Az internetet az utóbbi húsz évben elárasztották a receptek, ezért óriási feladat kiválasztani például azt az egy palacsintareceptet, ami biztosan működik, nem szakad, nem tapad, és meg is tudjuk fordítani. Megold-e egy ilyen problémát helyettünk a mesterséges intelligencia? Ha már senkinek nem lesz új receptötlete, kitalál-e új ételeket? Amikor annyira sok dietetikai megszorítás között élnünk a jövőben, hogy már azt sem tudjuk, mit főzhetnénk, segíthet-e rajtunk? Napokon át beszélgettem a ChatGPT robottal, meséltem neki magamról és a családomról, egyre jobban összerázódtunk, és egyre jobb ötleteket adott, amiket aztán elkezdtem tesztelni.
Mivel mostanában elég sokan gondolkodnak azon, mit hoz az életünkbe a mesterséges intelligencia, a New York Times újságírója, Priya Krishna hálaadáskor menütervet készíttetett a GPT-3 nevű mesterséges intelligenciával, ami igen furcsa eredményeket hozott. Krishna röviden bemutatta magát, mesélt arról, milyen ételeket szeret, hol él, hogy így segítsen a robotnak abban, hogy jobb ötleteket adjon. A robot nemcsak hogy furcsa kombinációkat szült, de a receptek sótlanok és túlságosan alacsony zsírtartalmúak voltak, néhol az arányok sem működtek. A tesztelők végigfőzték a robot alkotta recepteket, de úgy érezték, hiányzik mögülük a lélek.
Engem nem az érdekelt elsősorban, hogy tud-e a mesterséges intelligencia receptet írni – bár azért ilyesmit is kértem tőle –, hiszen azokkal tele a net és a könyvespolc, és nagy részükben így sem bízunk, hacsak nincs nyomós okunk elhinni, hogy aki leírta, az el is készítette őket. Fontosabb kérdés az, megoldja-e a leggyakoribb konyhai problémáinkat – ezeket gyűjtöttem össze és osztottam meg vele. Én a ChatGPT-t használtam, amely a GPT-3 egy kifejezetten csetelésre optimalizált változata, és a december eleji megjelenése óta rendkívül népszerű lett befogni a legkülönfélébb feladatokra.
Van répám, mit kezdjek vele?
Talán ez a leggyakoribb konyhai kérdés, amit kapok: van egy kiló répám, mit készítsek belőle? Erre a kérdésre elég szokványos válaszokat adott a csetbot, hatféle ötletet javasolt, szisztematikusan végigvette az összes fogástípust és technológiát: sült répa, répaleves, répacurry (ez magyarul főzelékféle), répasaláta – az utolsó kettő viszont már egy fokkal invenciózusabb: répatócsni fetával és répalekvár naranccsal. Itt voltaképp annyit csinált, hogy összefoglalta helyettem azt, amit a Google első pár találata alapján magam is javasolhattam volna.
Találj fel valamit!
Kreatívabb feladatot is adtam a ChatGPT-nek, hátha fel tud találni valamilyen új ételt. Mivel a fúzió a mindent meghódító trend a gasztronómiában, kíváncsi voltam, milyen magyar fúziós ételeket tud javasolni a robot. Először egy szimpla kérdéssel támadtam: mit szól hozzá, ha a gulyáslevest kell indonéz hatással készíteni? Az általa javasolt recept tulajdonképpen egy sertéspörkölt, amibe rengeteg fűszer (koriander, római kömény, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg) kerül, sőt még kókusztej, tamarindpaszta és szójaszósz is. Mostanában elég sok séf operál ilyen eszközökkel, ez a fogás simán elmenne valamelyik kortárs bisztró étlapján. A metódus leírása minden szempontból megfelelt a nagykönyvnek, a lépések megfelelően követték egymást: olaj, húspirítás, fűszerek, lassú párolás.
Megint nehezítettem: mit szól, ha egy egész éttermi menüt kell megterveznie úgy, hogy magyar ételek adják az alapot, de marad az ázsiai fúzió? Hétköznapi gyomornak igen bizarr és kissé ízléstelen ötletekkel állt elő, amikből kiderült, hogy arról sincs sok fogalma, milyen alapanyagok passzolnak egymáshoz, melyik étel édesség és melyik sós, stb. Találmányai között szerepelt thai zöldségcurryvel töltött palacsinta, koreai gulyás, amelyben a krumplit kimchi helyettesíti, valamint japán zöld teás fagylalttal töltött kürtőskalács is. Ezek azonban vagy irtó bizarrok, vagy már kitalálták őket, szóval menjünk is tovább.
Ezután megpróbáltam feltaláltatni vele minden vendéglátós álmát: ki tud-e fejleszteni egy olyan utcán árusítható ételt (azaz street foodot), amely valamilyen magyar fogásból vagy ízvilágból indul ki? Sajnos itt sem mozdult tovább a már kitalált lángosburger, kürtőskalács-burrito, gulyás vonalon túlra.
Pimp my rántott leves
Mit szól az csetbot, ha egy nehéz sorsú magyar ételt kell felpimpelni? Vegyük, mondjuk, a rántott levest. Megkérdeztem, hogyan tenné vonzóbb, izgalmasabb, komplexebb étellé a rántásból, pár fűszerből, vízből és kenyérkockákból álló szegénylevest.
Ennél a feladatnál meglepően jól teljesített: azt mondta, adjak hozzá valamilyen füstös alapanyagot, például füstölt paprikát, esetleg cseréljem a lisztet másfélére, mondjuk, csicserilisztre, vagy cseréljem a zsírt szalonnazsírra, adjak hozzá egy kis savat, citromot vagy ecetet, fűszerezzem bátrabban, esetleg dobjam fel hússal/tofuval, ropogós dolgokkal – magvakkal vagy sült hagymával.
Ezek közül több ötlet megragadta a fantáziámat, készítettem is egy rántott levest kurkumával, római köménnyel, citrommal, a végén pedig tettem bele ropogós hagymát és szotyit is. Egészen jó lett, bár a ropogós elemek nem tudtak a felszínen maradni, sajnos elsüllyedtek az aljára, mégis izgalmasabb fogás lett belőle.
Ezen a sikeren fellelkesülve megkérdeztem a ChatGPT-t, hogyan készítené el a túrógombócot ázsiai beütéssel, és itt azért már akadtak gondjai. A túró, liszt, tojás még okés, de utána azt javasolja, adjunk zöldhagymát, szezámolajat, szójaszószt, sőt opcionálisan egy kis csiliszószt is a masszához. Mindezt egy gyúrt tésztába tölti, szóval közben kiderül, hogy nem igazán ismeri magát a túrógombócot, innen jön a félreértés.
Hogy kipróbáljam, tud-e esetleg magyarul, ha már magyar ételekről kérdezem, ezen a ponton kikérdeztem ugyanerről magyarul is. Érdekes módon itt annyiban közelebb állt a megoldáshoz, hogy nem tekerte külön tésztába a túrógombócot, az összetevőket viszont annyira kuszán és következetlenül adta meg, és olyan sok rizsliszttel javasolta volna elkészíteni, hogy már olvasás alapján kudarcra ítéltnek látszott a recept. A rizsliszttel valószínűleg kőkeményre főtt gombócokat aztán újra akarta süttetni velem, majd tálaláskor szójaszószos, szakés mártásba tenni.
Ekkor elmagyaráztam neki, mi a túrógombóc és hogyan készül eredetileg, hátha akkor könnyebben fuzionálja majd. Erre válaszul produkálta azt a receptet, amelynek végeredménye a cikk elején látható. Szükség volt pár korrekcióra, mert tanácsadóm azt szerette volna, ha főzés előtt forgatom zsemlemorzsába (és szezámmagba!) a gombócot. Ezt leszámítva hallgattam rá: kevertem a massza megszokott elemeihez szójaszószt, szezámolajat, kurkumát és gyömbért, a tetejére pedig került egy ki zöld hagyma, és csiliszósz is.
Mi legyen ma vacsorára?
Mivel úgy tűnt, egyre kevésbé értünk egymás nyelvén, részletesebben bemutattam magamat és az élethelyzetemet, majd ehhez megfelelő menütervet kértem tőle: háromgyerekes családi menüt, amiben nincs gomba, helyi és szezonális alapanyagokat használ, de vegánkompatibilis, hiszen januárban ilyen diétán vagyok, lehet ázsiai vagy olasz beütésű, ne legyen drága, és tartalmazzon három fogást. Nehéz feladat, de terhelés alatt nehéz kreatívnak lenni, gondoltam.
Egyik ételt sem kívántam meg, amit javasolt: egy krumplis-répás lencselevest ajánlott indulásnak, paprikával, köménymaggal. Főételnek egy általa vegán gulyásnak gondolt fogást, amelyben szejtánt (vegán húspótlóféleséget) főznék paradicsommal, hagymával, paprikával, mindezt spagettin tálalva. Brrr. A menü egyetlen egészen ehető pontja egy ázsiai saláta: káposzta, paprika, répa gyömbéres-szezámolajos öntettel. A desszertnél végképp elvérzett szegény, azt gondolta, hogy mindezek után sütök még egy kürtőskalácsot is, ráadásul vegán verzióban. Itt kiderült, hogy a magyar konyháról nem nagyon van közelebbi képe egy átlagamerikainál, ráadásul annyira sem intelligens, hogy belássa egy háromgyerekes család korlátait.
Ezért megkértem, javasoljon egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeket: ekkor a desszertet kürtőskalácsról házi fagylaltra cserélte, ami, ugye, nem sokkal egyszerűbb. Itt már tényleg csüggedtté váltam, úgy tűnt, a másik fél szinte szándékosan nem akarja érteni a kéréseimet. Azért kitartottam, és hosszan módosítgattam az utasítást: elmagyaráztam, milyen alapanyagok állnak rendelkezésre hazánk területén télen.
Ekkor határozottan jobb ötletekkel állt elő, bár zömmel itt is a curry–csili vonalon mozgott, de javasolt egy vega sültet is, valamint egy vegetáriánus pásztorpitét, lencséből főtt raguval, rásütött sütőtökpürével – amihez még kedvet is kaptam, de végül egy zöldséges-magvas sültet készítettem el, ehhez receptet is kértem tőle. Amikor bögrében adta meg a mennyiségeket, utasítottam, váltson metrikus rendszerre: ettől teljesen megzavarodott, megkeverte az arányokat, és fél helyett másfél kiló zöldséget írt, így végül maradtam a bögrés eredetinél. Így viszont egész jó étel kerekedett belőle.
Vegán diós-zöldséges sült, amihez mesterséges intelligencia írt receptet – Fotó: Ács Bori / Telex
Ez amúgy egy létező intézmény, amit vegánok gyakran gyártanak az egyben sült fasírtok mintájára: sült/főtt zöldségekből és magvakból áll. A robot paszternákból készíttette volna velem, de nálam épp sütőtök volt sütve, így abból vettem félkilónyit, hozzá 200 gramm dió-tökmag keveréket, zsályát, sót, borsot, két evőkanál zabpelyhet és egy gerezd fokhagymát adtam, az egészet összedaráltam, és sütőpapíros formában 200 fokon, fél óra alatt megsütöttem.
Ennél a pontnál végre a desszertnek szánt almás, tökmagos granola is jól sült el, körülbelül a megszokott módszerrel gyártottam (miso nélkül, fahéjjal), de jól ment hozzá a darabolt alma.
Almás, fahéjas granola – Fotó: Ács Bori / Telex
Tojás helyett mit?
Nézzük, ha már igazán kreatív nem tud lenni, milyen a reakciója, ha a kérés praktikus. Mivel mostanában gyakori, hogy nehezebb hozzájutni egyes alapélelmiszerekhez, a boltban nincs cukor vagy éppen tojás, megkérdeztem, hogyan helyettesítsem a tojást palacsintában, süteményekben, muffinokban.
Itt ismét az lett a tanulság, hogy ChatGPT nem tud sokkal többet a keresőmotoroknál: azt mondja, használjak joghurtot, tejet, almaszószt, banánt – ezeket a megoldásokat ismertem. Javasolt azért újat is, például selyemtofut, amit még nem próbáltam ilyen célra. Kihagyott viszont egy csomó opciót, amit még írhatott volna a vízzel kevert lenmagtól az útifűmaghéjig.
Más helyettesítendő alapanyagra is kértem tőle ötleteket, például gránátalmára, amit imádok, de mivel messziről jön, szeretném fenntarthatóbb alapanyagra cserélni. Helyette még messzebbről jövő vagy nem szezonális alapanyagokat javasolt, például epret, málnát vagy vörös áfonyát.
Maradékmentés
Minden háztartásban gyakori, hogy egymáshoz nem passzoló maradékok halmozódnak fel a hűtőben. Vajon a mesterséges intelligencia ki tud találni a felhasználásukra valami elmésebbet, mint ami alapból eszünkbe jutna? Nem igazán: sült zöldségből, főtt rizsből, nyers zöldségből álló maradékaimat különböző nevekkel illetve keverné össze: kókusztejjel, és akkor currynek nevezné, vagy tacóba, vagy sült rizsnek, esetleg levesbe vagy salátának. Ezen a ponton is többet vártam tőle.
Ebben a golyóféleségben csak ársapkás alapanyagok vannak – Fotó: Ács Bori / Telex
Ársapka
Végül elmeséltem neki, hogy élünk mi itt Magyarországon mostanában, van ez az ársapkadolog, meg az eldurvult élelmiszer-infláció, tud-e olyan menüt javasolni, ami főként ársapkás élelmiszerekből áll? Tudott – bár ne tudott volna.
Azt javasolta, főzzek húslevest csirke far-hátból, krumpliból és hagymából, ez eddig oké is. Főételnek sült sertéscombot írt, ez is érthető döntés, a desszert viszont teljesen felkavart: egy amolyan fasírtféleséget talált ki nekem, amelyhez krumplit, csirkemellet és tojást kellett elkevernem némi liszttel és cukorral, mindezt pedig olajban javasolta kisütni. Én meg is csináltam, mert életem a közszolgálat, de ezen a ponton feladtam, hogy bármi értelmeset kihúzzak a robotból.
Egyelőre nem érzem úgy, hogy a mesterséges intelligencia elvégezné majd a munkát a világ gasztroírói, séfjei, receptfejlesztői helyett, új ételeket találna fel vagy tökéletesítene megszokott ételeket. Annak viszont, akinek nincs ideje hosszas internetes kutatásokat végezni, ha valamilyen hétköznapi problémára keres választ, jól jöhet.
