A Tejútrendszer szívében van egy kozmikus felhő, aminek málnaíze és rumillata lehet, alkoholos, és súlyosan mérgező
Az űr végtelen sötétjében, illetve már csak a saját galaxisunkban is rengeteg olyan furcsaság van, amit itt, a Földön elég nehezen tudunk elképzelni. Találtak már a csillagászok például záptojásszagú exobolygót, ahol néha üvegeső esik, sok milliárd tonna vasat, nikkelt, sőt, aranyat és platinát tartalmazó kisbolygót, ami valószínűleg rozsdásodik is, rejtőzködő sötét anyagot, ami néha mégis előkerül és gigantikus feketelyuk-összeolvadások is történnek. A Tejútrendszer saját fekete lyuka, a Sagittarius A* is rendszeresen terítéken van, pár éve például felmerült, hogy nem fánk, hanem hosszúkás alakú lehet.
Ettől a fekete lyuktól pár száz fényévre található a Sagittarius B2 nevű molekulafelhő, a galaxisunk legnagyobb, legaktívabb csillagképző régiója. A galaxisunk központjában található gáznak mindössze 10 százaléka található meg itt, mégis, a csillagainak fele itt jön létre. Hogy miért, azt a NASA tavaly az eddigi legrészletesebb felvételek elkészítésével próbálta meg kideríteni, és bár a válaszhoz egyelőre nem jutottunk sokkal közelebb, az biztos, hogy az infravörös (NIRCam) és a közép-infravörös (MIRI) tartományban készített képek egészen fantasztikusan néznek ki. És amúgy jelentősen el is térnek egymástól, nézzék:
Ha kigyönyörködték magukat, mehetünk is tovább, a Sagittarius B2-ről ugyanis a látványvilága és az elképesztő ütemű csillagképzése mellett azért is érdemes beszélni, mert csillagászok 2009-ben arra a következtetésre jutottak: a molekulafelhőnek málnaíze lehet, és rumra emlékeztethet az illata. Akkor fedezték fel ugyanis, hogy a Sagittarius B2-ben két komplex vegyület, butironitril és etil-formiát is nagy mennyiségben található – utóbbi rumillatú, és emiatt van a málnának is málnaíze. A felhőben emellett többféle alkoholt is találtak, a propanol és a metanol mellett etanolt is, ami a földi alkoholos italok összetevőjeként ismerhető.
A málnaízű, rumillatú, alkohollal teli molekulafelhő koncepciója elég vadnak hangzik, de senki ne kezdje el ide tervezgetni a következő kocsmatúráját. Egyrészt mert rohadt messze van, másrészt pedig mert a különleges tulajdonságait érdemes azért fenntartásokkal kezelni. Először is ott van a tény, hogy nemcsak etanol van benne, hanem a Földön főleg fertőtlenítőként, oldószerként használt propanol és metanol is, ráadásul utóbbiból van több, szóval a fogyasztását senkinek nem ajánljuk. Arról nem is beszélve, hogy a butironitril egy ciánt tartalmazó vegyület, szóval ez is erősen mérgező lenne.
Aztán ott van az is, hogy Arnaud Belloche, a Max Planck Intézet rádiócsillagászattal foglalkozó ágának csillagásza a Guardian kérdésére 2009-ben némileg lehűtötte a kedélyeket. Belloche akkor azt mondta, az etil-formiát valóban málnaízt kölcsönöz a málnának, de rengeteg más molekulára is szükség lenne ahhoz, hogy tényleg űrmálnák legyenek a Sagittarius B2-ben. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az űrben ugye nincs levegő, és ha lenne, akkor sem biztos, hogy éreznénk a rumot és a málnát, mert bár a világűr nagy részéhez képest elég nagy a molekulasűrűség itt, a földihez képest annyira elenyésző, hogy el se kezdjük kiírogatni a sok nullát.
Így aztán a rumillat és a málnaíz inkább csak figyelemfelkeltésre volt jó már 2009-ben is – amire tökéletes is volt, és technikailag amúgy lehetett is vele dobálózni –, de a vegyületek felfedezése ettől még csillagászati szempontból elég fontos volt. A kutatók akkor aminosavakat, vagyis a földi élet alkotóelemeit keresték a molekulafelhőben, és bár ilyeneket nem találtak, ennek a két komplex vegyületnek a felfedezése reményt adott arra, hogy egyszer majd aminosavakat, vagy más, az élet keletkezéséhez szükséges molekulákat találjanak a csillagképző régióban. Ha nem is ezekben, de űrből begyűjtött mintákban amúgy többször is találtak aminosavakat, a Bennu nevű aszteroidán pedig mind az öt nukleobázist is sikerült azonosítani tavaly.
