ISD Dunaferr: Közeledik a megoldás, vagy tovább mélyül a konfliktus?

December 17-én az ISD Dunaferr Zrt. elvileg megint közgyűlést tartott volna, de az érvényességnek most nem voltak meg a feltételei. A főtulajdonos, az orosz-ukrán érdekszférában levő, de ciprusi Steelhold Ltd. nem jött el, céges közgyűlést most személyes jelenléttel eleve nem is lehetett volna tartani, a videóalapú, vagy más elektronikus csatorna útján rendezett közgyűléshez pedig nem történtek előkészületek. A cég nehéz helyzetéről itt és itt olvashatja nagyobb elemzéseinket.

Tanhilevics megszólalt

Ugyanakkor az ISD Dunaferr Zrt. munkavállalói újabb levelet kaptak Jevgenyij Tanhilevicstől, a cég legfőbb, általános vezérigazgató-helyettesétől, aki egyben a dunaújvárosi helyi médiának is nyilatkozott.

Legfrissebb híreinkért kattintson ide>>>

A cég kritikus helyzetében az országos sajtót eddig kerülő menedzser az interjúban elismerte, hogy valóban nagyon nehéz a cég helyzete, már 50 százalék alá csökkent a cég kapacitáskihasználtság, ami végzetes lehet.

„Ha most csak 70 százalékon mennénk, minden financiális gondunk megoldódna, mindenkit ki tudnánk fizetni.”

– mondta.

Majd hozzátette „a Dunaferr nem vesztes cég. Nem titok, azon dolgozunk, hogy megjelenjen egy iparági nagy játékos, egy olyan szereplő, amely az átmeneti időszakban kisegíti a krízisből a Dunaferrt. Az sem titok, hogy napokon belül eredményt érhetünk el ezen a téren, és olyan céget találunk, amely szó szerint átmenti a vállalatot a válságon. Két-három hét alatt visszaemelhető a gyár a normális működésbe. A Dunaferrt nem szabad veszni hagyni.”

Frontok

Az már nem a nyilatkozatból, hanem a friss háttérbeszélgetéseinkből derült ki, hogy közben mindkét oldal bevonta a magyar államot is a helyzet rendezésébe.

Tatjana Taruta, az ISD Dunaferr egyetlen bejegyzett és cselekvőképes igazgatósági tagja levelet írt Szijjártó Péter (KKM) és Palkovics László (ITM) minisztereknek, amelyben úgy tudjuk, hogy nem pénzt kért, hanem egyfajta kilábalási javaslatot vázolt.

A magyar állam és az orosz állam (illetve az orosz állami VEB bank) között is volt kapcsolatfelvétel, igaz, azt nem tudjuk, hogy ezt ki kezdeményezte, de a felek arról puhatolóznak, hogy mik a két állam szándékai. A magyar állam nemcsak a sok munkavállaló miatt figyelheti árgus szemmel a történteket, de különböző frontokon ő is fontos hitelezője a cégnek.

Jogi csaták

A felek közeledésére közben semmi esély nem látszik, Tanhilevicsék ukrán portyázó hordáknak nevezik Tarutáékat, akik amolyan „üzleti sorozatgyilkosok”. Utóbbiak pedig az előbbieket tartják elszabadult hajóágyúnak, vagyis olyan munkavállalóknak, akik érthetetlenül és önhatalmúan próbálják korlátozni az igazgatóság legális tagjának bejutását a gyárba, és az alapvető gazdálkodási kérdésekre sem válaszolnak.

Közben az igazgatóság (Tatjana Taruta) az NNI-nél ismeretlen tettes ellen feljelentést tett (értelemszerűen a menedzsmentet vádolva), amely feljelentés az NNI-től most átkerült a NAV Bűnügyi Igazgatóságához.

Arról, hogy ki a cég vezetője, szintén éles nézetkülönbség alakult ki. Jevgenyij Tanhilevics az említett interjúban elmondta, hogy értelmezése szerint ő teljes felhatalmazása van a cég irányítására. A másik oldal helyzete annyiban tiszta, hogy Tatjana Taruta biztosan igazgatósági tagként van bejegyezve.

A Székesfehérvári Törvényszékhez viszont mindkét oldal benyújtotta a maga igazgatósági tag bejegyzési kérelmeit. Tatjana Taruta december 3-tól nevezett ki embereket, ezzel kapcsolatban hiánypótlást kért a cégbíró. A másik oldal pedig három orosz igazgatósági tag bejegyzését kérte, de ez sem történt meg.

Birtokon belül

Nincs könnyű helyzetben a dunaújvárosi jegyző sem, tőle mindkét oldal birtokvédelmi intézkedéseket kér. Tatjana Taruta azt kéri, hogy birtokvédelmi eljárással bejusson végre a gyárba, mint megválaszott vezető tisztségviselő.

Az ISD Dunaferr ügyvédje pedig a cég, mint jogi személy védelmében kérte, hogy Tatjana Taruta és az általa kinevezett it- és fb-tagok ne léphessenek be a cég területére.

A közeljövőben, ha a magyar állam közbelépése, vagy valamelyik jogi eljárás kibillenti acég sorsát a patthelyzetből, akkor jöhet orosz, vagy jöhet ukrán mentőöv, de egyelőre biztosan csak egy átmeneti megoldással lehet rendezni a cég helyzetet. Vagyis valaki egy ideig szerezhet alapanyagot és biztosíthat fizetéseket, de aztán kell egy hosszabb távú megoldás is.

Ha lehet, a jelenlegi tulajdonosi körön belül, ebben az segítene, ha a legnagyobb végső tulajdonos, a VEB végre hallatná a hangját a szándékait illetően, ha ez nem sikerül, akkor csakis felszámolás következhet, ami biztosan nagy károkhoz, sok munkanélkülihez vezet. Ám, ahogy az már a magyarországi felszámolásoknál lenni szokott, valaki majd biztosan nagyon jól jár azok közül, akik képesek a zavarosból kihalászni az értékeket.