2024. március 16. – 10:37
A Biblia minden történetének valószínűleg hasztalan valós történelmi eseményeket megfeleltetni, de az biztos, hogy a kanonizált szövegek rengeteget elárulnak az ókori emberek tudásáról. A Bibliát orvostörténeti szemmel is lehet nézni, az Ószövetség egyik fejezete pedig arról is tanúskodik, hogy az egészségügyi ismereteket a ravasz harcászat szolgálatába is lehet állítani.
Mózes I. könyvének (Genezis) 34. fejezete Dina és Sikem furcsa dinamikájú és vérfürdőbe torkolló párkapcsolatát meséli el. Dina a zsidók egyik ősatyjának, Jákobnak a lánya volt, akit a khivveus törzsbe tartozó Sikem elrabolt és megerőszakolt. Sikem ezután beleszeretett Dinába, és el akarta venni feleségül. Az apját, Kámort küldte Jákobhoz, hogy kérje meg a lány kezét.
Kámor nem volt könnyű helyzetben az erőszaktevés miatt érthetően feldúlt Jákob és fiai miatt, de azért megpróbálta. Felajánlotta, hogy a két család között köttessen több házasság, Jákobék pedig telepedjenek le és kereskedjenek a khivveusok földjén. Ez nem volt elég meggyőző, így aztán Sikem meggondolatlan ajánlatot tett. Azt mondta, hogy bármit kérhetnek a zsidók azért, hogy létrejöjjön a házasság. Jákobék látszólag nem tették magasra a lécet, csak a kulturális különbségekre hivatkoztak. Azt mondták, Dinát nem adhatják hozzá körülmetéletlen férfihoz, és a törzsük többi nőtagja sem mehet férjhez metéletlen férfihoz. Viszont ha az összes khivveus férfi körülmetélteti magát, akkor nincs akadálya a házasságnak és a közösködésnek. A khivveusoknak elfogadható ajánlat volt, hogy megszabaduljanak péniszük előbőrétől cserébe a házasságért és a háborúskodás elkerüléséért. Ez a döntés azonban aztán az életükbe került.
Sikem gyorsan elvégeztette magán a műtétet, majd az apjával együtt meggyőzte a többi khivveus férfit, hogy a vagyonegyesítés és a békesség miatt ők is hajtsák végre a körülmetélést. Ha húzódoztak is, megtörtént a dolog. Harmadnap pedig meghaltak. Jákob két fia, Simeon és Lévi kihasználták, hogy a khivveus férfiak sebeik miatt lábadoztak, fegyvereseikkel lerohanták a várost, minden férfit lemészároltak, az állataikat elhajtották, a nőket és gyerekeket elrabolták, és mindent, ami mozdítható volt, elvittek. Jákob rosszallta a dolgot, mikor hírt kapott a rajtaütésről, mert attól tartott, hogy a többi törzs összefog majd ellenük – de itt most szakítsuk félbe a bibliai történetet, és nézzük, miért volt a maga módján nagy ötlet a körülmetélés kierőszakolása.
A zsidók, mivel régóta csinálták, jól tudták, mivel jár a körülmetélés, orvosi nevén a cirkumcízió. A felnőtteken végzett körülmetélés igen fájdalmas sebészeti beavatkozás, mert a bőrben futó idegrostok közvetlen ingerlésnek vannak kitéve. Ez a fájdalom viszonylag gyorsan elillan, és egy gyulladásos reakció segíti a szöveti károsodás felszámolását. Ekkor falósejtek, makrofágok takarítják el a szöveti törmeléket. Mindez enyhe duzzanattal és fájdalommal jár, ami a heg képződésével együtt pár nap alatt megszűnik.
Ha így megy végbe a gyógyulás, az senkit nem tesz harcképtelenné, de a nem megfelelő higiéniás viszonyok között súlyosabb tünetek is jelentkeznek. Ez történt a khivveusokkal és valószínűleg a legtöbb férfivel is az ókorban. A sebbe bejutó és szaporodó baktériumok a károsodott szövetekben újabb gyulladást hoznak létre, a baktériumok elpusztítására pedig megjelennek a fehérvérsejtek. A baktériumokból, szöveti törmelékből és az elhalt fehérvérsejtekből aztán genny képződik, a műtéti seb pedig még jobban megduzzad, és egyre erősödik a fájdalom, ami a beavatkozás utáni második napon tetőzik. A Bibliában ezt harmadnapnak nevezik. A khivveusok is ekkor dőlhettek ágynak borzalmas fájdalmaik miatt, amit aztán Simeon és Lévi könyörtelenül kihasznált. A khivveusok könnyen elkerülhették volna a harcképtelenségüket, ha nem egyszerre metéltetik körül magukat, de aligha gondoltak arra, hogy ez a beavatkozás nemzetbiztonsági kockázat is lehet.
Bár a khivveusok esetében úgy tűnhet, hogy a cirkumcízió ártalmas dolog, a bibliai tájakon, amelyek szárazak, porosak és sivatagosak voltak, elsősorban nem rituális okokból hajtottak végre ilyen beavatkozásokat. A férfiak általában egy alul nyitott leplet viseltek, alsóneműt pedig nem, így a felvert por bejutott a fitymájukba is, és mivel ekkoriban nem nagyon mosakodtak, gyakran krónikus fertőzés jött létre az előbőr és a makk között. Ez fitymaszűkületet okozhat, ami fájdalmas erekcióhoz és ellehetetlenülő nemzéshez vezethet, ez pedig egyetlen emberi populációnak sem lehetett célja.
(Felhasznált források: Biblia, Arnold van de Laar: Kés alatt)