200 milliárd forintot bízott valakikre az állami MFB, de titok, hogy ki a négy szerencsés nyertes

Legfontosabb

2021. május 7. – 20:02

200 milliárd forintot bízott valakikre az állami MFB, de titok, hogy ki a négy szerencsés nyertes
Cégtábla a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. épületének falán az V. kerület Nádor u. 31-ben Fotó: Róka László / MTVA / Bizományosi

Másolás

Vágólapra másolva

Amikor az állam befektetésre kihelyez előbb 150 milliárd forintot, majd újabb 50 milliárd forintot, alapvető elvárásnak tűnik, hogy legalább azt elárulja, hogy kire bízott ennyi pénzt. Magyarországon ez nem így zajlik. Az MFB a többfordulós Krízis Tőkeprogram győzteseit nem árulja el, így mindenkiben csak erősíti a találgatást, miért kell szégyellni a végeredményt.

Magyarországon létezik egy forma, a magántőkealap, amely intézményesítette a gazdaságban a rejtőzködést, az anonimitást. A befektetőnek innentől törvény adta joga, hogy elbújhat a struktúra mögött, és így birtokoljon ingatlanokat, cégeket, akár kiemelten fontos vállalatokat, bankokat, energetikai szolgáltatókat.

Már ez sincs jól, de az még kevésbé, ha az állam is előszeretettel töltögeti fel ezeket. Ami azonban végképp érthetetlen, hogy a következő történetben még az elemi tájékoztatást sem adja meg erről a nyilvánosságnak.

Mégis miről beszélünk?

A Magyar Fejlesztési Bank (MFB) többfordulós Krízis Tőkeprogramjának két fordulójáról, összesen 200 milliárd forint sorsáról szól ez a cikk.

Gyakori panasza az a gazdasági újságíróknak, vagy a közös pénzügyeinket firtató politikusoknak, hogy nehéz mindenki számára érzékelhetővé tenni a nagy összegeket. Vagyis, ha például a Puskás Aréna 150 milliárd forintba került, az csak egy szép nagy szám. Talán, ha úgy fogalmazunk, hogy egy négytagú család 60 ezer forintot adott a közösbe erre a célra, akkor már plasztikusabb.

Kis kerekítéssel ugyanis 10 millióan vagyunk, ami tehát 10 milliárd forint közpénzt igényel, arra minden magyar állampolgár (csecsemőtől, aggastyánig) ezer forintot áldozott.

Ami 150 milliárd forintba, a fenti példa tizenötszörösébe fáj, abba fejenként 15 ezer forintot tettünk. Hogy ez jó, vagy nem jó, az vita tárgya lehet, de a stadion elkészült (a városban mindenhonnan jól látható) és még azt is tudtuk, hogy ki építette, mert azt bejelentették.

A következő sztori azonban arról szól, hogy az állam a stadionnál lényegesen nagyobb összeget bízott valakikre, de nem tette közzé, hogy kikre, és bár többfordulós egyeztetésben voltunk a bankkal, végül az lett a hivatalos válasz, hogy egyelőre nem tudják megválaszolni azt a nem túl bonyolult kérdést, hogy ki nyerte a pályázatokat. Olyan pályázatokat, amelyek 50 milliárd forintot bíznak egyedi tőkealapkezelőkre.

A nyertesek

Lelőjük a poént, hosszas nyomozással és a forrásokról lemaradt versenytársaktól hallott értesülések alapján azt gondoljuk, hogy a forrásokat vélhetően az az Equilor, az OTP-csoportba tartozó Portfolion,, illetve az egyaránt Jellinek Dániel tulajdonában álló Indotek és/vagy a Diófa alapkezelői kapták. Mi az, ami egy ilyen kutakodást segíthet?

A Magyar Nemzeti Banknak vannak mindenféle kevésbé ismert, de teljesen nyilvános közzétételi rendszerei.

Például itt meg lehet nézni azt, hogy kik a közzétételre kötelezettek. Mint ilyeneknek, még a zártkörű, zártvégű magántőkealapoknak is legalább a neve kiderül.

Végül némi keresgélés után találtunk olyan frissen (márciusban-áprilisban engedélyt kapott) magántőkealapokat, mint

Utóbbi alapkezelő, vagyis az Indotek esetén ez a legfrissebb magántőkealap, de viszonylag frissen bejegyzett alap még a Lindewitt nevű is, de azért nem gondoljuk, hogy a nagy állami forrást felhasználó alapnak egy kis német település lenne a névadója.

A felsoroltakból az első biztos, a második majdnem biztos, a harmadik csak egy tipp. A Portfolion mindenesetre annyiban kiemelkedett transzparenciában, hogy gyakorlatilag megerősítette számunkra, hogy ebből a forrásból indította el ezt az új alapját, mások arra hivatkozva, hogy nem tudják mit lehet erről nyilvánossá tenni, gyakorlatilag elzárkóztak a beszélgetésektől (ígéreteket kaptunk arra, hogy a későbbiekben ez megvalósul).

A magánbefektetői szál

A pályázati kiírások alapján, illetve a nekünk súgók beszámolóiból úgy tudjuk, hogy az állami forráshoz legalább 30 százaléknyi magánforrást is be kellett tolni. Ez nem kevés, hiszen 15 milliárd forint befektethető tőke tényleg csak a legvagyonosabb hazai embereknél, vagy intézményeknél állhat rendelkezésre.

Ám, akinek van ilyen, annak érdemes lehet a 2021-2036-os programba belépni, mert állítólag nem szimmetrikus az ösztönző rendszer, vagyis, ha jól alakulnak a befektetések, akkor azzal a magánforrásokat adók többet nyernek. Volt, aki azt mesélte el nekünk, hogy a magánzsebek végül a minimális 15 milliárd forintnál jobban megnyíltak, állítólag a 71 milliárd forintos alapméret lett a jellemző.

Jogos cél, kétséges megvalósítás

A legújabbkori magyar gazdasági ügyek megítélésénél az a nehéz, hogy bármilyen is a megvalósítás, a cél mindig nehezen vitatható,

  • Mindenki örül, ha rekordgyorsasággal szerzünk be maszkot, lélegeztetőgépet, vakcinát, a sietség miért ne indokolna némi felárat?
  • Itt van a válság, most az egész világ segíti a krízisbe került cégeket, mi mért ne tennénk?
  • Ne felejtsük el a járvány alatt sem a magyar tulajdon fontosságát, más talán nem alkalmaz protekcionista lépéseket?

Ilyen és hasonló érvekkel magyarázhatók a túlárazott egészségügyi beszerzések, a nem transzparens támogatások, vagy éppen az Aegon-vétó.

A Krízis-sztori

Na de mi is ez az egész pályázat? Alighogy kirobbant a covid Európában, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a Hiventures is gyorsan reagált és már tavaly áprilisban bejelentette, hogy sokféle programmal indul a cégek segítségére. Az Indexben ekkor így írtam erről.

Már az első bejelentéseknél elhangzott, hogy Krízis Tőkealap néven nyílik egy új eszköz, amit akkor 150 milliárd forintosra taksáltak, és azt mondták az illetékesek, hogy ennek három célja lesz:

  • restrukturálás,
  • tranzakciós cél,
  • gazdaságfejlesztés.

Vagyis forrásban bízhatnak azok a cégek, amelyek a vírus hatására nehéz helyzetbe kerültek. Szintén támogatást remélhetnek azok is, akik a magyar tulajdonban tartást segítik, vagyis olyan belföldi vagy külföldi felvásárlási, illetve összeolvadási (M&A) tranzakciókat finanszíroznak, amelyben a felvásárló magyar és személye garanciát jelent a külföldi felvásárlási hullám ellen. Végül fókuszba kerültek azok is, akik olyan beruházásokhoz adnak tőkeági finanszírozást, amelyek most nem találnak a beruházási céljaikhoz bankhitelt. Ez így összességében jó tág keretet jelentett..

A hirdetmények

Aztán tavaly ősztől meg is jelentek az MFB oldalán bizonyos hirdetmények, például ez, majd már az idén ez, amiből jól láthatóak a pályázat elbírálásának kritériumrendszerei, illetve az is, hogy az MFB előbb a 150 milliárd forintra három, majd az 50 milliárd forintra egy alapkezelőt tervezett kiválasztani.

Az is olvasható, hogy a pályázatra nem vonatkoztak a közbeszerzés szabályai, a borítékbontás nem volt nyilvános.

Teljes titkolózás

Jó pár tucat telefont megeresztettünk a témában, de az volt a legfurcsább, hogy a piacon ismert tőkealapkezelők nem indult el az eljáráson (bár biztosan volt „vesztes” alapkezelő, de mi a nyerteseken kívül csak olyanokkal beszéltünk, akik nem indultak, ennek változatos okaival találkoztunk: Ilyeneket hallottunk:

  • Nem is hallottunk róla.
  • Mi most éppen nem fundraiser, hanem befektetési szakaszban vagyunk.
  • Más céljaink vannak.
  • Nem gondoltuk volna, hogy nyerhetünk.

Ugyanakkor azok, akik legalább hallottak arról, hogy lezárult a pályázat, rendre ugyanazokat a neveket visszhangozták, Equilor, Jellinek Dániel, Portfolion.

Ez a felsorolás ugye egy személynevet és két cégnevet tartalmaz, de mivel így hallottuk és Jellinek Dániel érdekeltségébe több alapkezelő is tartozik, ezt eleinte nem tudtuk pontosabban megfogalmazni. Vélhetően arról van szó, hogy első körben nyert az Equilor, a Portfolion és Jellinek valamelyik alapkezelője, majd egy újabb körben nyert Jellinek második alapkezelője is.

Jellinek Dániel – Fotó: Indotek
Jellinek Dániel – Fotó: Indotek

A piacon mindenesetre azt hallani, hogy az OTP-s alapból főleg informatikai, a Jellinek-érdekeltségekből főleg ingatlanos, míg az equilorosból egészségügyi és informatikai cégekbe mehet forrás.

Aki a titkos eljárást még leginkább védte előttünk, ő azt mondta, hogy nehéz volt megfelelni a szigorú feltételeknek, így vélhetően kevesen indulhattak el és a magánbefektetőknek is komoly döntést igényelt, hogy részt vesznek-e a projektben, mert ha az alapok buknak, azzal a magánbefektetők is rosszul járnak.

Mit mondanak a győztesek?

Természetesen próbáltuk elérni a pletykákban említett győzteseket, akik közül ugyan senki nem tagadta le kategorikusan, hogy nyert, de idézhető nyilatkozataink sincsenek, mert mindenki vagy a türelmünket kérte, vagy azt mondta, hogy nem tud nyilatkozni, esetleg azt, hogy minden megszólalást egyeztetni kell az MFB-vel. Vicces analógia, hogy a magánszférában boldog közleményben jelzik a cégek, ha elnyernek egy százmilliós megbízást, ám ha egy ilyen állami ügy van, akkor agyonhallgatnák az ötvenmilliárdos mandátumot.

Maga az MFB ugyan rögtön jelezte, hogy megkapta a kérdéseinket, amelyeket írásban, majd több ízben, többeknek telefonon is megerősítettünk, de végül az a válasz jött, hogy nincs válasz.

Vagyis a magyar állami tulajdonban levő MFB nem tette közzé, hogy mely alapkezelőkre bízott 50-50 milliárd forintot, majd a közvetlen kérdésre sem válaszolta azt meg.

Kinek segít a forrás?

Egyelőre elég vadregényes pletykákat hallottunk arról is, hogy milyen cégek kapják a gigantikus forrásokat. Az olvasók által elmesélt sztorikról, az állítólag már Seychelle-en ünneplő cégtulajdonosokról szóló vicces történetekről majd akkor tudunk beszámolni, ha a cégregiszter is megerősíti az információinkat.

Nagyon reméljük, hogy a jövőben ugyanis transzparensebb lesz minden, és akkor majd már tény alapon számolhatunk be ezekről, mivel annyira friss minden, még túl sok tranzakció nem valósulhatott meg.

A pályázat által elérhető cégek köréből nem sok mindenkit zárt ki amúgy a kiíró, csak az

  • illegális tevékenységeket,
  • a fegyverüzletet,
  • a dohánykereskedelmet,
  • a szerencsejátékot,
  • a pornóipart,
  • a radioaktív anyagok kereskedelmét,
  • az azbeszt előállítókat legalábbis akkor, ha 20 százalékot meghalad a végtermék azbeszttartalma,
  • illetve a kényszermunkát vagy káros gyermekmunkát alkalmazókat.

Mindenki más aspirálhat pénzre, bár az is lehet, hogy az alapkezelők már rég tudják, hogy mire fog menni ez a pénz.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!