A NER segítése mellett a gazdaság felszínen tartását és a születésszám növelését is célozzák az állami garanciavállalások, amelyek összege európai szinten is jelentős, így a bennük rejlő kockázat is.
A NER elitjének gazdagítására több módszer is szolgál. Az egyik a gyakran túlárazott közbeszerzések rendszere, ahol az út- és vasútépítések, a kormányzati kommunikációs, a takarítási és egyéb állami szolgáltatási megbízások koncentrálódnak. Ebből nőtt nagyra például Mészáros Lőrinc, Szíjj László vagy Balásy Gyula cégbirodalma.
Komplikált és hosszadalmas folyamat azonban a közbeszerzéseké, ráadásul nagy figyelmet vonzanak a feltűnően felfutó cégek. Az uniós hatóságoknak is egyre többször szúr szemet, hogy valami nagyon nem stimmel a magyar eljárásokkal. A Financial Times figyelmét is felkeltette, hogy feltűnően sokat nyertek a NER-es milliárdosok cégei a közbeszerzéseken. Ők megközelítőleg tízezer milliárd forintos bevételt számoltak össze 15 év alatt.
A közbeszerzések után jöttek a koncessziók: a Mészáros–Szíjj-páros közel 14 ezer milliárd forintos megbízást kapott a sztrádahálózat működtetésére és fejlesztésére. Ez önmagában nagyobb összeg, mint amit a Financial Times adatai szerint közbeszerzésen elnyert a NER. Hasonlóan jó üzlet a kaszinóüzemeltetés, amit szintén 35 évre adtak koncesszióba.
A harmadik fontos módszer az állami pénzforrások magánkezekbe juttatása. Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a magántőkealapok ma már 4500 milliárd forint értéket képviselhetnek, amibe nagyságrendileg 2000 milliárd forint állami pénzkihelyezés érkezhetett. Igaz, ez nem vissza nem térítendő támogatás vagy megbízás: ez olyan vagyon, aminek a kezeléséért az állam fizet, és hozammal együtt várja vissza a pénzét. Kockázatok azonban így is vannak, elég az MNB-alapítványok 266 milliárd forintos hiányzó vagyonára gondolni.
Megugró kezességvállalás
Ugyanakkor nemcsak közbeszerzéssel, koncesszióval vagy tőkealapok segítségével tud a kormányzat baráti milliárdosokat támogatni, hanem azzal is, hogy állami garanciát biztosít nekik.
Az állami garancia azt jelenti, hogy ha a hitelfelvevő nem tud törleszteni, akkor az állam kifizeti helyette a tartozást. Így a hitelező kockázata jelentősen csökken, az adott vállalkozó pedig könnyebben és olcsóbban jut hitelhez, nagyobb összegekhez is, mint tisztán piaci alapon. A garancia javítja a tárgyalási pozícióját a bankokkal szemben, és lehetővé teszi, hogy olyan beruházásokat is megfinanszírozzon, amelyek másként túl kockázatosak lennének.
Míg a kockázat egy része átkerül az államra (végső soron az adófizetőkre), a nyereség a vállalkozónál marad. Ez torzíthatja a versenyt is, mert az ilyen szereplők előnybe kerülnek a garancia nélküli konkurensekkel szemben.
A magyar állam garanciáinak értéke rohamosan nő. Ezt onnan tudjuk, hogy egy uniós rendelet miatt nyilvánosságra kell mindezt hozni. Ahogy az alábbi ábrán látható, 2014 és 2019 között 5-6 százalék körül alakult a kormányzati garanciák, kezességvállalások aránya a GDP-hez viszonyítva.
2020 után aztán gyors növekedésnek indult az állami garanciák értéke: 2023–2024-ben a GDP 13 százalékára nőtt, 2024-re már 10 551 milliárd forint adósság mögött volt kormányzati garancia.
Európai ranglistás garanciavállalás
Ez nemzetközi összevetésben is kiemelkedő. Az Eurostat legutóbb 2022-re elérhető adatai szerint csupán három másik országban volt magasabb a GDP arányában a hitelgaranciák értéke.
Hollandia (32 százalék) és Németország (13 százalék) esetében a hangsúly a stabilitáson és a globális versenyképesség fenntartásán van: míg a hollandok az exportorientált gazdaságukat védik robusztus garanciarendszerekkel, addig a német modell az Újjáépítési Hitelintézeten (KfW) keresztül intézményesített módon, a lakhatástól a zöld átállásig csatornázza az állami forrásokat a gazdaságba. Ezekben az országokban a garanciaállomány magas, de ez egy tudatos, strukturált gazdaságfejlesztési stratégia része, amely válságok idején gyorsan és hatékonyan skálázható, jól teljesítenek az állam által támogatott hitelek.
Olaszország (16 százalék) példája a kényszer szülte állami beavatkozásra világít rá. Ott a garanciaprogramok gyakran a bankrendszer sérülékenységét hivatottak ellensúlyozni, segítve a nem teljesítő hitelek kezelését és a vállalati szektor életben tartását a nehezebb piaci környezetben.
A magyar állam esetében legalább három fő ok látszik amögött, hogy miért lett olyan magas a hitelgarancia-állomány.
NER, kkv-k, babaváró
Az állami kötelezettségvállalás adatai a költségvetés készítéséhez is fontosak, és 2023 előtt meg is lehet találni a központi költségvetés tervezésének mellékleteiben, hogy hogyan változott a hitelgaranciák állománya, illetve miből állt össze.
Az állami garanciavállalások fele két állami bank, az MFB és az Eximbank hiteleihez kötődött. Ezek a pénzintézetek kiemelt szerepet játszanak a NER-hez köthető magántőkealapok és NER-es vállalatok feltőkésítésében és hitelezésében is. Valószínűsíthető, hogy a 2022 utáni felfutás is jelentős részben ehhez a két pénzintézethez köthető az állami kezességvállalásban.
A harmadik legjelentősebb tételt az állami viszontgaranciák jelentik, amik a Garantiqa, a Start Garancia és az Agrárvállalkozási Hitelprogram hitelkihelyezéseihez kapcsolódnak. A Garantiqa felelős a Krízis Garanciaprogram és a KAVOSZ Széchenyi Kártya Program kezességvállalásaiért. Ezek főleg kis és közepes vállalkozásokat szolgálnak. Éves jelentése szerint a Garantiqa kezességvállalása már 2500 milliárd forintra nőtt 2024-re, és továbbra is nagyon erős a kkv-k és az agrárvállalkozások felé a kitettség.
A babaváró hitelekhez kötődő állami kezességvállalás 1898 milliárd forintot tett ki 2022-ben, feltehetően ez is gyorsabban növekedett az elmúlt években a GDP-nél.
Különösen feltűnő, hogy 2018–2022 között 861 milliárd forintra nőtt az egyedi határozatok alapján nyújtott garanciák értéke. Ezt követően az állományt biztosan növelte, hogy 2023-ban a 4iG különösen jelentős hiteléhez is az állam adott garanciát, amiből a Vodafone-t megvásárolhatta.
A 4iG konszolidált beszámolója szerint a Vodafone megvásárlására kapott hitel összege 2023-ban 319 milliárd forint volt, ami 2024-re nem csökkent, hanem 340 milliárd forintra nőtt. Ez önmagában a cég mérlegfőösszegének (tulajdonképpen vagyonának) 23 százalékát tette ki.
Gúnyt űznek a közérdekű adatokból
Hogy pontosan mely cégek kapnak állami segítséget, a banktitok és a kormányzati transzparencia hiányának homályába vész. Csak egyedi esetekben lehet erre utaló kormánydöntésekből, cégbeszámolók átböngészése során fellelt, erre utaló jelekből következtetni.
Szerettük volna megismerni, hogy az elmúlt években mi okozta az állami garanciavállalások megugrását, ezért megkerestük közérdekűadat-kéréssel a Magyar Államkincstárt. A törvényes 14 napos határidő alatt nem adtak választ, indoklás nélkül újabb 14 nap hosszabbításról tájékoztattak. Majd közel egy hónap után egyetlen mondatot írtak, hogy „az alábbi adatigénylésével kapcsolatosan tájékoztatom, hogy a Magyar Államkincstár az abban megjelölt adatokat nem kezeli”.
Az egyetlen mondat megfogalmazásához – bármilyen jogszabályi hivatkozás nélkül – biztosan nem lett volna szükség hosszabbításra, ez már önmagában a törvény megcsúfolása. Az is kétséges, hogy hogyan tudják az adatokat publikálni, ha nincsen semmilyen mögöttes számítás. Ha pedig mástól kapják az adatokat, és ők csak publikálják, akkor tájékoztatni kellett volna, hogy ki az adatok kezelője.
Megkértük a Nemzetgazdasági Minisztérium sajtóosztályát, hogy küldjék meg a 2023 előtt elérhető részletezéssel az adatokat éves bontásban, erre nem kaptunk választ. Így pedig nehéz felmérni, hogy a gazdaság fejlesztését segítő projektek vagy NER-milliárdosok kockázatos ügyletei miatt vállal át több kockázatot a kormányzat.
Egy új kormány dilemmája
Összességében az egyedi ügyletek és a 2022-ig még elérhető összetétel alapján az látszik, hogy a nagyon jelentős növekedésnek három fő oka lehet:
- A NER-hez köthető vállalatok segítése, amire jó példa a 4iG-nek adott garancia.
- A kkv-kat segítő garanciaprogramokkal a kormány a gazdaság talpra állását igyekezett segíteni először a járvány után, majd az ukrajnai háború és a 2022-es megszorítások által okozott nehéz gazdasági környezetben, a magas banki kamatkörnyezet közepette.
- Emellett pedig fontos a kormány családpolitikájának egyik kiemelt eleme, a babaváró hitel szerepe is.
Mindegyikről elmondható, hogy romló gazdasági környezetben nő annak kockázata, hogy végül az államnak kell fizetnie az eredeti adós helyett. Ami azért különösen kedvezőtlen, mert ekkor a költségvetés helyzete amúgy is romlik (visszaesnek például az adóbevételek), ezt tetézné még a kényszerű helytállás a hitelfelvevők helyett.
Ez még egy újabb Fidesz-kormány számára is feladhatja a leckét, kormányváltás esetén pedig a kockázatok sorát gyarapítja majd, hogy stabilak maradnak-e az állam által garanciavállalással is segített NER-es vállalatok. Ez érdekes dilemma elé állíthatja az esetleges Tisza-kormányt: ha kihúzza alóluk a talajt, helyettük kell majd visszafizetni a hiteleket.
