Szabadesésben a Dunaferr, az utolsó másodpercben vagyunk

Hosszú hetek, hónapok óta követheti a közvélemény azt, ahogy különböző erők harcolnak a dunaújvárosi ISD Dunaferr Zrt. acélgyár irányításáért.

Az állam eddig távol tartotta magát az ügytől, igaz, az is lehet, hogy a színfalak mögött nagyobb a készülődés, április 16-án váratlanul megváltozott a csődtörvény és a reorganizációs szabályok. Ugyanezen a napon kigyúrt biztonsági emberek próbálták meg átvenni a cég biztonsági szolgálatát. Képbehozó írásunkban igyekszünk elmagyarázni pár kérdés mentén, hogy miként alakulhatott ki egy ilyen helyzet.

Hogy kerülhetett ilyen helyzetbe a legendás Dunai Vasmű?

A cég valóban a magyar ipar legfontosabb cégeinek egyike, 66 éve volt az első csapolás, és a társaság melegen, illetve hidegen hengerelt acéllemezeire és idomaira van kereslet itthon és a környékünk iparosodottabb államaiban (Németország, Ausztria, Csehország, Olaszország). A cég sokféle válságon ment át (rendszer- és piacváltás, elhibázott privatizáció, 2008-as válság, orosz–ukrán konfliktus, iparági válságok), de most éppen belső bajai vannak, az acélipar hasít. A legnagyobb probléma, hogy még az is vitatott, ki irányíthatja a céget.

Ez miért lehet vitatott, kinek van joga egy részvénytársaságot irányítani?

A részvénytársaságok tulajdonosai évente legalább egyszer közgyűlést tartanak, ez a tulajdonosi fórum a cégek legfőbb szerve, ez hivatott igazgatóságot választani, majd az igazgatóság nevezheti ki a cég mindennapi működését irányító operatív vezetőt, vagyis a vezérigazgatót.

Akkor mi a vita tárgya? Egyáltalán ki a Dunaferr tulajdonosa?

Na, ez már egy bonyolultabb kérdés. 2004-ben az egykori állami Dunai Vasműből kialakított dunaújvárosi Dunaferr társaságot egy súlyosan elhibázott privatizáció során a magyar állam eladta az ukrán ISD (Donbaszi Ipari Szövetség) részére, ennek a csoportnak a legnagyobb érdekeltsége az Alcsevszki Vasmű (Ukrajna) volt. Az ukránok a 2008-as pénzügyi válság idején bajba kerültek, akkor az orosz állam „pénztárcájának” tartott VEB Vnyesekonombank hitelei segítettek rajta.

Oroszok és ukránok egy cégben, működik ez így együtt?

Nem működik. Az ISD ékköve, Alcsevszk a Luhanszki régióban van, 2014 óta az orosz szeparatisták kezére került. De az igazság az, hogy az orosz–ukrán politikai és néha katonai konfliktus már csak olaj volt a tűzre, mert a Dunaferr tulajdonosai között már előtte is problémák voltak.

Három tulajdonos van:

• Szergej Taruta volt donyecki kormányzó, korábbi ukrán elnökjelölt, 25 százalék mínusz egy szavazat;
• Oleg Mkrtcsan egy ukrán–örmény–orosz oligarcha, 25 százalék mínusz egy szavazat;
• valamint a VEB, vagyis az orosz hitelező bank 50 százalék plusz két szavazat.

ezeknek a erőközpontoknak a cégei hoztak létre egy ciprusi céget, ez a Steelhold Limited, amely az ISD Dunaferr tulajdonosa.

Ha ez a Steelhold a tulajdonos, miért nem viszi át a döntéseit a közgyűléseken?

Régen ez így történt. A gond csak az volt, hogy a Steelhold mögött álló három erő konszenzussal irányított, megállapodott, hogy csak úgy választanak igazgatót, ha azt mindenki megszavazza. A 99,6 százalékos Steelhold nélkül nem lehet közgyűlést tartani.

Ám a felek összevesztek, ráadásul Mkrtcsan egy acélipari gazdasági ügye miatt 9 éves börtönbüntetést kapott Moszkvában. Őróla azóta nincs sok hír, de az biztos, hogy mozgásaiban, döntéseiben akadályozott. Az elmúlt években ezért a Steelholdnak nem volt felelős vezetése, nem volt olyan igazgatója, aki eljött volna az ISD Dunaferr közgyűléseire, a társaság nem hozott döntéseket, késett a könyvei leadásával, nem nevezett ki vezetőket.

De a hírekben néha mégis olvasni közgyűlésekről?

Igen, vannak olyan közgyűlések, amelyeket nem mindenki fogad el, Mikó István ügyvéd (aki a pénteki attakot vezette, és aki a Steelhold meghatalmazott képviselőjének tartja magát) a Telexnek úgy értékelt, hogy az ISD Dunaferr Zrt. 2021. március 26-án rendkívüli közgyűlést tartott, és ott igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat választott, az igazgatóság pedig Vaszilij Gladkiht választotta cégvezetőnek. Emellett azt még biztosan lehet tudni, hogy a Székesfehérvári Törvényszék 2021. május 6-ra rendelt el éves rendes közgyűlést. Nagy Péter, az ISD Dunaferr ügyvédje szerint ez nem lesz jogszerű, mert álképviselők révén hívták össze.

Na de akkor ki vezetheti most a céget, az igazgatóság vagy a vezérigazgató?

Ők biztosan nem, mert ilyenek gyakorlatilag nincsenek. A három csapat három eltérő vezetőséget tartana legálisnak.

Jevgenyij Tanhilevics általános vezérigazgató-helyettesként magát továbbra is a Dunaferr SZMSZ-e alapján törvényes operatív vezetőnek tartja, de neki már nincsen aláírási joga, viszont korábban meghatalmazást adott különböző magyar kollégáknak. E vonal szerint néhány lemondott orosz igazgatósági tag mandátuma a koronavírus-járvány miatt meghosszabbodott, néhány magyar kollégája, például Sevcsik Mónika tud különböző ügyekben eljárni. Ő is, illetve Nagy Péter ügyvéd is tehát Tanhilevicset támogatja, magukat továbbra is a cég „vezetőségnek” mondják.

Tatjana Taruta (Szergej Taruta lánya) azt mondja, hogy egyedül ő maradt törvényes igazgatósági tag. A járvány idején az igazgatóság hozhat közgyűlési döntéseket, így akár ő egyedül is képes új vezetőket megnevezni. Ezt meg is tette, de a magyar jogi döntések alapján nem képviselheti egyedül az igazgatóságot, a cégbíróság nem jegyezte be az embereit.

Végül Mikó István azt mondja, hogy ő a Steelhold Ltd. meghatalmazottja. Állítása szerint a Steelhold Limited igazgatója és az orosz VEB személy szerint Igor Suvalov támogatják. Ez a csapat úgy véli, hogy jogszerű közgyűlést tartott, illetve a tulajdonos megbízásából át kell vennie a Dunaferr biztonsági szolgálatát.

Három ember, három jogi magyarázat. De miért nincsen igazgatósága ennek a cégnek?

A társaság igazgatóságában Tatjana Tarután kívül mindenkinek lejárt a mandátuma, vagy tavaly szeptember 30-cal lemondott, esetleg börtönben van (Mkrtcsan). Ő azért nem tudta eddig mégsem átvinni a döntéseit, mert a magyar jog róka fogta csuka helyzetbe került, vagyis mivel Oleg Mkrtcsan is igazgatósági tag (ő van börtönben), a cégbíróság nem fogadta el, hogy Tatjana Taruta egyedül döntsön, mondván, nincs bizonyítéka arról, hogy Mkrtcsan tényleg akadályozva van (az unión belül a bíróságok tájékoztatnák erről egymást, Oroszországgal azonban nincs ilyen adatcsere). Nagy Péter, a Dunaferr ügyvédje igencsak megkérdőjelezhető módon végig azzal érvelt, hogy az igazgatóság tagjai (Taruta és Mkrtcsan) nem működnek együtt.

Tanhilevics, Taruta és Mikó – nem éppen szerelmi háromszög, de ki van kivel?

Jevgenyij Tanhilevics és a vezetőség a Dunaferre támadó magyar és ukrán hordákat egybemossa, állítása szerint ők minden „portyázótól” védik a céget, ugyanakkor az biztos, hogy Tanhilevics már nem cégképviselő, az ő igazgatósági mandátuma tavaly szeptember 30-én lejárt.

Mikó István a főtulajdonosra hivatkozik, de külön-külön Tanhilevics és Taruta koncepcióját is kritizálja, akárcsak a térség és a város jobbikos vezetését.

Szergej Taruta maga nem szólal meg, bár volt Dunaújvárosban a konfliktus kirobbanása óta, biztosan Tanhilevics ellenfele, de azt nehezebb kisilabizálni, hogy a Mikó-féle csapat támadásához hogyan viszonyul, támogatja vagy ellenzi azt.

Egyáltalán mi volt ez a pénteki attak?

Mint arról mi is beszámoltunk, ekkor egy biztonsági emberekből álló csoport szeretett volna bejutni a céghez, hogy átvegye a társaság irányítását.

Elsőre elég rémisztően hangzik, hogy Magyarországon már ott tartunk, hogy a jog nem segít, képtelen eldönteni, hogy ki irányíthat egy társaságot. Magyarország gazdasági botrányai (célzott jogszabályok, ugyanott sűrűsödő közbeszerzések, kontraszelektált bizalmi cégek) mellett legalább a cégvilág közbiztonsága jó volt, nem volt jellemző a bolgár vagy orosz üzleti életet például jellemző kriminalisztikai vonal. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a probléma Dunaújvárosban tényleg nemcsak az, hogy valakik megrohamozták a céget, hanem az is, hogy akik házon belül vannak, szintén nem tűnnek sem aláírásra jogosult vezetőknek, sem olyannak, akik megállítják a szakadék felé robogó acélvonatot. Tóth Csabával és Mikó Istvánnal az Indexen olvasható egy korábbi beszélgetés.

A jog tényleg teljesen tehetetlen?

Úgy tűnik, hogy igen. Mindenki mindenkit válogatott szidalmakkal illet, közben a cég már alig termel, a munkavállalók akadozva kapnak fizetést, a menedzsment állandóan megígéri a „messiást”, vagyis a szükséges milliárdokat hozni képes befektetőt, de közben mintha a felszámolás felé tartana. Szergej Taruta is korábban erős kapcsolatokat ígért, maga Rinat Ahmetov, a leggazdagabb ukrán szállított volna állítólag alapanyagot a cégnek. Korábban egy másik dollármilliárdos, Szulejmán Kerimov Bonum Capital nevű családi cége is átvilágította a céget, de állítólag ő nem volt elragadtatva a belső viszonyoktól. A fáma szerin Putyin elnök barátja vállalta volna, hogy kimenti a VEB-et a szorult helyzetből, de csak a bonyodalmaknak megfelelő áron.

Mit kockáztat a Dunaferr, az ország, az állam nem tud valamit tenni?

Nagy Péter szerint 6 milliárdos kárt okozott a támadás, a partnerek azonnali fizetést kértek, megszüntették a rugalmas konstrukciókat, ezért a cég nem tudja kihasználni az acélipari konjunktúrát.

A Dunaferr sodródása a szakadék felé óriási veszteség lenne a városnak, a régiónak, az országnak. A cég az utolsó lezárt üzleti évében, 2018-ban 336 milliárd forintos forgalmat és 6,7 milliárd forintos adózott eredményt ért el, legalább húszezer ember megélhetése kötődik a vasműhöz. Ugyanakkor egy magáncégről van szó, amivel jó esetben tényleg nincsen dolga az államnak. Ugyanakkor nem zárnánk ki, hogy zajlik egyfajta a készülődés.

Ezt mire alapozzuk?

Néha azért a politikusok is kinyilvánítják, hogy a Dunaferr megmaradása fontos. Illetve április 16-án, pénteken kijött két kormányrendelet (az idei 179. és 180.) arról, hogy megváltoznak a reorganizációs, csőd- és felszámolási szabályok. Egyáltalán nem biztos, hogy a jogszabály kifejezetten a Dunaferr helyzetét igyekszik kezelni, de arról is szól a változás, hogy miként lehet a felszámolásból egy cégben kivenni az értékes részeket.

A stratégiailag kiemelt cégek értékes részeinek továbbélését immár nemcsak a tulajdonos, de az állami felszámoló is menedzselheti, mert dönthet úgy, hogy külön cégbe csomagolja az értékes vagyonelemeket,

Nagy Péter maga is olvasta a közlönyt, szerinte ez jó lehet a cégnek.

Jogi eljárások és nyomozások is zajlanak?

Szinte biztosan, mert az egyes szereplők mindig bejelentik, hogy feljelentéseket tettek hűtlen kezelés, sikkasztás, rágalmazás, okirat-hamisítás ügyében. Tatjana Taruta, Mikó István, de az ISD Dunaferr vezetősége is többféle bűncselekmény gyanújával tett már feljelentést.

Nagy Péter például elmondta, hogy a szakszervezetet is 5,7 milliárd forintra szeretné beperelni, mert a partnerek több milliárd forintot vontak ki a Dunaferr működéséből, mert bizalmat vesztettek.

Vannak tehát olyan eljárások, amelyek folyamatban vannak, de olyan is, amelyet az NNI átdobott a NAV-nak, majd leállított. Egy csődbűntett ügyében indított nyomozás például azért állt meg, mert az adóhivatal szerint még nincsen csőd.

Jogilag valójában csődbűntettet nemcsak folyamatban levő felszámolás közben, de akkor is el lehet követni, ha a cégvezetés már látja, hogy nem tud helytállni az adósságaiért, és a Dunaferr vezetésének a nyilatkozatai ezt nem cáfolják, sőt.

Mivel gyanúsítják a kívül rekedtek a házon belülieket?

A fő vád, hogy elfolyik a pénz, a bevételeket idegen cégekre engedményezik, súlyos hiány keletkezett zavaros kvótaügyletekből. A céget „ostromlók” szerint egy kazah hátterű, de osztrák cég, a Safin Handels GmBh felé. A feljelentésekben is megfogalmazott gyanú szerint Tanhilevics, aki már nem jogszerű igazgatósági tag (ügyleti megbízásokkal vezeti a céget), engedményezési értesítőket küldött szét a partnereknek, és kötelezte őket az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. bevételeinek átirányítására a kazah hátterű cég felé.

A cég menedzsmentje vélhetően azzal indokolja ezt, hogy csak így tudott alapanyaghoz jutni. A VG úgy értesült, hogy a dunaújvárosi cég címére egy Safin – Dunaferr Acélipari Zrt. nevű céget akarnak a régiek bejegyeztetni, ezt is éles kritika érte „kívülről”. Nagy Péter elmondta, hogy valóban van egy ilyen cég, ez száz százalékban a Safin tulajdona, és a cégbíróság kérésére végül Safin-Donau lesz a cég neve, és nem a vasmű székhelyére lesz bejegyezve. Nem klasszikus bérgyártásról van szó, de azért nagyjából igen, ez egyfajta megmunkálási szerződés.

Kik voltak a biztonsági céges támadók?

A legélesebben ennél a momentumnál indult be a szájkarate. A lapok a futballmeccseken biztonsági szolgálatot ellátó embereket vagy a Ligetvédők ellen felvonuló securityseket emlegették.

A Jobbik politikusai, így Stummer János így fogalmazott:

„Kubatov Gábort arra kérem, hogy kösse meg a kutyáit, ne fenyegesse a dunaújvárosi embereket, mert ezek az emberek nyugalmat szeretnének.”

Kubatov Gábor maga tagadta, hogy bármi köze lenne ehhez az ügyhöz.

A Dunaferr közleménye is elég erősen írt az esetről:

„A feltűnően sok, kopaszra borotvált, kimondottan militáns benyomást keltő férfiakból álló csapatot pénteken az esti órákban a hatóságok feltartóztatták.”

Nagy Péter szerint

„ezek kőkorszaki módszerek és a jövőben is a rendőrség segítségét fogjuk kérni, de ez a munkavállalókat megzavarhatja”.

Mikó István nekünk ezt írta:

„Eddig sem erőszakban gondolkodtunk, a Városligetet is egyetlen pofon nélkül védtük és ürítettük, nekünk nem létünk az erőszak. Nem vagyunk Kubatov, vagy bárki kutyái, magyarok vagyunk. Sok vád ér minket azért, hogy kopaszok vagyunk, de sajnos sokunknak ez korral jár, de van, aki a küzdősport tevékenység okán vágatja le a haját. A sportból fakad az is, hogy egy átlagembernél, aki nem sportol, valószínűleg izmosabbak vagyunk. És mivel nem ritmikus sportgimnasztika a sportág, vagy balett ezért mind a küzdősportban mint pedig a biztonsági szakmában javarészt a fekete vagy a sötétbarna szín dominál, nem pedig a rózsaszín meg hupikék. Talán ezért nem szükséges megfedni minket.”

Valódi-e a meghatalmazás és a cégképviselet?

Aligha lesz meglepő, hogy a felek ezt is eltérően látják.

Nagy Péter szerint

„ez egy durva, otromba hamisítás, amelynek ügyében az NNI nyomoz és a VEB is fellépett”.

E vélemény szerint a papírok nem valódiak, Cipruson az a szokás, hogy egy évre adnak ki meghatalmazást, amit a Steelhold mindig elhozott Magyarországra, ezt a székesfehérvári cégbíróság mindig megkövetelte. Nagy Péter ezeket mindig archiválta. Az ügyvéd szerint az aláírás hitelesítéséből látszik, hogy bűncselekmény, okirat-hamisítás történt, nem megfelelő az apostille, vagyis az az aláírás-hitelesítés, amivel egy eredeti okirat külföldön felhasználható. Nagy Péter szerint a dátumok, az aláírások a nevek hiányosak.

Mikó István ezzel szemben úgy véli, hogy

„senki nem gondolhatja komolyan, hogy reggel felébred a Mikó meg a Tóth, és úgy dönt, hogy a mai napon a vasműt elfoglalja, mert éppen így van kedve. Itt napokról, órákról van szó, amíg lehet valamit tenni a sokezer családért és talán utolsó hírmondójaként a magyar iparnak, a Dunaferr Zrt.-ért.”

Hogy oldható fel ez az ördöglakat?

Nehezen, senki nincs könnyű helyzetben.

1. A magyar állam szívesen távol tartaná magát ettől a kínos, rendezetlen ügytől, de ezt egy idő után már nem fogja tudni beavatkozás, kín nélkül megúszni.
2. Az ellenzék tiltakozik, de egyfajta struccpolitikát folytat, egyszerre beszél a Fidesz támadásáról és kéri a Fidesz-kormányt, hogy segítsen az oroszokkal tárgyalni.
3. Az új erők könnyen ígérnek, de nem biztos, hogy valóban tudnának alaphangon 150-200 milliárd forintos beruházást eszközölni a helyzet stabilizálására.
4. A jelenlegi vezetés abban nagyon eltökélt, hogy állandóan ukrán hordáknak nevezze a támadókat, de az egyáltalán nem látszik, hogy megállítaná a szabadesést.

Ebben az erőtérben vagy nagyon erős és biztosan sokat kritizált állami beavatkozásra lenne szükség, rengeteg adófizetői áldozattal, vagy jön majd egy felszámolás, ami után valakinek kimazsolázható sok érték, de ennek rengeteg munkahely esik majd áldozatául.

A vizsgán a Dunaferr privatizációja, irányítása és a magyar jogrendszer is megbukott. A pótvizsga az utolsó szalmaszál.