A popkultúra mindig megtalálja a módját annak, hogy figyelmeztessen, hogy csúszik ki az idő végérvényesen a kezünkből: idén októberben lesz huszonöt éve, hogy megjelent a You’ve Come a Long Way, Baby, azaz Norman Cook második albuma, amit a Fatboy Slim művésznév alatt hozott össze.
Nehéz visszaadni, hogy mennyire megkerülhetetlen volt a kilencvenes évek végén a Rockafeller Skank (ismertebb lakossági címén a Funk Soul Brother) rogyásig ismételt szövege vagy a Praise You remek videóklipje, amit egyrészt Spike Jonze rendezett, másrészt pedig annyira képtelen vagyok kitörölni az emlékeimből, hogy a Telemarkingesekről szóló cikkben is megemlítettem.
A You’ve Come a Long Way, Baby megtestesítette az évezred végi harsány, mindenféle forrásból összepakolt, különböző stílusokat vegyítő popzenét, amit a lemez két különféle borítója is jól illusztrált. Mindkettő a brit Red Design munkája volt, amely korábban a Bonobo, az Elbow, sőt még a Tokio Hotel borítóiért is felelt.
Az Egyesült Államokban megjelent változaton egy lemezektől roskadozó polc látható, ami megint egybevág azzal, hogy mi is volt a tartalma. Az eredeti, brit változaton viszont egy túlsúlyos, feszülős pólót viselő fickó, a pólóján azzal a felirattal, hogy
„No. 1 vagyok, szóval miért erőltessem meg magam”.
Erről a fickóról a mai napig nem tudni, hogy pontosan kicsoda.
A lemezen szereplő kredit szerint a Red Design a Rex fotóügynökség képét használta fel a borítóhoz, és így meg is lehet találni az eredetit – az információk szerint 1983-ban készült, a Virginia állambeli Danville-ben, egy nem túl kedves elnevezésű Fat People’s Festivalon, azaz a dagadt emberek fesztiválján.
A probléma az, hogy ilyen fesztiválnak nem találni nyomát az interneten, szóval valószínűleg az történhetett, hogy volt egy tömegrendezvény Danville-ben, ahol még egy fotó egészen biztosan készült egy szintén túlsúlyos férfiról a Rex archívumába, aztán vagy egy fotós, vagy egy képszerkesztő úgy gondolta, hogy ez lesz a legalkalmasabb név a katalógushoz.
Annyit a Reddit detektívjei már kiderítettek, hogy a fotók biztosan Danville-ben készültek, a legárulkodóbb jel a borítón is látható úr kitűzője, amin a helyi countryrádió neve olvasható. Ennek ellenére még mindig nem lehet tudni, hogy kicsoda ő, még úgy sem, hogy Norman Cook tíz éve még azt mondta, hogy pénzt szeretne adni neki, és már többször is keresték.
Nem csoda, hogy pénzt akar adni, az ismeretlen úr alakja feltűnt a Right Here, Right Now klipjében, a Rockafeller Skank kislemez borítóján, a You’ve Come… tízéves jubileumi kiadásán (körvonalaiban), és a Greatest Hits borítóján (angyalszárnyakkal).
