Az elnyűhetetlen vasapáca, aki 48 évesen elkezdett futni, és még 91 évesen sem hagyta abba

Bár a koronavírus-járvány miatt az utóbbi másfél évben rettentően népszerű lett a futás, a legtöbb kocogóban azért valószínűleg nem merült fel, hogy többet fusson a megszokott pár kilométeres távjánál. Az meg aztán végképp nem, hogy maratont fussanak, pedig bőven van példa arra, hogy rövid idő alatt idáig fajul a dolog – elég csak a japán íróra, Murakami Harukira gondolni, aki egy évvel azután, hogy futni kezdett, már túl volt az első maratonján, később pedig könyvet is írt a futásról. Madonna Buder is hasonló utat járt be,

ő azonban nem állt meg a sima maratonoknál – négy évvel azután, hogy 48 évesen futni kezdett, átnyergelt a triatlonra, negyven év elteltével pedig pont ugyanolyan aktívan gyűri őket, mint annak idején.

48 évesen elkezdett futni, és nem is hagyta abba

Buder egészen különleges élete 1930-ban kezdődött, és kezdetektől fogva végigkísérte a kereszténység. Így aztán annyira nem volt meglepő, hogy 23 évesen csatlakozott egy apácarendhez, ez azonban egyben azt is jelentette, hogy a sportolás háttérbe szorult az életében, dacára annak, hogy tinédzserként lovaglásban halmozta a sikereket. A nővér végül 48 éves korában talált vissza a sporthoz, amikor egy pap megemlítette neki, hogy a futásnak számos előnye van, és képes harmóniát teremteni az elme, a test és a lélek között.

A dolog annyira megtetszett Budernek, hogy bár korábban soha nem futott, rögtön kerített magának egy futónadrágot és egy cipőt, és öt perc alatt lefutott fél mérföldet, vagyis durván 800 métert. Ez eleve szép eredmény volt olyasvalakitől, aki korábban még nem futott, de Madonna Buder számára ez csak a kezdet volt, olyannyira, hogy bő egy hónappal később már le is futotta az első 13 kilométeres versenyét. Ezt aztán egy rakás más verseny követte, beleértve ebbe például a Boston Marathont is,

a futást azonban hamar megunta, egy társa javaslatára pedig 52 évesen benevezett élete első triatlonjára.

A nővér rögtön egy fél Ironmannel kezdett, ami megszakítás nélküli 1,9 kilométer úszást, 90 kilométer kerékpározást és 21,1 kilométer futást jelent, annak ellenére pedig, hogy korábban sosem úszott még ennyit egyszerre, teljesíteni is tudta a versenyt. Nem sokkal később aztán az első Ironmanjét is megcsinálta – ez megszakítás nélküli 3,86 kilométer úszásból, 180,25 kilométer kerékpározásból és egy maratonból áll –, amivel rögtön ki is érdemelte az Iron Nun, vagyis vasapáca nevet, erre pedig azóta is rászolgál. Madonna Buder az elmúlt negyven évben négyszáz triatlont teljesített, köztük 45 Ironmannel, ahogy pedig egyre idősebb lett, úgy taposta ki az utat újabb és újabb korosztályok számára a versenyeken.

Így aztán nem meglepő, hogy többször rekordot is döntött, 2005-ben a maga 75 évével ő lett a legidősebb nő, aki valaha teljesítette a Hawaii Ironmant, egy évvel később pedig ismét összejött neki ugyanez. Az igazán nagy teljesítménye viszont egyértelműen az volt, amikor 2012-ben, több korábbi kudarc után teljesítette a kanadai Ironmant, ezzel ő lett a legidősebb ember, aki teljesített egy Ironmant. Buder ezzel Lew Hollander egy évvel korábbi eredményét adta át a múltnak, és bár azóta már a most 89 éves japán Hiromu Inada a rekorder, a nők között még mindig a nővér tartja a rekordot.

Egyszerre mindig egy lépés, és meg is van a maraton

Azt persze Buder is elmondta, hogy apácaként sosem volt könnyű dolga. Mikor futni kezdett, akkori rendjének tagjai egyáltalán nem támogatták ebben, jelenlegi rendjében azonban már nincsenek ilyen gondjai, így össze tudja egyeztetni az apácai teendőit az edzéssel, sőt, a kettőt össze is kapcsolta, a versenyzéssel ugyanis a rászorulóknak is gyűjt. A saját közösségének segítése és a triatlonok mellett pedig még arra is volt ideje, hogy két mesterdiplomát is szerezzen. Buder korábban azt mondta, hogy valószínűleg ő edz a legkevesebbet az összes általa ismert triatlonos közül, de hozzátette, hogy már olyan régóta csinálja ezt, hogy teljesen összefonódott vele mostanra, így ebben nem lát semmi érdekeset.

Az edzésnél így sokkal érdekesebb kérdés, hogy apácaként a szegénységi fogadalmát is tartania kell, a triatlonhoz viszont egy rakás felszerelésre van szükség a kerékpártól a futócipőn át az úszódresszig, de a nevezési díjakat és az utazási költségeket is elő kell teremteni valahonnan. Madonna Buder ezt mind Istenre hagyja, és saját bevallása szerint szerencsésnek tartja magát, amiért az adományoknak, illetve mások kedvességének köszönhetően van lehetősége indulni a versenyeken. A felszerelést általában másoktól kapja, de az is előfordult már, hogy a gyártók szponzorálták őt – a Nike például 2016-ban még reklámot is csinált vele –, sok szervező elengedi a nevezési díját, a versenyek alatt pedig gyakran ismerősöknél és más résztvevőknél húzza meg magát.

Madonna Budert ugyanakkor sem ez, sem a kora, sem pedig a sérülései nem állítják meg, pedig ez utóbbiból is volt már jó pár. A nővér idén májusban elesett a biciklijével, és eltörte a kulcscsontját, a vállát és az egyik bordáját is, pár hónappal később azonban már edzett is tovább, csakúgy, mint pár évvel korábban, amikor félő volt, hogy egy csípősérülés miatt talán lábra sem tud majd állni többet. Idén szeptemberben is részt vett egy triatlonon Coloradóban, ahol a kedvéért létre kellett hozni a 90 év feletti kategóriát, és bár a 18 fokos víz miatt egy órát kellett várnia, mire biciklire tudott ülni, azért itt is derekasan helytállt.

A nővér azt mondta, hogy imád a természetben lenni, és akármikor eszébe jut, hogy abbahagyja a versenyzést, mindig elveti ezt, hogy továbbra is inspirálhasson másokat. A nővér szerint ha az életben nincsenek kihívások, nem is érdemes élni, és azt is elmondta már korábban, hogy sosem túl késő elkezdeni mozogni. Az ő szavaival élve ha valaki nem túl fiatal ahhoz, hogy sétáljon vagy fusson, nem is lehet túl öreg ahhoz, hogy abbahagyja azt – az egyetlen kudarc az, ha valaki nem is próbálkozik, mert a próbálkozás már önmagában egyenlő a sikerrel. A maratonokkal kapcsolatban pedig csak annyit üzen, hogy csak mindig a következő lépésre kell figyelni.