Ugyanannyi ledolgozott munkaórára több átlagos bér jutott tavaly, mint 2017-ben, nemzetközi összehasonlításban azonban továbbra sem állunk valami fényesen.

Vagy ami a legvalószínűbb, hogy mindkettő. A vendéglátóhelyek forgalma négy év alatt közel duplájára ugrott, a havi átlag már a 100 milliárdot is meghaladja.

A panelek leginkább a többi lakástípushoz viszonyított olcsóságuk miatt vonzók az ingatlanvásárlók számára, kérdés, hogy meddig maradhatnak megfizethetőbbek a téglalakásoknál.

Csak a határmenti luxustrafikosok váltják valóra a monopolisták álmait. A többiek a többszörös állami védelemmel együtt is szenvednek.

Hiába az ingatlanár-robbanás, a magyar háztartások fogyasztási struktúrája nem rendeződött át.

Kíméletlenül kemény munka van Mészáros és a többiek sikere mögött, vagy valami más? Az adatok elég egyértelmű választ adnak.

Még mindig több mint 300 ezer fiatal van az országban, aki nem foglalkoztatott, de oktatásban és képzésben sem részesül.

A magyar állam sem tudta adófizetésre szorítani a két multit, a reklámadó felfüggesztésével legalább a magyar cégek versenyhátránya megszűnik.

Tavaly év végén országos átlagban 22 ezer, Budapesten 42 ezer forinttal fizetett kevesebbet egy lakásbérlő havonta, ha ismerőstől vagy rokontól bérelte a lakást.