A DNS összes építőelemét megtalálták az űrben keringő aszteroidáról begyűjtött mintában

A DNS összes építőelemét megtalálták az űrben keringő aszteroidáról begyűjtött mintában
A Bennuról begyűjtött minták egy része egy üvegfiolában – Forrás: James Tralie / NASA

486

Ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult ki a földi élet, és mi történt a Naprendszerben annak korai időszakában, miután a múlt héten két elemzés is megjelent a Bennu nevű aszteroidáról vett por- és kőzetmintákról. A tanulmányok alapján az aszteroidán a földi élet kulcsának számító molekulák jelentős része megtalálható, az ott talált sókristályok pedig arra utalnak, hogy egykor sós víz lehetett az égitesten, amelyben ezek a molekulák reakcióba is léphettek egymással – olvasható a NASA honlapján.

„A NASA OSIRIS-REx nevű küldetése már most átírta azt, amit eddig tudtunk a Naprendszer kialakulásának történelméről” – mondta Nicky Fox, az amerikai űrügynökség tudományos küldetésekért felelős igazgatóságának társvezetője. Az OSIRIS-REx egy 2016 őszén fellőtt űrszonda, amely 2020-ban érte el a Nap körül keringő Bennut, amelyről az év októberében sikerült is mintákat begyűjtenie. Rajtuk kívül egyelőre csak a japánoknak sikerült hasonló, ők a Ryugu nevű aszteroidáról gyűjtöttek mintát a Hajabusza és a Hajabusza–2 űrszondákkal.

Az élet összetevőit a Ryugun is megtalálták, az OSIRIS-REx által gyűjtött, a Földre 2023-ban visszaérkező minták azonban a most megjelent elemzések alapján még ennél is jobb alapanyagnak bizonyultak.

A Nature Astronomy szaklapban publikált tanulmányban a kutatók az élet alkotóelemeit keresték a mintákban, hogy jobban megértsék az eredetüket és a korai Naprendszer kémiai folyamatait. Ilyen szerves vegyületek a Földbe csapódott meteoritokban is megtalálhatóak, ám ezeknél a bolygónk bioszférájának való kitettség torzíthatja az eredményeket. A Bennuról vett mintáknál ez nem jelentett problémát, a vizsgálatok alapján pedig az aszteroidán szénből, nitrogénből és ammóniából is több volt, mint a Ryugun és a legtöbb meteoritban.

A kutatók a földi biológiában használt, a fehérjék alkotóelemeiként ismerhető 20 aminosavból 14-et azonosítottak. Azt az öt nukleobázist – citozin, guanin, adenin, timin, uracil – is megtalálták a mintákban, amelyekből a földi élőlényekben a genetikai információkat tároló és örökítő RNS és DNS összeállnak. A mintákban nagyon magas volt az ammónia koncentrációja is – megfelelő körülmények mellett a szintén azonosított formaldehiddel reakcióba lépve ebből lesz az aminosav, amelyből létrejönnek a fehérjék.

Az, hogy ezek a vegyületek megtalálhatóak a Bennun, külön-külön nem újdonság, korábban is megtalálták már ezeket Földön kívüli objektumokban, de mind az öt nukleobázist még sosem azonosították egy űrből visszahozott mintában.

Ezek jelenléte egy ilyen tiszta mintában azt az elméletet támasztja alá, hogy az élet építőkövei a Naprendszer külső pereméről származhatnak, és már az élet kialakulása előtt jelen voltak a bolygónkon. Erre utal az ammónia is, mert a Bennu túl közel kering a Naphoz ennek kialakulásához. Mindehhez pedig szervesen kapcsolódik a másik tanulmány, amely az azonosított molekulák környezetét vizsgálta.

Ez a környezet a kutatók szerint tökéletesen alkalmas volt az élet kialakulásához, a mintákban ugyanis olyan ásványi anyagokat találtak, amelyek olyankor jönnek létre, amikor a sós víz hosszú idő alatt elpárolog. Ilyen sókristályok létezését máshol is észlelték vagy legalábbis feltételezték már, például a Ceres törpebolygón vagy a Szaturnusz egyik holdján, az Enceladuson. A minták tisztasága viszont példátlan részletességgel tárta a kutatók elé, hogy hogyan zajlott a folyamat, egyes ásványokat pedig most azonosítottak először földön kívüli mintákban.

Mindebből nagyjából azt lehet kiolvasni, hogy 4,5 milliárd éve, a kezdeti Naprendszer peremén létrejött egy kőből, fémből és jégből álló égitest, amelyet aztán a sugárzás addig melegített, hogy magas ásványtartalmú víz keletkezett rajta. Ebben reakcióba lépett egymással az ammónia és a formaldehid, létrejöttek a szerves vegyületek, majd a víz évmilliókig tartó elpárolgásával a kőzetben ásványtelérek képződtek. Az égitestet aztán egy ütközés elpusztította, és a Bennu valószínűleg az ezután hátramaradt törmelékből állt össze és állt pályára a Nap körül.

Az OSIRIS-REx tehát számos kérdést megválaszol vagy megerősít a Naprendszer és a földi élet kialakulásáról, de természetesen nem mindent. Érdekes kérdés például, hogy bár sok aminosavnak kétféle változata létezhet – ezt úgy lehet elképzelni, mint az ember jobb és bal keze –, a Földön szinte kizárólag az egyik verzió létezik belőlük. A Bennun viszont nagyjából egyenlő arányban található meg mindkettő, így elképzelhető, hogy ez egykor a Földön is így volt. Ennek oka egyelőre nem ismert, de lehetséges, hogy a tavaly októberben indított Europa Clipper űrszonda választ ad majd erre a kérdésre is.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!