos nevű elnökével).

Ha nagyon röviden szeretnénk összefoglalni Jellinek pályáját, a sokáig nem a nyilvánosság előtt tevékenykedő üzletembernek évtizedes szakértelme van az ingatlanpiacon és a követeléskezelésben. Fő profilja sokáig az volt, hogy az adott időszakban (főleg 2008–2009 során) nehéz helyzetbe került cégek tartozásait, majd azzal azok ingatlanjait, raktárait, irodáit nyomott áron megvásárolta, aztán a megszerzett ingatlanokat feljavította, és jelentős profittal hasznosította vagy értékesítette.

Az elmúlt években aztán ez a profil sorra kiegészült jobban vagy kevésbé kapcsolódó területekkel, plázákkal, szállodákkal, külföldi ingatlanokkal, a tőzsdén jegyzett Appeninn-nel, nagy állami, államközeli követeléscsomagok (MKB, OBA) átvételével, egyre intenzívebb tőkealap-kezeléssel (amelyhez saját cége mellett a Diófa Alapkezelőt is megszerezte).

Azóta szinte minden létező szektorban felmerül a neve, például az Aegon eladása kapcsán is írtunk az érdeklődéséről. Legutóbb pedig akkor, amikor nagy titokban az MFB 200 milliárd forintot bízott a Krízis Tőkeprogramban tőkealap-kezelőkre, Jellinek a négy 50 milliárd forintos mandátumból rögtön kettőt is elvitt. Ez volt az a sztori, amikor az állami MFB egyszerűen nem árulta el (!), hogy ki kapta a hatalmas mandátumokat, kire bízta az állami cég a gigantikus összegeket, ezt úgy kellett kinyomozni.

Lázár koncepciója

A piaci oldal mellett ennek a történetnek van egy politikai vagy állami oldala is, ami a láncok szerepéről szól. Itthon ugyanis elindult egy gigantikus terv a mezőgazdaság és az élelmiszeripar megerősítéséről. Ebben sok nagy név mozog, így például Nagy István, a szakminiszter is, de talán látványosabb Csányi Sándor és Lázár János, a hazai agrárképzés egykoron egymással is sokat marakodó kulcsembereinek aktivitása.

Lázár sokat beszélt, videósorozatot is publikált arról, hogy mit lát a hazai ágazatban. Úgy vélte, hogy az agrárium még kedvezőtlen körülmények mellett is termel 3 milliárd euró külkereskedelmi többletet, de ez az érték könnyen lehetne 7-8 milliárd euró is. Ő a kulcskérdések között a következőket említette:

• Bár a termőföld magyar kézben van, de a 2,7 millió földtulajdonosból csak 180 ezren igényelnek támogatást, vagyis alig gazdálkodik valaki.
• A magyar agrárium az alapvető élelmiszereket exportálja, majd azokat feldolgozott termékekként hozza vissza, így nem nálunk csapódik le az ágazat hozzáadott értéke.
• Az élelmiszer-kereskedelem döntően külföldi kézben van, így eleve esélytelen a vertikumban a nagyobb hazai hozzáadott érték elérése, ezért a külföldieket fokozatosan ki kell szorítani.

Az árnyékkormány

Orbán Viktor látványosan felkarolta az elképzeléseket, létrehozott egy amolyan árnyékkormányt a vidékfejlesztésre. Ehhez a Vidékfejlesztési Kormánybizottsághoz a jövőben több ezermilliárd forint tartozhat, és korábban ismert, de az élvonalból távozó, kiszoruló fideszesek, Lázár János mellett Stumpf István és Navracsics Tibor is helyet kaptak a sztoriban. A bizottságban azért a kormány is jelen van, Orbán Viktor miniszterelnök, Nagy István agrárminiszter, illetve meghívottként Varga Mihály pénzügyminiszter is, hiszen mégiscsak az ő feladata a hazai források előteremtése.

Ezt nagyjából fél éve, idén februárban jelentették be, és akkor mi valahogy úgy értékeltük a lépést, hogy Orbán a kormány átalakítása nélkül létrehozott egy olyan csapatot, amely konszolidáltabb arcokból áll, nem azokból, akik folyamatos háborúban állnak Brüsszellel.

Mi ez a nagy felbuzdulás?

Az új vidékfejlesztési elképzelés akár választási célt is szolgálhat, a Fidesz ugyanis a kistelepüléseken még az együttes ellenzéknél is népszerűbb, a nagyvárosokban, így különösen Budapesten ezt már nem mondhatja el magáról.

A mezőgazdasági önellátás célja is elsősorban Lázár János visszatérő mantrája volt, aki szerint a jövőben a víz, a termőföld és a tudásbázis még jobban fel fog értékelődni, de a magyar mezőgazdaságban most nagyon alacsony a hozzáadott érték, ezen hármas keretrendszerben lehet változtatni:

• legyen forrás (pénz);
• legyen jogi védelem (például a magyar tulajdonú földek eladási tilalmának részletes szabályozása vagy a plázastop);
• legyen innováció (Mezőhegyes, illetve az új, integrált agráregyetem ezt szolgálná).

Ami pedig a forrásokat illeti, az most bőven van, mert a korábbi 85-15 (uniós–magyar) forrásarányról gyakorlatilag fordított forrásszint felé lépett el a kormány, ha pedig a magyar állam valóban nagyvonalúan támogat, akkor a korábbi 960 milliárd forint helyett az agrártárca közlése szerint 4265 milliárdos kassza áll rendelkezésre a következő hét évben.

Összefügg-e mindez?

Orbán Viktor korábban három szektort jelölt meg, ahol szívesen látna jelentős magyar érdekeltséget (energetika, bankszektor és az élelmiszer-kiskereskedelem). Az előző kettő az elmúlt években már határozottan megvalósult, úgy tűnik, most ez a harmadik is elindulhat. Természetesen megkérdeztük ezt is, de

az üzletember határozottan mondta, hogy nem állami felszólításra vásárol, ha összejön az üzlet.

Nemrég egy magyar üzletember is azt fejtegette egy háttérbeszélgetésen, hogy Magyarországon ma már annyira átpolitizált minden, hogy olyan cégvásárlást már nem is tud elképzelni, ami után ne kapná meg a kritikus sajtótól, hogy NER-es. Idézzük:

• Ha veszek valamit az államtól, akkor túl jó kapcsolatom van az állammal, gyanús.
• Ha veszek valamit egy külfölditől, akkor a Fideszt szolgálom, mert segítek kiszorítani a külföldieket a magyar gazdaságból.
• Ha pedig veszek valamit egy magyar versenytársamtól, akkor én vagyok a haszonélvezője az átrendeződésnek, hozzám kerülnek a javak. Több opció nincsen.

Az biztos, hogy a sokat mantrázott élelmiszerláncos kérdésben most egy fontos lépés történt. Természetesen lehet, hogy Jellinek Dániel üzleti döntése önmagában független volt a kormányzat célkitűzéseitől, bár azt ő maga is el szokta ismerni, hogy amikor vásárol, előtte egyeztet, megkérdezi, hogy támogatott-e az elképzelése.

Szerinte ilyen most nem történt, ugyanakkor azt is jelezte a Telexnek: amúgy egyetért a kormánnyal abban, hogy hasznos lenne a magyar tulajdon ebben a szektorban.

Mindenesetre az egyre gigantikusabb üzleti birodalommal rendelkező csoportnak alighanem érdemes olyan stratégiai irányokat választania a piacon, amelyek vektora a kormányzati célokkal egy irányba mutat, és azokkal nem ellentétes.

Megjegyzés: Cikkünk korábbi verziójában jelen időben beszéltünk az Auchan kínai jelenlétéről, olvasónk jelzése után pontosítottunk, mert ez az érdekeltségét a cég 3 milliárd dollárért eladta az Alibabának.