2022. augusztus 17. – 05:05
frissítve
A Forma–1 mindig is a mérnöki csúcsteljesítményről szólt, ám ez nem mindig csak a technikai újításokra korlátozódott, néha szabályos nyelvészkedésbe csapott át, amit aztán persze megint mérnöki zsenialitás követett. Manapság az élcsapatok – minimum a nagyobb szabálymódosítások idején – foglalkoztatnak olyan tanácsadókat, akik a technikai részletek helyett a nyelvi megfogalmazást vizsgálják, hogy a leírt szabály mit jelenthet még, hogyan lehet kiskaput találni rajta, és úgy másképp érteni, hogy nem rugaszkodnak el a szabálykönyvben rögzített szavaktól.
Egy ilyen, nyelvészeti alapú váratlan húzás volt a McLaren egyik fegyvere még a verseny közbeni tankolásos korszakban:
a csapat egy orvosi sztetoszkóppal próbált meg előnyhöz jutni a riválisaihoz képest.
Az F1-ből biztonsági okokból a 2010-es szezonra kivezetett újratankolás technikai oldalról nézve egységes volt minden csapat esetében. Ez azt a célt szolgálta, hogy nehogy valamilyen fejlesztéssel túl nagy kockázatot vállaljon egy csapat, vagy hogy itt is érvényesüljön az, hogy a nagyobb, több pénzből gazdálkodó istállók a fejlesztéseikkel elhúzzanak a többiektől.
Mivel szabályozott volt, hogy a tankoló berendezés egységnyi idő alatt mennyi üzemanyagot juttat a versenyautók tankjába, a McLarennek valamilyen, a rendszeren kívüli dologban kellett gondolkodnia. Itt jön a képbe a sztetoszkóp, amit a tankolást intéző szerelő overallja alá rejtettek úgy, hogy a hallgatófej a ruha egyik ujján lógjon ki. (A mai sztetoszkópok egyébként valójában fonendoszkópok, de ebbe most ne menjünk bele, a köznyelvben mindenki úgyis sztetoszkópként ismeri az orvosok nyakában lógó eszközt.)
A hallgatófejet az üzemanyagcső fúvókájára helyezte, hogy hallja, mi történik a tankolás közben odabent. Nagyon egyszerű oknál fogva: az egységesített tankoló rendszerben egy apró, motoros pillangószelep hangja jelezte, hogy elzárult az üzemanyag útja. A fúvókába épített lámpa csak ezután váltott zöldre, jelezve, hogy már biztonságosan ki lehet húzni azt a versenyautóba épített csatlakozóból. Ez a kihúzás egyébként két fázisból állt, ebből egyet spórolt meg a McLaren azzal, hogy nem várt a lámpa zöldre váltására. A szerelő ugyanis a sztetoszkóp segítségével hallhatta, amikor a kis szelep elkezdett bezáródni, és már ekkor letudhatta a lecsatlakozás első fázisát, majd amikor a lámpa zöld lett, már csak le kellett húznia a fúvókát az autóról.
„Senki sem tudott róla, teljesen legális volt, mert nem módosítottuk a rendszert, és valószínűleg csak néhány tizedet, talán fél másodpercet spóroltunk meg minden egyes megállásnál, de természetesen, ahogy mindannyian tudjuk, ezek a dolgok sok mindenről dönthetnek” – mesélte a McLaren egykori szerelője, Marc Priestley a Bring Back V10s podcast júliusi adásában, amiben Kimi Räikkönen a 2004-es Belga Nagydíjon aratott váratlan győzelmét vesézték ki.
A 2000-es évek első fele persze nem a McLarenről, hanem az F1-et ledomináló Michael Schumacherről és a Ferrariról szóltak. 2004-ben például a 18 futamból 15-öt a Ferrari nyert, Räikkönen győzelme egy volt a háromból, amikor nem az olaszok voltak a legjobbak. Ezt figyelembe véve nem csoda, ha a McLarennél minden ilyen fél másodperces előnynek örültek.