Az emberiség mindenkori átlagos IQ-ja 100, ez a standard intelligenciateszteknek a kialakításából adódik. Amikor egy új tesztet bevezetnek vagy egy régit frissítenek, azt elvégeztetik egy csomó emberrel, kielemzik az eredményeket, és a pontozást úgy állítják be, hogy az az eredmény, amit az átlag elért, érjen 100 pontot, és ehhez viszonyítva kalibrálnak minden értéket. Előre meghatározott a szórás is: a tesztalanyok 68,2 százaléka kerül 85 és 115 pont közé, 70 alatt és 130 fölött pedig egyaránt 2,2 százalékot sorolnak be.
Ha azonban ettől eltekintünk, és a teszteken elért nyers eredményeket nézzük történelmi távlatban, vagy azt vizsgáljuk, milyen pontszámot mutatnak az újabb generációk a régi teszteken, fura jelenséget fedezhetünk fel:
az emberek átlagos IQ-ja folyamatosan nő.
Ez minden korosztályban, a világ minden táján, minden elterjedtebb IQ-tesztnél megfigyelhető. A növekedés mértéke nagyjából 3 pont évtizedenként, ami azt jelenti, hogy egy mai átlagember száz évvel ezelőtt a Mensa-tagság határán lett volna, egy száz évvel ezelőtti átlagember pedig ma az értelmi fogyatékosság határán, kicsivel Forrest Gump szintje alatt. Ennél messzebbre nem nagyon tudunk visszanézni, az első IQ-teszteket a 20. század elején kezdték el használni; amúgy az a valószínű, hogy ez a növekedés korábban sokkal-sokkal lassabb volt.
A jelenséget a felfedezője, James Flynn új-zélandi filozófus és intelligenciakutató után Flynn-effektusnak nevezték el, és mielőtt továbbmennénk, át is adjuk neki a szót egy rövid TED-előadás erejéig a témában. Egyébként van abban valami végtelenül ironikus, hogy „Miért magasabb az IQ-nk, mint a nagyszüleinké” címmel egy bőven nagypapa korú ember tart előadást, aki amúgy simán okosabb a hallgatósága 99 százalékánál:
Adja magát a kérdés: hogy a fenébe lehet ez? Az elmúlt pár évtizedre visszatekintve azért finoman szólva nem úgy tűnik, hogy az emberiség úgy általában okos döntéseket hozna, vagy a viselkedése kifinomult intelligenciára utalna. Mondhatnánk, hogy elég ehhez beleolvasni egy véletlenszerű Facebook- vagy YouTube-kommentfolyamba, de gondoljunk inkább a politikára, a popkultúrára vagy olyan globális események kezelésére, mint a 2009-es pénzügyi válság vagy a Covid-világjárvány. Az igazán vicces az ebben, hogy gondoljunk bármit is ezekről a dolgokról, borítékolható az a vélemény, hogy amúgy ijesztően sok a világban a hülye (= akik nem azt gondolják, mint mi).
Egyébként ezt a gondolatmenetet maga Flynn is végigvezette, mondván, a teszteredmények alapján várható kulturális reneszánsz nem következett be a 20. században, ami arra utal, hogy a tesztek olyan absztrakt problémamegoldó készséget mérnek, aminek a való életre gyakorolt hatása csekély. Később aztán eltávolodott ettől a véleménytől.
Még mielőtt rátérnénk arra, hogy mi okozhatja a jelenséget, érdemes kitérni arra, hogy a trend amúgy lassul, a fejlett nyugati országokban a kilencvenes évek óta van, ahol stagnál, sőt visszaesést is mértek már az átlagos IQ-ban.
Szóval mitől okosodik az emberiség?
A TED-előadásban Flynn arra mutat rá, hogy száz év alatt alapvetően változott meg az oktatás és a munka világa is, ahol az életünk nagy részét töltjük. Sokkal többet járunk iskolába, és a munkahelyek nagy része is a puszta fizikai erőkifejtéstől a szellemi munka irányába változott. Ez pedig nyilvánvalóan edzésben tartja és fejleszti az ember intelligenciáját.
De egy csomó más hatás is bejöhet a képbe. A 20. században például rengeteget javult az emberek általános egészségi és élelmezési helyzete. Logikus feltételezés, hogy ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy 1900-hoz képest egy átlagember ma 10 centivel magasabbra nő és 30 évvel tovább él, de a gyerekkori agyfejlődésnek is jót tesz. Vagy ott van az a tagadhatatlan jelenség, hogy egy minden szempontból sokkal-sokkal bonyolultabb és vizuálisan stimulálóbb világ vesz körül minket, mint az elődeinket, nagyságrendekkel több információt kell feldolgoznunk, ez pedig egyszerűen arra vezet, hogy jobbak leszünk ebben. De akár az az egészen banális indok is ott lehet a háttérben, hogy mivel sokkal többet járunk iskolába, egyszerűen jobban hozzá vagyunk szokva a tesztíráshoz, mint a korábbi generációk.
