Az év sajtófotóiból is látszik, milyen rendkívüli volt 2020

2021. március 13. – 21:23

Másolás

Vágólapra másolva

Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy 2020 egy történelmi év volt. A koronavírus teljesen felforgatta az életünket, de a járvány árnyékában is annyi minden történt, mint máskor évek alatt. A híroldalak és képügynökségek fotóriporterei pedig tavaly is ott voltak a világ minden pontján, hogy képeik segítségével az otthonukba bevackolt olvasók is átélhessék az év legfontosabb történéseit.

Egy hónap múlva, április 15-én fogják kihirdetni a világ legrangosabb sajtófotós versenyének számító World Press Photo Contest győzteseit. Az idei versenyre 130 ország 4315 fotósa nevezett 74 470 képpel, melyek közül a zsűri tagjai hathetes munkával választották ki a legjobb műveket.

A verseny szervezői áprilisban nyolc kategóriában (általános hírek, környezet, természet, hosszútávú projektek, portré, hír, és sport) hirdetnek majd győztest, valamint kiosztják az „Év képriportja” és az „Év képe” díjakat is. Utóbbi a verseny fődíjának felel meg. Az „Év képe” díjra jelölt hat fotót már most közzétették, ezeket mutatjuk be.

Vita a Felszabadítási emlékműnél – Fotó: Evelyn Hockstein (USA) / The Washington Post

A washingtoni Lincoln Parkban található Felszabadítási emlékmű eltávolításáért tüntető nő áll egy férfi mellett, aki a szobor megtartásáról próbálja meggyőzni 2020. június 25-én

Az Egyesült Államok fővárosában található Felszabadítási emlékmű Abraham Lincolnt ábrázolja. A 16. amerikai elnök egyik kezével az 1863-ban életbe lépett Felszabadítási Nyilatkozatot fogja (mely elnöki rendelet 3,5 millió fekete rabszolga felszabadítását jelentette), másik kezét pedig egy, a lábánál térdelő fekete ember felett tartja. Az emlékmű kritikusai szerint a szobor gyámkodó hatást kelt, és lealacsonyítóan hat a feketékre nézve. Ezenkívül az emlékművet nézve nem derül ki, hogy a feketék mennyit küzdöttek a saját felszabadításukért. Az emlékmű megőrzése mellett érvelők szerint viszont a szobor egy pozitív ábrázolása a rabszolgák felszabadításának, és az ehhez hasonló emlékművek eltávolítása a történelem egyes részeinek kitörléséhez vezethet.

A nyári Black Lives Matter tüntetéssorozat hatására tiltakozók egy csoportja Amerika-szerte a konföderációs (tehát a rabszolgatartó államok csapatait vezető) tábornokoknak, illetve egyéb rabszolgatartóknak állított szobrok eltávolítására szólított fel, szerintük ugyanis ezek a szobrok az elnyomás emlékművei. Június 25-én, a kép készítésének napján nagyjából százan gyűltek össze a hatóságok által elkordonozott szobor elé, hogy kifejtsék véleményüket a szobor eltávolítása mellett, illetve ellen. A szobor végül maradt a helyén, 2021 februárjában azonban Eleanor Holmes Norton képviselő a kongresszusban indítványozta az eltávolítását, és múzeumba szállítását.

Az első ölelés – Fotó: Mads Nissen (Dánia) / Politiken / Panos Pictures

A 85 éves Rosa Luzia Lunardit megöleli Adriana Silva da Costa Souza nővér a brazíliai São Paulo városában található Viva Bem idősotthonban 2020. augusztus 5-én

Ez volt az első ölelés, amit Rosa öt hónap után kapott. 2020 márciusában Brazília-szerte látogatási tilalmat rendeltek el az idősotthonokban a koronavírus-járvány miatt. Ez azt jelentette, hogy brazilok milliói hónapokig nem érintkezhettek idős rokonaikkal, sőt az idősotthonok gondozóinak is csak a legszükségesebb fizikai érintkezés volt engedélyezett a veszélyeztetett idősekkel. A Viva Bem otthonban azonban az „ölelő függöny” nevű egyszerű találmány segítségével az emberek újra megölelhették egymást.

Brazíliában pusztított az egyik legsúlyosabban a koronavírus-járvány a világon. Tavaly 7,7 millióan fertőződtek meg a 210 millió lakosú dél-amerikai országban és 195 ezren vesztették életüket a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében. Idén március közepéig pedig összesen 11,3 millió fertőzöttet regisztráltak, 275 ezer halálos áldozat van az országban.

Az átváltozás: Ignat – Fotó: Oleg Ponomarev (Oroszország)

Ignat, egy transznemű férfi barátnőjével, Mariával az oroszországi Szentpéterváron, 2020. április 23-án

Ignatot végig zaklatták iskolai évei alatt, az iskolai pszichológus pedig kérdőre is vonta, miután elterjedt a pletyka, hogy férfiként hivatkozott magára egy beszélgetés során. Ignat végül kitárulkozott az iskolai pszichológusnak a nemi identitásáról – ez volt az első alkalom, hogy részletesen beszélt erről egy idegennek –, ám a titoktartását kérte cserébe. A titok azonban hamarosan az iskola összes tanulójához eljutott, így a zaklatások és megszégyenítések mindennaposakká váltak.

Az orosz LMBTQ-közösség sok tagjának titkolnia kell valódi identitását az őket övező megbélyegzés miatt. Egy 2020 júliusában életbe lépett alkotmánymódosítás kimondja, hogy Oroszországban csak egy férfi és egy nő között jöhet létre házasság. Transznemű állampolgárok emiatt csak komoly nehézségek árán tudnak házasodni, valamint egyéb gazdasági, szociális és kulturális jogaik is sérülnek, mivel a felvett nemüket nem ismeri el hivatalosan az állam. Így pedig a nemváltoztatással összefüggő egészségügyi szolgáltatásokhoz sem tudnak hozzájutni, illetve támogatást sem kapnak az államtól az őket érő diszkriminációval szemben.

Sebesült férfi a bejrúti kikötői robbanás után – Fotó: Lorenzo Tugnoli (Olaszország) / The Washington Post

Egy sebesült férfi áll a libanoni Bejrút kikötőjében bekövetkezett elemi erejű robbanás helyszínén, miközben tűzoltók küzdenek a robbanást követő raktártűzzel 2020. augusztus 4-én

Augusztus 4-én este hat óra környékén hatalmas erejű robbanás rázta meg Libanon fővárosát, Bejrútot. A robbanást 2750 tonnányi ammónium-nitrát okozta, amit a város kikötőjében tároltak. A robbanás kifejezetten súlyos pusztítást végzett, mivel a detonáció egy sűrűn lakott területen történt. A raktár egy kilométeres körzetében összesen 100 ezren laktak. A Richter-skála szerinti 3,3-as erősségű robbanás nagyjából hatezer házat rombolt le, vagy rongált meg, legalább 190 ember meghalt, további hatezren megsebesültek, 300 ezren pedig elveszítették otthonukat.

Hegyi-Karabah elhagyása – Fotó: Valery Melnikov (Oroszország) / Sputnik

Azat Gevorkjan és felesége, Anaik 2020. november 28-án, mielőtt elhagyták lacsini otthonukat. Örmények ezreinek kellett elhagynia otthonát, miután lakhelyük azerbajdzsáni fennhatóság alá került a második hegyi-karabahi háború végén. A november 29-én feladott lacsini körzet volt az utolsó a háromból, amit átadtak az örmények

Huszonhat év után újult ki a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah régióért folyó katonai konfliktus Azerbajdzsán és Örményország között 2020 szeptemberében. 1988-ban az Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi-Karabahban élő örmény nemzetiségiek úgy döntöttek, hogy csatlakoznak Örményországhoz. Ezt azonban a Szovjetunió vezetése nem engedélyezte, így harcok kezdődtek a régióért, melyek tovább fokozódtak a Szovjetunió 1991-es felbomlása után. A civilek között 20 ezer halálos áldozatot követelő háború Örményország és Azerbajdzsán között végül 1994-ben ért véget. A győztes örmények kikiáltották a független Hegyi-Karabahi Köztársaságot, ami nagyjából 800 ezer azerbajdzsáni kitelepítésével járt együtt. A terület függetlenségét azonban egyetlen ország sem ismerte el.

Az ezt követő évtizedekben kisebb összetűzések voltak a felek között a régióban. Egy ilyen összetűzés után azonban 2020 júliusában tömegek kezdtek tüntetni Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban, azt követelve az ország vezetésétől, hogy indítsanak háborút. Szeptember 27-én robbant ki a második hegyi-karabahi háború, mely azeri győzelmet hozott. November 9-én, orosz közvetítéssel kötöttek békét a felek. A békemegállapodás értelmében Azerbajdzsán visszakapta Hegyi-Karabah teljes területét, a régió fővárosát, Sztepanakertet kivéve, ami maradt örmény kézben. Ez pedig újabb népességcseréhez vezetett, örmények ezrei kényszerültek elhagyni otthonukat. Hegyi-Karabah katonailag el nem foglalt északi kétharmada végül de facto nem kerül vissza Azerbajdzsánhoz, hanem a Lacsini-korridorral együtt csaknem kétezer orosz békefenntartó ellenőrzi jelenleg a régiót.

Harc a sáskainvázió ellen Kelet-Afrikában – Fotó: Luis Tato (Spanyolország) / The Washington Post

Henry Lenayasa, a kenyai Archers Post település vezetője megpróbál elijeszteni egy legelőt letaroló óriási sáskarajt 2020. április 24-én. A sáskarajok óriási területen pusztítottak Kenyában, pont akkor, amikor a koronavírus-járvány is megjelent az afrikai országban

Több afrikai országban az év első felében nem a koronavírustól tartottak leginkább, hanem az évtizedek óta nem látott tömegben előkerülő sáskáktól, amik sorra tarolták le a földeket, éhínséggel fenyegetve több mint tízmillió embert. A helyzet azért volt nagyon súlyos, mert egy 80 millió sáskából álló sáskaraj annyi élelmet tud elfogyasztani egy nap, mint 35 ezer ember. Az egyiptomi vándorsáskák inváziója főként Kenyát, Etiópiát és Szomáliát sújtotta. Kenyában 70 éve nem volt ilyen súlyos a helyzet, miközben az országban a lakosság közel fele földműveléssel, vagy ahhoz köthető munkával foglalkozik. A sáskák elleni védekezést ráadásul komolyan hátráltatta a kontinensre betörő koronavírus-járvány.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!